-Mi az?- kérdeztem a könyvre meredve
-Egy napló.
-Kié?- kérdeztem bizonytalanul.
-Beccáé...
-És az mit keres itt?
Kezdtem semmit nem érteni. Mi a franc történik most?
-Azt hiszem el kell mesélnem valamit - mondta Remus- Nem mára terveztem, sõt... nem is lett volna szabad elmondanom, de a jelen helyzetben kénytelen vagyok rá. Szeretnék veled négyszemközt beszélni - mondta, és a többiek engedelmesen kimentek.
Nagyon ideges lettem. Sõt, még annál is jobban.
-Mi folyik itt?- kérdeztem
-Miután a bátyád megszületett Beccáék eljöttek Londonba, meglátogatni a nagyanyádékat. Egy egész nyarat töltöttek itt. A második napon édesanyád útja a Roxfortba vezetett, mert még nem volt vége a tanévnek. Beszélt Dumbledoreral, és utána megkeresett minket. Emlékszem rá, épp Jameséknél voltunk, amikor beállított. Sirius köpni nyelni nem tudott. Anyád volt élete szerelme, és sosem tudta megérteni, hogy miért hagyta el. Szóval aznap Becca eljött, és mindent bevallott... hogy még mindig Siriust szereti, csak félt a felelõsségtõl, és ezért ment el... és ott ismerkedett meg Chaddel... és hozzáment, mert azt hitte, hogy Sirius már nem szereti.
-Asszem ez nekem egy kicsit sok - mondtam remegõ hangon.
-Megértelek... de a java még csak most jön... de muszáj megtudnod... ha szeretnéd, akkor elmesélem késõbb.
-Nem... most... jobb egyszerre túlesni rajta.
-Ebben a tulajdonságodban apádra hasonlítasz... -jegyezte meg - Szóval ott volt Becca és Sirius, akik még mindig szerették egymást... már azt tervezték, hogy Becca elválik Chadtõl, és összeházasodnak...
-Jaj nekem, azt hiszem, nem akarom hallani. Vagy mégis - nyögtem. Már nagyjából tudtam, hogy mi fog történni.
-Nyár végén visszamentek Németországba. Becca akkorra tervezte, hogy elmondja apádnak az igazságot... csak közbejött valami... Sirius az Azkabanba került. És Becca nem neki hitt.
Nagyot nyeltem. Nem akartam sírni.
-Február végén eljött hozzám édesanyád. Gömbölyödõ pocakkal. Nem mondott semmit, csak odaadta ezt a könyvecskét... a naplóját. Ebben benne van minden - mondta azzal odaadta a naplót. Nem mertem kinyitni.
-Ezek... ezek szerint... Sirius... az apám - mondtam.
-Igen. De õ sosem tudta meg, hogy te a lánya vagy. Amikor kiszabadult az Azkabanból megtudta, hogy Beccának lett még egy gyereke, egy lány, de nem kereste meg Beccát... és most már... egyikük sem él - mondta Remus remegõ hangon. Éreztem, hogy lefolynak a könnycseppek az arcomon. Szó nélkül felálltam, és kimentem a dolgozószobából.
-Mi történt?- kérdezte Jason és Hermione
-Semmi. Csak...- kezdtem bele, de a mondatot már nem bírtam befejezni, mert rámtört a zokogás.
-Siri... Si... Sirius... õ... az... õ az apám - zokogtam
-Sssss - nyugtatott Jason és jó erõsen átölelt- Semmi baj.
-Jaj Jasmine... akkor Bella rokona vagy - nyögte Hermione, és lerogyott a padlóra.
-Mi történi itt?- jött oda Draco
-Asszem fölmegyek. Egyedül.- mondtam, és fölszaladtam a lépcsõn. Kifújtam az orrom, felszerelkeztem papírzsepivel, és leültem az ágyra. Valahogy nem akaródzott kinyitni azt a könyvet. Nagyon nem. Nagy levegõt vettem. Hajrá. Kinyitottam.
Az elsõ oldalon egy fénykép volt anyáról. Hosszú hullámos sötétvörös haja volt (mint amilyenre festeni szoktam), és nagy kék szemei. Mindig azt mondták, hogy tiszta anyám vagyok... hát... elõfordulhat, mert nagyjából csak annyi különbség volt köztünk, hogy az én hajam eredetileg fekete, és a szemem barna volt. A kép alatt ez állt: Rebecca Blake naplója. Nem akartam elolvasni. Tulajdonképpen... ez anyám élete volt, amirõl nekem sohasem mesélt. Tényleg soha nem mondott semmit, hogy mi történt vele a Roxfortban. Csak azt tudtam, hogy Griffendéles volt, és hogy egy idõs volt Harry Potter apjával.
-Nem olvasom el. Még nem - határoztam, és betettem a naplót a bõröndömbe. Eléggé ki voltam akadva, de annyira nem, hogy ne vegyem észre, hogy Will egész nap nem szólalt meg... sõt, ha már itt tartunk, egész nap nem is láttam sehol. Vajon mit csinálhat az a szerencsétlen gumicsirke?
Végiggondoltam a dolgokat, és végül is nem volt annyira szörnyû, mint az elsõ látásra látszott. Vagyis... nem apa apa, hanem valaki teljesen más... Sirius Black.
Anya mindig ideges lett, amikor a nevét mondták valahol... amikor meghallotta a hírt, hogy kiszabadult kifejezetten furcsán viselkedett. Azt hittem, hogy csak fél, hogy kiszabadult egy tömeggyilkos... aztán már kiderült, hogy nem is az... amikor Ron elmesélte elég nehezen hittem el, de elhittem. De a mostani helyzet... hihetetlen... akit tizenhat éven keresztül az apámnak gondoltam, az nem is az apám, mert az apám egészen más... szóval... Jasmine Black... nem állt szándékomban felvenni ezt a nevet, de... olyan furcsán hangzott. Mélázásomat egy kopogás törte meg.
-Jasmine! Kicsim! Bemehetek?- hallottam Jasont
-Gyere!- mondtam
Kinyitotta az ajtót, és bedugta rajta a fejét.
-Minden oké?- kérdezte
-Aha - mondtam
-Remus most mesélte el, hogy mi volt. Nagyon kivagy?
-Hát... nem tudom. A múlton nem tudok változtatni, el kell fogadni azt, ami történt. Kiskoromban mindig izgatta a fantáziám, hogy miért fekete a hajam, hogyha apáé szõke anyáé meg sötétvörös. Az bánt a legjobban, hogy anya sosem mondta el, hogy mi az igazság... lehet, hogy nem akarta, hogy tudjam, hogy egy gyilkos az apám.
-Nem valami kellemes dolog - komorodott el Jason. Õ tudta, hogy gyilkosok a szülei, ráadásul büszkék is voltak rá.
Szépen lassan sikerült megnyugodnom. Ha sírok, akkor azzal semmi jó nem történik. A többiek ki lesznek akadva, hogy milyen egy bõgõmasina vagyok, nekem meg feldagadnak a szemeim.
-Karácsony van!- jött be a nyitott ajtón Will és Elizabeth- Ilyenkor akármi megtörténhet.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer egy gumicsirke ekkora igazságot mond.
-Boldog karácsonyt hölgyem és uram!- hajoltak meg mindketten
-Öhm... nektek is - mosolyogtam
-És ha megengedik, mi nyugovóra térnénk - mondta Will, és bemásztak a bõröndömbe.
-Szerencsétlen ruhák totál össze fognak gyûrõdni - mondtam mosolyogva
-Az ikrek nagyon betegek lehettek, amikor kitaláltál Elizabethet.
-Szerintem is. Már csak az hiányzik, hogy kölkük is legyen - mosolyogtam
-Jaj ne is mondd. Nem megyünk le?- kérdezte.
Lent már voltak egy páran. Bementünk a nappaliba. Bejött Hermione, Ginny, Draco, Ron, Harry és az ikrek is.
-Oké vagy?- kérdezte Hermione
-Hát... nagyjából aha - feleltem
-Akkor jó.
-Rokonok vagyunk!- jött oda Draco mosolyogva.
-Te... te ... tényleg!- mosolyodtam el
-Jaj ne!- nyögött egyet Hermione.
-Sirius unokatesójának a fia Draco. De te nem vagy Sirius rokona - mondtam Hermionének.
Mio sóhajtott egy hatalmasat.
-De várjunk csak! Te elaludtál a kanapén - mondtam Draconak
-De õ fiú- kotyogott közbe Hermione- Bellatrix meg nem az, szóval érdekes lett volna, ha Draco lép a helyébe.
-Miért te mit álmodtál? Eddig senki sem volt hajlandó megmondani - kérdezte Draco
Vajon mit szólt volna ha közlöm vele, hogy az apja az esküvõjük elõtt két héttel lefeküdt velem... vagyis Bellával?
-Asszem tõlem sem fogod megtudni - mondtam
-Vacsora!- szólt be Mrs Weasley a nappaliba. Kimentünk. Az összes ajándék a fa alatt volt (az enyémek is, bár én nem vittem le õket... vajon hogy kerültek oda?)
-Gyertek enni - mondta Bill. Leültünk. Egész nap nem volt karácsonyi hangulatom, de most valahogy az lett.
Kaja után mindenki odatömörült a fa köré.

Szerzeményeim:

Hermionétól: Hogy télen is nyári meleg legyen... versek a szerelemrõl. Elõször nem értettem, hogy miért pont ezt kaptam de rájöttem... ugyanaz a logikánk.
Jasontõl: csilli-villi gyûrû rózsaszín kõvel, Murphy törvényei fiatal boszorkáknak (pont ezt a könyvet akartam megvenni... végül is... ami el tud romlani az el is romlik...milyen igaz)
Rontól: plüssszörny... szóval egy nagy lila gombóc három szemmel és vicsorgó szájjal... tök ari volt
Ginnytõl: új napló (pont jókor, ugyanis a régi tegnap telt be)
Benjitõl: I’m an idiot feliratú póló (rávilágít az igazságra) lábtyû (lábtyûkollekcióm újabb darabja... olyan viccesen néztek ki benne a lábujjak)
Gerard: Bûnös Vágyak c. könyv. (ezt is meg akartam venni)
Anita: két doboz óvszer, mellékelve egy cetli: szükséged lesz még rájuk (mondjuk mi másra számíthattam tõle), fekete nyakbaakasztós fölsõ (jól nézett ki)
Abby: hatalmas plüss SpongyaBob (jeeee SpongyaBob rulz)
Harry: nagy doboz Mindenízû Drazsé, Hogyan küzdjük le félelmeinket a rovarokkal szemben?- önsegítõ könyv a félelemmentes élethez
Fred és George: Elizabeth, nagy doboz Tréfás Édesség (asszem nem merek majd enni belõlük)
Draco: édességek, válogatás cd a kedvenc zenéibõl (na erre kíváncsi leszek)

Tök jó karácsony volt. Ajándékbontogatás után fölmentünk az emeletre. Jason és Draco hamar elaludt, de nekem nem jött a szememre álom. Lementem az ebédlõbe, ahol már csak Remus és Tonks beszélgetett csendben
-Nem tudtam aludni - mentem oda hozzájuk
-Gyere csak, ülj le - mondta Remus- Jobban vagy?- kérdezte
-Igen - mondtam
-Ennek örülök. Mutatok valamit... -mondta, és elõvett a konyhaszekrénybõl egy régi fényképet. A Rendet ábrázolta körülbelül húsz évvel ezelõtt. Anya, Sirius, Remus, James és Lily Potter egymás mellett álltak és mind az öten boldogan integettek a fényképezõbe.

25. fejezet