Szerző megjegyzése:

Disclaimer: sem Sandokant, sem Nils Holgerssont, sem Speedy Gonsalest, sem pedig Luz Mariát nem én találtam ki. Uff!

- Hűha, Hermione, ez volt a leghosszabb ugrás, amelyet valaha végrehajtottam! - rikkantotta Ron. - Kalkutta! Sosem gondoltam volna, hogy eljutok ide... apa fizetéséből legalábbis biztosan nem.

- Csodálatos hely - nézett körül a lány a hatalmas és tarka piactéren.

Mindenfelé boszorkányok és varázslók kínálták portékáikat: vízipipákat, a Tadzs Mahal kicsinyített modelljeit, mindenféle szöveteket: selymet, aranyszállal átszőtt kasmírt; éneklő elefántokat és persze különböző márkájú seprűket.

- Nézd! Valódi Rakéta 3000-esek! - kiáltotta örömmel Ron. - A fél karomat odaadnám, ha az enyém lehetne az egyik!

- Ötszáz galleon darabja - felelte Hermione. - Egész életedben nem lesz annyi pénzed.

Ron lemondóan bólintott.

- Kígyóbűvölők! - a lány egy töpörödött varázslóra mutatott, aki furulyán játszott. - És fakírok!

- Csoda, hogy Bájgúnár Bill nincs itt - morogta Ron. - Csak várj egy kicsit, és a szelleme megjelenik neked.

Hermione nem reagált a gúnyolódásra. - Bájgúnár Billnek köszönhetően mindent tudok Indiáról, Síváról és Káliról, meg mindenfajta átkokról.

- Kímélj meg, Herm. Ne kezdj kioktatni Bájgúnár Billről, jó?

- Tudod mit? Otthon kellett volna hagynom téged! - pattogott a lány. - Hozhattam volna Percyt is magammal! Ő legalább értékelné, hogy milyen sokat tudok erről az egzotikus kultúráról.

- Talán igen - Ron szája mosolyra húzódott. - De ő impotens, Hermione.

A lány elvörösödött.

- Én NEM - tette hozzá a fiú.

- Egyáltalán nem – felelte a lány, és még jobban elpirult. - Gyere, keressük meg a szállodánkat.

- Van nálam térkép - Ron a táskája zsebébe nyúlt, és előhúzta a varázsló Kalkutta térképét.

- Itt vagyunk a Bagira piacon - mutatott egy kis pontra a kihajtogatott térképen. - A szálloda, a Lopakodó Lavór, körülbelül hétszáz méterre van, jobbra a Hindu Özvegy Máglyahalála köz mögött.

- Micsoda imádnivaló név! - ráncolta az orrát Hermione. - De legalább a szobáinkat előre lefoglalták.

- Szobákat? - vigyorgott Ron, a Futamra szóló jegyükre nézve. - Itt egy szoba áll, Herm. Csak egy...

- Töröld le azt a vigyort a képedről!

A lenyugvó nap utolsó sugarai beszűrődtek az ablakon, és Hermione arcát cirógatták. A lány kinyitotta szemét, pislogott, és nagyot nyújtózott. El se tudta hinni, hogy ennyire elaludtak.

- Valld be, hogy boldog vagy, amiért nem Percyt hoztad helyettem – szólt Ron, a lány egy hajfürtjét csavargatva az ujjai közt.

Hermionénak muszáj volt nevetnie. - Ó, igen, Ron, bevallom.

- Ezt örömmel hallom – válaszolt a fiú, miközben lehajolt és megcsókolta.

- Hm. Roooooooooon... – Hermione megpróbált kiszabadulni a fiú öleléséből. - Eressz el!

- Miért, édes kis cukorpofám? – duruzsolta Ron, és az orrát a lány nyakába fészkelte.

- Mert lekéssük a versenyt, ha nem kelsz fel most rögtön - emlékeztette Hermione.

- Muszáj ilyen ünneprontónak lenned? - nyafogott Ron. - Inkább itt maradnék veled örökre... - kinyújtotta kezét, hogy megsimogassa a lány combját, de az gyorsabb volt, és kiugrott az ágyból.

- Ideje fölkelni! - kiáltotta, gyorsan felkapkodva ruháit. - Amíg elkészülsz, én megyek, és szerzek egy programfüzetet. A bejáratnál találkozunk.

A stadion előtt több száz méteres sor várakozott a belépésre.

Ron elnyomott egy ásítást. - Jaj, Herm, mi tartott ilyen sokáig?

- El sem tudod képzelni, milyen nehéz volt szerezni egy ilyet – felelt a lány, és csatlakozott a sorban álló fiúhoz. Mindketten a programfüzetbe néztek. - Anglia Donald McFlurryt küldte.

- Nem rossz seprű-lovas, de egy csomó embert ismerek, aki jobb nála - jegyezte meg Ron. - A két igazi ász a német Udo Schnellchen és az olasz Maledetto Borgia.

- Mindent tudok a Borgia családról - mondta Hermione. - Ők voltak a legnagyobb méregkeverők egész Európában.

Ron vállat vont, és folytatta az olvasást. - Dimitrij Gribov Oroszországból. Lumiére Souffle Franciaországból... Aladdin ben Ibn Szaúd-Arábiából... Apollo Aphroditus Görögországból... Winettou Wigwam az Egyesült Államokból. Hm, furcsa, hogy az amerikaiak egy indiánt küldenek... Villám, Indiából… - Ron Hermionéhoz fordult, szemöldökét ráncolva. - Villám? Miféle név ez?

- Biztosan új fickó – vélte Hermione. - Hallottam, hogy az indiai játékos pár hónappal ezelőtt meghalt. Leesett a seprűjéről. Gondolom pótolniuk kellett.

- Sandokan nagyszerű seprű-lovas volt. Senki sem ér fel hozzá. Ez a Villám vagy ki tutira el fogja szúrni.

- Talán. Meglátjuk - a lány megvonta a vállát, és átadta a jegyeket a jegyszedőnek.

- Harmadik sor - igazította útba őket a jegyszedő. Felmásztak a helyükre, és leültek.

- Kicsit úgy érzem magam, mint a Kviddics Világkupa Döntőn négy évvel ezelőtt - szólt Ron. - De még az sem volt ilyen nagyságrendű esemény. Háromszázezer varázsló és boszorka! Ezt a versenyt kétszázharminckét éve nem rendezték meg!

- És te az ágyban akartál maradni, kihagyva az egészet - emlékeztette Hermione.

- Csak vicceltem, édesem. Egész életemben nem lesz még egy alkalom, hogy megnézzem a Hold Futamot, veled pedig bármikor szeretkezhetek.

- Bármikor? – tette karba a kezét a lány. - Azt várod, hogy mindig ilyen gyenge leszek?

- Pontosan - bólintott a fiú vigyorogva.

- Akkor tévedsz. Szeptemberben tanítani kezdek a Roxfortban, és te vagy Roxmortsban dolgozol, vagy az Odúban leszel. Bármennyire is szeretnéd, nem lesz túl gyakran esélyed rá, hogy elcsábíts engem.

- Majd csak megoldom valahogy - somolygott Ron. - Nézd! Nem Cornelius Caramel az ott?

- Micsoda? Mit csinálna itt az a tetű?

- Amit mi. Nézi a versenyt.

Hermione belenézett az omniszkópjába. – Nem Caramel az. Ez a fickó intelligensebbnek látszik.

- Nála nem nehéz intelligensebbnek látszani - jegyezte meg Ron. - Nézd! Egy csapat beduin varázsló! És ott - az nem egy kínai mandarin?

- Ó, David Copperfield! - sikkantotta Hermione.

- Hol? - a fiú pásztázni kezdte a tömeget omniszkópján keresztül.

- Ott! Kár, hogy szakítottak Claudia Schifferrel! Olyan jól néztek ki együtt!

- Claudia? Ki az? - kérdezte Ron.

- Híres fotómodell. Egyfajta mugli Fleur Delacour.

Ron elpirult egy kicsit. Még élénken élt az emlékezetében, amikor belehabarodott a legelbűvölőbb Trimágus Tusa bajnokba. Visszagondolva, nem is hitte volna, hogy Fleur a sógornője lesz, és azt sem, hogy milyen szörnyen főz. Arra is emlékezett, mennyire megalázó volt, amikor Fleur visszautasította meghívását a karácsonyi bálra... és a csókjára is emlékezett, amikor ő és Harry kihozták a húgát, Gabrielle-t a tóból. Kellemes volt elmerengeni ezeken az emlékeken...

Mire Ron végül felnézett, az ég már majdnem teljesen sötét volt. Annak is kellett lennie, mert a Hold Futam nem akármilyen seprűverseny volt: éjszaka tartották.

Hermione, amikor megtudta, hogy megnézheti a Futamot, rögtön könyvekbe temetkezett, próbálva adatokat keresni róla.

- Rengeteget hallottam a Futamról, de vannak dolgok, amelyekben nem vagyok biztos – fordult most Ron a lányhoz.

- Például miben?

- Nos, azt tudom, hogy a versenyzőknek a Naprendszer kicsinyített - kviddics stadion méretű - modelljében kell versenyezniük, de... miért pont Hold Futamnak hívják?

- Jaaa, ez egyszerű - válaszolta Hermione. - A versenyzőknek az üstökösöket, az aszteroidákat és a bolygókat kell kerülgetniük, mialatt repülnek. A bolygók mérete... lássuk csak... a Merkúr 20 centi átmérőjű, a Vénusz 25 centi, a Föld 30, a Mars szintén 25, a Jupiter 5 méter átmérőjű, a Szaturnusz 4 és fél méter, a Neptunusz három és fél méter, az Uránusz 3 méter és a Plútó 10 centi – Hermione önelégült pillantást vetett Ronra, elismerést várva.

A fiú csak a homlokát ráncolta. - Milyen sok felesleges adat... a fejed egy mugli számítógép vagy mi?... Jó, most már tudom a bolygók méretét, de még mindig nem tudom, hogy miért hívják a Futamot Hold Futamnak.

- Nos, a versenyzőknek kilenc teljes kört kell megtenniük a stadionban. Az utolsó kör végén az a versenyző győz, aki elkapja az öt centi átmérőjű Holdat. Ilyen egyszerű.

- Aha - bólintott a fiú, kicsit zavartan.

- Tudtad - folytatta a lány, boldogan, hogy megcsillogtathatja tudását -, hogy a Hold Futamon a halálozási arány csaknem 10%-os, és így magasabb, mint a kviddics világkupán? És 20%-kal magasabb, mint a régi idők Trimágus Tusáin? A lekicsinyített Naprendszer 1 méter/szekundum sebességgel forog, a bolygók 2 méter/szekundummal mozognak, és a Hold 10 méter/szekundummal kering a Föld körül. A legutóbbi Hold Futamon - pontosan 232 évvel ezelőtt - 5 versenyző meghalt, 37 súlyosan és 21 könnyebben sérült meg. Az egyik áldozat összeütközött a Jupiterrel, egy másikat összezúzta az Uránusz és a Neptunusz. Volt egy fickó, aki berepült a kisbolygók övezetébe, az aszteroidák összetörték a seprűjét, és leesett. Egy boszorkányt, akit Halley Boppnak hívtak, megégetett egy üstökös, mások pedig megfulladtak a csillagportól.

Ron az orrát ráncolta. - Te aztán készültél.

- Hát persze - válaszolta a lány a legkibírhatatlanabb mindentudó arckifejezésével.

- Akkor azt is el tudnád magyarázni, hogyan fogjuk látni a versenyzőket? Ugyebár sötét van.

- Hát az nyilvánvaló – húzta ki magát a lány fontoskodva. - Világító bűbájt szórnak rájuk, és fluoreszkálni fognak.

- Aha, értem - bólintott Ron. - Ó, nézd csak! Starthoz állnak!

Majdnem tíz óra volt, az égbolt szurokfekete, bár a csillagok nem látszottak a mágikus lámpáktól és fényszóróktól.

Hirtelen minden világítást lekapcsoltak, és az eddig láthatatlan versenypálya felbukkant a nézők szeme előtt: bolygók és meteoritok verték vissza a mesterséges Nap sugarait, pislákoló üstökösök cikáztak a bolygók között, és a kicsi, fürge Hold a Föld körül keringett a mini Naprendszerben.

- Csodálatos! - kiáltott fel elragadtatottan Hermione.

- Hogyan lehetséges, hogy a Nap ragyog, de nem vakít el minket? - csodálkozott Ron.

- Ez egyszerű varázslat - legyintett e lány.

- Egyszerűűűű? - nézett meglepetten a fiú. - Ez a legbonyolultabb bűbáj, amit valaha láttam!

- Ssss! - csitította a lány, amint a közvetítő beszélni kezdett Sonorus bűbájjal felerősített hangján.

- Hölgyeim és varázsló uraim! Nagy örömemre szolgál, hogy megnyithatom a huszadik Hold Futamot, azt a versenyt, amelyet több mint 230 évig nem rendeztek meg. Így még nagyobb a megtiszteltetés, hogy Indiát választották a Futam házigazdájául. Országunknak soha nem volt lehetősége ilyen fontos verseny lebonyolítására. Utoljára az 1555. évi Kviddics Kupa Döntő került itt megrendezésre. Amint tudják, a Hold Futamot két évszázadig azért nem rendezték meg, mert az utolsón a 70 indulóból 5 meghalt és 58 megsérült. Biztosíthatom önöket, hogy India megtett minden óvintézkedést a halálos balesetek megelőzésére. És most elég a fecsegésből, ismerjék meg a ma esti versenyzőket, akik 67 országból érkeztek hozzánk!

A tömeg mennydörgés-szerű tapsviharban tört ki.

- Először Argentína bajnoka: Juan Pablo Jose Armando Fernando Altamirano del Castillo! - Őt követi a brazil Gumercindo Heriberto! - amint a versenyzők besüvítettek a stadionba, a nézők ünnepeltek és zászlókat lengettek.

- …a német Udo Schnellchen, utána László Szélltoló Magyarországról! - sorolta a neveket a bemondó. - Őt követi az indiai bajnok, Villám, de már jön is Maledetto Borgia Olaszországból...

Amint az indiai versenyző berepült a versenypályára, Ron majdnem elejtette az omniszkópját.

- Ezt nem hiszem el! – kapott levegőért.

- Mit? - fordult hozzá Hermione.

- Nézz az omniszkópodba! - kiáltotta a fiú.

Hermione szeméhez emelte a kis tárgyat, a jamaikai versenyzőt vizsgálva. - Most mi van? - ráncolta szemöldökét.

Ron az indiai bajnok irányába fordította a lány fejét.

- Nézd VILLÁMOT! - kiáltotta a bal fülébe.

Hermione engedelmeskedett, bár fogalma sem volt, mi lehet olyan érdekes az indiai pót-versenyzőn. Amint rápillantott „Villámra”, megmerevedett, mintha dermesztő átkot szórtak volna rá. - Lehetetlen... - motyogta. - Teljesen lehetetlen!

- De ez... ez Harry, nem? - Ron várta a megerősítést.

- Vagy ő, vagy egy ismeretlen ikertestvére - felelte e lány remegő hangon. De persze tudta, hogy Harrynek nincs testvére. Ő volt az.

Végül bólintott. - Harry az.

Ron hirtelen elvörösödött a méregtől, és nem is hallotta, hogy a bemondó bemutatja Ulu Bulut Ugandából, és Zazu Zulut Zimbabwéból. - Mi az ördögöt csinál itt?

- Versenyez - vont vállat a lány.

- VERSENYEZ??? - ordította a fiú. - Míg a húgom egyedül dajkálja otthon a gyerekét? Vígan röpköd a Rakéta 3000-sén, míg Ginny majdnem belehalt abba, hogy világra hozza a gyerekét? És én még a barátomnak neveztem azt a szemétládát! Voldemort szerelmére, meg kellett volna ölnöm azzal a döfő átokkal novemberben!

Hermione levegőért kapott. - Ron, te kimondtad A NEVET!!!

A fiú pislogott. - Kimondtam? Fel se tűnt. Ne is törődj vele. Megölöm, amint véget ér a Futam... vagy remélem, hogy kilapítja a Szaturnusz!

- De Ron! - csitította a lány. - Nem tudjuk, mi történt... lehet, hogy jó oka volt rá, hogy ide jöjjön.

- Jó oka, mi? – mérgelődött a fiú.

- Figyelj, Ron, ha túléli a Futamot, beszélünk vele, lehetőséget adunk neki, hogy mindent megmagyarázzon - javasolta Hermione.

- Persze, mindig csak az ésszerűség - morgott Ron, és figyelmét újra a versenypályára fordította, ahol már az összes versenyző a startvonalnál lebegett, a rajtjelzést várva.

Hermione az izgalomtól remegve emelte omniszkópját a szeméhez, le nem véve tekintetét India versenyzőjéről. Szíve hangosan dobogott, de azért hallotta Ron motyogását:

- Ess le... törd ki a nyakad!

A bemondó legyintett a pálcájával, elhallgattatva a közönséget.

Mind a háromszázezer néző elcsendesedett, csak egy varangy brekegése hallatszott.

Mindenki lélegzet visszafojtva várt a jelzésre. A bemondó körülnézett, titokzatosan mosolyogó arcát mágikusan megvilágították a sötétben.

A tömeg egyre izgatottabban és egyre türelmetlenebbül várakozott.

- Szándékosan csinálja, nem? - mutatott Ron a bemondóra.

- Shhh! - felelte a lány még mindig „Villámot” figyelve.

A bemondó láthatóan élvezte a nézők idegességét. Amikor látta, hogy mindenki tűkön ül, hirtelen intett a pálcájával, és zöld szikrákat lövellt belőle.

A versenyzők kilőttek a rajtvonalról, a tömeg kiabálásban tört ki. Voltak, akik fel is ugrottak a helyükről.

A kambodzsai versenyző esett ki elsőként a futamból - és le a seprűjéről, miután összeütközött a Marssal (amely, úgy látszik, épp nem volt elég fényes).

- És a mezőny elérte az Uránuszt, élen a francia versenyző... - hangzott a bemondó hangja. - Nagyon szép repülés, Monsieur Souffle... de várjunk... a svéd Nils Holgersson jön előre - ez a fiú ugyanolyan jól repül gúnáron, mint seprűn! A görög Apollo Aphroditus megelőzi őket a hölgyek legnagyobb örömére… - állapította meg kacsintva. - Au! Szegény Peng Ching Chun! Ez biztosan fájt! A medimágusok máris gondjaikba veszik. Hát igen, a Plútó lehet, hogy kicsi, de úgy üt, mint egy gurkó!

Hermione nem figyelt a közvetítőre - egyedül az „indiai” versenyző érdekelte.

Ron végül abbahagyta, „Villám” átkozását, vagy legalábbis nem hangosan tette.

Hirtelen egy fénycsóva lobbant fel – a Hale Bopp eltalálta a mongóliai versenyzőt.

- Az első kör véget ért, már csak nyolc van hátra... - folytatta a bemondó. - Az élen Souffle, Aphroditus és Holgersson, de Szélltoló megelőzi őket... nos, ezeknek a magyaroknak bizony meg kellett tanulniuk a gyors repülést, ha el akartak menekülni a mennydörgő sárkányaik elől! NÉZZÉK! Az új indiai bajnok megelőzi a kanadai Jack Ottawát és a brit Donald McFlurryt! Hű, ez a fiú tényleg olyan, mint a villám! Nem csoda, hogy az edző titokban tartotta a képességeit az elmúlt két hónapban... Jaj, a szlovák Zelma Wzdensky és a japán Josii Josiko párbajozni kezdett a kisbolygók övezetében a Mars és a Jupiter között! SZABÁLYTALANSÁG!!! Nem szabad pálcát használni a Futamon!... És a bíró máris a sípjába fúj, a két hölgyet a pálya elhagyására utasítja ...
A csalódott Wzdensky kisasszony és a sziszegő Josii Josiko elhagyta a pályát, az utóbbi Carbunculus átkot szórt az előbbire, miután leszálltak a seprűjükről. Josii kisasszony gumiláb rontást kapott viszonzásul.

- A svájci Hans Jürgen Schönnkugelaugen megelőzi a török Jusuf Erdemet, és a spanyol Jose Carlos Santiagót. De nem... Schönnkugelaugen seprűje meghibásodik... lelassul... Svájcnak nincs többé esélye, hogy megnyerje a futamot! Ó, jól van, Luz Maria, a perui versenyző - véleményem szerint a legbűbájosabb boszorkány a mezőnyben -, gyorsul, előre süvít az amerikai Winnetou Wigwam és az izlandi Geyser Freeze között. Jaj ne!!! A tanzániai bajnok összeütközött a dán és a portugál versenyzővel! Ne aggódjanak, hölgyeim és uraim, a medimágusok már úton vannak, és eddig még senki nem halt meg! - folytatta a közvetítő.

- …a mezőny elérte a második kör végét és még mindig versenyben van 58 bajnok! Izgalmas a futam, kedves nézők!

Sem a bemondó, sem a stadion közönsége nem tudhatta, hogy ki az, aki a legizgatottabb várja a Futam eredményét: Hermione. A lány még mindig nem fordította el tekintetét „Villámról”, szíve hangosan vert. - Ron, Ron, látod Harry arcát?

Ron morcos arccal fordult hozzá. - Nem érdekel az arca!

- Pedig kéne! Nézd! Mit látsz, amikor a szél szétfújja a fürtjeit a homlokából?

Ron kényszeredetten a szeméhez emelte omniszkópját. - Mi a... - kezdte, de meglepődve levegőért kapott. – Eltűnt a sebhely!!!

Hermione bólintott. - Attól féltem, hogy rossz a szemem... de ha te sem látod...

- Hogy lehet ez, Herm?

A lány megrázta fejét. - Sötét varázslat, mi más?

- Azt gondolod... hogy Harry gonosz boszorkánymester lett?

- Neeeem - felelte a lány. - Legalábbis remélem, hogy nem.

Mialatt a versenyzők befejezték a harmadik kört, négy másik bajnok esett ki: az uruguayi, a kuvaiti, a filippínó, valamint a trinidad és tobagói versenyző.

Az aszteroidák továbbra is úgy viselkedtek, mint a legkomiszabb gurkók: leütötték Írország, Sierra Leone, Új-Zéland és Horvátország versenyzőjét a seprűjéről.

Az etióp versenyzőt megperzselte a Halley üstökös, az algériainak megbokrosodott a seprűje, és belerohant a Neptunuszba az ötödik kör végén.

- A mexikói Speedy Gonsales megelőzi a koreai versenyzőt... most eléri Apollo Aphroditust és Lumiére Soufflét, előzni próbál... és megelőzi! Hölgyeim és varázslóim, micsoda verseny! Micsoda verseny!... Most Gonsales, Villám és Schnellchen van az élen, fej-fej mellett... de a magyar bajnok se piskóta - megelőzi Soufflét, eléri Schnellchent... most ők repülnek egymás mellett... SZABÁLYTALANSÁG! Schnellchen megpróbálta lelökni Gonsalest a seprűjéről! Kiküldik - hát meg is érdemelte!

A német szurkolók átkozódni kezdtek, és öklüket rázták a mexikói nézők és a bíró felé. Néhány rajongó átkokat kezdett szórni az ellentáborra, és egy német varázsló rontást küldött Speedy Gonsales seprűjére, amely irányíthatatlanná vált, és végül nekiütközött a Merkúrnak.

- Figyelem, minden német és mexikói szurkoló maradjon nyugton, vagy azonnal hagyja el a lelátót! Ne akarják, hogy a varázs-rendőrség kommandós különítménye dobja ki önöket!

A német és mexikói szurkolók továbbra is sziszegtek és morogtak, de visszadugták pálcáikat talárjuk zsebébe.

- Olyanok, mint a gyerekek - jegyezte meg Hermione megvetően. - Mint ezer kis Malfoy!

Ron bólintva a pályára fordította figyelmét. A hetedik kör végére megint tizenegyen esetek ki.

A francia és a görög versenyző repült az élen, Burundi és Thaiföld versenyzője volt a sereghajtó.

- Souffle bámulatos sprintet mutat be, Aphroditus, Szélltoló és Villám szorosan felzárkózva követi! Már csak két kör, kedves nézők... micsoda izgalom! Aphroditus fokozza az iramot, Souffle próbálja megelőzni, de úgy tűnik, a görög versenyző előnye behozhatatlan... A magyar versenyző megelőzi Soufflét... nézzék csak... a Hold! Ó, istenem, istenem, a Hold mellkason vágta Szélltolót... szegény fickó, el kellett volna kerülnie a Holdat a következő körig! Szélltoló kiesett, Villám megközelíti a két élen haladót...

- Hajrá, Harry, hajrá! - kiabálta Hermione, helyéről felugorva.

Ron visszahúzta. – Herm, mi McFlurrynek szurkolunk! Harry most India színeiben játszik!

- Kit érdekel? - vágott vissza a lány. - Gyerünk, Harry, mutasd meg nekik! Te vagy a legjobb!

Ron a szemét forgatta, biztos volt benne, hogy Harry semmit sem hall a tömeg ordításától.

- Már csak egy kör! - üvöltötte a bemondó. - Huszonhét bajnok továbbra is versenyben van, és most jön a Futam legizgalmasabb része: amikor a kilencedik körben a versenyzők elérik a Földet, el kell kapniuk a Holdat, és ezzel megnyerhetik a Futamot! A legesélyesebb Souffle, Villám és Aphroditus... Nézzék! A Hold újra előkerült, minden versenyző rátesz egy lapáttal a finisben, Souffle megelőzi Aphroditust, Aphroditus megelőzi Soufflét, Villám lehagyja mindkettőt...

- Ez az, Harry! - sikította Hermione örömmel.

Még Ron is keresztbe tette ujjait, szája mozgott, és néma szavakat formált, melyek ezúttal nem átkok voltak.

Abban a pillanatban a görög versenyző szája is mozogni kezdett - titokzatos szavakat mormolt, és jobb kezét kinyújtotta Villám felé. Harry Rakéta 3000-se hirtelen felfelé szökkent, mintha az igazi Hold felé repülne, és eltűnt az éj sötétjében.

- Az a szemétláda! - kiáltotta Ron ökölbe szorított kézzel. - Megbabonázta Harry seprűjét!

- Láttam! - felelte Hermione dühtől vöröslő arccal.

A bíró sípjába fújt, megakadályozva ezzel, hogy Aphroditus valaha is elkapja a kis Holdat.

- SZABÁLYTALANSÁG! Aphroditus úr, kérjük, azonnal hagyja el a pályát!

A görög versenyző jóképű arca egy vérfarkassá változó ember arckifejezésévé torzult. Nyilván azt remélte, hogy a bíró nem veszi észre „apró szabálytalankodását”.

- Souffle indul a Holdért... hat méter... öt... négy... Hűha!

Az indiai bajnok Rakéta 3000-se újra berobbant a képbe, átsüvítve a Vénusz és Föld közti résen - lélegzet-elállító zuhanórepülésben keresztezte Souffle seprűjének pályáját. Amint hirtelen függőleges hajtűkanyarral kihúzott a zuhanásból, már a kezében tartotta a kicsi szürkés Holdat.

- MEGCSINÁLTA! - Hermione Ron nyakába ugrott, arcán a boldogság és megkönnyebbülés könnyei csorogtak.

- Igen, megcsinálta - mosolygott Ron is, átpillantva a lány válla fölött, miközben tekintetével követte Harryt. - Megcsinálta.

Amint Harry leszállt a seprűjéről, körülvették a helybéli szurkolók. Vállukra emelték, és a magas emelvényhez vitték, ahol az indiai Mágiaügyi Miniszter könnyáztatta arccal rázott vele kezet, és nyakába akasztotta az aranyérmet.

A tömeg tapsviharban tört ki - Ron és Hermione keze is elzsibbadt a sok tapsolástól.

- Gyere, menjünk, beszéljünk vele! - ugrott fel Ron.

- Nem vagy észnél?!? - ráncolta szemöldökét Hermione. - A sátra, vagy akárhol is tartózkodik, órákig tömve lesz. Tudod - autogramot kérnek, virágot és bombákat hoznak…

- Bombákaaaat??? - hápogott Ron.

- Hát, majdnem... Ezek borítékolt átkok, és úgy működnek, mint a mugli bombák – mondta a lány tárgyilagosan. - Feltételezem, legalább is a görög és a francia szurkolók megpróbálnak néhány gratuláló kártyába rejtett „bombát” becsempészni a sátrába. - Látva Ron döbbent arcát, Hermione elvigyorodott. - Hé, ne aggódj... átkokat és mérgezett bort vagy pezsgőt küldeni mindig is szokás volt a Hold Futamon. Harryt biztosan megóvják ezektől, és különben is van annyi józan esze, hogy ne nyissa ki a leveleket, és ne igyon azokból az italokból.

Ron kicsit bizonytalanul bólintott.

Már majdnem reggel kilenc óra volt, mire az elragadtatott csodálók eltűntek, és Harry egyedül maradt a sátrában. Aludni akart egy kicsit, hiszen már huszonnégy órája talpon volt.

A táborban még csend honolt, mindenki visszatért a saját sátrába, hogy kipihenje magát egy kicsit az előző éjszakai izgalmak után.

- Hogy jutunk be hozzá? - aggódott Hermione. - Két őrszem vigyázza az álmát.

A barátja somolygott, és valami ezüstöset húzott elő a hátizsákjából.

- Elhoztad a láthatatlanná tévő köpönyeget! - örvendezett a lány.

- Gondoltam, jól jöhet – vont vállat a fiú. - És persze meg akartam őrizni Harrynek.

A lány rámosolygott, jelezve, mennyire értékeli előrelátását. A köpenybe burkolódzva a két őrhöz lopództak, és pálcájukat felemelve azt suttogták: Stupor!

Miután az őrök a földre rogytak, Ron belépett a sátorba, Hermione szorosan a nyomában.

Bent még égett néhány gyertya. A Hold Futam új bajnoka egy tábori ágyon üldögélt, és a kezében lévő aranyérmet nézegette. Az érem csillogott, visszaverve a gyertyafényt. Sima felülete tükrözte a fiú arcát.

Harry felsóhajtott.

Épp most adott autogramot legalább kilencszáz embernek, kapott számtalan csokor egzotikus virágot, illetlen ajánlatokat egy tucat boszorkánytól... ő volt A BAJNOK: a legjobb seprű-lovas a Földön... Mégsem volt boldog - pedig Ravin a futam előtt elmondta neki, hogy ő egy maharadzsa törvénytelen fia, akinek feleségétől, a maharánitól csak lányai születtek. Ravin szerint (aki Egyiptomban állítólag már az első pillantásra felismerte Harryt) a maharáni megátkozta Harryt, és eltávolíttatta Indiából, mert nem akarta, hogy ő örökölje a trónt. Tekintve Harry hollófekete haját, tulajdonképpen lehetett volna félig indiai.

De az „igazság” ismerete egyáltalán nem tette boldoggá Harryt. Életének nagy része hiányzott - nem csodálókra, hanem igazi barátokra volt szüksége - nem tisztességtelen ajánlatokat akart, hanem egyetlen nő szerelmét, akire nem emlékezett, de tudta, hogy létezik. Kezében csillogott az aranyérem, tükrözve fáradt tekintetét... és két alakot a háta mögött.

A fiú felugrott, megmarkolta pálcáját, és megfordult.

- Állj! - kiáltotta.

A két alak - egy fiú és egy lány, vele nagyjából egyidősek – felemelték a kezüket.

- Jól van ... nem azért jöttünk, hogy bántsunk, Harry - mondta a lány.

- Ja, ne izgulj, elhatároztam, hogy nem fojtalak meg… egyelőre - tette hozzá a fiú. - Nem mintha nem érdemelnéd meg.

Harry összeráncolta a szemöldökét. Ravin mondta neki, hogy a Hold Futam győzteseit jó néhányszor elrabolták már. Harry gyanakodott, hogy ezek ketten el akarják kábítani, és elrabolni. - Kik vagytok? - kérdezte, pálcáját a látogatókra szegezve.

Ron vigyorgott. - Nagyon vicces, haver. Gyerünk, elég a játékból, menjünk haza Angliába. Ginny vár rád.

- Ki? - pislogott Harry. - Nem ismerlek titeket. Hagyjatok békén!

- Harry... tudjuk, milyen híres lettél „Villámként”, de ez nem kifogás, hogy elhagyd a szeretteidet vagy megszökj a kötelezettségeid elől - jelentette ki a lány komoly arccal.

- Mi - az - ördögről - beszéltek? - tört ki az ifjú bajnok. - Kifelé a sátramból!

- Nem, amíg meg nem magyarázod, miért hagytad el a húgomat! – tette keresztbe karját a vörös hajú fiú.

- Nem is ismerem a húgodat!

- Nem? És akkor ki az ördög ejtette teherbe, mi?

- Nem tudom, én nem lehettem... Nem is vagyok brit! - vágott vissza Harry.

- Nem vagy brit? - a másik fiú szeme villogott a méregtől. - Akkor mi vagy? Japán? - közelebb lépett, kockáztatva, hogy Harry esetleg megátkozza. - Azt hittem, a legjobb barátom vagy, azon kevesek egyike, akire rábíznám az életemet, de te elcseszted! Miután felcsináltad a húgomat, megesküdtél, hogy feleségül veszed, de inkább elmentél, hogy még híresebb légy! A hírnév és a dicsőség, amiben korábban részed volt, nem volt elég, mi? Még többet akartál: hatalmas ünneplő tömeg előtt parádézni! Feladtad Ginny szerelmét ezért az... az egész... szarért! – Ron minden egyes szavánál mutatóujjával megbökte a döbbent Harry mellkasát. - Mindenki azt hitte, hogy meghaltál, vagy megátkoztak, mert a baglyok nem találtak meg! Attól is féltünk, hogy Tudodki elfogott, és te nem vetted a fáradságot, hogy életjelet adj magadról, hogy biztosíts minket, hogy nem dobtad fel a talpad! Nem vetted a fáradtságot, hogy egy kibaszott baglyot küldjél, és megkérdezd, hogy van Ginny! Az még rendben van, hogy nem törődtél Hermionéval és velem, a legjobb barátaiddal, de hogy nem érdekelt Ginny és a gyereked, az már egyszerűen elfogadhatatlan és undorító!

- Ron... - vágott közbe a lány.

- Sajnálom, de... - kezdte Harry, de a másik fiú nem hagyta befejezni.

- SAJNÁLOD? – Ron hisztérikusan felnevetett. - Sajnálod? Tudodki szerelmére, Harry, ez minden, amit mondani tudsz? - még egyet lépett előre, így orra majdnem hozzáért Harryéhez. - Nos, sajnálhatod is! Míg te itt jól szórakoztál, és karriert építettél, a húgom majdnem belehalt, hogy megszülje a lányodat! És azt mered mondani, hogy nem ismered őt?

- IGEN! - üvöltötte Harry –, mire a vörös hajú fiú egyszerűen szemen köpte.

Harry félrelökte támadóját, letörölte arcát, és felemelte pálcáját, hogy elkábítsa, de a másik fiú gyorsabb volt, és rászórta a hátráltató bűbájt.

Harry elesett. - Capitulatus! - kiáltotta a földről, de a támadója félreugrott, és gondolkodás nélkül Crucio!-t kiáltott.

Harryt szörnyű fájdalom teperte le, úgy érezte, egész testét darabokra szaggatják, mintha ezer lándzsa döfött volna belé, egy tucat ostorral együtt, amelyek védtelen testét korbácsolták.

- NEEEEE! - sikította a lány.

Harrynek túl nagy fájdalmai voltak, hogy lássa, amint a lány megragadja társa pálcát tartó karját, kényszerítve, hogy megszakítsa a kapcsolatot a pálca és Harry vonagló teste között.

- Megőrültél, Ron? - üvöltötte hamuszürke arccal a lány. - Ezért az Azkabanba küldenek!

A vörös hajú fiú lihegve eresztette le pálcáját. - Nem... érdekel... megérdemelte.

A földön fekvő Harry lassan kinyitotta a szemét. A fájdalom eltűnt - éppúgy, mint a köd, amely nyolc hónapon át elhomályosította elméjét. Mintha egy hirtelen szélroham elfújta volna a ködöt, vagy mintha egy fátyol lebbent volna fel az emlékeiről... megmagyarázhatatlan módon hirtelen EMLÉKEZETT.

Felült, és barátja szemébe nézett.

- Ron... Hermione... – Harrynek nem sok kellett, hogy elsírja magát.

Hermione észrevette, hogy megváltozott a fiú arckifejezése.

Ron még mindig levegőért kapkodott, de ő is észrevette, hogy valami megváltozott - először is Harry sebhelye újra láthatóvá vált. De volt valami más is...

- Harry... - a lány lehajolt hozzá. - Jól vagy?

Harry bólintott. – Igen… újra emlékszem… mindenre.

- Mi… micsoda? - Ron térdre ereszkedett a barátja mellett.

- Amnéziás voltam... semmire sem emlékeztem a múltamból.

- Mikor... mikor vesztetted el az emlékezetedet? - kérdezte Hermione remegő hangon.

Harry egy percig gondolkodott, próbált összpontosítani az utolsó dologra, amire az amnéziája előttről emlékezett. - Rögtön azután, hogy megkaptam a levelet Dumbledore-tól, hogy visszamehetek a Roxfortba, mert az újságírók elmentek.

- Szóval, Malfoy italában felejtés bájital volt – biggyesztette az ajkát Hermione. - Miért... miért nem mondta meg egyik tanár sem, hogy Harry elvesztette az emlékezetét?

- Talán ők sem tudták - vont vállat Ron. - Jaj, Harry... azt gondoltam... - hangja elcsuklott, és hirtelen átölelte barátját. - Meg tudsz bocsátani nekem? Meg tudsz valaha is bocsátani?

Harry elmosolyodott, és tudta, hogy ez volt az első igazi, szívből jövő mosolya november óta.

- Ó, Harry! - Hermione is a nyakába borult.

A három barát összeölelkezett, a lány sírt, a fiúk pedig vigyorogva, félszegen törölgették könnyeiket.

- Köszönöm, Ron - szólt Harry.

- Köszönöd? Mit?

- Hogy megtörted az átkot.

- Mi? - Ron elképesztően buta képet vágott.

- Egy átokkal kombinált bájital hatása alatt álltam - magyarázta Harry. - Csak az szüntethette meg a hatását, ha a legjobb barátom mondja ki rám a Cruciatus átkot... Fogalmad sincs, milyen kétségbeesett voltam... már feladtam a reményt... soha nem gondoltam volna, hogy újra találkozhatom a legjobb barátommal, nem is beszélve arról, hogy ő rám szórná az átkot. Köszönöm, haver.

- Szívesen - vigyorgott Ron.

Végül felálltak, ragyogó mosolyuk éles ellentétben állt könnyáztatta arcukkal.

Harry szólalt meg elsőnek. - Szóval... van egy kislányom?

- Bizony - bólintott Ron. - Gyönyörű kis boszorkány, és Lilynek hívják.

- Lily? - Harry igazán meghatódott. - Rögtön látni akarom őt és Ginnyt!

- Akkor szedd össze a holmidat, és várj, amíg visszajövünk a sajátunkkal - mondta Hermione. - Nem fog tovább tartani öt percnél.

- Hoppanálni fogtok? - kérdezte Harry. - Én is megtanultam ám.

- Tényleg? Hogyan? Hol? Hiszen hiányoztál az iskolából! – kérdezte zavarodottan Hermione.

- Nos... egy egyiptomi fickótól tanultam, amikor Kairóban voltam Gilderoyjal - Harry a homlokára csapott, és kuncogni kezdett. - Gilderoy... Emlékszem rá!

Ron és Hermione nem értette, mi olyan mulatságos Lockharton.

- Jut eszembe - szólt közbe Hermione -, miért gondoltad, hogy nem vagy brit?

- Ja, az... - vigyorgott Harry. - Ravin azt mondta, hogy egy maharadzsa fia vagyok... Teljesen őrült az a fickó. Mindent a pénzért csinált, csak hogy itt maradjak versenyezni India színeiben.

Hirtelen egy bagoly repült a sátorba. A Weasley család üzenetét hozta.

- Egy expressz bagoly! - állapította meg Hermione. – Ez annyiba kerülhetett...

- Mint a fél Tadzs Mahal - Harry emlékezett Ravin hasonlatára. - Miért küldenek a szüleid ilyen drága baglyot?

- Biztosan rendkívül sürgős üzenet - találgatott a lány.

Ron kinyitotta a táviratot, és a három barát belenézett.

RON GYERE HAZA STOP GINNYT ÉS LILYT ELRABOLTÁK STOP VALÓSZÍNŰLEG TK STOP APA STOP.

- Elrabolták? - sápadt el Harry.

- TK? - ráncolta szemöldökét Ron.

- Tudodki - mondta Hermione, és lenyelte a torkában lévő gombócot.

- Óvakodj a napkeltétől Stonhenge-nél - suttogta Harry, hangja távoli, tekintete merev volt.

- Micsoda?

- Hány óra van? - kérdezte hirtelen Harry.

- Ah, tíz óra - Hermione az órájára nézett, amely az indiai helyi időre volt beállítva.

- Napkelte... a Nap pár perc múlva kel fel Angliában! - mormolta Harry falfehér arccal.

- És? - vont vállat Ron, akinek fogalma sem volt, hogy ennek mi köze van Ginny és a kis Lily eltűnéséhez.

- Valami szörnyűség történik majd napkeltekor... Ginnyt és Lilyt elrabolták... a kígyóbűvölő... erről beszélt...

- Mi?

- Stonehenge-hez kell mennünk. Azonnal - jelentette ki Harry. Nem tudta, hogyan kapcsolta össze a bolond öreg varázsló jóslatát családja elrablásával valamint a Sötét Nagyúrral, de ösztönösen tudta, hogy van kapcsolat.

Barátai nem ellenkeztek. A holmijukat teljesen elfelejtették.

- Hoppanáljunk Stonehenge-hez háromra - vezényelt Harry. - Egy... kettő... három...