Kezdetek

2011 szeptember 1.
(cs�t�rt�k, mert szeptember 1. nem mindig
h�tf�!!!! 2011.09.01. biztosan cs�t�rt�k)


Hatalmas durran�s hallatszott az emeletr�l.

- Mit m�veltek? – ki�ltotta Harry inger�leten.

- Semmit! – �rkezett h�rom hang a Black h�z m�sodik emelet�r�l.

- Lily, Dan, siessetek m�r, k�l�nben lek�ss�k a vonatot! – ki�ltott vissza az ifj� apa.

- J�v�k m�r! – Egy sov�ny, alacsony, barna szem�, fekete haj�, szem�veges fi� viharzott le a f�ldszintre, kis h�tizs�kot cipelve

- Minden holmidat elcsomagoltad? – r�ncolta a homlok�t Harry, fia apr� csomagj�t m�regetve.

- Igen, apa – mosolygott r� Daniel Leonard Potter. – El se hiszem, hogy v�gre megyek a Roxfortba!

- �n meg azt nem hiszem, hogy nem fogunk elk�sni, ha a n�v�red nem j�n le azonnal – mondta morcosan Harry. – Nagyon ideges volt, �s nem csak fia roxforti iskolakezd�se, hanem saj�t roxforti munkakezd�se miatt is. A j� �reg Flitwick professzor a m�lt tan�v v�g�n �gy d�nt�tt, hogy nyugd�jba vonul, �s Harry vette �t a tant�rgy�t, a b�b�jtant.

Harry t�z �vet t�lt�tt gurk�k �s kvaffok k�zt r�pk�dve, de tiszt�ban volt vele, hogy minden kviddicsj�t�kos sz�m�ra elj�n az ideje, hogy lesz�lljon a sepr�r�l, �s valami m�ssal foglalkozzon. J� p�ran mondt�k neki, hogy m�g nem �reg fog�j�t�kosnak, de �gy d�nt�tt, nem akarja karrierj�t elvesztett meccsek sorozat�val befejezni. A cs�cson akarta abbahagyni, miel�tt m�g ki�regedne. Ismert j� n�h�ny sportol�t, aki addig j�tszott, am�g csak b�rt, de p�lyafut�sa v�g�re t�bbs�g�k nevets�g t�rgy�v� v�lt. Harry viszont azt szerette volna, hogy a Porpici SC rajong�i a dics�s�ge teljes f�ny�ben ragyog� Harry Potterre eml�kezzenek, �s ne egy veter�n fog�ra, aki kis h�j�n leesett a sepr�j�r�l.

Harry b�szk�bb volt ann�l, hogy nevets�gess� tegye mag�t, ez�rt �ll�st v�ltoztatott. Nem mintha nem hi�nyzott volna neki a kviddics – persze, hogy sz�rnyen hi�nyzott. Maradhatott volna edz�k�nt a Porpici SC-n�l, de nem vonzotta a lehet�s�g. Ez�rt amikor Albus Dumbledore hirdet�st tett k�zz� a Reggeli Pr�f�t�ban, miszerint �j b�b�jtan tan�rra van sz�ks�ge, Harry lelkesen jelentkezett az �ll�sra. Ily m�don lehet�s�ge ny�lt visszat�rni arra a helyre, ahol �lete legboldogabb szakasz�t t�lt�tte… a Roxfortba.

Hermione m�g mindig sz�mmisztik�t tan�tott ugyanott, de nem lakott a kast�lyban. A Weasley h�zasp�r Roxmortsban �lt h�rom gyermek�vel, ahol Ron j�l men� sepr� szak�zletet vezetett.

Weasley�k ikerl�nyai, Valentine �s Viviane szint�n ebben az �vben kezdt�k meg roxforti tanulm�nyaikat Daniellel, Kevinnel (Fred/George �s Angelina fi�val) valamint Lancelottal (Percy �s Penelope fi�val) egy�tt.

- Apa, nem mehet�nk mi is? – k�rdezte k�rusban Richard, Robert �s Rose Potter, les�t�lva a l�pcs�n.

- M�r vagy sz�zszor elmondtam – tette karba a kez�t Harry. - J�v�re. M�g egy �v, �s mehettek az iskol�ba… �s Isten �vja a Roxfortot, ha ti ott lesztek.

- Jaj apa, nem vagyunk olyan r�mesek, de t����nyleg! – v�laszolta Robert dacosan.

- Ja, nem vagytok olyan r�mesek, mint Fred �s George. Rosszabbak vagytok – b�lintott az apjuk, rosszall�an m�regetve �ket.

- Nem vagy �m valami kedves, apa! – biggyesztette le a sz�j�t Richie. – K�l�nben, b�rmit mondasz is, mi lesz�nk a legnagyobb m�gikus cs�nytev�k, akiket a Roxfort valaha l�tott!

- Pontosan – b�lintott Rose pajkos vigyorral.

Harry az �gre emelte a tekintet�t. A h�rmas-ikrei Fred �s George szerint m�g rosszabbak lesznek, mint �k voltak annak idej�n. Harry m�r el�re rettegett att�l az id�t�l, amikor a Roxfortba fognak j�rni. Lelki szemeivel l�tta, ahogy �g� arccal McGalagony professzor el�tt �ll, �s h�rmas-ikrei v�gel�thatatlan b�nlajstrom�t hallgatja… de addig m�g van egy nyugodt �ve. Megk�nnyebb�lten f�ls�hajtott.

- Hol van Lily?

- Fent a szob�j�ban, hozz�ragadt a t�k�rh�z, asszem – r�ncolta az orr�t Rose. – Mostan�ban �lland�an ezt csin�lja… �ld�g�l a f�s�lk�d� asztal�n�l, kef�li a haj�t, �s valami buta dalocsk�t dudor�szik.

- Ja… azt hiszem, megbolondult – jegyezte meg Robert.

- Tal�n nem bolond… - vigyorgott Richie – csak… ��…

- �� micsoda? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry.

- Csss! – Rose k�zelebb intette.

- Mi az? – Harry lehajolt, hogy szemmagass�gban legyen a l�ny�val.

- ��… beleesett valakibe, apa – suttogta a f�l�be Rose.

- Igaz�n? – Harry meglepetten pislogott. Nem vett �szre erre utal� jeleket… de tal�n nem figyelt oda el�gg� legid�sebb l�ny�ra… nem mintha Lily �r�lt volna, ha apja �lland�an szemmel tartja… Kamaszl�ny volt, �s az � kor�ban l�v� gyerekek nem j�l t�rik, ha sz�leik t�ls�gosan beleavatkoznak az �let�kbe.

Harryt m�gis b�ntudat t�lt�tte el arra a gondolatra, hogy van egy tizenh�rom �ves a l�nya, akir�l szinte semmit sem tud. Azt sem vette �szre, hogy valaki tetszik Lilynek, nem igaz? Ismerve a h�rmas-ikreket, lehet, hogy n�v�r�k �s apjuk bosszant�s�ra csak kital�lt�k az eg�szet. V�g�l is ez volt legkedvesebb sz�rakoz�suk: bosszantani a j� �reg pap�t.

V�g�l megreccsent a l�pcs�, jelezve, hogy valaki lefel� tart.

- Apu, apu veled akarok menni! A Roxfortba! – az �t�ves Lea Potter szaladt le a l�pcs�n, �s Harry nyak�ba ugrott. Apja f�lkapta a fekete haj�, z�ld szem� gyereket. �sszes gyermeke k�z�l ez a kisl�ny hasonl�tott legjobban r�. A h�rmas-ikreknek v�r�s hajuk volt, �pp�gy, mint �desanyjuknak �s Lilynek.

- Nem j�hetsz, �desem – mondta Harry Le�nak. – Hiszen tudod.

- De menni akarok! – a kicsi sz�ja megremegett, �s k�t hatalmas k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n.

- M�g t�l fiatal vagy, dr�g�m – Harry lecs�kolta a gyerek k�nnyeit –, de ha j� kisl�ny leszel, akkor gyorsan megn�sz, �s te is j�hetsz a Roxfortba, meg�g�rem.

Harry szavai nem �rt�k el a k�v�nt hat�st, mivel a kis Lea v�dl� pillant�sokat vetett r�, �s szipogott. – Akkor te se menj! Maradj itthon, apu!

Harry borzalmasan �rezte mag�t. Hogyan magyar�zhatn� el egy �t�vesnek, hogy mennie kell, k�l�n�sk�ppen, amikor az az �t�ves olyan makacs kis csib�sz, mint a legkisebb l�nya? Amikor tizenegy �vvel ezel�tt Oroszorsz�gba kellett utaznia, el tudta magyar�zni Lilynek, hogy mennie kell, de Lily eg�szen m�smilyen volt. Nyugodt, meg�rt� �s eg�sz�ben v�ve j� kisl�ny. Vele ellent�tben Lea dacos �s k�vetel�z� volt, aki t�ls�gosan ragaszkodott Harryhez. Hat gyermeke k�z�l ez a kisl�ny volt az, akit �gysz�lv�n nem lehetett levakarni r�la, �s r�gt�n nyafogni kezdett, ha „apu” nem volt a k�zel�ben. Harrynek k�l�n�sen nehez�re esett otthagynia a kisl�nyt, mivel tudta, mennyire szereti �s ig�nyli �t.

- Hallgass ide, �desem, apu megpr�b�l olyan gyakran hazaj�nni, amilyen gyakran csak tud, ok�? P�ld�ul mindj�rt a h�tv�g�n… Azonk�v�l hoz majd neked csuda aranyos j�t�kokat �s �dess�geket a M�zesfal�sb�l, Roxmortsb�l.

- Meg�g�red? – szipogott Lea.

- Igen, meg�g�rem. – Harry m�g egyszer megpuszilta a kisl�ny �zott arcocsk�j�t, azt�n letette. – Hol az �rd�gben van m�r Lily?

- Itt vagyok, Harry… - legid�sebb l�nya, aki m�g tizenh�rom �vesen is Harrynek sz�l�totta, lassan l�pkedett lefel� a l�pcs�n.

Harry, a h�rmas-ikrek �s Daniel test�letileg sz�jt�tva b�multak r�.

- Mit m�velt�l magaddal? – Richard tal�lta meg els�k�nt a hangj�t.

- Sz�rnyen n�zel ki! – tette hozz� Robert.

- �gy n�zel ki, mint egy… - Rose kereste a szavakat.

- …romlott n� – seg�tette ki a kis Lea.

Harry elh�lve n�zett legid�sebb l�ny�r�l a legkisebbre. Hol az �rd�gben tanul egy �t�ves gyerek ilyen kifejez�seket?

- K�sz, hugi, ezt a kifejez�st kerestem – b�logatott Rose lelkesen. – Mit m�velt�l magaddal, Lil?

- �n csak… - Lily nyelt egy nagyot - …jobban akartam… kin�zni.

- Jobban? – nevetett Daniel. – Akkor se fogsz el�g j�l kin�zni, ha egy eg�sz hetet t�ltesz Gilderoy Lockhart sz�ps�gszalonj�ban!

- Dan! – ki�ltott r� Harry, �s egy megrov� pillant�st k�ld�tt a fia fel�. Egyet kellett azonban �rtenie t�bbi gyermek�vel: Lily borzalmasan n�zett ki: nyilv�n be akarta g�nd�r�teni a haj�t, mert m�skor rendezett f�rtjei �gnek �lltak, mint egy szalmakazal. Val�sz�n�leg kipr�b�lt valami smink-b�b�jt is, de valahogy mell�fogott: arc�n �l�nkv�r�s foltok �ktelenkedtek, �s nem siker�lt elt�ntetnie a pattan�sait sem, melyeket a piros�t� most hat�rozottan kihangs�lyozott. Az ajakr�zs borzalmasan �t�tte a piros�t� sz�n�t, �s a szemh�jfest�k olyan benyom�st keltett, mintha beh�ztak volna neki. Arr�l nem is besz�lve, hogy kiskor� l�v�n illeg�lis var�zslatot hajtott v�gre az iskol�n k�v�l!

- T�nyleg olyan rosszul n�zek ki, Harry? – ny�gte a l�ny, �s apja v�lasz�t v�rva az ajk�ba harapott.

Harry, aki m�r r�g r�j�tt, hogy kamasz gyerekek apj�nak lenni neh�z feladat, most m�gis �gy �rezte, nem lesz egyszer� dolog megmondani a tizenh�rom �ves l�ny�nak, hogy tot�lisan elbalt�zta a k�lsej�t.

- �hm… - k�sz�r�lte meg a tork�t. – Vitassuk meg a kocsiban, j�? Sz�lljatok be, mindketten! – intett Lilynek �s Danielnek.

- Nem k�s�rhet�nk el a King’s Crossra? – pr�b�lkozott Rob.

- Nem - r�zta fej�t Harry.

- Hadd menj����nk! – k�ny�rg�tt Richard.

- Nem.

- Apuuuuuu! – villantotta r� Rose legb�b�josabb, apasz�v-l�gy�t� mosoly�t, �s alaposan begyakorolt k�ly�kkutya-n�z�ssel pillantott r�. Harry egy pillanatig habozni l�tszott - Rose mosolya majdnem mindig le tudta venni a l�b�r�l, de most m�gis a rend�thetetlen apa szerepe mellett d�nt�tt.

- Nem - r�zta fej�t. – Menjetek f�l, �s mondj�tok meg any�nak, hogy elment�nk. Te is, Lea.

A kis Lea nyelvet �lt�tt Harryre, �s f�lszaladt az emeletre. A l�pcs� tetej�n �desanyj�nak �tk�z�tt, aki karj�ra vette.

- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy elmehetsz b�cs� n�lk�l? – Ginny megrov�an n�zett a f�rj�re, majd les�t�lt a l�pcs�n, �s letette Le�t.

- Azt hittem, m�r el�g sz�pen elb�cs�ztunk egym�st�l reggel. – Harry kiss� elpirult „b�cs�zkod�suk” eml�k�nek hat�s�ra.

- �������, apu elpirult! – csapta �ssze a kez�t Rose, mintha nem b�rna elk�pzelni nagyobb gy�ny�r�s�get, mint l�tni apja zavar�t.

- Nem a ti dolgotok, gyerekek. – Harry rosszall� tekintetet vetett a h�rmas-ikrekre, azt�n feles�g�hez fordult. – Teh�t, akkor b�cs�zzunk el m�g egyszer. – Ezzel szorosan a karjaiba z�rta, �s hossz� cs�kkal pecs�telte le Ginny ajkait.

- Jajj! Menj�nk f�l, ezt nem b�rom tov�bb! – javasolta Richie, �s ikertestv�rei helyeseltek. Mire Harry �s Ginny sz�tv�ltak, a h�rmas-ikrek m�r elt�ntek, val�sz�n�leg, hogy bedobjanak p�r tr�gyagr�n�tot Lea szob�j�ba.

- Hm, ezt m�r szeretem – vigyorgott a f�rj�re Ginny. – �s most menjetek. Ti ketten viselkedjetek j�l! – fordult Danielhez, de Lily m�r nem volt ott. – Hol van Lily? – k�rdezte.

- Azt hiszem, m�r a kocsiban – vont v�llat Harry. Biztos volt benne, hogy nem tenne j�t Lilyvel, ha elmondan� az anyj�nak, mit m�velt mag�val.

�t perccel k�s�bb mindannyian a t�rt�g�t� b�b�jjal ell�tott csal�di Peugeot-ban �ltek. Harry vezetett a King’s Crossig, de onnan Siriusnak kell visszavinnie az aut�t az udvarh�zba. Megbesz�lt�k, hogy Sirius a vas�thoz hoppan�l tizenegy �ra el�tt, hogy elb�cs�zzon keresztfi�t�l �s a k�t gyerekt�l.

Sirius �tlete volt, hogy Peugeot-t vegyen a csal�d, mivel annak oroszl�n embl�m�ja remek�l illik Potter�khez.

- Harry, mit tegyek, hogy rendbe hozzam magam? – s�rt Lily a h�ts� �l�sen, szenved� arccal vizsg�lva mag�t a t�k�rben.

- K�rd meg McGalagonyt, hogy sz�rjon r�d egy fej-transzform�l� b�b�jt, h�tha teljesen �j arcod lesz – felelte Daniel az any�s�l�sr�l. – Nem �rdemes a r�gihez ragaszkodnod, de komolyan.

- Daniel! – csattant fel Harry.

- Ok�, apa – s�hajtotta Dan. – De �gy t�nyleg el�g ronda.

- �gy igen – b�lintott Harry. – De m�sk�l�nben nagyon csinos ifj� h�lgy. – Pillantott a l�ny�ra a visszapillant� t�k�rben. Lily m�g mindig s�rt, k�nnyei �sszefolytak a piros�t�val, v�gk�pp �sszemaszatolva az arc�t. Amint azonban meghallotta apja utols� megjegyz�s�t, feln�zett, �s h�l�san r�mosolygott.

- Seg�ten�l, Harry? – k�rdezte remeg� hangon.

- Rendben – Harry k�r�ln�zve megbizonyosodott r�la, hogy egy mugli sincs az �ton, azt�n benyomta a l�thatatlans�g gener�tor gombj�t, melyet Arthur szerelt be az aut�ba. A kocsi �szrevehetetlen�l felemelkedett a leveg�be.

Miut�n Harrynek m�r nem kellett a korm�nyz�ssal t�r�dnie, p�lc�j�val a k�zben h�trafordult az �l�sen. – Fucus Removeo. Tess�k, m�r rendben is vagy, Lil.

- �! – l�nya felkapta a t�kr�t, �s elismer�en n�zte a t�k�rk�p�t. – K�sz�n�m, Harry!

- Sz�vesen – vigyorgott az apja. – De legk�zelebb, ha ki karod sminkelni magad, k�rd meg �desany�dat, hogy seg�tsen, ok�?

- Aha… - motyogta a l�ny. – �n csak… �n csak el akartam t�ntetni a pattan�saimat, tudod…

- �s csak Christopher Woodnak akart�l tetszeni – jegyezte meg Daniel.

- Fogd be! – v�gott vissza Lily a f�le t�v�ig elpirulva.

- Chris Wood, mi? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – Hallottam r�la. Szint�n griffend�les?

- ��, igen – b�lintott Lily.

- Legal�bb rendes fick�? – �rdekl�d�tt az apja. – Ha kicsit is hasonl�t Oliverre, nagyszer� fi�nak kell lennie, de m�gsem helyeslem, hogy fi�kkal j�rj, Lil. T�l fiatal vagy, �s m�g csak az kell, hogy meggondolatlan l�gy…

- Meggondolatlan? Csak nem k�pzeled, hogy �n… �n… Harry, csak tizenh�rom �ves vagyok! – t�rt ki a l�ny. – Az, hogy te �s anya m�r akkor csin�lt�tok, mikor m�g gyerekek voltatok, nem jelenti azt, hogy… - feln�zett, �s l�tta, hogy apja d�h�sen mered r�. – Sajn�lom. Nem akartalak megs�rteni… igaz�n… ha nem lettetek volna meggondolatlanok, akkor �n most nem lenn�k itt…

- Mennyivel jobb lenne – somolygott Daniel.

- Daniel! – ki�ltott Harry �s Lily egyszerre.

- J�l van, j�l van! – mondta a fi�. – Csak vicceltem, apa. Tudod, mennyire szeretem az �n dr�ga n�v�remet!

- Szeretsz? – r�ncolta a szem�ld�k�t Lily. – Az�rt tett�l s�ndiszn�t az �gyamba m�lt h�ten?

- Hogy mit csin�lt�l? – k�pedt el Harry.

- Nem �n voltam! – tiltakozott Daniel. – Vagyis… ok�, �n voltam, de nem az �n �tletem volt! A h�rmas-ikrek tal�lt�k ki! De t�nyleg!

- Ett�l sokkal jobban �rzem �m magam! – bosszankodott Lily.

- Fejezz�tek be a veszeked�st, mindj�rt ott vagyunk – mondta Harry, finoman leeresztve a Peugeot-t az �tra, majd megnyomta a l�thatatlans�g-gener�tor gombj�t a m�szerfalon.

Megint l�that�ak voltak.

Harry gyorsan leparkolt, �s ker�tett egy kofferkulit. Elkezdett kipakolni a csomagtart�b�l: Lily kis b�r�ndj�t, saj�t k�zepes m�ret� b�r�ndj�t, Lily nagy b�r�ndj�t, Lily sportt�sk�j�t, Lily iskolat�sk�j�t, Lily pipere t�sk�j�t, �s Daniel nagyon kicsi h�tizs�kj�t.

- Ez minden holmid? – Harry gyanakodva kinyitotta fia zs�kj�t, k�szen arra, hogy lehordja, ami�rt minden cucc�t otthon hagyta.

Azonban amint belen�zett a t�sk�ba, �gy t�nt, van benne egy csom� ruha, k�nyvek, egy �st, egy m�rleg, b�jital-hozz�val�k, �s minden, ami sz�ks�ges. M�gis csak f�lig volt tele.

- Mit m�velt�l ezzel a t�sk�val? – vonta �ssze szem�ld�k�t a fiatal apa.

- Csak kicsit b�vebbre var�zsoltam, apa – vont v�llat Daniel. – �gy gondoltam, nem �rtok vele senkinek…

- De honnan tudtad, hogyan kell csin�lni? – �rdekl�d�tt az apja.

- Var�zsl�stan alapfokon, 47. oldal – felelt a fi�. L�tva apja hitetlen arckifejez�s�t, megr�ndult az arca. – J�l van, nem �n voltam. Fred b�csi csin�lta.

- Ja, ki m�s? – r�zta fej�t Harry, �s el�vett h�rom kalitk�t, az egyikben Hector, a m�sikban Helena, a harmadikban pedig a j� �reg Hedvig foglalt helyet. A h�s�ges �reg bagoly el�g megviselt volt, hiszen elm�lt m�r h�sz�ves. Harry elt�n�d�tt, vajon meddig �lnek a baglyok, de megsajdult a sz�ve a gondolatra, hogy egyszer elveszti Hedviget. A mad�r id�s kora ellen�re m�g mindig sz�vesen hordta a leveleket, b�r j�val lassabban, mint r�gen. Harry persze �lland�an dics�rte az �llat erej�t �s a kitart�s�t, sz�nd�kosan hangs�lyozva neki, mennyire �rt�keli, mint bar�tot �s post�st.

- Abu! – ki�ltott fel Harry, amint a kalitk�k m�g�tt rejt�z�, id�s kora ellen�re is �l�nk majom a fej�re ugrott. – Mit keresel te itt?

- Asszem velem akart j�nni a Roxfortba – sz�lalt meg Daniel. – Elvihetem? L�ciiii!

- A roxforti leveledben az �ll, hogy a tanul�k egy baglyot, macsk�t, vagy varangyot vihetnek, majomr�l sz� sincs! – eml�keztette az apja. – K�l�nben is, minden tanul�nak csak egy �llata lehet!

- Majd a h�l�termemben marad – felelte Dan. – Igaz�n. Azt se felejtsd el, hogy Ron b�csinak volt egy baglya, �s te is vett�l neki egy furk�szt, melyet f�l �ven kereszt�l ott tartott a suliban. Azon k�v�l George b�csi mes�lt nekem Lee Jordan tarantul�j�r�l!

Harry elt�n�d�tt egy kicsit. – Meggy�zt�l. Rendben, Dan, de vigy�zz r�! Ne engedd a kast�lyban k�sz�lni, �rtetted?

- Igenis, uram! – tisztelgett Dan vigyorogva. – Gyer�nk, Abu, ugorj a v�llamra!

Daniel baglya, Helena rosszall�an huhogott Abura, �s gyanakodva m�regette a majmot.

- J�l van, gyerekek, gyer�nk! – Harry lakat-b�b�jt k�ld�tt a Peugeot-ra, majd beterelte a gyerekeket a vas�t�llom�sra.

- H�, Harry fi�! – ki�ltott valaki. A fiatalember megfordult, �s a lelkesen integet� Fredet �s George-ot l�tta k�zeledni. Mindketten egy v�r�sesbarna haj� fi� kez�t fogt�k.

- Hello, sr�cok – mosolygott Harry a s�goraira. – Hah�, Kevin – �dv�z�lte a kisfi�t.

- Szia, Harry b�csi – Kevin kiss� zavartan t�pte ki kezeit az ikrek kez�b�l. Egy nagyfi�nak nem kell, hogy a kez�t fogj�k a sz�lei, ugyeb�r? – Hello, Dan, Lil.

- Szia, Kevin – mondt�k a Potter gyerekek k�rusban.

- L�ttad m�r Nagyokost �s Lance-t? – k�rdezte Fred.

- M�g nem – felelte Harry.

- Hermione �s az ikrek nem j�nnek a vonattal, ugye? – k�rdezte Lily.

- Mi�rt j�nn�nek? �k Roxmortsban laknak – vont v�llat George. – �, itt van Percy! H�, Perce, erre! – Ugr�lni kezdett, hogy magukra vonja b�tyja figyelm�t.

Percy azonban csak megvet� pillant�ssal odab�lintott, azt�n feles�g�vel �s fi�val �tmas�rozott a kilencedik �s a tizedik v�g�ny k�zti falon.

- Idi�ta – horkantott Fred. – Mi�ta � lett a Nemzetk�zi M�guskapcsolatok oszt�lyvezet�je, egyszer�en nem lehet besz�lni vele. Azel�tt nem volt ennyire bek�pzelt.

- Nem kell bemutatnod – vigyorgott Harry. – A j� �reg Percy sosem v�ltozik.

- Ak�rcsak a fia – jegyezte meg Kevin. – M�ni�kus a sr�c. T�nyleg r�mes.

- Annyira az�rt nem sz�rny� – felelte Lily. – Nagyon okos fi�.

- Aha, igen, mindent tud a koboldl�zad�sokr�l, a m�gikus t�rt�nelem k�l�nf�le esem�nyeir�l, �s persze m�r n�gy nyelven besz�l… - jegyezte meg Dan. – Melyeken is, Kevin?

- Hm… l�ssuk csak… trollul, koboldul, sell��l �s… s�rk�nyul.

- A s�rk�nyok nem is tudnak besz�lni – r�zta fej�t Lily.

- Lance szerint tudnak – felelte Dan. – �, bocsesz, Lance-t mondtam? Lancelot Percivalt kellett volna mondanom!

- A Galahadet kihagytad! – vigyorgott Kevin, amint oda�rtek a kilences v�g�nyhoz.

- J�l van sr�cok, kilences �s t�zes v�g�ny – sz�lalt meg Harry. – Lily, te tudod az utat, indulj.

A l�ny b�lintott, �s kulij�t maga el�tt tolva a fal fel� indult. Egyik pillanatban m�g a fal fel� s�t�lt, a m�sikban elt�nt.

- Most m�r a 9 �s ¾-edik v�g�nyn�l van? – pislogott Daniel.

- Pontosan – felelte apja. – L�tod az elv�laszt�t a kilences �s t�zes v�g�ny k�z�tt? M�r mes�ltem r�la neked. Csak egyenesen nekim�sz a falnak meg�ll�s n�lk�l, �s m�ris ott vagy a Roxfort Expresszn�l.

- Biztos vagy benne, apa? �gy �rtem… azt mondtad, �t lehet menni rajta, m�gis… az a fal nekem nagyon szil�rdnak t�nik.

- Holtbiztos – mosolygott Harry. Esz�be jutott, hogy amikor el�sz�r l�tta, neki is k�ts�gei voltak a fallal kapcsolatban. Ha nem lett volna egy bizonyos Molly Weasley, t�n sosem jutott volna el a kilenc �s h�romnegyedik v�g�nyra…

A Roxfortba utaz�s kil�t�sa nagy v�rakoz�ssal t�lt�tte el, ak�rcsak h�sz �vvel azel�tt. Alig v�rta, hogy felid�zze gyermekkora legjobb pillanatait, �jra s�t�ljon a folyos�kon, megint bosszankodjon H�borc tr�f�in… de kicsit ideges is volt, mert nem sokat tudott a tan�t�sr�l, �s att�l tartott, nem lesz el�g j� tan�r… �s persze ott volt Piton professzor, aki most a koll�g�ja lesz. Nem tudta, hogy most jobban kedveli-e majd koll�gak�nt, mint egykor tan�rk�nt, de komoly k�ts�gei voltak ez �gyben. – Fuss neki egy kicsit, Dan. Gyer�nk.

- Az az iskolai n�v�r t�nyleg olyan j�? – k�rdezte Daniel.

- Mi�rt? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry.

- Mert ha bet�r�m az orrom ezen a falon, neki kell majd rendbe hoznia – v�laszolt a fia, �s becsukott szemmel futni kezdett az elv�laszt� fal fel�, l�that�an �tk�z�sre sz�m�tva.

Pont mint �n, annakidej�n - mosolygott Harry, amint fia elt�nt a falban.

T�z perccel tizenegy �ra el�tt meg�rkezett Sirius, hogy elb�cs�zzon Potter�kt�l. Harry �tadta neki a kocsi kulcsait, �s meg�g�rtette vele, hogy vigy�z Ginnyre, Le�ra, de legink�bb az ikrekre, mivel nekik k�l�n�s tehets�g�k volt ahhoz, hogy bajba ker�ljenek.

Miut�n Sirius dehoppan�lt, Fred, George �s Harry felseg�tett�k a gyerekek poggy�sz�t a vonatra.

- H�, David! – Lily integetni kezdett a f�lke ablak�b�l.

- Lily! – egy duci (de nem k�v�r), g�nd�r sz�ke haj�, �gsz�nk�k szem� fi� futott oda a vonathoz, sz�leivel, Dudley �s Millicent Dursleyvel a nyom�ban. Millicent egy h�t �v k�r�li kisl�nyt vezetett k�zen fogva.

- Lily! – ism�telte David ragyogva. – De j� �jra l�tni t�ged, annyira hi�nyozt�l a ny�ri sz�netben!

- Te is hi�nyozt�l nekem – mosolygott le r� Lily. – Gyere, foglaltam egy f�lk�t Yvette-nek �s nek�nk �s… - elhallgatott.

- …�s Chris Woodnak, igaz? – sz�lt k�zbe Daniel.

Lily elpirult, �s nem vett �szre, hogy m�sod-unokatestv�re arca elkomorul. David nem kedveli azt a Wood fi�t, gondolta mag�ban Daniel.

Miut�n David elb�cs�zott a sz�leit�l (h�ga, Daisy Dursley nyafogott, hogy � is menni akar a Roxfortba), felkapaszkodott a vonat l�pcs�j�n, �s elt�nt a Lily �ltal foglalt f�lk�ben.

Hamarosan Bill Weasley is felt�nt, l�nya, Yvette legal�bb tucatnyi csomagj�t cipelve. Fleur nem j�tt ki, mert �desanyj�n�l volt l�togat�ban Franciaorsz�gban.

Yvette, a legcsinosabb Weasley l�ny, csillog� sz�ke haj�val �s ragyog� k�k szem�vel, le�lt Lily �s David k�z�. � most volt m�sod�ves a Roxfortban. M�g Lily griffend�les, David pedig hugrabugos volt, Yvette-t a Holl�h�tba osztott�k be, �s l�that�an nagyon b�szke volt erre.

Dan �s Kevin elhelyezkedett egy f�lk�ben a vonat v�g�n. Kevin ap�i legutols� tan�csait hallgatta:

- Ne d�h�tsd fel McGalagonyt, Kevin, nagyon szigor� asszony!

- Ne piszk�tsd �ssze a folyos�t, k�l�nben Frics elkap!

- Ne vedd t�l komolyan az �reg Pitont, nem olyan rossz, mint amilyennek tetteti mag�t!

- Viselkedj rendesen!

- Viselkedjek rendesen? – pislogott Kevin. – T�letek ez egy kicsit er�s, apuk�im!

A piros g�zmozdony k�m�nye p�f�kelni kezdett, mire a Weasley ikrek Harryvel egy�tt h�tral�ptek �s integettek.

- Ne var�zsoljatok a vonaton, gyerekek! – ki�ltotta Harry.

- Nem �g�rhet�nk semmit, Harry b�csi! – kiab�lt vissza Kevin.

- Viszl�t az iskol�ban, apa! – integetett Daniel.

A vonat m�r majdnem elindult, amikor egy v�zna, s�t�t haj� fi� �rkezett lihegve a kilences �s t�zes v�g�nyt elv�laszt� falon kereszt�l, �s nagy csomagj�val a vonathoz futott.

- H�, hadd seg�tsek! – aj�nlotta fel Harry, l�tv�n, hogy a vonat indul, �s a fi�nak nem lesz ideje felsz�llni a csomaggal.

A fi� felugrott a l�pcs�re, �s a fiatal var�zsl� seg�ts�g�vel poggy�sza is felker�lt a vonatra.

Amkor Harry megt�r�lte a homlok�t, a fi� egy pillanatra megdermedt, �s �that�an Harryre meredt - tekintete annak sebhely�re tapadt. Azt�n elt�nt a folyos�n, �s a vonat elindult.

Amikor Harry visszafordult az ikrekhez, d�bbenten l�tta, hogy kibuggyant a k�nny�k.

- Elment a kis csib�sz…

- Feln�tt, Fred… a mi kis csib�sz�nk…

- Adj egy zsebkend�t, George…

- Tess�k.

- K�sz.

- K�sz? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Harry. – T�nyleg, az a neveletlen k�ly�k meg sem k�sz�nte a seg�ts�gemet.

- Akkor legk�zelebb, mikor tal�lkozol vele, vonj le �tven pontot a h�z�t�l – javasolta George, �s kif�jta az orr�t.

- Felt�ve persze, ha nem griffend�les – tette hozz� Fred szipogva.

Harry azonban m�r nem figyelt r�juk. Lesim�totta a haj�t, hogy elrejtse a sebhely�t, �s roppant k�nyelmetlen�l �rezte mag�t. Az ut�bbi t�z �vben a n�pek kezdt�k „norm�lisnak” tekinteni, amihez � k�nnyen hozz�szokott. �szint�n �r�lt, hogy �lheti az �let�t, mint ak�rmelyik m�sik var�zsl�, an�lk�l, hogy folyton b�muln�nak r�. Voldemort hal�la ut�n, ahogy teltek az �vek, az emberek lassan elfeledt�k, hogy � a „kis t�l�l�”, �s legnagyobb megk�nnyebb�l�s�re ink�bb ragyog� kviddics-j�t�kosk�nt tartott�k sz�mon. J� �rz�s volt h�resnek lenni, de nem t�l h�resnek.

Ezek ut�n a „norm�lis” �vek ut�n furcsa volt, hogy �jra megb�mult�k. Borzong�s futott v�gig a test�n.

H�lye vagy, Harry. Csak egy fi� volt, aki hallott r�lad, �s nyilv�n k�v�ncsi volt… m�gis, mi�rt van ez a h�tborzongat� �rz�sem? Megr�zta a fej�t, �s �gy d�nt�tt, jobb, ha elfelejti az eg�szet.

- J�l van, sr�cok, akkor �n most hoppan�lok Roxmortsba.

- Ok�, Harry – b�lintott Fred. – �s, Harry… ne hagyd, hogy Kevin t�l sok galib�ba keveredjen!

- Megpr�b�lom, j�? – vigyorgott Harry az ikrekre. – De Kevin, l�v�n a ti fiatok… nem garant�lhatom, hogy k�pes kimaradni a z�rb�l.

Miut�n az ikrek dehoppan�ltak, Harry a t�volban elt�n� vonat ut�n n�zett, melynek k�m�nye fekete f�st�t eregetett a zaf�rk�k �gre.

Ez a vonat egy eg�szen �j vil�gba viszi a fi�t…

Rem�lte, hogy Daniel ugyanolyan j�l megtal�lja a hely�t a Roxfortban, mint � h�sz �vvel azel�tt. Az, hogy Dan kviblinek sz�letett, sebet �t�tt apja sz�v�n. Egy sebet, mely behegedt ugyan, amikor Desideria, az aranyhal teljes�tette Harry harmadik k�v�ns�g�t, de Harry nem tudta eg�szen biztosan, el�g tehets�ges var�zsl� lesz-e a fia. Daniel persze var�zsolt m�r, amikor b�csik�i Fred �s George tan�tott�k (Harry hozz�j�rul�sa n�lk�l), �m Dannek szeml�tom�st neh�zs�gei voltak a b�b�jokkal.

Valah�nyszor Dan l�tta, hogy unokatestv�rei a sz�leikt�l elcsent p�lc�kkal var�zsolnak, r� kellett d�bbennie, hogy � nem tudja olyan k�nnyen elv�gezni a b�b�jokat, mint a t�bbiek. Fred �s George a sz�l�k h�ta m�g�tt tan�tgatt�k var�zsolni a gyerekeket, �s egy este Daniel az apj�hoz fordult, hogy k�rdezzen t�le valamit.

Harry ugyancsak meglep�d�tt, amikor megtudta, hogy Dan a b�csik�i fel�gyelete alatt var�zsolni pr�b�lt… �s val�s�ggal megd�bbent, mikor a nyolc�ves gyerek egy tizen�t �ves �retts�g�vel n�zett a szem�be, �s megk�rdezte: - Nekem mi�rt nem mennek olyan j�l a b�b�jok, mint Lilynek, Kevinnek, Valnek �s Vivnek? M�g Lancelot is jobb n�lam.

Harry akkor m�r kilenc �ve gyakorl� apa volt, m�gis azon kapta mag�t, hogy nem tudja, mit feleljen a fi�nak. Nem akart hazudni neki, ez�rt Ginnyvel egyet�rt�sben �gy d�nt�tt, hogy Danielnek joga van megtudni, hogy m�gia n�lk�l sz�letett, �s Harry k�v�ns�g�ra kapott var�zser�t.

Daniel eg�sz j�l fogadta a dolgot. – Asszem �r�ln�m k�ne, hogy egy�ltal�n van valamennyi var�zser�m… Ezzel az er�vel ak�r semennyi se lehetne. Kev�s is jobb, mint a semmi – felelte ugyanazzal az �retts�ggel, mely annyira meglepte Harryt.

Az�ta n�gy �v telt el, �s Daniel nem t�nt boldogtalannak, ami�rt kev�sb� �gyes, mint a t�bbiek. Nagy szorgalommal folytatta az illeg�lis var�zsl�s-�r�kat b�csik�ival, �s v�g�l sikerrel j�rt. De vajon ez el�g lesz a Roxfortban? - t�n�d�tt Harry. Att�l tartott, hogy a fia �gy j�r, mint Neville Longbottom, �s nevets�g t�rgya lesz... f�leg a mardek�rosok el�tt.

S�hajtott, �s nagyon rem�lte, hogy nem lesz nehezebb Danielnek, mint neki volt annak idej�n. Legal�bb ott van k�r�l�tte Kevin, Viv �s Val mint szeret� csal�d, �s bizony�ra �j bar�tai is lesznek.

K�l�nben Lilynek is sok bar�tja van. A legjobb bar�tn�je p�ld�ul a harmadikos Circe Diggory volt. Circe, Diggory�k egyetlen vigasza n�gy �vvel azut�n sz�letett, hogy elvesztett�k fiukat, Cedricet.

Harry nagyon �r�lt, mikor megtudta, hogy Amosnak �s feles�g�nek m�sodik gyermeke sz�letett, �s m�g boldogabb volt, amikor Lily �sszebar�tkozott a kisl�nnyal. Egy kicsit megk�nnyebb�lt t�le, �s legal�bb r�szben megszabadult a nyugtalan�t� gondolatt�l, hogy � okozta Cedric hal�l�t. Az igazs�g azonban az volt, hogy m�g mindig nem tudott teljesen belenyugodni. Seb volt ez is, �s mindig az is marad, soha be nem gy�gyul� seb… Harry sz�v�n �s lelk�n am�gy is t�l sok seb t�tongott m�r, �s k�z�l�k j� p�r makacsul nem akart begy�gyulni. �gy a fiatalember csak annyit tehetett, hogy figyelmen k�v�l hagyta �ket. Csal�dja k�r�ben ez nagyr�szt siker�lt is neki.

Lehajolt Hedvig kalitk�j��rt, mire �s az �reg bagoly bar�ts�gosan r�huhogott. A vonat m�r kih�zott az �llom�sr�l. Harry szabad kez�vel szem�t be�rny�kolva n�zte a g�zmozdony utols� l�that� f�stgomolyait.

Gy�ny�r� id� volt, ragyog�an s�t�tt a nap - nem t�l gyakran volt ilyen kedvez� az id�j�r�s szeptember elsej�n. Harry ezt j� jelnek tekintette, valami j� dolog el�jel�nek. Egy �j kezdetnek...

Amint Harry Roxmortsba, egy takaros zs�pfedeles h�z kertj�be hoppan�lt, h�rom alak csapott le r�.

- Harry b�csi! Harry b�csi! – Valentine, Viviane �s �ccs�k, Rupert, sepr�j�kr�l leugorva a nyak�ba ugrottak, �s lelkesen �lelgett�k.

- Sr�cok, sr�cok, megfojtotok! – nevetett Harry, unokah�gait �s unoka�ccs�t m�regetve. A l�nyok nagyon hasonl�tottak Hermion�ra, kiv�ve hajuk sz�n�t, mivel mindkett�nek �g�v�r�s haja volt. A kis Rupert azonban szakasztott m�sa volt Ronnak, csak Hermione bozontos barna haj�t �r�k�lte.

- �, nem akarjuk megfojtani Harry b�csit, ugye? – kacsintott Valentine az ikertestv�r�re.

- M�g nem – r�zta fej�t Viviane. – El�sz�r megn�zz�k, hogy tan�t, azt�n d�ntj�k csak el, hogy megfojtsuk-e vagy sem.

- Gyerekek, mi�rt fenyegetitek szeg�ny b�csik�tokat? – Hermione sz�les mosollyal l�pett ki a h�zb�l. Felszedett p�r kil�t az elm�lt t�z �vben, �s kicsit duci lett, de �lland�an mosolyg� arc�val nagyon b�jos jelens�g volt. Ron szerint most, hogy volt mit „fogni” rajta, m�g csinosabb volt, mint r�gen.

- Nem fenyegetj�k, anya – r�zta fej�t Viv. – Nem ijesztett�nk meg, ugye, Harry b�csi?

- Nem, nem – nevetett Harry, �s Hermion�hoz hajolva odas�gta: – Ink�bb az a kil�t�s r�m�t meg, hogy tan�tanom kell �ket.

- �, ne agg�dj, nagyszer� tan�r leszel, Harry – felelte a s�gorn�je. – Gyere be, �pp most s�t�ttem s�tem�nyt.

- S�tem�ny! – kiab�lta Rupert.

- Nem, gyerekek, ti nem kaptok, m�g meg nem eszitek azt a finom spen�tot, amit eb�dre f�ztem – mondta Hermione. – Menjetek rep�lni, f�leg ti ketten – mutatott Vivre �s Valre. – V�g�l is eg�sz �vben nem rep�lhettek majd.

- ���, az a h�lye szab�ly! – s�hajtotta Viviane. – Igaz�n, ezek a roxforti szab�lyok olyan r�gim�diak, m�r r�g el kellett volna t�r�lni �ket! Az els�s�knek is enged�lyezni k�ne a sepr�t!

- Szerintem is – b�lintott Harry, bel�pve a konyh�ba. Hermione gyorsan kiterelte a gyerekeket, �s le�lt mell� az asztalhoz.

- �s most mes�ld el, mi nyugtalan�t.

- Nyugtalan�t? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – Tulajdonk�ppen semmi… csak f�lek, hogy elsz�rom.

Hermione megpaskolta a kez�t. – �n is ideges voltam, mikor tan�tani kezdtem a Roxfortban, de t�nyleg nem nagy dolog. Ha Lockhart elboldogult vele, neked is biztosan menni fog.

- A���, k�sz, Hermione, m�r sokkal jobban �rzem magam – fintorgott a fiatalember, vigyorg�sra k�sztetve Hermion�t.

- Komolyan gondolom, Harry – folytatta a boszork�ny. – K�t dolog nagyon fontos: el�sz�r is b�nni kell tudni a gyerekekkel. Mivel hat gyerek apja vagy, ez nem okozhat neked neh�zs�get. M�sodszor: j�l kell tudnod a b�b�jtant. Ez is rendben van, Flitwick professzor mindig el�gedett volt veled.

- De m�gis neked siker�lt els�nek tollat r�ptetni – mosolygott Harry. – Huss �s p�cc… a mindenit, mintha ezer �ve t�rt�nt volna!

- Ezer �ve? – kuncogott az asszony. – Ne mondd ezt, Harry, ett�l menten �regnek �rzem magam!

- Lehet, hogy ostob�n hangzik, Herm, de n�ha t�nyleg �regnek �rzem magam – s�hajtotta a f�rfi.

- Csak az�rt, mert t�bbet �lt�l �t harminc �v alatt, mint m�sok nyolcvan �ves korukig.

- Harmincegy – jav�totta ki Harry.

- Jaj, Harry – r�zta fej�t Hermione. – Lehetetlen alak vagy! Ne is eml�keztess r�, hogy m�r harmincegy vagyok!

- M�g nem vagy annyi – vigyorgott a fiatalember. – Csak leszel, tizennyolc nap m�lva.

- J�, hogy eml�kszel, mikor van a sz�let�snapom. Ron hajlamos elfelejteni.

- A j� �reg Ron… lent van a boltban?

- H�t persze, a dr�gal�tos sepr�i k�zt, mint mindig – b�lintott Hermione. – Menj csak, l�togasd meg!

- Megyek, de el�bb hallani akarom, mi minden t�rt�nt errefel� mostan�ban – mondta Harry, �s elvett egy s�tem�nyt. – Hm, finom. Szeg�ny k�lyk�k, r�mes lehet, hogy el�bb spen�tot kell enni�k… T�nyleg, Herm, hallott�l valami �js�got, amir�l tudnom kell, miel�tt visszamegyek a j� �reg Roxfortba? Tudod, csak hogy naprak�sz legyek.

- �, h�t van p�r dolog, Harry, de Dumbledore megk�rt engem �s a t�bbi tan�rt, hogy ma estig tartsuk titokban.

- �n is tan�r vagyok – Harry figyelmeztette s�gorn�j�t.

- M�g nem – mutatott r� Hermione a fali�r�ra n�zve. – H�t �ra �s huszonh�rom perc m�lva, Harry.

A fiatal var�zsl� f�lvonta szem�ld�k�t.

- H�t �ra �s huszonh�rom perc m�lva Dumbledore bemutat t�ged a gyerekeknek, mint az �j b�b�jtan tan�rt, egy�tt…

- Egy�tt?

- Nem mondtam semmit – r�zta fej�t a boszork�ny, de szeme pajkosan csillogott.

- Ugyan m�r, Herm. �gyis hamarosan megtudom, mi�rt nem mondod el most?

- Pont az�rt, mert hamarosan �gyis megtudod! – v�gott vissza az asszony. – Tess�k, egy�l m�g s�tit.

- Sz�val lesz m�g egy �j tan�r, mi? – er�sk�d�tt Harry. Rem�lte, hogy s�gorn�je a v�g�n csak el�rulja neki a nagy titkot.

- Kett� – vont v�llat amaz.

- Ok�, legal�bb azt mondd meg, pozit�v vagy negat�v-e a v�ltoz�s?

- Azt majd te magad eld�nt�d – vigyorgott Hermione.

- Lehetetlen alak vagy, Hermione, tudod? – forgatta a szem�t Harry.

- Tudom. Ron minden nap k�zli velem – a n� kipillantott az ablakon, hogy ellen�rizze: gyerekei egy darabban vannak-e m�g.

- Piszok j� sepr�-lovasok – jegyezte meg Harry, amint az ikerl�nyok �s �ccs�k az �gen cik�ztak.

- Igen, azok… m�gis �lland�an att�l f�lek, hogy kit�rik a nyakukat! – s�hajtotta az anyjuk. – De nem tilthatom el �ket a rep�l�st�l… v�g�l is Weasleyk! Belehaln�nak, ha nem rep�lhetn�nek… b�rcsak Aberforth nem utaztatn� �ket folyton a rep�l�-sz�nj�n!

- Micsoda? – pislogott Harry. – Aberforthnek m�g megvan a sz�nja?

- Persze, hogy megvan – s�hajtotta Hermione. – L�thatatlann� t�v� b�b�jt sz�r r�, �s a gyerekek egyszer�en im�dj�k!

- Hajtani is tudja valamelyik�k a sz�nt? – k�rdezte Harry. �l�nken eml�kezett m�g arra, amikor el�sz�r pr�b�lta ir�ny�tani Aberforth r�nszarvasait.

- Nem, persze, hogy nem. De nagyon szeretnek a sz�non �lni, �s tudod, mennyire szereti Aberforth a gyerekeket…

- K�r, hogy � �s McGalagony t�l k�s�n tal�lkoztak ahhoz, hogy gyerekeik legyenek – jegyezte meg Harry. – �r�l�k, hogy legal�bb Hagridnak �s Olympe-nak van egy.

- T�nyleg, hogy van a kis Titania? – nevetett Hermione. Hagrid Franciaorsz�gba k�lt�z�tt feles�g�vel �s kisl�ny�val, aki j�v�re lesz els�s a Beauxbatonsban.

- �, Titi remek�l van – felelte Harry. – M�r most magasabb n�lam. M�g j�l eml�kszem, amikor megl�togattuk a „kis” csal�dot, pontosan Titi sz�let�se ut�n…

- …�s t�ged k�rtek meg, hogy pesztr�ld egy kicsit – kuncogott Hermione.

- Nem tal�ltam a pelenk�j�t, �s v�g�l egy abroszba burkoltam be a kisl�nyt, mert nem tal�ltam m�s rongyot, ami el�g nagy lett volna – b�lintott a fiatal var�zsl�, mosolyogva az eml�ken. – Kicsit szomor� vagyok, hogy Hagrid elment.

- �n is - felelte Hermione. – De Aberforth ugyanolyan j� legend�s l�nyek gondoz�sa tan�r, mint � volt.

- T�nyleg, hogy j�nnek ki a Dumbledore fiv�rek egym�ssal? Rem�lem, nem volt �jabb kecske-�gy.

- Persze, hogy nem volt – felelte Hermione. – Hab�r… Albus soha nem hagyja ki az alkalmat, hogy eml�keztesse a fiv�r�t, hogy � a Roxfort igazgat�ja, m�g Aberforth csak egy tan�r… de Aberforth�t nem igaz�n �rdekli Albus hidegs�ge, nagyon j�l �rzi mag�t tan�rk�nt, �s a di�kok szeretik az �r�it.

- Ugye szurcs�kjai nincsenek? – k�rdezte Harry rem�nykedve. – Lily id�n kezdi a legend�s l�nyek gondoz�s�t, �s nem szeretn�m, ha Aberforth egyik „h�zi�llatk�ja” megenn� �t eb�dre.

- H�t azt nem mondhatom, hogy Aberforth nem kedveli a vesz�lyes l�nyeket… ne felejtsd el a jetit, de nincs annyira od�ig �rt�k, mint Hagrid.

- Ezt �r�mmel hallom. �s mi van a j� �reg Pitonnal? Lily mes�lte, hogy m�g mindig undok… b�r nem kimondottan vele, csak �gy �ltal�ban.

- �, Piton keser�bb, mint valaha. M�g a mardek�rosok is kezdik ut�lni a b�jitaltant, �s az m�r valami.

Harry elfintorodott. – El tudom k�pzelni. Szeg�ny Dan, gondolom, Piton nem igaz�n fogja kedvelni �t, l�v�n az �n fiam. Az igazat megvallva, f�ltem, hogy Piton kimondottan undok lesz Lilyvel is, de nem az… Nem is �rtem, mi�rt – vonta meg a v�ll�t.

- Milyen m�sik �j t�rgya van Lilynek? – k�rdezte Hermione.

- Term�szetesen sz�mmisztika. Meggy�ztem, hogy ne a j�sl�stant vegye fel.

- J�, akkor tan�tani fogom – mosolygott a boszork�ny. – De ne v�rd t�lem, hogy kiv�telezzek vele, vagy valami…

- �, �n azt�n nem v�rn�k el ilyesmit t�led, Herm, ahhoz t�ls�gosan j�l ismerlek. – Harry f�l�llt. - Ok�, megyek, ben�zek Ronhoz. K�sz�n�m a s�tem�nyt, kit�n� volt.

- Minerva receptje – felelte Hermione. – H�tv�g�n mindig s�t valami finomat a f�rjecsk�j�nek. El se tudod k�pzelni, mennyire megv�ltozott, mi�ta f�rjhez ment.

- Csak nem lett vid�m �s felszabadult? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. Hermione b�lintott.

– H�ha, akkor alig v�rom, hogy megismerkedjem ezzel az �j McGalagonnyal!

Amint Harry v�gigs�t�lt Roxmorts f�utc�j�n Ron sepr�boltja fel�, nem gy�z�tt �mulni az eleg�ns �j �p�letek l�tt�n, melyek az elm�lt p�r �vben �p�ltek. Roxmorts nem ugyanaz az �reg var�zsl�v�ros volt, amelyet Harry roxforti di�k�vei alatt megismert.

A M�zesfal�s, a Gladrags �s a Dervis & Durran mellett tucatnyi �j �zlet ny�lt: volt ott vir�gbolt (Bill feles�ge, Fleur vezette), egy var�zsl�-elektronikai cikkeket �rus�t� �zlet, amely f�leg r�di�kat tartott (a Var�zsszem r�di� mellett n�gy m�sik var�zsl�zen�t sug�rz� r�di�ad� kezdte meg m�k�d�s�t), volt ott sz�ps�gszalon is - mely Gilderoy Lockhart sz�ps�gszalon h�l�zat�nak egyik tagja volt -, �s volt ott egy…

- Bank? – pislogott Harry meglepetten. – Nem is sejtette, hogy a Gringotts mellett van m�sik var�zsl�bank is, �s m�gis itt volt el�tte. Az �p�let a g�r�g Parthenon miniat�r m�s�nak l�tszott, a homlokzat�n olvashat� felirat pedig… Malfoy & Malfoy.

Harry felny�g�tt. – Csak ezt ne.

- Mit ne? – sz�lalt meg a h�ta m�g�tt egy ismer�s hang.

Megfordult, �s az �ntelten vigyorg� Draco Malfoyjal tal�lta mag�t szemben. Draco keze eleg�ns tal�rja zseb�ben nyugodott. Pont �gy n�zett ki, mint egy bank�r.

- Mit jelentsen ez? – k�rdezte Harry.

- J� reggelt neked is, Potter – sz�lt Draco g�nyosan. – Mi mit jelentsen?

- Ez az eg�sz. A bank. Azt hittem, a Gringotts az egyetlen.

- Eddig az is volt. De most m�r itt van az �n kis csal�di bankom, �s p�r nap m�lva megkezdi m�k�d�s�t. Ne izgulj, nem akarlak r�venni, hogy az �n bankomban tartsd a p�nzed.

- Ink�bb b�zn�m kecsk�re a k�poszt�t – vonta �ssze szem�ld�k�t Harry. – �gy tudtam, a csal�dod m�r nem gazdag.

- Igaz, hogy egy darabig el�g szeg�nyek voltunk… azt�n tavaly a j� �reg Jean-Luc Malfoy b�csi elhunyt Franciaorsz�gban, �s mindent mi �r�k�lt�nk. Persze a Gringotts koboldjai nem �r�ltek a konkurenci�nak, de kit �rdekel? A roxmortsi var�zsl� n�pess�g boldog, hogy van helyi bankjuk, k�nyelmesebb nekik, hogy nem kell Londonba menni�k, ha fel akarnak venni egy kis p�nzt.

- Gondolom, magasabb hitelkamatokkal fogsz dolgozni, mint a Gringotts - mondta Harry.

- Persze. Elv�gre szeg�ny bank�roknak is meg kell �lni valamib�l – vont v�llat Malfoy.

- �, szeg�ny bank�rok! – fintorgott Harry. – Jut eszembe, ap�ddal vezeted a bankot?

- Nem, csak �n. Apa csak egy kis t�k�t fektetett be a saj�t �r�ks�g-r�sz�b�l… nem j�n t�l gyakran a bankba, �gy �n vagyok itt a f�n�k.

- Szeg�ny roxmortsiak – s�hajtotta Harry, a bankkal szembeni (m�g �p�t�s alatt �ll�) �zletre pillantva. – �s az milyen �zlet lesz oda�t?

- Az? – vont v�llat Draco. – Valami gyors�tterem, de m�g sok�ra nyitnak meg.

- Gyors�tterem, mi? Szeg�ny Madam Rosmerta, akkor neki is lesz konkurenci�ja.

- De mennyire! – vigyorgott Malfoy. – Rosmerta �tterme nagyon takaros, meg minden, de v�ltozik a vil�g, �s a fiatalok jobban kedvelik a gyors�ttermeket, mint a hagyom�nyosat. Ez itt el�g modern lesz, ha j�l l�tom… nem besz�lve arr�l, hogy a tulajdonos is sokkal csinosabb, mint az �reg Rosmerta.

- Mi�rt, ki az? – k�rdezte Harry.

- Egy r�gi ismer�s�d, Potter – Malfoy a f�lk�sz �tterem �ppen ny�l� ajtaj�ra mutatott.

- Cho! – lehelte Harry, megl�tv�n a kil�p�t.

- Igen, Chang kisasszony. M�g mindig rendk�v�l szexi, ugye?

Harrynek el kellett ismernie, hogy egykori szerelme csod�san n�z ki, �s ez a gondolat zavarba ejtette. El akart t�nni a szeme el�l, de elk�sett, mert Cho �szrevette, �s lelkesen integetni kezdett.

- Menj csak, Potter! J� sz�rakoz�st! – somolygott Malfoy, �s visszat�rt a bankj�ba.

Harry odament a n�h�z.

- Szia, Cho.

- Szia, Harry. �r�l�k, hogy �jra l�tlak.

- �n is – mosolygott Harry �s �rezte, hogy elv�r�s�dik. Fene essen bel�d, Potter, mi�rt pirulsz el, amikor r�d mosolyog? Tizen�t �v nem volt el�g, hogy elfelejtsd?

- J�l vagy? – k�rdezte a boszork�ny.

- �, persze – b�lintott Harry. – Sz�val Roxmortsban is nyitsz egy McRice �ttermet?

- Igen. Ez lesz a sz�zadik McRice �tterem a vil�gon, �s azt hiszem, az utols� is. Egyszer�en csak akartam egyet �p�teni Roxmortsban is - el�g kicsi a piac, tekintve a H�rom Sepr�t, de rem�lem, az�rt nyeres�ges lesz.

- Biztosan sikeres lesz.

- Ett�l m�r McRice-ban, Harry? – csevegett tov�bb Cho.

- Nos, igen. El�g sokszor. Szeretem ezt a fajta konyh�t… b�r egy id� ut�n az ember megunja a rizst.

- Milyen igaz! – nevetett a n�. – �s melyik McRice tetszett a legjobban?

- Az, amelyik Orlando var�zsl�-negyed�ben van.

- Volt�l az �llamokban? – k�rdezte Cho lelkesen. – Csod�latos! �n �vekig ott �ltem! Merre j�rt�l?

- �, csak Florid�ban. Ginny �s �n ott t�lt�tt�k a hetedik h�zass�gi �vfordul�nkat.

- �… - Cho arca elborult. – Nem tudtam, hogy megh�zasodt�l.

- Pedig �gy van. �s te?

- �n nem – r�zta fej�t a n�. – De van egy kisl�nyom. Id�n lesz els�s a Roxfortban. Ez�rt j�ttem vissza az �llamokb�l… azt akartam, hogy a Roxfortba j�rjon. A neve ugyan megjelent egy arizonai var�zsl� iskola nyilv�ntart� k�nyv�ben, de nem volt neh�z elint�zni, hogy ide vegy�k f�l. – Cho arc�n �lmodoz� kifejez�s jelent meg. – Szerettem a Roxfortba j�rni, �s azt akartam, hogy a l�nyom is olyan boldog legyen, mint �n voltam itt… T�l sok helyen laktam, beutaztam a vil�got, m�gis… tulajdonk�ppen ez volt az egyetlen hely, ahol mindig boldog voltam… kiv�ve Cedric hal�l�t.

Harry �szt�n�sen megfogta �s megszor�totta Cho kez�t.

- J�l van, Harry – mosolygott r� h�l�san az ifj� boszork�ny. – R�g volt.

- �s… a l�nyod apja is Nagy-Britanni�ba j�n?

- Ross? �, nem! – legyintett Cho. – Az a szerencs�tlen azt sem tudja, hogy van egy gyereke. Csak kaland volt, �s nem akartam t�le semmit. Nem is szerettem… �s te? Vannak gyerekeid?

- Hat – vigyorgott Harry.

- Hat? H�ha, akkor nyilv�n elfoglalt apuka vagy!

- Az bizony. De kimondottan �lvezem. Szeretem a gyerekeket… r�szben ez�rt is v�llaltam tan�ri �ll�st a Roxfortban.

- Micsoda? Tan�r leszel? – csapta �ssze kez�t Cho. – Mit fogsz tan�tani?

- B�b�jtant.

- Ez csod�latos, Harry! Akkor az �n kisl�nyomat is tan�tani fogod! Legal�bb egy j� tan�ra biztosan lesz.

- Nem vagyok biztos benne, hogy olyan j� tan�r leszek. Ez az els� �vem, �s nem tudom, hogyan csin�ljam.

Most Cho szor�totta meg az � kez�t. – Nagyszer�en fog menni, Harry. B�zom benned. B�rcsak a l�nyomnak csupa olyan kedves tan�ra lenne, mint te…

- Sajn�lom, de ki kell, hogy �br�nd�tsalak. Piton m�g mindig itt van.

Miut�n befejezte a besz�lget�s Ch�val, Harry tov�bbment az �ton, �tkozva mag�t, ami�rt elv�r�s�d�tt a n� jelenl�t�ben. M�r k�l�nben sem �rez ir�nta semmit. De akkor mi�rt kellett elpirulnom? M�rg�ben beler�gott egy k�be. Akkor j�tt r�, hogy a M�zesfal�s el�tt �ll.

A kirakat azonban ez�ttal nem csokib�k�kat, b�v�s bizser�t �s cukor penn�kat k�n�lt, hanem �res volt. A kirakat�vegre pedig egy hirdet�s volt ragasztva ELAD� felirattal.

Harrynek elszorult a sz�ve. A legjobb hely, a leges-legjobb hely Roxmortsban, z�rva van. K�v�ncsi vagyok, Ron mit sz�l ehhez, ismerve az �dess�gek ir�nti szenved�ly�t…

A var�zsl�-v�ros f�utc�j�n s�t�lva Harry meglepetten vett �szre egy apr�cska �regasszonyt, aki hintasz�kben �lt egy h�z torn�c�n, �s hevesen integetett neki.

- Mrs. Figg, maga az?

- Igen, �des fiam, �n vagyok! – b�logatott az id�s boszork�ny, �s odaintette.

- J� napot k�v�nok, Mrs. Figg. Bocs�sson meg, de megk�rdezhetem, mit csin�l errefel�?

- A helyi panzi�t vezetem, Harry fiam – mosolygott r� Arabella, �s az �l�ben fekv� k�t kismacsk�t simogatta.

- Panzi�t? – pislogott Harry. – H�ha, Roxmorts jobban megv�ltozott, mint gondoltam. Bank, gyors�tterem, panzi�, a M�zesfal�s bez�rt… mi j�het m�g? Uszoda? Alig ismerek r� a v�rosra.

- Igen… - az �reg boszork�ny v�gyakozva fels�hajtott. – A v�ltoz�s szelei �ts�p�rtek Roxmortson is. V�ltozik a vil�g… �s a v�ltoz�st nem lehet meg�ll�tani. �n is r�j�ttem, amikor egy nagy bev�s�rl�k�zpontot kezdtek �p�teni a r�gi h�zam mellett a Privet Drive-on. Akkor d�nt�ttem �gy, hogy v�gleg otthagyom Little Whinginget.

- Ha m�r Little Whingingr�l van sz�… hogy van a nagyb�ty�m �s a nagyn�n�m?

- �… amikor utolj�ra l�ttam �ket, j�l voltak. �gy hallottam, a Grunningsnak j�l megy. Mr. Dursley nagy t�telben adott el f�r�kat a bev�s�rl�k�zpontot �p�t� c�gnek.

- Nem az anyagi helyzet�kre vagyok k�v�ncsi, hanem azt k�rdezem, hogy vannak – mondta Harry. – �gy �rtem… j�l vannak?

Arabella r�ncos arc�n halv�ny mosoly t�nt fel. – Igen… t�bb�-kev�sb�. Csak tudod… mag�nyosak. Dudley �s a feles�ge rendszeresen l�togatj�k �ket, de az nem ugyanaz. Hallottam, hogy Petunia vett egy papag�jt, hogy legyen kivel besz�lgetnie, m�g Vernon dolgozik.

- Papag�jt? – vigyorgott Harry. – Petunia n�ni ut�lta az �llatokat. Minden �llatot.

- Mint m�r mondtam, Harry – Mrs. Figg �that�an n�zett r� –, v�ltoznak az id�k… Minden �s mindenki v�ltozik.

Harry b�lintott, de egy�ltal�n nem volt boldog a h�rekt�l. V�ltoz�s… a v�ltoz�st�l s�v�rogni kezdett a r�gi id�k ut�n, amikor ez a v�roska volt a legkellemesebb hely Sk�ci�ban. A v�ltoz�st�l egyszer�en �regnek �rezte mag�t, legal�bbis �regebbnek, mint szerette volna. De ha �sszehasonl�totta mag�t az id�s Mrs. Figg-gel, butas�gnak �rezte ezeket a gondolatokat

- Nos, mennem kell, megl�togatom Ron bar�tomat. Viszontl�t�sra, Mrs. Figg.

- Viszontl�t�sra, Harry fiam! – mosolygott r� az id�s boszorka.

Nemsok�ra oda�rt a kis �zlethez, melynek kirakata sepr�kkel volt tele.

S�gor�t a pult m�g�tt tal�lta, egy elny�tt kin�zet� Nimbus 2001-es fark�nak jav�t�s�ba m�lyedve.

- Szervusz, Ron.

Ron f�ln�zett, �s sz�lesen elmosolyodott. – Szia, Harry! Vagy ink�bb Potter professzort k�ne mondanom?

- Ugyan m�r, Ron – nevetett Harry, kezet r�zva bar�tj�val. – El�g rossz lesz hallani, hogy az unoka�ccseim, unokah�gaim �s saj�t gyerekeim professzornak sz�l�tanak… De mit tehetn�k? Az a szab�ly, hogy az �r�n m�g a saj�t gyerekeimnek is professzornak kell sz�l�taniuk… Tal�ld ki, kivel futottam �ssze?

- Kivel?

- Ch�val.

- Changgal?

- Aha. McRice �ttermet nyit a v�rosban.

- �, sz�val az a csics�s �zlet lesz az �v� a bankkal szemben?

- �h�m. Jut eszembe… hogyhogy nem sz�lt�l Malfoy bankj�r�l?

- �, az… - fintorgott Ron. – Hermione azt gondolta, ne ideges�ts�nk… tudtuk, hogy el�bb vagy ut�bb �gyis megtudod… de gondoltuk, jobb, ha min�l k�s�bb tudod meg. H�, k�rsz egy csokib�k�t? – v�ltott t�m�t, mert nem igaz�n akart Malfoyr�l besz�lni. – A M�zesfal�s utols� k�szlet�b�l van.

Harry �tvette a b�k�t, �s Ron is kinyitott egyet.

– Mi�rt z�rt be a M�zesfal�s?

Ron v�llat vont. – Nemt’om. Asszem a tulajdonosok meg�regedtek, �s �gy d�nt�ttek, a Baham�kon t�ltik �reg napjaikat… k�l�nben is, el�g p�nzt kerestek az ut�bbi t�z �vben.

- De nem vehettek volna fel alkalmazottakat? – k�rdezte Harry, b�k�j�n r�g�dva. – Ptolemaiosz - n�zett a k�rty�ra. – M�r nem gy�jt�d �ket, ugye?

- Nem – nevetett Ron. – De a fiam igen.

- Ak�rcsak a h�rmas-ikreim. Milyen a te k�rty�d?

- Hm. l�ssuk csak… - Ron megford�totta a k�rty�t. – Hehe… egy Harry Potteres k�rtya.

- Egy micsoda?

- N�zd meg magad, haver.

Harry elvette a k�rty�t, �s elolvasta rajta a feliratot.

HARRY POTTER

A Kis T�l�l� n�ven is ismeretes. Legy�zte Tudjukkit egy�ves kor�ban (akkor szerezte h�res vill�m alak� sebhely�t), majd �jra �s �jra megv�vott vele, m�g � �s feles�ge, Ginevra sikeresen v�gleg megszabad�tott�k a vil�got Tudjukkit�l 1998-ban. Az ut�bbi id�kig Mr. Potter a Porpici SC j�l ismert fog�ja volt.

- Mi�ta van saj�t k�rty�m? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry. – El�gg� �jnak kell lennie, hiszen csak h�rom h�napja hagytam ott a Porpicit.

- Nem tudom – vont v�llat Ron. – De �n nagyon b�szke lenn�k, ha saj�t k�rty�m lenne, �gyhogy hagyd abba ezt a rosszall� szem�ld�kr�ncol�st.

- Nem is n�ztem rosszall�an… csak csod�lkoztam.

- Meglep�dt�l a saj�t h�rneveden? Ugyan, Harry, ne mondd, hogy m�g mindig nem szokt�l hozz�!

Harry megr�zta fej�t. – V�g�l megszoktam, de soha nem �lveztem, ugyanolyan j�l tudod, mint �n. A Lockhart-f�l�k biztosan �lvezn�k, de �n nem…

- Ha m�r Lockhartr�l van sz�… azt hallottam, hogy � �s a feles�ge visszat�rtek Angli�ba – mondta Ron. Gilderoy �s Sunny az ut�bbi tizenegy �vet utaz�ssal t�lt�tt�k, Gilderoy Lockhart-f�le sz�ps�gszalonokat nyitva vil�gszerte.

- Igen? – k�rdezte Harry. – �s?

- Eml�kezz, haver… amikor elmentek, Sunny terhes volt. Ez tizenegy �vvel ezel�tt volt. Tal�ld ki, akkor ki j�n a Roxfortba?

- Egy Lockhart gyerek? – ny�g�tt fel Harry. Ez m�r sok volt neki. Tan�tania kell a saj�t gyerekeit, Ron �s Hermione vad ikreit, a kib�rhatatlan okoska Lancelotot, Kevint, aki rosszabb, mint Fred �s George egy�ttv�ve, �s most m�g egy Lockhart k�lyk�t is…

Nos… Harry egy dologban biztos volt: unatkozni nem fog az el�tte �ll� tan�vben.

K�vetkez�