- ��, el se hiszem, hogy m�r h�tv�ge van! – s�hajtott boldogan Daniel. Kiny�jt�zott a t�parti f�ben, �s azt figyelte, hogyan kergeti a sz�l a bolyhos kis felh�ket az �gen. Az id� �pp olyan csod�latos volt, mint el�z� nap, mintha m�g augusztus lenne, nem pedig szeptember.

- Ja, nagyon kir�ly, hogy csak egy napot kellett tanulnunk a h�tv�ge el�tt – b�lintott unokatestv�re, Kevin. – Szeptember elsej�nek mindig cs�t�rt�kre vagy p�ntekre kellene esnie, �gy r�gt�n a Roxfortba �rkez�s�nk ut�n �lvezhetn�nk a szabadid�t. Jut eszembe, hol van a kis mardek�ros bar�tod, Norbert?

- A k�nyvt�rban – felelte Dan – Azt mondta, ut�nan�z p�r b�jitalnak – tette hozz� fintorogva.

- M�ris k�sz�l Piton �r�j�ra, mi? Nem is lesz vele �r�nk j�v� p�ntekig! – sz�lt megbotr�nkozva Valentine. – Vigy�zz ezzel a sr�ccal, Dan, m�g Piton-rajong�v� v�ltoztat t�ged!

- Azt hiszem, ez a vesz�ly nem fenyeget – somolygott az ifj� Potter.

- Valahogy… az a sr�c olyan h�tborzongat�! – jegyezte meg Viviane – �gy n�z ki… mint egy v�mp�r!

- V�mp�r? Norbert? – nevetett Daniel. – Jaj, ugyan m�r!

Valentine azonban nem hagyta annyiban. – K�ztudott, hogy a Malfoyok a v�mp�rokt�l sz�rmaznak. Az�rt olyan s�padtak…

- Nem �rdekel Malfoy�k csal�df�ja – morogta Kevin. – Neked meg Dan… fokhagyma f�z�rt kellene akasztanod a h�l�termed fal�ra, �s egy kihegyezett kar�t tartani az �jjeliszekr�nyedben… csak a biztons�g kedv��rt.

Daniel t�relmetlen�l legyintett. – Ugyan m�r, sr�cok, Norbert nem vesz�lyes. Malfoy, az igaz, de kimondottan kedves. Meg�g�rte, hogy seg�t nekem gyakorolni azokat a b�b�jokat, melyek nehezen mennek. Amikor m�sok nevettek rajtam tegnap, � megv�dett, �s bebizony�totta, hogy igaz bar�t, sz�val hagyj�tok b�k�n, j�?

- Rendben – vont v�llat Valentine, mik�zben azt figyelte, ahogy az �ri�spolip lust�n lebeg a v�z felsz�n�n. – De ne mondd, hogy nem figyelmeztett�nk, ha ez a Malfoy k�ly�k h�tba sz�r!

- Nem fog. �rzem – mondta Daniel higgadtan.

- Mi�rt vagy olyan biztos benne?

- Nem tudom… van benne valami, amit�l megb�zom benne… valami, nem is tudom megmagyar�zni. Mintha ezer �ve ismern�m… ez biztos h�ly�n hangzik, de �gy �rzem – r�zta fej�t Dan. Ekkor �szrevette apj�t, aki �ppen �tv�gott a roxforti birtokon, Roxmorts fel� tartva. Harry integetett, a gyerekek pedig visszaintegettek.

- Hov� megy Harry b�csi? – k�rdezte Kevin.

- Haza. Megl�togatja any�t �s a testv�reimet – felelte Dan. - …�s gondolom, elmondja any�nak, hogy a Mardek�rba ker�ltem.

- Mi�rt, m�g nem k�ld�tt neki baglyot?

- Nem hiszem. Ezt jobb, ha szem�lyesen mondja el any�nak – mondta az ifj� Potter �rnyalatnyi szomor�s�ggal a hangj�ban. – Rem�lem, anya nem kap ideg�sszeoml�st… - l�tv�n az egy�tt�rz�st unokatestv�rei arc�n, Dan igyekezett t�m�t v�ltani. – M�g el sem mes�ltem a tegnap �jjeli kalandomat!

- Mif�le kalandot? – k�rdezte izgatottan Kevin. – Csak nem m�szk�lt�l a folyos�kon az �jszaka k�zep�n?

- De, pontosan ezt tettem… - vigyorgott Dan, �s el�h�zott valamit a zseb�b�l. – M�ghozz� ennek a seg�ts�g�vel

Kevin a pergament vizsg�lgatta, amelyet Daniel kig�ngy�lt a f�v�n. – Mi ez?

Daniel megk�sz�r�lte a tork�t, �s p�lc�j�val a pergamenre mutatott. – Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok.

Kevin, Viviane �s Valentine szeme elkerekedett, amint a pergamen hirtelen megtelt girbegurba vonalakkal, �s kirajzol�dott bel�l�k a roxforti kast�ly �s birtok t�rk�pe. N�gy kis pont volt a t� partj�n, �s egy kicsit nagyobb pont, „�ri�spolip” felirattal a t�ban.

- De kem�ny! A Tekerg�k T�rk�pe! – �mult el Kevin.

Mind a n�gyen �sszedugt�k fej�ket a pergamen f�l�tt, hogy jobban l�ss�k a t�rk�pet, �s �szrevett�k, hogy nemcsak n�gy pont van a t�n�l, hanem k�t m�sik pont k�zeledik fel�j�k „Lily Potter” �s „Lancelot Weasley” felirattal.

- Na, m�r csak �k hi�nyoztak! – morogta Kevin, �s Daniel a zseb�be s�llyesztette a t�rk�pet. A Tekerg�k T�rk�pe n�gy�k�n k�v�l nem tartozik m�sra. Lily val�sz�n�leg, Lancelot pedig eg�szen biztosan be�ruln� �ket, ha megtudn�, mit rejtegetnek.

Lily �s Lancelot lehuppant mell�j�k a f�be.

- Hello, n�v�rk�m – Daniel igyekezett k�z�mb�snek t�nni. – K�l�n�sen csinos vagy ma reggel.

Lily cs�p�re tette a kez�t, �s gyanakodva m�regette �ccs�t. – Mi van veled, Daniel?

- Hogyhogy mi van velem? – Dan angyalian �rtatlan k�pet v�gott.

- Nem az a t�pus vagy, aki kora reggel ilyen kedves hozz�m – v�laszolt a n�v�re. – Biztosan van valami takargatnival�d…

- Takargatnival�? – nevetett Kevin. – Igen Lily, Dan azt a f�rtelmes titkot takargatja, hogy… tegnap beleszeretett Piton professzorba.

Lily szemreh�ny�n n�zett Kevinre, �s visszafordult az �ccs�hez. – T�nyleg, milyen volt az els� b�jitaltan �r�d?

- Szar – vont v�llat Dan. – Piton pikkel r�m.

- Vigy�zz a sz�dra, Daniel – sz�lalt meg Lancelot, de senki sem figyelt r�.

- R�m is pikkel – mondta k�rusban Viviane �s Valentine.

- �s r�m is – tette hozz� Kevin. – De m�r te ismered, Lily… R�d is pikkel, ugye?

Lily elgondolkodott egy pillanatig. – Nem igaz�n. Nem tudom, mi�rt, de… velem sosem volt szem�t. Ellenkez�leg… mintha kicsit kedvesebb lenne hozz�m, mint m�sokhoz… nem tudom, mi�rt.

- Tal�n te meg tudn�d mondani neki, mit kapsz, ha denev�r petef�szek kivonatot adsz f�nixk�nnyh�z �s meghajt�f� oldathoz? – vonta f�l szem�ld�k�t Viviane.

- Mit adok mihez? – nevetett zavartan Lily.

- Nah�t – sz�lt Lancelot. – Lily, meg vagyok d�bbenve. Azt hittem, te j� vagy b�jitaltanb�l!

- Nem, nem vagyok az – pirult el Lily. – De Chris igen, �s � seg�t nekem, amikor kell.

- �����, Chris! – Dan a sz�v�hez kapott, egy elb�v�lt l�nyt ut�nozva.

- Emlegetett szam�r megjelenik! – mutatott Kevin a kast�ly fel�l k�zeled� p�rra. Christopher Wood �s Yvette Weasley volt az, k�z a k�zben.

Daniel oldalpillant�st vetett dermedten b�mul� n�v�r�re, aki �gy els�padt, mintha minden v�r kifutott volna az arc�b�l.

- Mennem kell – ugrott fel Lily, �s elker�lve Christophert �s Yvette-t, visszasietett a kast�lyba.

- M�g Mr. B�jg�n�r Wood is j� valamire… megszabad�tott minket a n�v�remt�l – vigyorgott Daniel.

- Ja, megszabad�thatna Lance-t�l is – jegyezte meg Kevin.

- Menj a fen�be, Kevin! – Lancelot fel�llt, �s elvonult.

- Vigy�zz a sz�dra, Lance! – hangzott fel Dan, Kevin �s az ikrek k�rusa.

Amint Percy fia elt�nt, Daniel �jra el�h�zta a pergament a zseb�b�l.

- Sz�val mondd csak, hogy ker�lt hozz�d ez a kis dr�gas�g? – �rdekl�d�tt Kevin. – Az ap�im v�g n�lk�li dicshimnuszokat zengtek r�la… azt is mondt�k, hogy elkobozt�k Harry b�csit�l.

- �gy is van – b�lintott Dan. – De tegnap megtal�ltam, �s most haszn�lhatjuk, amikor csak akarjuk.

Viv �s Val pajkosan egym�sra vigyorgott, szinte m�r l�tt�k lelki szemeik el�tt, mi mindent k�vetnek majd el egy ilyen t�rk�p seg�ts�g�vel.

- Az�rt nagyon �vatosnak kell �m lenn�nk… Harry b�csi �s anya tudja, hogyan m�k�dik – mondta Viviane.

- Ap�m miatt ne izgulj – mosolygott az ifj� Potter. – Megengedte, hogy haszn�ljuk.

- Micsoda? – Valentine leveg��rt kapott. – Harry b�csi tudja, hogy n�lad van a t�rk�p, �s megengedte, hogy megtartsd?

- Ja.

- Az ap�d olyan kir�ly, Dan! – csapta �ssze kez�t Viv. – De asszem a mi ap�nk is megengedn�, hogy haszn�ljuk, ugye? – fordult ikertestv�r�hez, aki r�b�lintott. – Mindenesetre any�nak nem szabad megtudnia.

- Sz�val, sr�cok, mikor haszn�ljuk el�sz�r? – k�rdezte Kevin, aki �gett a v�gyt�l, hogy min�l el�bb elk�vessen valami szab�lyszeg�st. Le sem tagadhatta volna, hogy Fred �s George fia…

- Azt hiszem, a k�vetkez� h�tv�ge �pp j� lenne… - mondta Dan. – Lemehet�nk Roxmortsba �s v�s�rolhatunk a M�zesfal�sban…

- …�s megh�vhatjuk Davie-t is! – tette hozz� Kevin, a fel�j�k s�t�l� m�sod-unokatestv�r�kre, David Dursleyre mutatva.

- Nem mehet�nk a M�zesfal�sba, mert bez�rt �s most elad� – mondta Valentine.

- MICSODA? – h�rd�lt fel a k�t fi�. – NEM!

- De igen – s�hajtotta Viviane. – Olyan szomor�ak voltunk, amikor bez�rt… �s apa is.

- Teh�t, beavassuk a titkunkba Davie-t? – k�rdezte Viviane, amint az ifjabb Dursley egyre k�zelebb �rt.

- Azt hiszem, ink�bb ne – sz�lt Dan.

- Mi�rt ne? – k�rdezt�k az ikrek. – Nagyszer� tekerg� lenne!

- Azt nem k�tlem, de szereti Lilyt, �s el�bb-ut�bb elkotyogja neki.

- Micsoda? – h�rd�lt f�l Kevin. – Szereti Lilyt?

- Igen – s�hajtotta Daniel, �s �jb�l eldugta a t�rk�pet. – Szeg�ny sr�c. A viszonzatlan szerelem olyan g�z.

- H�, sr�cok! – �lt le a f�be David. – Mi ez a szomorkod�s, mi?

- Gyere, l�pj be a Rem�nytelen Szerelmesek Klubj�ba, Davie – somolygott Kevin.

- Mir�l besz�lsz? – k�rdezte a Dursley fi�, sz�ke szem�ld�k�t �sszevonva.

- Te �s Lily… - kezdte Viviane.

- …Dan �s az a holl�h�tas ty�k… - folytatta Kevin.

- Nem ty�k, hanem Liunak h�vj�k! – v�gott vissza Dan.

- Asszem kett�t�knek van k�z�s t�m�tok – sz�lt Kevin f�l�llva. – J�tt�k a konyh�ba egy kis p�t-reggelit kunyer�lni, l�nyok? Ap�im elmondt�k, hogy lehet bejutni.

Az ikrek felpattantak �s csatlakoztak hozz�.

- K�s�bb besz�l�nk a tudodmir�l, Dan – mondta Val.

- A mir�l? – pislogott David, puf�k arc�r�l �rdekl�d�s sug�rzott.

- Semmi – r�zta a fej�t a m�sod-unokatestv�re. - Mondd csak, Dave, mi�ta szereted a n�v�remet?

- Mi�ta szereted azt a holl�h�tas csajt? – h�r�tott Davie.

A k�t fi� egym�sra somolygott. – Megy�nk vel�k a konyh�ba?

- H�t persze!

Ezzel a t�bbiek ut�n szaladtak.

Harry bet�rt egy vajs�rre a H�rom Sepr�be, mert �gy �rezte, hogy miel�tt hazahoppan�l, sz�ks�ge van egy kis sz�ver�s�t�re, hogy k�pes legyen szemben�zni Ginnyvel �s elmondani neki (olyan k�z�mb�sen, amennyire csak lehet), hogy Daniel mardek�ros lett.

A hatvanas �veiben j�r� Madame Rosmerta m�g mindig nem n�zett ki harminc�tn�l t�bbnek. Neki �s Siriusnak m�r egy �vtizede viszonya volt egym�ssal, ami azt jelentette, hogy Sirius havonta k�r�lbel�l egy hetet Roxmortsban t�lt�tt Rosie-val.

Harry n�ha arra gondolt, k�r, hogy Rosie-nak �s Siriusnak nincsenek gyerekeik (Sirius csod�latos apa lenne), de ha jobban belegondolt, be kellett ismernie, hogy hat gyerek a Black k�ri�ban m�g sok is. M�sr�szt, ha Madame Rosmerta gyereknevel�ssel t�lten� az idej�t, ki vezetn� a kocsm�t?

Harry k�r�ln�zett a H�rom Sepr�ben, �s r�gt�n felfedezett egy ismer�s alakot: Gabrielle Delacourt. A kisl�ny, akit tizenh�t �vvel ezel�tt kimentett a roxforti t�b�l, mostanra fiatal n�v� �rett, m�ghozz� rendk�v�l csinos n�v�.

� is �szrevette Harryt, �s oda�lt az asztal�hoz.

- Szia, ’Arry.

- Hello, Gabie. R�g nem l�ttalak.

- Igen – b�lintott a l�ny mosolyogva. Harrynek az a benyom�sa t�madt, hogy a l�ny m�g elb�v�l�bb, mint a n�v�re, Fleur. Arca nem volt olyan v�kony �s hegyes, mint Fleur�, ink�bb kerek, mint egy bab��. Hull�mos sz�ke haj�val �s nagy k�k szem�vel a Barbie bab�kra eml�keztette �t, amelyekkel �ltal�nos iskolai oszt�lyt�rsn�i j�tszottak. M�g Fleur hideg sz�ps�g volt, mint valami gondosan kifaragott j�gszobor, Gabrielle val�s�gos kis napsug�r benyom�s�t keltette, amely megolvasztja a jeget… benne valahogy t�bb volt a sz�v...

- Mondd csak, mi sz�l hozott erre? – k�rdezte Harry.

- Fleur vihr�gboltj�t veszetem a t�voll�t�ben – felelte a l�ny. – Aszt ’iszem, akkohr is mahradok m�g egy ideig, ’a majd visszat�hr.

- Nagyszer�, akkor gyakran l�tjuk egym�st.

- Nagyon val�sz�n�. – mosolygott a l�ny. – ’Arry… asszem, m�g meg se k�sz�ntem, ’ogy akkohr megmentetted az �letemet… - pirult el. – �gy sz�gyellem magam, m�r r�ges-rh�g meg kellett volna k�sz�nn�m.

Kipirult arc�val kimondottan �des volt.

- M�r megk�sz�nted, Gabrielle – felelte az ifj� var�zsl�. – A tekinteteddel, amikor Ron �s �n kihal�sztunk a t�b�l… l�ttam a h�l�t a szemedben. N�ha nincs sz�ks�g szavakra, hogy elmondjuk, mit �rz�nk.

- Olyan meg�hrt� vagy, ’Arry – s�hajtotta a l�ny. – B�hr minden f�rfi olyan le’etne, mint te… - �lmodoz� kifejez�s �lt ki az arc�ra, amint kez�be t�masztva arc�t kin�zett az ablakon. Harry l�tta, mit n�z olyan rajong�ssal: egy nagy m�rv�ny�p�letet, magas oszlopokkal, �s timpanonj�n a Malfoy & Malfoy felirattal.

Harry nemsok�ra elb�cs�zott Delacour kisasszonyt�l, �s fel�llt az asztalt�l. Az ajt�hoz menet meglepetten l�tta Bert Bradleyt, az �j roxforti gondnokot, amint az asztal�n�l �lve teljesen elm�lyed a K�mi�t�l a b�jital-k�sz�t�sig c�m� k�nyvben.

Harry el sem tudta k�pzelni, hogy valaki (Pitonon k�v�l) �rdekesnek tal�lhatja a b�jitaltant. �gy csak hitetlenkedve cs�v�lta a fej�t, �s kiment a kocsm�b�l.

Harry a Black k�ria el�szob�j�ba hoppan�lt. Alig tett k�t l�p�st, amikor valamif�le l�thatatlan csapda elkapta, �s m�ris fejjel lefel� l�gott a plafonr�l.

Amint a p�lc�j�t kezdte keresni, h�rom apr� alak viharzott le a l�pcs�n, botokkal hadon�szva, mintha igazi var�zsp�lc�k lenn�nek.

- Most elkaptunk, gonosz hal�lfal�! – ki�ltotta egyik�k.

- Igen, most nem l�gsz meg! – tette hozz� a m�sik.

- R�d usz�tjuk a dementorokat! – ki�ltotta lelkesen a harmadik, a kisl�ny.

Harry alig tal�lta a p�lc�j�t, mert val�s�ggal k�tr�t g�rnyedt a nevet�st�l, m�r amennyire k�tr�t g�rnyedhet valaki, akit a bok�j�n�l fogva fell�gattak. Suhintott a p�lc�j�val, �s a k�vetkez� pillanatban keresztbe font karral �llt a l�b�n, �s pr�b�lt rendreutas�t�an n�zni. Nemigen siker�lt neki.

A h�rom gyerek azonban nem hagyta b�k�n a „gonosz hal�lfal�t”.

- Vel�nk j�ssz Korn�lia Caramelhez, a m�gia�gyi miniszter asszonyhoz! – mondta Rose Potter, p�lc�j�t hat�rozottan Harryre szegezve.

- H�t szabad �gy fogadni szeg�ny ap�tokat? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Harry.

- Nem k�rdezt�nk, te koszos hal�lfal�! – csattant fel Robert.

- A var�zsb�n-�ld�z�si f�oszt�ly el� visz�nk! – tette hozz� Richard. – Mozg�s!

Harry az �g fel� emelte a szem�t, �s belet�r�d�tt, hogy a h�rmas-ikrek leg�jabb id�t�lt�se az aurorosdi. Amikor ezek h�rman a fej�kbe vettek valamit, nem volt olyan er� a F�ld�n, ami lebesz�lhette volna �ket…

A t�relmes apa teh�t hagyta, hogy gyerekei a szomsz�dos szob�ba vezess�k, ahol a kis Lea egy akkora sz�ken tr�nolt, mely Hagridnak is el�g nagy lett volna.

A h�rmas-ikrek meghajoltak a „m�gia�gyi miniszter asszony” el�tt, aki m�lt�s�gteljesen intett apr� kez�vel. – �lljatok f�l, h�s�ges aurorjaim.

- M�lt�s�gos asszonyom… elkaptuk ezt a gonosz hal�lfal�t, aki a Black k�ria el�szob�j�ban settenkedett – l�pett el� Richie. – Mit csin�ljunk vele?

- Vess�k az Azkabanba! – mondta Lea szigor�an.

- Meg is k�nozzuk? – javasolta Rose buzg�n.

- ��… ink�bb ne – r�zta fej�t Lea, hossz� fekete f�rtjei csak �gy r�pk�dtek a feje k�r�l. Amikor abbahagyta a fejr�z�st, haja �ppen olyan rendetlen lett, mint az apj��. Olyan �des volt, hogy a „fogoly” sz�ve majd’ elolvadt.

- Elvegy�k a p�lc�j�t is, Caramel �rn�? – k�rdezte Robert.

A „miniszterasszony” megd�bbent. – De… akkor… hogyan akad�lyozza meg, hogy a dementorok megcs�kolj�k? – Nagy z�ld szemei megteltek k�nnyel. – Nem akarom, hogy a dementorok megcs�kolj�k aput! – Leugrott hatalmas sz�k�r�l, Harryhez rohant, �s kis karjaival �t�lelte a l�b�t. – Nem engedem, hogy b�ntsanak, apu!

- K�sz�n�m, hercegn�m. – Harry, Le�t felkapva, pr�b�lta lek�zdeni legkisebb l�nya naivit�sa miatti nevethetn�kj�t. Annyira b�jos volt.

- Nem vagyok hercegn� – szipogott Lea. – A m�gia�gyi miniszter asszony vagyok.

- De nem t�l j� miniszter asszony – r�ncolta szepl�s orr�t Rose. – Az olyan minisztert, aki megkegyelmez egy hal�lfal�nak, le kell v�ltani. Bizalmatlans�gi ind�tv�nyt ny�jtok be a jelenlegi m�gia�gyi miniszter asszony ellen!

- Hol tanultatok ti ilyen kifejez�seket? – vonta f�l szem�ld�k�t Harry.

- Percy b�csit�l, ki m�st�l – vont v�llat Rob.

- Persze, ki m�st�l – forgatta szem�t Harry. – Teh�t, mi az �t�letem, �, nagy aurorok?

- Asszem, most az egyszer lemondunk az Azkabanba k�ld�sedr�l, apa – felelte Richard.

- De j� nekem – s�hajtotta Harry, �s karj�n Le�val f�lfel� indult. – Hol van �desany�tok? �s Sirius?

- Ginny m�g alszik, gondolom – �rkezett Sirius hangja a gyerekszob�b�l. – Szia, Harry.

- Szia, keresztapa. – A k�t f�rfi kezet r�zott.

- Olyan… v�r�s a fejed. Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte Sirius.

- Gondolom a v�r a fejembe sz�llt, amikor az �n dr�ga kis aurorjaim fell�gattak a plafonra. T�nyleg… - fordult a h�rmas-ikrekhez. – Hol tanult�tok ezt a csapda-b�b�jt?

Sirius elpirult. – Azt hiszem, err�l �n tehetek. Sz�rakoztunk egy kicsit a k�lyk�kkel.

- Sz�rakoztatok, mi? – r�ncolta szem�ld�k�t Harry. – Minden vend�get azzal �dv�z�lt�k, hogy bok�j�n�l fogva fell�gatj�tok a plafonra?

Sirius v�llat vont. – Nem igaz�n. A gyerekek k�l�n neked tartogatt�k az elj�r�st… de ne gondold, hogy egyed�l te szenvedsz a h�zban! – tette hozz� sietve, miel�tt Harry tov�bbi megjegyz�seket f�zhetett volna a „sz�m�ra tartogatott elj�r�sr�l”.

- Mi�rt, ki m�s?

- Nos… p�ld�ul tegnap s�rk�ny-szel�d�t�t j�tszottak… �s nekem kellett a s�rk�nyt j�tszanom – ismerte be Sirius.

- El�g j� kis Norbert volt�l – vigyorgott Rose.

- Norbert? – Harry arc�r�l elt�nt a bossz�s�g, �s valami �rtelmezhetetlen kifejez�s �lt ki r�.

- Mi az, Harry? – k�rdezte agg�dva a keresztapja.

- Gyere, elmondom – sz�lt a fiatal b�b�jtan tan�r. – Ti n�gyen menjetek sz�pen j�tszani, �s ne zavarjatok minket.

- Ok�, menj�nk, cs�pj�k el Dinkyt a konyh�ban! � lesz a gonosz banya, aki kirabolta a Gringottsot, �s megy�nk letart�ztatni! – jelentette be Robert.

- Nagyszer�! – tapsikolt Rose, �s a h�rmas-ikrek elrobogtak a konyha fel�.

- V�rjatok meeeeg! – kiab�lt a kis Lea, �s olyan gyorsan futott ut�nuk, ahogy csak apr� l�bai b�rt�k.

Amint a gyerekek nevet�se elhalt, Harry �s Sirius elhelyezkedett a d�v�nyon.

- Sz�val, mondd csak, mi aggaszt?

Harry m�lyet l�legzett. – Danielt a Mardek�rba osztott�k be.

Halk sikoly hallatszott, �s a k�rt f�rfi megfordult. A m�g h�l�k�nt�st visel� Ginny Potter �llt az ajt�ban, sz�v�re szor�tott k�zzel.

- Gin! – Harry odafutott hozz�, �s karjaiba z�rta.

- Harry… j�l… j�l hallottam? – kr�kogta az asszony, kibontakozva az �lel�sb�l.

- Sajn�lom, de igen – felelte a f�rje, �s a d�v�nyhoz vezette.

- Hogyan… hogyan t�rt�nhetett ez? – k�rdezte Ginny, val�s�ggal remegve. – �gy �rtem, mi�rt?

- Ezt senki sem tudja – r�zta a fej�t Harry. – Megk�rdeztem Dumbledore-t, �s neki fogalma sincs, azt�n megk�rdeztem a Teszlek S�veget, de az nem v�laszolt.

- Nem tetszik ez nekem – jegyezte meg Sirius.

- Mi�rt, gondolod, hogy nekem igen? – felelte Harry szarkasztikusan.

- Akkor Piton a h�zvezet� tan�ra! – lehelte Ginny, amint leesett neki a tantusz.

- Igen, Piton a h�zvezet� tan�ra, �s �j legjobb bar�tja egy Malfoy! – felelte a f�rje.

- Egy Malfoy? – Ginny �s Sirius test�letileg leveg��rt kapott.

- Eegen… a sr�c neve Norbert. – vont v�llat Harry, �s �gy d�nt�tt, nem teszi hozz�, hogy a fi� a fr�szt hozza r�. K�l�nben is, butas�g megijedni egy gyerekt�l… m�g akkor is, ha az a gyerek mardek�ros, �s r�ad�sul Malfoy.

Hirtelen csattan�s hallatszott a konyh�b�l: a h�rmas-ikrek bizony�ra valami er�szakos m�dszert alkalmaztak szeg�ny Dinky letart�ztat�s�ra.

- Megyek, ut�nan�zek, mit m�velnek, miel�tt lerombolj�k az eg�sz h�zat – sz�lt Sirius, �s lehoppan�lt a konyh�ba.

F�rj �s feles�g egyed�l maradt.

Harry szorosan mag�hoz �lelte Ginnyt, �s a hal�nt�k�t cs�kolgatta.

- Mi… mi lesz az �n kicsik�mmel, Dannel a Mardek�rban? – szipogta az anya.

- M�r nem kicsike – Harry b�ztat�an simogatta a h�t�t. – Boldogulni fog, hidd el nekem. Er�s, mit az oroszl�n.

- Oroszl�n? – az asszony szomor�an mosolygott r�. – L�tod, oroszl�nr�l nevezted el, m�gis mardek�ros lett.

- Ja… milyen ironikus, ugye? – r�zta fej�t Harry. – Az biztos, hogy nem lesz k�nny� dolga a Mardek�rban, de elboldogul majd. Piton nem mer majd szem�tkedni vele, am�g a k�zelben leszek.

Ginny kis nevet�st hallatott. – Szeretn�m l�tni, amint Piton professzor egyenrang�k�nt kezeli Potter professzort!

Harry sz�ja somolyg�sra h�z�dott. – Aha… de nem ezt lenne a leg�rdemesebb megfigyelni… �n azt szeretn�m l�tni, amint Neville-t kezeli egyenrang�k�nt.

- Neville-t?

- Persze, te nem tudod. K�pzeld, Neville az �j rep�l�stan�r �s kviddics b�r�.

- Ezt nem hiszem el! – Ginny arca felragyogott. – Neville? Ez t�nyleg csod�latos! Ronnak, Seamusnak �s Deannek is tan�tania k�ne a Roxfortban, �s a r�gi csapat �jra egy�tt lenne.

- Ha m�r a r�gi csapatr�l van sz�… tal�ld ki, ki j�tt vissza tan�tani?

- Ki?

- H�t Gilderoy Lockhart.

Ginny hitetlenkedve n�zett a f�rj�re. – Gilderoy? De mit tan�t? A s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t Remus tan�tja, nem?

- Gilderoy egy teljesen �j t�rgyat tan�t: testnevel�st.

- Micsod�t?

- Testnevel�st. Mugli tant�rgy, de Dumbledore �gy d�nt�tt, sz�ks�ges. Szerinte minden di�knak sz�ks�ge van egy kis testmozg�sra, �s �n t�k�letesen egyet�rtek vele. De a tan�r-v�laszt�s… hmm… Egy�bk�nt meg tudod, hogy az aerobic edz�s minden Gilderoy Lockart sz�ps�gszalon szolg�ltat�sai k�z�tt szerepel, �gy Gilderoy biztosan sokat tud a t�m�r�l…

- �rtem – mosolygott Ginny. – Reggelizt�l m�r? �hen halok.

Harry kellemes, t�bb�-kev�sb� nyugodt napot t�lt�tt otthon, gyerekeivel j�tszva. Miut�n d�h�ng� r�nszarvast kellett alak�tania, amelyet der�k r�nszarvas-szel�d�t�k foglyul ejtenek, a csal�d eb�dhez �lt, melyet a Dinky, a h�ziman� t�lalt fel.

Az �tel igaz�n �zletes volt, de a gyerekek nyafogtak, hogy nincs desszert.

- Dinky �lland�an ezt csin�lja mostan�ban! – m�ltatlankodott Richard. – Folyton elhanyagolja a k�teless�g�t! Tegnap elfelejtette felt�lalni a vacsor�t! Ma megfeledkezett a desszertr�l!

- Igen, �s folyton elfelejti kimosni a zokninkat, �s kitiszt�tani a baglyok kalitk�j�t! – tette hozz� Rose.

- Apa, meg k�ne tan�tanod keszty�be dud�lni ezt a h�ziman�t! – csapott az asztalra Rob.

- Ssssss! – Harry a sz�ja el� tette a mutat�ujj�t. – A falnak is f�le van! Ugye nem akarod, hogy Hermione n�ni megtudja, mit mondt�l szeg�ny Dinkyr�l?

- M�g Hermion�nak is be kell l�tnia, hogy Dinkyt meg kellene b�ntetni – jegyezte meg higgadtan Sirius. – El�g j�l megfizetj�k, �s � mit csin�l? A szob�j�ban �ld�g�l �s leveleket �r. M�g a baglyainkat is haszn�lja, amikor azt hiszi, nem l�tjuk.

Harry felvonta a szem�ld�k�t. – Dinky leveleket �r? Kinek?

- Fogalmam sincs – r�zta fej�t a feles�ge. – Mondtam a gyerekeknek, hogy ne k�rdez�sk�djenek… v�g�l is az � dolga...

- Hermione nagyon b�szke lenne r�d, dr�g�m – mosolygott Harry Ginnyre.

- De akkor sincs desszert�nk! – nyafogott Lea. – Azt �g�rted, hogy hozol �dess�get Roxmortsb�l, de nem hozt�l! Rossz apu!

- Nem tudtam hozni, �desem, �s megvan az oka – mondta az apja.

- A M�zesfal�st bez�rt�k, �s �ppen elad� – b�lintott Sirius.

- Te tudtad? V�gig tudtad, �s nem sz�lt�l nekem? – Harry v�dl�n meredt keresztapj�ra.

- Nos, persze, hogy tudtam, k�t h�ttel ezel�tt l�ttam, amikor Rosie-n�l voltam – felelte Sirius. – Elfelejtettem megeml�teni, sajn�lom.

- Elfelejtetted? – vonta �ssze szem�ld�k�t Robert. – Elfelejtett�l egy ilyen fontos dolgot?

- Mi�rt z�rt be a M�zesfal�s? – k�rdezte Ginny.

- Ron szerint a tulajdonosok meg�regedtek, �s h�tral�v� �veiket a Baham�kon akarj�k t�lteni, vagy valami ilyesmi – vont v�llat Harry.

- El�g baj – s�hajtotta Sirius. – Roxmorts nem lesz a r�gi a M�zesfal�s n�lk�l.

- Mi lenne, ha… - kezdte Ginny, azt�n t�tov�n elhallgatott.

- Micsoda?

- …ha megvenn�nk a M�zesfal�st?

- Megvenni a boltot? – k�pedt el Harry.

- Mi�rt ne? Elad�, nem? – k�rdezte a feles�ge.

- Nos… igen, de…

- M�g egy �rva sarl�t sem k�lt�ttem el a csal�di �r�ks�gemb�l – mondta Ginny.

Tizenh�rom �vvel ezel�tt Ron kedvenc h�zifurk�sza, Vendelin, egy hatalmas l�da aranyat tal�lt Molly k�poszta-�gy�s�ban, az Od� kertj�ben. A l�d�t Harold Weasley �sta el, a Weasley csal�d �se, aki a tizenhetedik sz�zadban �lt, �s �ssze�tk�z�sbe ker�lt a l�zad� koboldokkal. El�sta a csal�di kincseket a Weasley csal�d vid�ki birtok�n, �s k�lf�ldre menek�lt. A kincset 1998-ig nem is tal�lt�k meg.

– K�l�nben is – folytatta Ginny -, m�r csak n�gy gyerek maradt itthon velem, �s �k eg�sz nap elj�tszanak egym�ssal, nem ig�nylik az anyjukat olyan nagyon, �s Dinky elv�gzi az �sszes h�zimunk�t, �n meg… unatkozom. Sz�ks�gem lenne valamilyen id�t�lt�sre. A M�zesfal�s vezet�s�vel sz�pen elfoglaln�m magam. Meg tudsz �rteni?

- Meg�rtem, persze – mondta Harry –, de… t�nyleg meg akarod venni a M�zefal�st?

- Nos… - vigyorgott Ginny.

Hirtelen mind a n�gy gyerek fel�l�nk�lt.

- Igen, anya, vedd meg! – ki�ltotta Rose.

- Vedd meg, anyuci, vedd meg! – tette hozz� Lea lelkesen.

- T�k kir�ly lenne! – kiab�lta Richie.

- Nyugi, nyugi gyerekek! – csit�totta �ket Sirius. – Ne befoly�solj�tok a sz�leiteket, hadd d�ntsenek maguk.

- Ok�… - somolygott Robert. – Hagyjuk ap�t �gy d�nteni, hogy any�nak meg kell vennie a boltot…

A nap h�tral�v� r�sze a M�zesfal�s-l�z jegy�ben telt el. A gyerekek egyre azt ism�telgett�k, hogy csod�s �tlet lenne megvenni az �zletet, de Harry �s Ginny �gy d�nt�ttek, hogy majd k�s�bb, kettesben besz�lik meg a dolgot.

B�r Lea elaludt eb�d ut�n, a Potter sz�l�knek lefekv�sig nem volt m�dja megvitatni a M�zesfal�s t�m�t, mert a h�rmas-ikrek, apjuk legnagyobb r�m�let�re, kital�lt�k, hogy medim�gust j�tszanak, �s meg akart�k oper�lni Dinkyt. Harrynek musz�j volt k�zbel�pnie, hogy megmentse szeg�ny h�ziman�t a hasfelmetsz�st�l.

- Ha jobban belegondolok… egy�ltal�n nem hangzik rossz �tletnek – mondta Harry este, amint felh�zta a pizsama fels�j�t, �s bem�szott az �gyba a feles�ge mell�. – A csal�d Roxmortsba k�lt�zhetne, �s akkor �lland�an a k�zelemben lehetn�l…

- M�k�dik az a piszkos fant�zi�ja, Potter �r? – nevetett Ginny.

- Piszkos fant�zia? Neeem… - nevetg�lt Harry, �s megcs�kolta Ginny orra hegy�t. – De t�nyleg szeretn�m, ha a k�zelemben lenn�l… Majdnem minden este megl�togathatn�lak…

- T�nyleg piszkos a fant�zi�d – vigyorgott az asszony. – A v�ltozatoss�g kedv��rt t�nyleg szeretn�k csin�lni valamit… Szeretek itt lakni, �s a gyerekekkel foglalkozni eg�sz nap, de… sz�ks�gem van valami m�sra is. Dolgozni akarok, Harry. Meg tudsz �rteni?

- Persze, hogy meg tudlak �rteni. Tudod, hogy modern felfog�s� fick� vagyok. Nem b�nn�m, ha dolgozn�l, �n m�zeskal�cs-hercegn�m.

- M�zeskal�cs-hercegn�? Ez aranyos – Ginny mag�hoz h�zta a f�rfi arc�t, �s szenved�lyesen megcs�kolta. – �s most… mi is van azzal a piszkos fant�zi�val, �n m�zeskal�cs-husz�rom?

- Nem k�ne nektek �gyban lenni? – morogta Sirius a Harry �s Ginny szob�ja el�tt g�rnyedez�, �s f�l�ket az ajt�hoz tapaszt� h�rom alaknak.

- Sssss! – csit�totta Rose. – Anya �s apa nem tudhatja meg, hogy hallgat�zunk!

Black karba tette a kez�t. – Elmondan�tok, mi az �rd�g�t hallgattok?

- Anya �s apa… j�tszik – mondta Robert �mely�t�en �rtatlan k�ppel.

- �s mit, hm… „j�tszanak”? – vonta �ssze szem�ld�k�t Sirius.

- Tarzant �s Jane-t – suttogta Richard. – Tapaszd ide a f�led, �s meghallod a dzsungel-zajokat, amiket hallatnak.

- Nem tapasztok semmit sehova, de meg�g�rem, hogy lel�gatlak a plafonr�l, ha nem takarodtok az �gyatokba azonnal! – Sirius fenyeget�en a gyerekek fel� suhintott a p�lc�j�val, ezzel sz�trebbentette �ket. Amint a h�rom p�r l�b dobog�sa elhalt, Sirius val�ban az ajt�ra tapasztotta a f�l�t. Miut�n meghallotta az els� mondatot („Harry Potter, te vad oroszl�n!”), �gy d�nt�tt, elmegy aludni, de csak azut�n, hogy egy kellemes hideg zuhanyt vett.

- Oroszl�n? Azt hittem, r�nszarvast fogsz mondani…- mosolygott feles�g�re Harry, nem is sejtve, hogy odakint hallgat�znak. Arckifejez�se �r�mtelir�l hirtelen r�m�ltre v�lt.

- Mi az? – k�rdezte Ginny zavarodottan.

Harry nyelt egy nagyot, v�rv�r�sre pirult, �s felemelt valami… csepeg� dolgot. – Asszem, elszakadt, dr�g�m.

- Elszakadt? – feles�ge els�padt, mivel pontosan tudta, hogy ez mit jelent.

- �n… nem tudom, hogy t�rt�nhetett… m�g egyszer sem fordult el�… - hebegett Harry. – A fen�be!

Harry �s Ginny, l�v�n mindketten p�rszasz�j�ak, elk�peszt�en term�kenyek voltak. A p�rszasz� enciklop�di�ja szerint, ha egy p�rszasz�j� f�rfi egy p�rszasz�j� n�vel szeretkezik, elker�lhetetlen, hogy az asszony teherbe ne essen, nem sz�m�t, milyen fogamz�sg�tl� b�b�jt haszn�lnak. Att�l fogva, hogy ezt megtudt�k, Harry �s Ginny minden alkalommal �vszert haszn�lt, amikor egy�tt voltak, mivel ez volt az egyetlen m�dja a terhess�g elker�l�s�nek. Nem mintha olyan nagyon szerett�k volna… �vszer n�lk�l hat�rozottan kellemesebb volt, de egyszer�en nem volt m�s megold�s.

Harry m�g eml�kezett arra az �jszak�ra, mikor a kis Lea fogant: Ginny �s � Florid�ban �nnepelt�k a hetedik h�zass�gi �vfordul�jukat. Miut�n Disneylandben t�lt�tt�k a napot, Ginny szenved�lyesen megcs�kolta �t, �s azt mondta: - Tudod, Harry, ahogy a sok gyerek k�zt s�t�ltam a vid�mparkban, azt gondoltam… nek�nk is lehetne m�g egy. Nem voltam terhes m�r n�gy �ve… �s szinte hi�nyzik.
Harry akkor el volt ragadtatva az �tlett�l… azt jelentette, h�napokig „norm�lisan” lehetnek egy�tt. A kisbaba sz�let�se ut�n azonban folytatt�k a v�dekez�st. Az utols� terhess�g nagyon kimer�tette Ginnyt, �s �gy d�nt�ttek, Lea lesz az utols� gyermek�k.

De a sors k�zbesz�lt.

- Akkor azt hiszem, elkezdhet�nk neveket keresg�lni… - suttogta f�rje f�l�be a leend� anya.

Harry m�lyen a szem�be n�zett. – Gondolod, hogy meg tudsz birk�zni m�g egy terhess�ggel, Gin? �s mi lesz a bolttal? Tudod vezetni abban az �llapotban?

Ginnynek nevethetn�kje t�madt. Harry olyan aggodalmasnak l�tszott: als� ajk�t harapd�lva egy kisfi�ra hasonl�tott. Olyan �des volt...

- Gyere ide – Ginny mag�hoz h�zta, �s megcs�kolta. – Ne agg�dj, szerelmem. Megoldom… egy�tt megoldjuk.

- K�ts�gk�v�l megoldjuk… - pr�b�lt mosolyogni Harry -… de el se merem k�pzelni, mit sz�lnak majd a gyerekek, amikor megtudj�k…

- Meghoztuk a d�nt�s�nket – jelentette be Harry a reggelin�l.

- �������s? – k�rdezte k�rusban Rose, Richie, Robert �s Lea.

- Ha m�g nem adt�k el, megvessz�k a M�zesfal�st, �s Roxmortsba k�lt�z�nk – mondta az anyjuk.

- HURRRR������!!!

- M�s bejelentenival�nk is van – tette hozz� Harry, hogy lecsillap�tsa a felajzott Potter gyerekeket.

- Micsoda? – n�zett r�juk k�v�ncsian Sirius.

- Nos… Ginny �s �n… - Harry megfogta feles�ge kez�t, �s megszor�totta. - …bab�t v�runk.

- MEGINT????????

 K�vetkez�