A beoszt�s �ta Danielnek el�sz�r lett volna oka r�, hogy �r�lj�n, ami�rt griffend�les helyett mardek�ros lett, de m�gis csak keser�s�get �rzett. Ha griffend�les lenne, � is bement volna az erd�be a t�bbiekkel, �s akkor h�romsz�z helyett n�gysz�z pontot vesztett volna a Griffend�l. M�sr�szt viszont, ha Weasley�kkel ment volna az erd�be, akkor nem � lett volna, aki Pitonhoz szalad (mivelhogy a t�rk�p Danieln�l volt), �s a Griffend�l egy�ltal�n nem vesztett volna pontot. De persze a Weasley gyerekeket �s Dant is meg�lhette volna valamelyik borzalmas erdei l�ny…

Ak�rh�nyszor gondolta is v�gig a t�rt�nteket, a v�geredm�ny mindig az volt, hogy �miatta vesztett annyi pontot a Griffend�l. Ez a gondolat egy�ltal�n nem der�tette jobb kedvre. Mardek�ros volt, teh�t �r�lnie kellett volna, hogy a riv�lis h�z olyan sok pontot vesztett, de amint a Griffend�l elvesztette azokat a pontokat, Daniel is elvesztette a bar�tait.

Az egyszarv�-kaland ut�ni eg�sz �jszak�t �bren t�lt�tte, csak dob�lta mag�t az �gyban, �s unokatestv�rei d�h�s hangja visszahangzott a fej�ben. Abu, a majma pr�b�lta megnyugtatni egy kicsit, a karj�ba f�szkelve mag�t, de m�g � sem tudta megvigasztalni a let�rt fi�t.

Tervek kergett�k egym�st Daniel fej�ben arr�l, hogyan szerezhetn� vissza unokatestv�rei bar�ts�g�t, de egyik sem t�nt megval�s�that�nak.

Mi�rt is hallgattam Norbertre, hogy menj�nk Pitonhoz? - gondolta keser�en, �s baldachinos �gya z�ld f�gg�ny�n kereszt�l a pinceszoba fal�n �g� f�klya sejtelmes f�ny�t b�multa. N�gy h�l�t�rsa m�lyen aludt, Donald Rookwood hangosan horkolt. Dan azt k�v�nta, b�rcsak olyan b�k�sen alhatna, mint �k, de b�ntudata nem hagyta nyugodni. B�ntudat? - t�n�d�tt. Egy�ltal�n, jogosan van b�ntudatom? Norbert azon szavai jutottak esz�be, amikor azt mondta, hogy Kevin �s az ikrek nem �rdemlik meg a bar�ts�g�t, ha gy�l�lik az�rt, mert meg akarta menteni az �let�ket. Norbertnek igaza van… - gondolta a fi� - Csak seg�teni akartam nekik, m�g a t�rk�pet is fel�ldoztam, �s k�sz�netk�nt csak annyit tudtak mondani, „Te idi�ta, nem vagy a bar�tunk t�bb�!” Nem k�ne lelkiismeret-furdal�st �reznem… ha valakinek b�ntudatot kellene �reznie, az Kevin, Viv, �s Val. Ha nem �rtik meg, hogy j� sz�nd�kb�l cselekedtem, akkor… akkor csak gondoljanak, amit akarnak! Ezzel d�h�sen belebokszolt a p�rn�j�ba, Kevin arc�t k�pzelve a hely�be. Hirtelen mozdulata felriasztotta Abut, aki m�rgesen vis�tani kezdett (ki tudja, tal�n �pp egy csinos majoml�nyr�l �lmodott).

- Hallgattasd el azt a rohadt sz�rgoly�t! – morogta Jerry Travers a szoba m�sik v�g�r�l.

Miel�tt Dan azt felelhette volna, hogy Abu nem „rohadt sz�rgoly�”, az �gya f�gg�nye sz�tny�lt, �s az ifjabb Malfoy m�szott be rajta.

- Nem tudsz aludni, mi? – k�rdezte le�lve Dan mell�.

- Nem igaz�n.

- Nem te tehetsz r�la. H�nyszor mondjam m�g?

- Nem kell t�bbsz�r mondanod… magamt�l is r�j�ttem. Az unokatestv�reim t�kh�ly�k, �s mostant�l teszek a v�lem�ny�kre – felelte halkan Daniel.

- Ez m�r jobban hangzik! – Norbert bar�ts�gosan h�tba veregette. – Mit sz�ln�l egy parti var�zsl�sakkhoz? Nem hiszem, hogy megint el tudok aludni.

- Rendben – vont v�llat Dan, �s a szem�veg��rt ny�lt. – Lumos – a p�lc�ja v�g�n felt�nt egy kis l�ng l�tt�n diadalmasan r�vigyorgott a bar�tj�ra.

- L�tom, ezt m�r t�k�letesen megtanultad, ak�rcsak a szikra-ereget� b�b�jt. Ne izgulj, Dan, rendben fog menni a b�b�jtan.

- A seg�ts�geddel, tal�n – b�lintott az ifj� Potter –, de m�g mindig tartok az �tv�ltoztat�stant�l. Ma lesz az els� �ra.

- Megl�tjuk – vont �llat Norbert. – De hallottad McGalagonyt tegnap, amikor ki�nt�tte a sz�v�t az igazgat�nak… csak j�tssza a kem�ny asszonyt, de neki is vannak �rz�sei. Nem fogja leharapni a fejed, ha nem tudod a fogpiszk�l�t egyb�l t�v� v�ltoztatni.

- Rem�lem – mosolygott Dan. H�l�s volt bar�tja b�tor�t�s��rt. Tal�n Norberttel az oldal�n l�p�st tud majd tartani a t�bbiekkel, m�g akkor is, ha h�rom unokatestv�re v�gig vasvilla-szemeket mereszt r�… mert biztos volt benne, hogy Kevin �s az ikrek �ppolyan sz�rny� ellens�gek tudnak lenni, amilyen nagyszer� bar�tok voltak.

Ahelyett, hogy letargi�ba s�llyedt volna ezekt�l a gondolatokt�l, Daniel elvette Norbertt�l a sakkt�bl�t, �s a D5-re ir�ny�totta egyik gyalogj�t.

Mikor Norberttel reggelizni ment, Dan l�tta, hogy a griffend�lesek �sszegy�lnek a h�z-pontokat mutat� �ri�s homok�ra el�tt, vadul kiab�lnak, �s az �kl�ket r�zz�k. Dan meghallotta, hogy n�h�ny griffend�les a Weasley nevet mormolja, azt�n egyik�k Danielre mutatott, �s azt vis�totta: - � mondta meg Pitonnak! Weasley�k azt mondt�k, el�rulta �ket! Te �rul�!

- Gyer�nk. – Norbert elh�zta bar�tj�t a homok�r�kt�l �s a d�h�s griffend�lesekt�l. Reggeli alatt a k�t bar�t sz�mos gyilkos pillant�s c�lt�bl�ja volt, melyek azt az �g�retet hordozt�k, „megfizetsz ez�rt, te mocskos mardek�ros”, �s Dan elhat�rozta, hogy nem bont ki semmilyen levelet a k�zelj�v�ben, mert val�sz�n�, hogy bor�t�kolt �tkokat kap.

M�g a griffend�lesek l�that�an gy�l�lt�k (m�g Lily is elford�totta a tekintet�t, amikor r�n�zett), a t�bbi mardek�ros h�l�s volt neki, �s folyv�st csapkodt�k az � �s Norbert h�t�t, azt ki�ltozva: „J�l van, j�l csin�lt�tok!”

Mardek�ros t�rsai hirtelen elfogadni l�tszottak �t, de ez nem tudta felvid�tani Dant. Sz�vesen feladta volna a t�bbi mardek�ros „bar�ts�g�t”, ha kib�k�lhet Kevinnel, Viviane-nel �s Valentine-nal.

Els� �tv�ltoztat�stan �r�juk m�g kellemetlenebbnek bizonyult, mint amire Daniel sz�m�tott. McGalagony folyton �that� pillant�sokat vetett a k�t mardek�ros fi�ra. Dan gyan�totta, hogy az el�z� este t�rt�ntek miatt.

Norbertnek igaza volt: els� feladatuk az volt, hogy egy fogpiszk�l�t kellett t�v� v�ltoztatniuk. Daniel nem tudott megbirk�zni a feladattal, de nagy megk�nnyebb�l�s�re a t�bbieknek is probl�m�t okozott. Lavinia Flint r�zsasz�n�re v�ltoztatta a fogpiszk�l�t, �s m�g ez volt a legnagyobb eredm�ny a mardek�rosok r�sz�r�l.

Mindenkit meglepett, legink�bb McGalagonyt, hogy a hugrabugos Julie Dumbledore-nak siker�lt els�k�nt rendes t�t k�sz�tenie. A kisl�ny f�l�nken r�mosolygott McGalagonyra. A tan�rn� t�z ponttal jutalmazta siker��rt a Hugrabugot, de nem dics�rte meg Julie-t. Mintha az �tv�ltoztat�st a Hugrabug h�z hajtotta volna v�gre, �s nem Julie.

Amennyire Daniel meg tudta �t�lni, Minerva sz�nd�kosan h�v�sen b�nik a kisl�nnyal. Csakugyan f�lt�keny lett volna r�?

McGalagony tov�bb gyakoroltatta a gyerekekkel az �tv�ltoztat�st. Az �ra fel�n�l Norbert b�szk�n mutatta bar�tj�nak a csinos t�t, amit el��ll�tott, csak az volt a baj vele, hogy a hegye hi�nyzott.

T�z perccel az �ra v�ge el�tt Gilda Lockhart oldalba b�kte Danielt.

- Mi van? – n�zett r� cs�ny�n a fi�, f�lbeszak�tva �jabb pr�b�lkoz�s�t a fogpiszk�l�val. �gy �rezte, v�gre k�zel van a fa f�mm� v�ltoztat�s�hoz, amikor a l�ny megzavarta az �sszpontos�t�sban.

Gilda a zseb�be ny�lt, �s egy ismer�s t�rgyat h�zott el�, majd Dan kez�be nyomta. – Tess�k.

- Hogyan…? – a fi� elk�pedve n�zett e l�nyra.

Gilda v�llat vont. – Hallottam, amint Piton legoromb�tott, mert elloptad valahonnan, azt�n hallottam, ahogy az unokatestv�reid kiab�lnak veled, mert „elvesztetted”. Gondoltam, hogy sokat jelent neked, h�t visszaloptam.

- De… hogyan? Piton szob�j�ban volt, nem? – k�rdezte Dan, �gy szorongatva a t�rk�pet, mintha soha t�bb� nem akarn� kiadni a kez�b�l.

- Ma reggel �gy tettem, mintha a sz�rn�veszt� f�zet �rdekelne, �s Piton seg�ts�g�t k�rtem – mondta a l�ny. – M�g � �tbaigaz�t�sokat adott �s k�nyveket eml�tett, amelyeket a k�nyvt�rban meg kell n�znem, „v�letlen�l” felkaptam ezt az asztalr�l, amikor �pp nem n�zett oda, �s kicser�ltem egy �res pergamennel, �gy biztosan nem fogja megtal�lni, ki volt a b�n�s… ugyanis �r�ra ment, amikor kij�ttem t�le, �gy egy darabig nem fogja �szrevenni a cser�t… - Pajkosan r�vigyorgott a fi�kra. – �s m�g ha �szreveszi is, nem sz�m�t, b�rki bet�rhetett volna a szob�j�ba, m�g �r�n volt, �s r�m nem gyanakodhat, mivel �n �tv�ltoztat�stanon voltam eg�sz id� alatt, ezt McGalagony tan�s�thatja.

- Gilda… - kezdte Dan csod�lattal –, meg tudn�lak cs�kolni.

- Ne tedd, ha nem akarod, hogy megint orrba verjelek – felelte a l�ny. – K�l�nben is, nem puszta j�akaratb�l tettem. Tudni akarom, mi�rt olyan fontos ez a pergamen.

Daniel felpillantott McGalagonyra, aki a h�zi feladatukat �rta a t�bl�ra, azt�n �jra Gild�hoz fordult:
- Akarsz a M�zesfal�sba menni ma este?

- Dan! – sziszegte oda Norbert. – Csak nem akarod, hogy…

- Potter, Malfoy! – McGalagony hangja eml�keztette Dant, hogy m�g mindig �tv�ltoztat�stanon vannak. – H�sz pont a Mardek�rt�l, mert nem figyeltek az �r�mon. V�ge az �r�nak.

- Pikkel r�nk! – f�st�lg�tt Norbert, amint kimentek a teremb�l.

- Persze, hogy pikkel r�nk! Miattunk vesztett a h�za h�romsz�z pontot! – felelte Daniel. – �n is ut�ln�m magunkat az � hely�ben.

- Sz�val, mi van a M�zesfal�s dologgal? – v�gott k�zbe Gilda a fi�khoz csatlakozva, mik�zben a parkba fel� tartottak, ahol Gilderoy Lockhart v�rta �ket, hogy elkezdje az els� testnevel�s �r�jukat.

A gyerekeknek azt mondt�k, hogy am�g az id�j�r�s nem fordul t�l hidegre, a szabadban lesz a testnevel�s �r�juk, a parknak abban a r�sz�ben, ahol egykor Madame Hooch, jelenleg pedig Longbottom professzor szokta a rep�l�s �r�t tartani.

Az el�z� napi vihar ut�n az �g ragyog� volt, mintha az es� tiszt�ra mosta volna. Vil�gos akvamarin k�k volt, �s itt-ott lust�n el�sz� apr� fodros felh�k pettyezt�k.

Egysz�val: az id�j�r�s igaz�n kedvezett egy szabadt�ri tan�r�nak.

Amkor oda�rtek az �r�ra kijel�lt ter�letre, Daniel l�tta, hogy Aberforth Dumbledore kockacukorral eteti Angyalt, az unikornis-csik�t. Az �reg var�zsl� Hagrid kunyh�ja mell�l odaintegetett a fi�nak. Dan felt�telezte, hogy a legend�s l�nyek gondoz�sa �r�t m�g mindig a r�gi vad�r kunyh�ja k�r�l tartj�k, noha Hagrid m�r egy �vtizede Franciaorsz�gban �lt.

Daniel sz�lni akart Norbertnek, hogy az �r�juk el�tt m�g menjenek el megl�togatni Angyalt, de r�gt�n meggondolta mag�t, amikor l�tta, hogy a harmadikos griffend�lesek k�zelednek Aberforth fel�. Lily is k�zt�k volt, �s miut�n cs�nya pillant�st k�ld�tt az �ccse fel�, visszafordult Christopher Woodhoz.

- M�g � is gy�l�l – biggyesztette le a sz�j�t Dan, �s a t�bbi els�ssel egy�tt k�vette Norbertet a j�indulat�an integet� Gilderoy Lockharthoz.

A testnevel�s �ra volt az egyetlen, amelyet mind a n�gy h�znak k�z�sen tartottak. Dan nem �r�lt ennek, �s igyekezett min�l t�volabb ker�lni griffend�les unokatestv�reit�l �s Lockhart professzort�l. Gilda Lockhart szint�n a t�bbi mardek�ros h�ta m�g� �llt be, mintha bujk�lna a saj�t apja el�l.

Lockhart professzor ledobta a tal�rj�t, �s testhez �ll� nadr�gban, m�g ann�l is szorosabb atl�tatrik�ban, edz�cip�ben, homlok�ra k�t�tt r�zsasz�n selyem fejp�ntban par�d�zott a gyerekek el�tt. Megjelen�se egy B�lint-napra ki�lt�z�tt Ramb��hoz hasonl�tott. Karja �s mellkasa jelent�s r�sze szabadon maradt, amely a di�kl�nyokat m�ly, �lmodoz� s�hajokra k�sztette.

Daniel m�rgesen vette �szre, hogy Liu Chang, aki el�g k�zel �llt hozz�, vagy ink�bb akihez � sz�nd�kosan nagyon k�zel �llt, k�d�s tekintettel n�zegeti a tan�rt, �szre sem v�ve Dant. Dan megk�sz�r�lte a tork�t, hogy mag�ra vonja a l�ny figyelm�t.

- �, hello, Daniel – mosolygott r� gyorsan a l�ny, azt�n visszafordult Lockharthoz, aki a testnevel�s fontoss�g�t kezdte magyar�zni a tanul�knak (besz�de di�h�jban a k�vetkez�: a testmozg�st�l eg�szs�gesebbek lesztek, �s ha eg�szs�gesek vagytok, j�l n�ztek ki. A testnevel�st�l izmosak lesztek, �s ha izmosak vagytok, j�l n�ztek ki. A testnevel�st�l fittek lesztek, jobb lesz az �ll�k�pess�getek, �s a j� �ll�k�pess�gre van sz�ks�g ahhoz, hogy tov�bbra is j�l n�zzetek ki.)

- Szia, Liu – pr�b�lta a fi� ism�t mag�ra vonni a kisl�ny figyelm�t. – El�g �rdekes ez a testnevel�s, nem?

- Nagyon – b�logatott buzg�n a l�ny, �s Lockhart professzor tan�cs�ra ledobta a tal�rj�t (sokkal szabadabban tudtok mozogni n�lk�le – �ll�totta Lockhart).

- Vigy�zz, ki ne essen a szemed – s�gta Norbert bar�tja f�l�be, mert Daniel elt�totta a sz�j�t, amikor a tal�r al�l napvil�gra ker�ltek Chang kisasszony domborulatai. A l�ny nyilv�n kor�n �r� t�pus volt, mert alakja egy tizenhat �ves�re hasonl�tott.

Szerencs�re Liu nem vette �szre, hogy a fi� milyen sz�gyentelen�l b�mulja, mert t�ls�gosan belemer�lt a tornagyakorlatokba. Daniel gondolatban �sszehasonl�totta Liu idomait a n�v�re, Lily alakj�val, �s arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy hi�ba id�sebb Lily k�t �vvel, m�gis fele annyira sem „g�mb�lyded”, mint a holl�h�tas kisl�ny.

Dannek tizenk�t �ves fi� l�t�re nem sok fogalma volt a n�i test fejl�d�s�r�l, menzeszr�l, meg hasonl�kr�l, de a m�lt ny�ron tal�lt egy k�nyvet Lily szob�j�ban a „Mit kell tenni, ha feln�sz - ifj� boszork�k kalauza a n�v� v�l�shoz” c�mmel. Lily bizony�ra titokban olvasta, de Danielnek megvolt az a rossz szok�sa, hogy n�v�re szob�j�ban kutasson annak t�voll�t�ben. Mikor kinyitotta a k�nyvet a k�nyvjelz�vel megjel�lt oldaln�l, a fejezet c�me, melyet Lily megjel�lt ez volt: Amikor megv�ltozik a tested, �s Dan, aki csak hecck�ppen n�zett bele a k�nyvbe, r�j�tt, hogy Lily teste nemigen v�ltozott meg, hiszen pont �gy n�zett ki, mint gyerekkor�ban. Egyed�l csak a ked�lye v�ltozott meg. Dan szerint n�v�re egyre ideges�t�bb lett. Amikor a k�nyv a Libressus Invisiblus b�b�jt kezdte magyar�zni, Dan gyorsan becsukta a k�nyvet, �s �gy d�nt�tt, s�rg�sen valami f�rfiasabb olvasm�ny ut�n kell n�znie, hogy lelki egyens�ly�t helyre�ll�tsa. Beosont h�t a sz�lei h�l�szob�j�ba, hogy elcsenje a „V�res rabl�s a Gringottsban”-t a polcr�l, amikor a pillant�sa egy m�sik k�nyvre esett, melynek c�me ”K�ma Szutra” volt. K�v�ncsian levette a polcr�l �s kinyitotta, azt�n azt k�v�nta, b�r ne tette volna. A k�nyv tele volt gusztustalan k�pekkel… most viszont, mik�zben Liut n�zte, azok a k�pek villantak az esz�be. Miel�tt m�sra gondolhatott volna, Norbert megk�rdezte, mit�l v�lt hirtelen v�rv�r�sre az arca.

M�g Liu is agg�d� arccal fordult fel�.

- J�l vagy, Daniel? – A l�ny abbahagyta a fel�l�seket, �s kez�t a fi� homlok�ra szor�totta. Amint Dan meg�rezte a puha, h�v�s kezet a homlok�n, m�g jobban elv�r�s�d�tt.

- Nem, a h�m�rs�kleted norm�lis – �llap�totta meg a l�ny. – Bizony�ra meger�ltetted magad. Nem vagy hozz�szokva a fizikai megterhel�shez, ugye?

- Nem, �n csak… - motyogta Dan, m�g jobban elv�r�s�dve zavar�ban.

- �, Potter, meger�ltetted magad? – �rkezett Kevin Weasley g�nyos hangja a griffend�lesek csoportj�b�l. – Vagy abba f�radt�l bele, hogy a tan�rokhoz szaladg�lsz bek�pni a t�rsaidat?

- �, fogd be! – ki�ltott r� Gilda Kevinre.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Lockhart professzor ragyog� mosollyal, mind a harminck�t fog�t kivillantva.

- Daniel beteg, tan�r �r – felelte k�szs�gesen Liu Chang. Erre a fi� kez�be rejtette arc�t, hallv�n a griffend�lesek g�nyos nevet�s�t.

- T�nyleg, Daniel? – A tan�r lekuporodott a fi� mell�. – Vigy�nk a gyeng�lked�be?

- Nem! J�l vagyok! – felelte Dan m�rgesen. – De t�nyleg.

- Biztos vagy benne? – k�rdezte Gilderoy agg�dva. – Nem akarom, hogy a gyerekek rosszul legyenek az �r�mon. De ha nem akarsz Madame Pomfreyhoz menni, adhatok egy sima er�s�t� b�b�jt.

- Nem, nem, k�sz�n�m, tan�r �r! – tiltakozott Dan, aki �pp eleget hallott Lockhart h�res b�b�jair�l. Semmi kedve sem volt a gyeng�lked�ben v�gezni, hogy a bord�it n�vessze vissza egy szerencs�tlen „fil�z�s Lockhart m�dra” ut�n.

- Akkor azt aj�nlom, menj a h�l�k�rletedbe, �s pihenj. �gy n�z ki, r�d f�r, k�ly�k.

Mivel nem volt jobb �tlete, hogyan menek�lhetne el a Weasley gyerekek cikiz�se �s a t�bbiek k�v�ncsi pillant�sai el�l, az ifj� Potter �gy d�nt�tt, bemegy, �s a j�v�ben soha t�bb� nem gondol a K�ma Szutr�ra torna�r�n.

- Eb�dn�l tal�lkozunk – motyogta Norbertnek, �s elment. Amint a griffend�lesek mellett elhaladt, halotta, hogy t�bb hang sziszegi ut�na: „vesztes” �s „puh�ny”.

Miut�n bel�pett a kast�lyba, els�k�nt apj�val tal�lkozott, aki el�gg� szigor�an n�zett r�.

- Megtudhatn�m, mit keresel itt, ahelyett, hogy Lockhart professzor �r�j�n lenn�l? – k�rdezte Harry. A r�gi, pajkos �s vid�m „apu” elt�nt, Daniel m�g sosem l�tta ennyire morcosnak az apj�t.

- Te is engem okolsz, ugye? – t�rt ki a fi� az ideg�sszeroppan�shoz k�zel. – Nem �n tehetek r�la, ok�? Borzaszt�an sajn�lom, hogy a dr�gal�tos Griffend�led annyi pontot vesztett, de azt gondoltam, hogy az a rohadt �let�k sokkal fontosabb! �s most hadd menjek, tal�lkoznom kell a gondnokkal, hogy megkezdjem a b�ntet�feladatomat!

- Daniel… - Harry elk�pedve n�zett a fi� ut�n, aki sarkon fordult, �s elrohant.

Dan, mik�zben v�gigfutott a folyos�n, rem�lte, hogy apja nem k�veti. Tulajdonk�ppen esz�ben sem volt azonnal elkezdeni a b�ntet�munk�t Mr. Bradleyvel. D�lut�n �s este rengeteg ideje volt r�. Csak egy kis nyugalmat akart.

De nem volt olyan szerencs�je.

Mikor m�r majdnem oda�rt a pincel�pcs�h�z, �s azt hitte, egy darabig semmi rossz nem t�rt�nhet vele, megpillantott egy kisfi�t, aki lelkesen integetett fel�.

- Daniel! H�, Daniel! – James Lupin volt az, Remus �s Stella Sinistra Lupin egyetlen gyermeke. K�r�lbel�l h�rom �vvel volt fiatalabb, mint a legid�sebb Potter fi�, �s n�la t�rsas�g-kedvel�bb gyereket Dan nem is ismert soha. Besz�desebb volt, mint az �sszes Weasley �s Potter gyerek egy�ttv�ve, ami az�rt nem semmi. Gyakorlatilag egy pillanatra sem �llt be a sz�ja, legfeljebb csak akkor, amikor aludt.

Daniel n�gyszer, vagy �tsz�r tal�lkozott vele, mikor Lupin�k l�togat�st tettek a Black k�ri�ban. Ah�nyszor csak tal�lkoztak, az volt a benyom�sa, hogy Jimmie sz�leinek komolyan el kellene gondolkodniuk rajta, hogy sz�jkos�r b�b�jt sz�rjanak fiukra. Az ifj� Lupin t�lzott b�besz�d�s�ge nem zavarta Danielt, ha Jimmie megoszthatta figyelm�t a Potter csal�d tagjai k�z�tt, �s t�bbi testv�r�t is egyform�n gy�t�rhette. James Lupin figyelme azonban akkor is �ltal�ban csak Danielre korl�toz�dott. Amikor Dan emiatt panaszkodott az apj�nak, Harry legyintett, �s egy Colin Creevey nev� fi�r�l mes�lt neki, akinek a viselked�se k�s�rtetiesen hasonl�tott James Lupin�ra. Daniel akkor k�v�ncsian k�rdezte Harryt�l: - Ha az a fi� az�rt loholt ut�nad, mert te volt�l a h�res Kis T�l�l�, akkor mi�rt j�n ut�nam Jimmie? �n nem vagyok olyan h�s, mint te volt�l… iz�, vagy is – jav�totta ki mag�t, apja nagy der�lts�g�re. – �gy �rtem… t�nyleg. Semmi k�l�n�s nincs bennem. M�g sebhelyem sincs. Mikor hagy m�r v�gre b�k�n? Vagy mi�rt nem zaklatja a testv�reimet is? – Harry azonban nem tudott v�laszolni, mert fogalma sem volt r�la.

�gy h�t ismerets�g�k ideje alatt Daniel soha nem j�tt r�, James mi�rt csak �t t�nteti ki rendk�v�li figyelm�vel.

- Daniel, �, Daniel! – tapsikolt elragadtatva Jim. – �gy �r�l�k, hogy �jra l�tlak! Hallottam, hogy a Mardek�rba osztottak be, hogy lehet ez? Azt is hallottam, hogy a Griffend�l h�romsz�z pontot vesztett miattad! Hogy csin�ltad? �gy �rtem, ez nagy teljes�tm�ny, m�g senkinek sem siker�lt a Roxfortban el�rni, hogy a riv�lis h�z ennyi pontot vesz�tsen! �n persze a Griffend�lnek szurkolok, mivel apuk�m ott volt, de b�mulom a mardek�rosok ravaszs�g�t! Eddig mindig griffend�les akartam lenni, de most, hogy te mardek�ros vagy, m�r nem vagyok biztos benne. Asszem nagyon �r�ln�k, ha egy h�zban lenn�k veled, Daniel!… - �s �gy tov�bb, a szavak csak �gy d�ltek az ifjabb Lupin sz�j�b�l, mint a v�zfoly�s.

Vagy �tpercnyi t�relmes v�rakoz�s ut�n Daniel nagyon h�l�s volt Abunak, hogy felt�nt a semmib�l, �s egy v�z�t pottyantott Jimmie fej�re.

Amint a kisfi� a padl�n fek�dt f�j�s fej�t massz�rozva, Daniel elmenek�lt azzal, hogy odak�ldi Madame Pomfreyt.

- Milyen j�l c�loz a kis sz�r�s bar�tod! Kezdem megkedvelni! – t�nt fel el�tte H�borc vihogva, azt�n k�vette Dant a pinc�be, �s nem �rdekelte, hogy Dan egy�ltal�n nem k�v�nja a t�rsas�g�t. Abu a fi� karj�ba ugrott, �s pajkosan n�zegetett H�borcra. Ezek ketten nyilv�n j�l �sszebar�tkoztak. – Tudod mit, Dannie? – k�rdezte a kopog�-szellem. - T�ged is kedvellek! Azok a griffend�les tet�k r�g�ta bosszantanak, �s v�gre valaki megmutatta nekik, hol a hely�k! M�nusz k�tsz�zhetven�t pont! – nevetg�lt elragadtatottan.

- Kopj le, H�borc! Te meg legk�zelebb viselkedj, Abu! – morogta oda a fi�, �s elhat�rozta, megtanulja apj�t�l a sz�jkos�r b�b�jt, hogy elhallgattathassa H�borcot. Azt�n esz�be jutott, hogy Harry mostan�ban t�l m�rges r� ahhoz, hogy b�rmit is megmutasson neki, ami nem a tananyag r�sze.

- Daniel? – sz�l�totta egy m�sik hang a h�ta m�g�l.

- Mi van? – t�rt ki, azt�n megfordult, �s l�tta, hogy Hermione az. – Jaj, sajn�lom, Hermione n�ni… �hm, Weasley professzor. – Daniel lehorgasztotta a fej�t. – Nem akartam…

- Nem kell bocs�natot k�rned, Dan… �s sz�l�ts nyugodtan Hermione n�ninek – mosolygott a tan�rn�. – Azt hiszem, nagy a nyom�s rajtad mostan�ban. Gyere, besz�lgess�nk.

A k�zelben l�v� dolgoz�szob�j�ba vezette a fi�t (�s a majmot), majd intett, hogy �lj�n le.

- Ha te is le akarsz sz�rni a Griffend�l elvesztett pontjai�rt… - kezdte a fi�, de Hermione csendre intette.

- Nem akarlak lesz�rni semmi�rt. Nem hib�ztatlak. Ellenkez�leg. Azt hiszem, helyesen cselekedt�l. Meg akartad v�deni a gyerekeimet �s Kevint, �s ez�rt h�l�s vagyok neked.

Daniel a meglepet�st�l t�tott sz�jjal n�zett fel a sz�nyegr�l, amit addig tanulm�nyozott. – H�t nem…?

- Nem, nem hib�ztatlak – r�zta a fej�t a nagyn�nje. – Tudom, neh�z lehet megbirk�zni a griffend�lesek ellenszenv�vel…

- �gy �rted, a gy�l�let�kkel – jav�totta ki a fi�, az �l�ben fekv� Abut simogatva.

- Akkor gy�l�let�kkel – b�lintott a n�. – M�g j�l eml�kszem r�, milyen �rz�s az, amikor annyian megvetik az embert. �n is �testem ezen, amikor els�s korunkban a Griffend�l sz�z�tven pontot vesztett az ap�d, Longbottom professzor �s �nmiattam.

- Ap�m… - morogta Daniel. – M�g � is �gy b�nik velem, mint… - elford�totta tekintet�t nagyn�nj�r�l a szavakat keresve. - �gy �rtem… � is le akart szidni. Alig �rkeztem meg a Roxfortba, �s � m�ris k�vet mindenhov�, ak�rmerre megyek… - j�l eml�kezett az Edevis t�kre-f�le esetre. – �gy b�nik velem, mintha nem tudn�k vigy�zni magamra…

- �rtem, hogy ezt kicsit… ideges�t�nek tal�lod – jegyezte meg Hermione, bar�ts�gosan csillog� szemmel.

- Nem ideges�t�, de… - Dan hangja elhalt. – J�l van, na, akkor ideges�t�.

- …�s ez teljesen term�szetes – mondta a n�nje. – Minden kamasz ideges�t�nek tal�lja a sz�leit… az eny�mek is. Azt gondolj�k, Ron �s �n t�ls�gosan beleavatkozunk az �let�kbe. De a sz�l�k ezt nem az�rt csin�lj�k, hogy bosszants�k a gyerekeiket… szeretetb�l tesznek �gy. Azt tartj�k szem el�tt, mi a legjobb nekik. Ap�d is csak szeretetb�l viselkedik �gy. Az � eset�ben k�tszer olyan er�s ez a dolog, mint m�sokn�l, mivel neki nem voltak sz�lei. Eg�sz gyerekkor�ban szeret� �s gondoskod� apa �s anya ut�n s�v�rgott… Biztosra veszem, hogy � nem b�nta volna, ha sz�lei kicsit t�ls�gosan v�delmez�k lettek volna… �r�lt volna, hogy egy�ltal�n van apja. – Hermione olyan �that� pillant�st vetett Danre, hogy a fi� �gy �rezte, a lelke m�ly�re l�t. – Igaz�n nagyon szerencs�s fi� vagy, Daniel, hogy olyan ap�d van, mint Harry.

- Asszem… tudom… Csak az a baj, hogy most � is ut�l.

Hermione fedd� pillant�st vetett r�, ak�rcsak Abu. – Hogy gondolhatod azt, hogy ut�l?

- Hogy gondolhatj�k az unokatestv�reim, hogy el�rultam �ket? – v�gott vissza a gyerek. – K�l�nben is… l�ttam apa arc�t. �ppen most tal�lkoztam vele, �s az arca mindent el�rult. D�h�s. Engem hib�ztat.

- Nem hiszem. D�h�s, de nem r�d. Cs�nya vit�ja volt Piton professzorral. – L�tva a fi� �rdekl�d�s�t, Hermione folytatta. – �ppen a mosd�ban voltam h�sz perccel ezel�tt, amikor k�t vitatkoz� hangot hallottam az ajt� el�tt. Ap�d k�rd�re vonta Pitont, ami�rt h�romsz�z pontot vont le a Griffend�lt�l, �s Piton azt felelte, hogy ap�d ne �sse az orr�t m�s dolg�ba. Azt is megjegyezte, hogy Harrynek nincs sok szava az iskol�ban, l�v�n �j tan�r itt, m�g � huszon�t �ve itt tan�t. Harry azzal v�gott vissza, hogy sok�vnyi tan�t�s nem egyenl� a b�lcs d�nt�sek meghozatal�ra val� k�pess�ggel. Piton a vita lez�r�sak�nt azt kiab�lta, hogy Harry m�g mindig az a szemtelen k�ly�k, akit egykor tan�tott, mire Harry azt felelte, hogy Piton m�g mindig az a sz�vtelen v�n varj�, aki annak idej�n tan�totta �t... – fejezte be a t�rt�netet Hermione olyan vigyorral, ami Danielt is mosolyg�sra k�sztette. Sz�val apja nem az�rt volt morcos, mert haragszik a fi�ra, hanem mert cs�ny�n �sszekapott az �reg Perselusszal.

– A francba! – motyogta. – �n meg kiab�ltam vele… nem is hagytam, hogy elmondja, amit akar… Na, most legal�bb m�r t�nyleg van oka, hogy d�h�s legyen r�m!

- Akkor tal�n keresd meg, �s k�rj bocs�natot t�le – javasolta Hermione.

Dan b�lintott, �s f�l�llt. – K�sz�n�m, hogy meg�rtesz, igaz�n j� fej nagyn�ni vagy.

- H�t, k�sz�n�m – mosolygott a tan�rn�.

Eb�dre a h�ziman�k marhaszeletet k�sz�tettek krumplip�r�vel, �s Daniel v�gan t�mte a fej�t. El�z� este �ta valamivel jobban �rezte mag�t, kicsit megk�nnyebb�lt. Apj�val folytatott m�sodik besz�lget�se j�l siker�lt. Megtudta, hogy Harry t�nyleg nem hib�ztatja �t, hanem csak Pitonra m�rges. Olyan neveken nevezte a b�jitaltan tan�rt, amelyeket Dan azel�tt csak Siriust�l hallott. Dan az eml�kezet�be v�ste ezeket a kifejez�seket a j�v�re n�zve, de meg�g�rte apj�nak, nem mondja el senkinek, hogy t�le tanulta �ket. Apa �s fia kapcsolata ism�t a r�gi volt. Harry csak a Tekerg�k T�rk�pe el�veszt�se miatt borult ki egy kicsit, Piton ugyanis k�r�rvend�en k�z�lte, hogy el�gette. Daniel �gy tett, mintha nagyon let�rt volna. Nem eml�tette apj�nak, hogy visszakapta a t�rk�pet, �s a Piton �ltal el�getett pergamen Gild�nak h�la csak egy „csali-pergamen” volt. Az ifj� Potter �gy okoskodott, hogy ha apja nem tudja az igazat, nem kell hazudnia fia tekerg� volt�r�l, �s nyugodt lelkiismerettel �ll�thatja, hogy Dannek m�r nincs semmif�le t�rk�pe.

Mivel a mardek�rosoknak d�lut�n nem volt �r�juk, Gilda, Norbert �s Daniel azt tervezt�k, hogy vacsora el�tt a felkeresik a M�zesfal�st. �gy gondolt�k, n�gykor tal�lkoznak a klubhelyis�gben, addig pedig Dannek lesz el�g ideje a b�ntet�munk�j�ra: seg�thet a gondnoknak.

Bert Bradleyr�l kider�lt, hogy kedves, j� humor� ember, aki nem adott t�l sok munk�t a fi�nak. Dannek csak a gondnoki szoba padl�j�t kellett feltakar�tania, de mivel el�g kicsi helyis�g volt, hamar v�gzett vele. M�g a szob�t tisztogatta, felt�nt neki, hogy az asztalon csupa b�jitaltanr�l sz�l� k�nyv sorakozik. A fi�nak esz�be jutott els� b�jitaltan �r�ja, amikor Mr. Bradley figyelmeztette, hogy nem megfelel� �s vesz�lyes hozz�val�kat akar a b�jital�hoz haszn�lni. Arra is eml�kezett, mennyire meglep�d�tt Piton, hogy olyasvalakivel tal�lkozik, aki szeml�tom�st �rt egy kicsit az � tant�rgy�hoz.

Akkor Bert elismerte, hogy k�mi�t tan�tott egy mugli iskol�ban, l�v�n maga is mugli.

- Mr. Bradley? – k�rdezte Dan, miel�tt elindult.

- Igen?

- Ha �n mugli, akkor honnan tudott a Roxfortr�l? Vagy tal�n kvibli?

- Nem, Mr. Potter – r�zta fej�t a gondnok. – Nem vagyok kvibli, teliv�r mugli vagyok. A b�ty�m azonban mugli sz�rmaz�s� var�zsl�. M�g a Dimbourne-e Darazsakn�l is j�tszott Mr. Longbottommal egy�tt.

- �, �rtem… - b�lintott a fi�. – De… honnan jutott esz�be, hogy �pp a Roxfortba j�jj�n dolgozni?

- Ez, Mr. Potter, csak az igazgat� �rra �s r�m tartozik. K�sz�n�m a seg�ts�g�t. V�rom holnap.

Dan b�lintott. Meg�rtette, hogy a gondnok nem akart v�laszolni a k�rd�s�re. Nos, biztosan megvan r� az oka, gondolta a fi�, �s visszaindult a klubhelyis�gbe, hogy a m�sik k�t tekerg�vel elindulhasson az els� kalandra.

A h�rom gyerek elindult a folyos�n lefel�. Dan f�l szemmel a t�rk�pet figyelte, pont, ahogy apja javasolta m�lt p�nteken a b�bor szob�ban. Mikor �tk�zben tal�lkoztak Lockhart professzorral, Daniel gyorsan zsebre v�gta a t�rk�pet. A testnevel�s tan�r r�gt�n az eg�szs�ge fel�l k�rdezte a fi�t, aki gyorsan megnyugtatta, hogy teljesen j�l van, �s nem kell agg�dni miatta. Gilderoy h�tba veregette, sz�lesen r�vigyorgott Norbertre, �s elvonult.

- T�ged nem is �dv�z�lt – fordult Norbert Gild�hoz.

A l�ny v�llat vont.

- R�d se mosolygott – tette hozz� Dan.

- Mi�rt, kellett volna? – csattant fel a l�ny. – El�g baj neki, hogy olyan vagyok, amilyen.

- Na v�rjunk csak! – v�gott k�zbe Dan. – �gy �rted… hogy nem szeret t�ged?

A l�ny megr�zta a fej�t. – Tal�n szeret. Anya azt mondja, igen… de ha szeret is, nagyon j�l titkolja.

- De h�t… mi�rt?

- Azt hiszem az�rt, mert mindig fi�t szeretett volna, de any�m csak l�nyt tudott adni neki… �s a l�nya annyira k�l�nb�zik t�le, mint a f�ld az �gt�l.

- �… sz�val azt szeretn�, ha sz�ke g�nd�r f�rtjeid lenn�nek, �s mindig r�zsasz�nben j�rn�l? – k�rdezte Norbert.

- Nos… �gy valahogy – b�lintott Gilda. – De nem csak ez a baj… hanem ink�bb az, hogy az egyiptomi �seimre hasonl�tok, akik harcosok voltak. Kem�ny harcosok.

- Sz�val ez�rt szeretsz m�sokat ronggy� verni – vigyorgott Daniel.

- Ja, gondolom – vigyorgott vissza a l�ny. – Ok�, most megy�nk valahova, vagy itt �lldog�lunk, �s az �n l�zad� v�remen �s a sz�ke loknijaim hi�ny�n elm�lked�nk?

Dan b�lintott, mert esz�be jutott, hogy a M�zesfal�sba indultak. El�h�zta a t�rk�pet a tal�rj�b�l, �s megdermedt a r�m�lett�l. Volt ott egy pont nagyon k�zel, �s k�zeledett, m�ghozz� nagyon is gyorsan.

- Piton! – suttogta, bal fel� mutatva.

- Gyer�nk! – Norbert kinyitotta a legk�zelebbi ajt�t, �s bel�kte Dant �s Gild�t, majd becsukta az ajt�t maguk m�g�tt.

A „Perselus Piton” felirat� pont els�t�lt a folyos�n, nem is sejtve, hogy a h�rom tekerg� ilyen k�zel van.

- H�ha! – Dan megk�nnyebb�lten t�r�lte meg a homlok�t. – Ez meleg helyzet volt. Ha megk�rdezte volna, mit keres�nk itt, ahelyett, hogy h�zi feladatot �rn�nk a klubhelyis�gben…

- Harry? – sz�lalt meg egy hang m�g�tt�k.

A gyerekek megfordultak �s egy mogorva tizen�ves l�ny szellem�t l�tt�k lebegni a csap f�l�tt. Nyilv�n egy mosd�ba szaladtak be.

- �, te nem � vagy – h�zta el a sz�j�t a k�s�rtet. – De borzaszt�an hasonl�tasz r�.

- A fia vagyok, az�rt – felelte Daniel. – �s te ki vagy?

- �, h�t persze, hogy nem ismersz! – ki�ltotta a l�ny. – Hallottam Fejn�lk�li Nickt�l, hogy egyb�l megismerted, amikor tal�lkozt�l vele, a sz�leid biztosan mes�ltek r�la! De r�lam persze nem besz�ltek! – nyafogott a szelleml�ny, �s szemei a vastag szem�veg m�g�tt megteltek k�nnyel. – Term�szetesen azt gondolt�k, hogy Hisztis Myrtle nem el�g fontos vagy �rdekes ahhoz, hogy mes�ljenek r�la!

- �hm… - Dannek fogalma se volt, mit felelhetne. Nem akarta m�g jobban megs�rteni a k�s�rtetet azzal a vallom�ssal, hogy sosem hallott r�la. – �hm… t�vedsz. Ap�m besz�lt r�lad.

A szellem arca morcosb�l r�gt�n �rdekl�d�re v�ltozott, �l�nk, s�t vid�m lett. – �, igaz�n? �s mit mondott r�lam?

- ���… azt mondta, hogy te volt�l… - Dan tan�cstalan volt. – Te volt�l, aki…

- Aki seg�tett neki megtal�lni a Titkok Kamr�j�t! Aki seg�tett neki a toj�s rejtv�ny�t megfejteni! Aki seg�tett neki a t�ban! – kiab�lta Myrtle m�rgesen. – Aki l�tta a n�v�red fogantat�s�t! Nyilv�nval�, hogy ap�d nem besz�lt r�laaaaam! – Kez�be rejtette arc�t, �s zokogott.

- L�ttad… l�ttad a n�v�rem fogantat�s�t? – vonta f�l szem�ld�k�t Daniel. – Ez igen! Mes�lj r�la!

Myrtle �s Gilda mindketten cs�ny�n n�ztek a fi�ra.

Dan v�llat vont. – J�l van, na… �r�l�k, hogy tal�lkoztunk, Myrtle. Vissza is j�hetek, �s akkor majd mes�lhetsz…

- Dan! – sziszegte Gilda. – Nem j�hetsz ide �jb�l… ez egy l�nyv�c�, ha nem vetted volna �szre.

- Nos, mivel nincsenek piszo�rok, nyilv�n az – somolygott Norbert. – Gyer�nk sr�cok, �gy sose �r�nk a M�zesfal�sba.

Amikor oda�rtek a f�lszem� boszorka szobr�hoz, a h�rom gyerek megbizonyosodott r�la, hogy senki nincs a k�zelben.

- Na, �s most mit csin�lunk? – k�rdezte Norbert.

- Azt hiszem, van valami var�zsige, amely kinyitja a titkos �tj�r�t. Apa besz�lt r�la. A boszorka p�pja kiny�lik, ha azt mondod… - a Tekerg�k T�rk�p�re n�zett, �s l�tta, hogy a „Daniel Potter”, „Norbert D. Malfoy” �s a „Gilda Lockhart” felirat� h�rom p�tty f�l�tt egy kis bubor�k jelent meg, benne a Dissendium sz�val.

- Mi van?

Dan a szoborra mutatott p�lc�j�val, �s elism�telte a var�zsig�t. Meglepet�s�re a b�b�j m�k�d�tt. Alig volt olyan r�olvas�s, amelyet els�re v�gre tudott hajtani.

A szobron kis ny�l�s t�nt f�l, csak akkora, amelyen egy sov�ny ember �tf�r.

A h�rom gyerek bem�szott a ny�l�son �s lecs�szott a lejt�n a s�t�t �tj�r�ba.

- Lumos! – mondt�k mindh�rman, �s elindultak az �sv�nyen lefel�.

- T�nyleg elmegyek Myrtle-hez �jb�l – sz�lalt meg Dan kis id� m�lva. – �rdekes dolgokat mes�lhet nekem… mindig tudtam, hogy anya �s apa valahol az iskol�ban hozt�k �ssze Lilyt, de sosem k�rdeztem a r�szleteket… �s nem hiszem, hogy elmondt�k volna, m�g ha megk�rdezem is…

- Ez a Myrtle tal�n m�g a te fogantat�sodr�l is mes�lhet neked? – vigyorgott r� pajkosan Norbert (legal�bbis Dan sejtette, hogy bar�tja vigyorog, mivel a s�t�tben nem tudta kivenni az arc�t).

- Te is… te is itt fogant�l? – k�rdezte Gilda k�telkedve. – Nem gondoltam volna, hogy Harry Potter ilyen…

- …laza erk�lcs�? – nevetett Dan, �s m�szni kezdett a l�pcs�n. – Ja, nagyon val�sz�n�, hogy itt fogantam. Ha visszasz�molok, �gy v�lem, hogy valamikor 1998. november�ben t�rt�nhetett a dolog. �s 1998. november�ben a sz�leim m�g tuti, hogy a Roxfortban tanultak. Az �n pajkos anyuk�m �s apuk�m… a�! – Massz�rozta feje b�bj�t, amely valami kem�nybe �tk�z�tt.

- Megj�tt�nk. Dan �pp most szaladt neki a csap�ajt�nak – jegyezte meg Norbert.

- H�t akkor nyissuk ki – javasolta Gilda, �s �vatosan megnyomta f�lfel�.

Kim�sztak az alag�tb�l, �s a M�zesfal�s pinc�j�ben tal�lt�k magukat. A pince tele volt l�d�kkal. A bolt csak k�t hete z�rt be, �s a tulajdonosoknak szemmel l�that�an megmaradt egy csom� �rujuk a k�szletb�l.

- Nyamm! – Norbert sz�j�ban �sszefutott a ny�l, amint kinyitotta a legk�zelebbi l�d�t: cukorp�lc�kkal �s Drubli legjobb f�v�gumij�val volt tele. Persze csak a nem roml�kony vagy legal�bbis nem gyorsan roml� �dess�geket t�rolt�k itt. A romland� �ruk, mint p�ld�ul a mirelit egerek �s a csokikr�mes minyonok val�sz�n�leg elfogytak.

A fi�k sorra nyitogatt�k a l�d�kat, �s telet�mt�k a zsebeiket �dess�ggel. Csak Gilda agg�dott kicsit.
- Fizet�s n�lk�l vessz�k el ezeket a dolgokat! Ez nem… lop�s?

- Nem – r�zta a fej�t Dan. – A bolt nemsok�ra a sz�leim� lesz, �s �k biztos megveszik a marad�k k�szletet is a tulajdonost�l. Teh�t ha elvessz�k, az csak olyan, mintha mami konyh�j�b�l csipegetn�nk �dess�get. Nem nagy dolog.

- Ha te mondod… - mondta a l�ny kiss� bizonytalanul. – De �n a sz�leidt�l sem akarok lopni.

- Ugyan m�r, Gilda! Mif�le mardek�ros vagy te, hogy a j� erk�lcs miatt izgulsz? – morogta Norbert.

- M�g a mardek�rosoknak is lehet lelkiismerete! – v�gott vissza a l�ny.

- K�l�nben is, nem vitt�nk el t�bbet, mint tizenk�t sarl�nyi �rt�ket… - felelte Dan. L�tv�n Gilda arckifejez�s�t, fels�hajtott. – J�, rendben. Kifizetj�k. – A tal�rja zseb�be ny�lt, �s el�h�zott egy p�r �rm�t. El�g sok �dess�get v�s�rolt a Roxfort Expresszen, �s elfelejtette kitenni a visszaj�r�t a zseb�b�l. Kisz�molt h�sz sarl�t, �s elindult f�lfel�.

- Hov� m�sz? – k�rdezte Norbert.

- A kassz�hoz. Beleteszem a p�nzt.

Gilda h�l�s „tudtam-�m-hogy-nem-lopsz” pillant�st vetett Danielre.

A h�rom gyerek �vatosan bel�pett az �res boltba, vigy�ztak, nehogy megl�ssa �ket valaki az utc�r�l.

A pult m�g�tt a kassz�hoz osontak, �s kinyitott�k. Term�szetesen �res volt. A tulajdonosok b�ztak ugyan az emberekben, de nem ennyire.

Daniel bedobta a p�nzt, �s megdermedt. K�t alak k�zeledett az �zlethez. Harry �s egy a gyerekek sz�m�ra ismeretlen n�.

- Siessetek! – intett Norbert, mire lekuporodtak, �s a pinc�be vezet� l�pcs�h�z futottak. Lerohantak, �s elb�jtak egy nagy l�da m�g�tt.

- Mi�rt nem megy�nk r�gt�n az alag�tba? – suttogta Gilda, amint a M�zesfal�s bej�rati ajtaja kiny�lt.

- Meghallan�k a csap�ajt� nyikorg�s�t, �s elkapn�nak! – s�gta vissza Dan.

Fentr�l hangokat hallottak.

- Sz�val, mikor k�lt�zik a csal�dod Roxmortsba? �s hol fogtok lakni? A bolt f�l�tti lak�s nem el�g ennyi gyereknek, igaz?

- M�r megn�ztem n�h�ny elad� h�zat – felelte Harry hangja. – Ginny �s �n hamarosan kiv�lasztunk egyet.

- �, milyen szerencse, ha van p�nze az embernek… - nevetett a n�. – Olyan k�nnyen besz�lsz a bolt �s egy csal�di h�z megv�s�rl�s�r�l…

- Nem mintha te panaszkodhatn�l, Cho – j�tt a v�lasz. – Azzal a sok �tteremmel val�sz�n�leg sz�zszor t�bb p�nzed van, mint nekem.

- H�t, az meglehet – kacar�szott a n�. – Hogyhogy m�r van kulcsod a bolthoz?

- Tegnap este Ginny �s �n tal�lkoztunk a tulajdonosokkal, �s al��rtuk a szerz�d�st, melyben k�telezz�k magunkat a M�zesfal�s megv�tel�re. Megkaptuk a kulcsokat, hogy megn�zhess�k a j�vend� tulajdonunkat. Sz�val itt vagyok.

- Szerencs�m volt, hogy elcs�ptelek a faluban. Besz�lni akartam veled – mondta a n�. Hangja ez�ttal m�sk�nt csengett.

- Mir�l?

- Sok mindenr�l. P�ld�ul… arr�l, ahogyan elv�ltunk.

Hossz� sz�net k�vetkezett.

- Nem �rtem, mi�rt akarsz err�l besz�lni – felelte Harry �rnyalatnyi g�nnyal a hangj�ban. – Pontosan eml�kszem, hogyan v�ltunk el. Azt mondtad nekem, hogy… hogyan is mondtad pontosan…? � igen… azt mondtad, hogy helyes kis sr�c vagyok, de nem tudn�l �gy �rezni ir�ntam, mint Cedric ir�nt. Adt�l egy puszit, �s elh�zt�l.

- Nem tehettem m�st, Harry. Az eg�sz dolog olyan zavaros volt… m�g mindig Ced hal�l�nak hat�sa alatt voltam…

- K�t �vvel a hal�la ut�n? – j�tt a kiss� bossz�s v�lasz.

- Igen. Tal�n. Nem is tudom… akkor nem tudtam. Annyira zavarosak voltak az �rz�seim… � volt �letem nagy szerelme, de elvesztettem �t. Azt hittem, sosem tudom t�ltenni magam a hal�l�n, azt�n jobban megismertelek t�ged… de azt gondoltam, m�g mindig Cedet szeretem… tal�n t�vedtem. Azt hiszem, csak menek�lni akartam a val�s�g el�l ezzel a t�vhittel… tagadni akartam, hogy t�ged kedvellek.

- Kedvelt�l… vagy szerett�l?

- Szerettelek.

- Nagyszer�! – horkant fel Harry g�nyosan. – Mi�rt, Cho? Mi�rt nem mondtad el? – k�rdezte szinte v�dl�n. – Eml�kszem, amint hatodik �vem v�g�n n�ztem, ahogy kezedben a diplom�ddal els�t�lsz… kis�t�lsz az �letemb�l. �gy �reztem, �sszet�rt a sz�vem… Azt�n j�tt Ginny, �s �sszerakta a darabjait. Elfeledtetett t�ged, �s boldog voltam, hogy elfelejtettelek. Akkor meg mi�rt... a j� �letbe, mi�rt kellett felhoznod ezeket a r�gi eml�keket? Mi�rt mondod nekem, hogy szerett�l, annyi �v ut�n?

- �gy gondoltam, jogod van tudni az igazs�got.

- Akkor mondd el! Ha m�r elkezdted, akkor mondd el az eg�szet, Cho! Mi�rt nem akart�l szeretni?

- Mert… f�ltem – felelte a n� habozva. – Mert ott volt Tudodki a sarkadban… f�ltem, hogy a szerelmem miatt… �n �s a csal�dom…

- …bajba ker�l? – fejezte be a mondatot Harry.

- Igen – s�hajtotta a n�. – F�ltem. Gy�va voltam. �s borzaszt�an… borzaszt�an sajn�lom.

- Nem kell sajn�lnod, hogy f�lt�l. Azok az id�k r�mesek voltak. �n is f�ltem. Mindenki f�lt. Meg�rtem, �s nem hib�ztatlak az�rt, mert f�lt�l. Azt azonban nem tudom megbocs�tani neked, hogy hazudt�l nekem. Hogy elraboltad t�lem a rem�nyt, hogy valaha az eny�m leszel. �sszet�rted a sz�vemet… �s az a t�ny, hogy csak hazugs�g volt… elfogadhatatlan. Sajn�lom, Cho… Sajn�lom, hogy ezt kell mondjam, de b�rcsak ne mondtad volna el az igazat.

- Meg�rtelek – az asszony hangja elhalt. – Sajn�lom. Lehet�nk… lehet�nk az�rt bar�tok legal�bb?

- Ez a legt�bb, ami lehet k�zt�nk – felelte Harry komoran.

- Rendben… Most mennem kell. Bocs�ss meg, hogy felzaklattalak, csak… csak el kellett mondanom. Ha nem mondtam volna el… megfulladtam volna t�le. Annyi �ven �t eltemettem az �rz�seimet, de miut�n �jra tal�lkoztunk, felt�rtek bel�lem. Ismered azt az �rz�st, amikor annyira el kell mondanod valakinek valamit, hogy �gy �rzed, meghaln�l, ha nem tenn�d?

- Ismerem – felelte egy kiss� nyugodtabb hang.

- Akkor meg�rtesz engem. Viszl�t, Harry.

- Viszl�t, Cho.

F�l�ra m�lva a bej�rati ajt� �jra megnyikordult, jelezve, hogy Harry elment.

A gyerekek el�m�sztak a l�da m�g�l, �s kinyitott�k a csap�ajt�t.

- Nem is tudtam, hogy apa m�r szeretett egy m�sik n�t anya el�tt – mondta csendesen Dan. Kicsit zavarban volt, hogy akaratlanul is ilyen p�rbesz�det hallgatott ki.

- Tal�n le is fek�dt vele? – tal�lgatott Norbert.

- Nem. Biztos, hogy nem – r�zta fej�t az ifjabb Potter. – Anya volt neki az els�… - Kicsit elpirult, �s �r�lt, hogy a s�t�t folyos�n nem l�tszik az arca. – Egyszer… megk�rdeztem. Csak k�v�ncsis�gb�l… �s azt mondta, anya volt neki az els�.

- Az els�… - t�n�d�tt Norbert. - …�s az egyetlen is?

- Persze! Szereti any�t, �s soha… - csattant f�l Dan. A puszta felt�telez�s is felh�bor�totta. Hallott apja Durmstrang-beli kalandj�r�l, de csak r�szben. Tudott a t�b�li aranyhalr�l, Aberforth r�nszarvasair�l, de sose hallott Tatjana Fjodrovn�r�l, mert Harry �s Ginny megegyezett, hogy eltitkolj�k a gyerekeik el�l. Az egy lez�rt fejezet volt Harry �let�ben, amit legjobb elfelejteni, �s soha meg sem eml�teni.

- Ok�, ok�, nyugi! – engesztelte Norbert. – Bocs�natot k�rek, ostoba k�rd�s volt. Harry Potter k�l�nben is egy szent… nos, majdnem.

- Csak majdnem – vigyorgott Dan. – Egy szent nem az iskol�ban hozta volna �ssze els� k�t gyermek�t. Egy szent nem engedte volna megtartani a Tekerg�k T�rk�p�t sem. De t�nyleg… apa sosem csaln� meg any�t.

- Hiszek neked – Norbert k�l�n�sen mosolygott.

- Egy�ltal�n, ki ez a Cho? – k�rdezte Gilda.

- G�z�m sincs – vont v�llat Dan. – Valami trampli, akit apa m�r r�g elfelejtett. – Gondolatban hozz�tette: Legal�bbis rem�lem.

 K�vetkez�