Draco Malfoy egy k�nyelmes karossz�kben �ld�g�lt bankja igazgat�i irod�j�ban, �s egy a megb�zottai �ltal k�sz�tett besz�mol�t tanulm�nyozott. Igaz�n el�gedett lehetett – a besz�mol� tan�s�ga szerint a bank kimondottan nyeres�ges volt, �s a Malfoy csal�d percr�l percre gazdagabb lett. Azon t�l, hogy banknak siker�lt elcs�b�tania a Gringotts �gyfeleinek t�bb mint a fel�t, kapcsolatokat �p�tett ki m�s k�lf�ldi var�zsl�bankokkal is, amelyeknek kedvez�bb kamatokat k�n�lt, mint a Gringotts. Ez ut�bbi mostanra komoly p�nz�gyi neh�zs�gekkel k�zd� v�llalkoz�s lett.

Mindent egybev�ve Draco el�gedett �s boldog ember lehetett. De m�gsem volt az. Hab�r janu�r �ta egyetlen koboldot sem l�ttak a bankja k�zel�ben, egy koboldt�mad�s lehet�s�ge tov�bbra is fenn�llt. Draco �ppen ez�rt j� el�re megtette az �vint�zked�seket arra az esetre, ha a koboldok megv�ltoztatn�k a Malfoy & Malfoy bankkal szemben alkalmazott jelenlegi bar�ts�gos politik�jukat. Sz�mos t�z- �s robbant�sg�tl� b�b�jt bocs�tott a bankj�ra �s otthon�ra, valamint Gabrielle h�z�ra (noha a l�ny nem tartotta ezt sz�ks�gesnek, mivel a koboldoknak fogalmuk sem volt titkos h�zass�gukr�l, melyr�l m�g �r�sos dokument�ci�k sem l�teztek).

Draco gondolatai a kez�ben tartott besz�mol�r�l egy sarki kis vir�g�zlet fel� kalandoztak. Mit csin�lhat Gabie �ppen? � esz�be jut egy�ltal�n? Rem�lte, hogy igen, mivel � �lland�an a l�nyra gondolt. – A fen�be – f�jta ki a leveg�t, �s a pergamentekercset az asztalra csapta. Biztos nem is gondol r�m! - f�st�lg�tt mag�ban. Most, hogy Fleur visszaj�tt, Gabie biztos a n�v�r�vel val� besz�lget�ssel van elfoglalva. Val�sz�n�leg ma m�g esz�be sem jutottam! Jobban belegondolva lehets�ges volt, hogy az ifj� Delacour kisasszony – azaz az ifj� Malfoy asszony – aznap m�g egyszer sem gondolt a f�rj�re, mivel hogy m�g csak reggel nyolc �ra volt. Val�sz�n�leg m�g fel sem �bredt.

Draco el�tkozta mag�t, ami�rt nem volt k�pes elterelni gondolatait a feles�g�r�l. Ami�ta �sszeh�zasodtak – pontosan h�rom h�napja – �gy �rezte, hogy meg�r�l, ha nem �rintheti meg Gabrielle-t… �s eddig m�g nem �rinthette meg. A l�ny azt ism�telgette, hogy csak az�rt ment hozz�, hogy seg�ts�g�re legyen a bajban, de h�zass�guk a k�vetkez� janu�rban v�get �r, an�lk�l, hogy valaha is lefek�dtek volna egym�ssal.

Az ifj� var�zsl� a szem�t d�rzs�lte – nem aludt t�l sokat az �jjel – az igazat megvallva h�napok �ta alig aludt valamit. �s ennek oka Gabrielle. Gabrielle, Gabrielle, Gabrielle… mindig csak Gabrielle! A bankigazgat� idegesen csapott az asztalra, majd var�zsolt mag�nak egy k�v�t – s�rg�sen sz�ks�ge volt valamire, ami �bren tartja azok ut�n a zaklatott �lmok ut�n…

�, azok az �lmok… Draco �jra megragadta a jelent�st, hogy megpr�b�lja elterelni figyelm�t egy bizonyos f�l-V�l�r�l, �s belemer�lj�n a sz�mok csod�latos vil�g�ba, de a hitelek �s k�telezetts�gek sz�mjegyei helyett csak Delacour kisasszonyt l�tta maga el�tt. Behunyta a szem�t, �s megpr�b�lt er�sen koncentr�lni a Neville nagymam�j�nak ruh�j�t visel� Piton professzorra, de Piton k�p�t �jra �s �jra a t�ncol� Gabrielle l�gyan ring� alakja szor�totta h�tt�rbe. �gy jelent meg �lmaiban – ahogy t�ncol, nevet, �s mag�hoz inti �t, azt�n lassan elkezd vetk�zni… - M�g k�v�t – motyogta Draco, �s egy �jabb cs�sze fekete italt var�zsolt maga el�, majd kimondta a Deminuo var�zsig�t. Nevets�gesnek �rezte, hogy �jra haszn�lnia kellett ezt a b�b�jt. R�g volt m�r, amikor tin�dzserk�nt „nedves” �lmai voltak, �s emiatt zavartan �bredt, de azok az �lmok a kiel�g�l�s ir�nti lek�zdhetetlen v�ggyal most �jra visszat�rtek… A pokolba azzal a V�l�val, aki visszautas�totta, hogy kiel�g�tse v�gyait!

Draco folytatta a k�v� sz�rcs�l�s�t, mik�zben k�pzelete tov�bb sz�rnyalt.

- H�, Draco, kapj el! – ki�ltotta Gabrielle, �s a karj�ba vetette mag�t, a sz�j�ra szor�tva ajk�t.

- Mmmmm, ez j�l esik… - motyogta.

- Micsoda? – j�tt egy nem �ppen gabrielle-es hang.

Draco kinyitotta a szem�t, �s Albus Dumbledore-t l�tta, amint lepillant r�.

- �… sajn�lom. Azt hiszem, elszuny�k�ltam – k�rt bocs�natot az ifj� bankigazgat� zavart arckifejez�ssel. Dumbledore j�l sz�rakozott, mivel m�g sosem l�tta elpirulni Drac�t. Roxforti �vei alatt mindig holt s�padtnak ismerte a fi�t.

- Semmi baj, Malfoy �r, mindenkinek sz�ks�ge van n�ha egy kis lust�lkod�sra - mosolygott az igazgat�. – Le�lhetek?

- Term�szetesen – mutatott Draco az �r�asztala el�tti sz�kre. – Olyan udvariatlan vagyok. Sajn�lom, uram. �n azt hiszem, egy kicsit…

- F�radt?

- Pontosan – b�lintott a h�zigazda. – Nos, igazgat� �r, mit tehet �n�rt a Malfoy & Malfoy? Speci�lis aj�nlataink vannak: ha egy h�napon bel�l foly�sz�ml�t nyit n�lunk, roppant kedvez� felt�telekkel kaphat hitelt.

- Nem, Draco, k�sz�n�m, nem a Malfoy & Malfoy miatt j�ttem, hanem a maga seg�ts�g�re lenne sz�ks�gem… nos, rem�lem nem b�nja, hogy Drac�nak sz�l�tom?

- Term�szetesen nem, uram. Miben lehetek a seg�ts�g�re?

- Az apj�r�l szeretn�k �rdekl�dni.

- Mit szeretne tudni?

- Arra lenn�k k�v�ncsi, hol van jelenleg?

Draco v�llat vont. – Amennyire �n tudom, a M�gia�gyi Miniszt�rium megb�z�s�b�l ment el valahova. Mi�rt?

- Besz�lnem kell vele. Felt�tlen�l – v�laszolt Dumbledore.

- Megijeszt, professzor �r. Mi�rt olyan fontos, hogy besz�ljen az ap�mmal? Csin�lt valami… t�rv�nybe �tk�z�t?

- Nem… legal�bbis rem�lem, hogy nem. De � tal�n tudja a v�laszt a k�rd�semre.

- Sajn�lom, uram, de t�nyleg nem tudom, hol lehet jelenleg. Nem vagyunk kapcsolatban, ami�ta elhagyta az orsz�got.

- �rtem. De tal�n maga tud seg�teni nekem.

- �n?

- Igen. Maga tudhat valamit.

- Mir�l? - r�ncolta a szem�ld�k�t a bankigazgat�.

- Tatyana Fjodrovn�r�l.

- Tatyan�r�l? �gy �rti, arr�l az �r�lt orosz ty�kr�l, aki elvette Potter var�zserej�t?

- Igen, r�la.

- Igen, term�szetesen tudok r�la. Meghalt. Az Azgardban van eltemetve.

- Nem �ppen.

- Mi az, ami nem? Nem halt meg, vagy nem ott lett eltemetve? – pislogott Malfoy. - Nem �rtem. Ap�m azt mondta, hogy � szem�lyesen temette el a n�t Azgard kertj�ben.

- Legal�bbis ez az, amit �nnek mondott – felt�telezte Dumbledore. – De �gy t�nik, nem mondott igazat.

- Ezt hogy �rti? - k�rdezte Draco homlokr�ncolva.

- Megl�togattam a bar�tomat, Aaront Azgardban. Elmondta, hogy � �s a feles�ge var�zsl�m�zeumot akarnak kialak�tani a kast�lyb�l. Ehhez sz�k�kutakat akartak �p�ttetni a kertben, ez�rt fel�satt�k. A Tatyana nyughely�t jelz� szikla a m�rn�kvar�zsl�k �tj�ban volt, ez�rt kinyitott�k a s�rt, hogy exhum�lj�k a csontjait, de nem tal�lt�k meg a csontv�z�t. M�g egy kopors�maradv�ny sem ker�lt el�. Egy�ltal�n semmi.

- �gy �rti, hogy… nem is halt meg? – sz�k�lt �ssze Malfoy szeme. – De… Aaron azt mondta, hogy v�gzetesen megsebezte egy karddal… meg kellett halnia.

- � igen, mindenki �gy v�li – v�laszolt az iskolaigazgat�. – De senki – m�g Aaron sem – l�tta �t holtan. A maga apja volt az utols�, aki l�tta Tatyan�t a „temet�se” el�tt. � mindenkinek azt mondta, hogy eltemette a boszork�nyt a kertben, de ak�r hazudhatott is. Sajn�lom, hogy ezt kell mondanom, de az apja val�sz�n�leg nem mondott igazat, �s Fjodrovna kisasszony m�g mindig �letben van, mivel nem hiszem, hogy Lucius mag�val vitte volna a holttest�t – ugyan, mihez kezdett volna vele?

- De mit kezdhetett egy �l� Tayan�val? – ellenkezett Draco.

- J� k�rd�s. Fogalmam sincs – vont v�llat Albus. – Tal�n Fjodrovna kisasszony kicsit jobban lett, �s kik�ny�r�gte az �n apj�t�l, hogy hagyja �t �letben, �s engedje megsz�kni.

- Annak nem valami nagy a val�sz�n�s�ge. Ap�m nem kimondottan emberbar�t t�pus. �gy �rtem… egy csom� p�nzt adott a St. Mung�nak �s sz�mos �rvah�znak, de… az�rt tette, hogy tiszteletrem�lt� �riember benyom�s�t keltse. Nem �rtem, mi�rt seg�tene egy asszonynak, aki cser�be nem tud adni neki semmit. De… tal�n a p�lc�j�val egy�tt temette el, mert azt hitte, halott. Azt�n a n� az �jszaka k�zep�n mag�hoz t�rt, �szrevette, hogy egy kopors�ban fekszik n�gy l�b m�lyen a f�ldfelsz�n alatt, �s kivar�zsolta mag�t onnan…

- Ahogy m�r mondtam, kopors� sem volt a s�rban – eml�keztette Dumbledore.

- Akkor… nem tudom. Lehet, hogy kim�szott a s�rb�l, �s megsemmis�tette a kopors�t – Draco enyh�n �sszerezzent. – Azt hiszem, t�l sok horror t�rt�netet olvastam gyerekkoromban. Vagy… pontosan mikor is mondta ezt �nnek Aaron?

- Tegnap. Mi�rt?

- Tegnap nem �prilis elseje volt, igazgat� �r?

- Tudom. �s meg is k�rdeztem Aaront, hogy ez egy bolondok napi tr�fa-e, de � azt mondta, hogy nem is tudja, mi az a bolondok napja. Azt hiszem, hogy egym�s ugrat�sa �prilis elsej�n azut�n j�tt divatba, hogy Aaront j�gbe fagyasztott�k. Szeretn�m megtal�lni Tatyan�t, ha m�g �letben van, mert j� okom van az hinni, hogy � �ll minden dolog m�g�tt, ami szeg�ny Harryvel t�rt�nt.

- Milyen „minden dolog” m�g�tt? – vonta �ssze sz�ke szem�ld�k�t Draco.

- Nos, p�ld�ul hogy olyan b�jitalt ivott, amit�l �sszeveszett Lupin professzorral Halloweenkor. Az�ta sem b�k�ltek ki. Azt�n… a t�z.

- A t�z? – kapott leveg� ut�n Malfoy. – Mir�l besz�l? Az a mer�nylet eredetileg ellenem ir�nyult! A koboldok meg�r�ltek, �s…

Az �reg var�zsl� hallgat�sra intette a fiatalabbat. – T�ved, Draco. Azt csak a firk�szok �rt�k, hogy a koboldok �sszet�vesztett�k a maga h�z�t Harry�vel. De �k nem az objektivit�sukr�l ismertek, ugyeb�r? Felf�jt�k a dolgot. Az igazs�g az, hogy az igazi c�lpont a Potter-h�z volt, de b�rki tette is, azt akarta, hogy mindenki azt higgye, a koboldok az elk�vet�k. A h�zaik hasonl�s�ga csak a seg�ts�g�re volt…

- Na, v�rjunk csak egy percet! - v�gott az �reg szav�ba Malfoy. – �gy �rti, hogy az �letem, a bankom �s a h�zam soha nem is volt vesz�lyben? Hogy minden �vint�zked�sem felesleges volt? Hogy minden ok n�lk�l �l�k itt retteg�sben h�rom h�napja? – a v�g�n m�r szinte kiab�lt.

- Csillapodjon le, Draco, k�rem! – emelte fel a kez�t Albus, hogy lecsendes�tse. – Nyugodjon meg, �s hallgasson r�m. R�mszem Mordon �tlete volt, hogy az eg�sz esetet �gy �ll�tsuk be, mintha maga lenne a c�lpont. �s �n egyet�rtettem vele. Sajn�lom, hogy h�napokig bizonytalans�gban hagytuk mag�t, de nem akartuk elmondani az igazs�got. F�leg Harrynek nem. K�rem, �n is hallgasson r�la.

- Rendben – b�lintott a bankigazgat�. – Senkinek sem sz�lok r�la – �s gondolatban hozz�tette: K�l�n�sen nem Gabrielle-nek. Ha megtudja, hogy nem vagyok vesz�lyben, m�g elt�k�ltebb lesz, hogy semmi sz�ks�g arra, hogy egy�tt maradjunk. – De… professzor �r… gondolja, hogy ha Tatyana Fjodrovna �letben van, akkor � az, aki felgy�jtotta a Potter-h�zat? �gy �rtem… mi�rt tette volna? Potter sosem �rtott neki, nem igaz?

- K�zvetlen�l nem – r�zta a fej�t Dumbledore. – De mint tudjuk, Fjodrovna egy kicsit… bolond. Nem tudom, hogy bomlott elm�j�vel mit gondol Harry Potterr�l, aki nemcsak hogy ism�t fiatal, de �jra var�zser�vel is rendelkezik, m�g az � szerelme meghalt, �s terve nem siker�lt. Term�szetesen nem vagyok benne biztos, hogy egy�ltal�n van kapcsolat a Potter csal�d trag�diasorozata �s Tatyana hi�nyz� holtteste k�zt, de nem z�rhatjuk ki ezt a lehet�s�get.

- A fen�be is, nem szeretn�k Potter b�r�ben lenni! – mondta Draco. - Sosem kedveltem, de… most sajn�lom �t. Nem lehet j� �rz�s, ha l�pten-nyomon egy �r�lt zombi k�veti az embert… �, �s m�g egy k�rd�s, uram. Ha Tatyana az, aki mindezt elk�vette, akkor mi�rt… mi�rt �rte t�mad�s Piton professzort? Az az asszony sosem ismerte Pitont, nemde?

- Nem, biztosan nem – v�laszolta Albus. – Ez k�t k�l�n dolog… de lehet k�zt�k �sszef�gg�s. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy szerettem volna �rdekl�dni mag�t�l az apja fel�l. Nem viselkedett… furcs�n, miut�n visszaj�ttek Azgardb�l?

- Furcs�n? – csod�lkozott Draco. – Csak olyan furcs�n, mint mindig. Nem hiszem, hogy ebben tudn�k seg�teni �nnek, professzor �r. Semmi furcs�t nem vettem �szre az azgardi kaland ut�n. �s m�g ha furcs�n is viselkedett volna, �n nem voltam ott, hogy szemtan�ja legyek - tudja, hogy �n elk�lt�ztem a Devilsmoor k�ri�ba az iskola elv�gz�se ut�n, �s alig l�togattam a sz�leimet. Sajn�lom. B�rcsak seg�teni tudn�k.

- Azt hiszem, tudna seg�teni.

- Hogyan?

- Tudjuk, hogy Lucius jelenleg nem el�rhet�, de a h�ziman�i bizony�ra igen. �n is tiszt�ban van vele, hogy a h�ziman�k mindig tudj�k, mi zajlik a h�zban. Elmehetne, �s kik�rdezhetn� a h�ziman�kat az Azgardb�l val� meg�rkez�s ut�ni id�kr�l. Biztos vagyok benne, hogy a man�k nem tagadn�k meg, hogy v�laszoljanak mag�nak, mivel maga is egy Malfoy.

- Rendben van, megpr�b�lom – egyezett bele az ifj� var�zsl�. – Amint tudok egy kis id�t szak�tani r�, elmegyek a Malfoy k�ri�ba, �g�rem.

- K�sz�n�m, Draco. Az nagy seg�ts�g lenne.

Ahogy Albus visszaindult Roxmortsb�l Roxfortba, k�t sip�t� hang �ll�totta meg.

- Dumbledore professzor, uram!

Megfordulva Dobbyt �s Dinkyt l�tta �llni a Potter-h�z kapuj�ban.

- �, j� reggelt mindkett�t�knek – k�sz�nt�tte �ket az igazgat� mosolyogva.

- J� reggel �nnek is, professzor �r! – hajolt meg Dobby, �s Dinky is hevesen b�logatott. – Besz�lhet Dobby a professzor �rral?

- Term�szetesen. Mir�l szeretn�l besz�lni velem?

- �…- a h�ziman� fi� enyh�n elpirult (Dinky m�r am�gy is teljesen v�r�s volt). – Dobby nem tudja, vajon Dumbledore professzornak van-e tudom�sa r�la, hogy Dobby szerelmes Harry Potter h�ziman�j�ba, Dinkybe.

- Igen, Dobby, hallottam r�la – mosolygott Albus. - De… azt hittem, hogy Dinky m�r nincs Harry Potter alkalmaz�s�ban.

- Egy darabig Dinky nem is volt, professzor �r – mondta a l�ny h�ziman�. – De a gazda visszavette Dinkyt. � nem haragtart�, uram, hanem roppant nagylelk� �s j�sz�v�. Dinky visszak�ny�r�gte mag�t, �s Harry Potter megengedte Dinkynek, hogy visszamenjen.

- Igen, professzor �r, �s Dobby szereti �t – karolta �t a bar�tn�j�t a h�ziman�. – Dobby szereti �t, �s el akarja venni feles�g�l. �gy… Dinky �s Dobby �gy gondolta… tal�n �n elv�gezn� az esket�st. Dobby eml�kszik, hogy �n m�r h�rom p�rt is �sszeadott Harry Potter esk�v�j�n, mivel a Miniszt�rium enged�lyt adott �nnek az ilyesmire… �s nagyon megtisztelne, ha megtenn� ezt a sz�vess�get Dinkynek �s Dobbynak.

- Nagyon sz�vesen, Dobby – v�laszolt Albus. - Mikor akartok �sszeh�zasodni?

- Min�l el�bb, ann�l jobb - pirult el m�g jobban Dinky, kez�t enyh�n domborod� pocakj�n tartva.

- �, m�r �rtem – az igazgat� mindentud�an b�lintott. – �s hol lenne a cerem�nia?

- Harry Potter azt mondta, hogy meg lehet tartani az � h�z�ban – mondta Dobby. – Nem lesz nagy �nneps�g, uram, csak a Potter csal�d �s term�szetesen Hermione kisasszony �s Ron �r lenn�nek ott. Az esk�v� ut�n Dobby is a Potter h�zban fog lakni. Harry gazda azt mondta, sz�vesen ad fizet�st, csak Dobbynak meg kellett �g�rnie, hogy a j�v�ben �vatosabb lesz.

- �vatosabb? – vonta �ssze szem�ld�k�t Dumbledore.

- Nos… - b�multa a cip�je orr�t a h�ziman� – Dobby �s Dinky nem vigy�zott a h�zra, amikor a t�z ki�t�tt. De Harry gazda a szav�t vette Dobbynak �s Dinkynek, hogy a j�v�ben jobb h�ziman�k lesznek. Rem�lhet�leg Dumbledore professzornak nem fog hi�nyozni Dobby munk�ja a Roxfortban.

- Azt hiszem, az iskol�ban �pp el�g h�ziman� van. Biztos vagyok benne, hogy boldog leszel Harry h�z�ban, Dobby.

- Dobby is �gy gondolja, uram! – csapta �ssze a kez�t �r�m�ben a man�. – Dumbledore professzor r��r j�v� szombaton az esk�v�i cerem�nia elv�gz�s�re?

- Szombaton… szombaton… azt hiszem, arra a napra m�g nem terveztem semmit. Nagyon sz�vesen �sszeadlak benneteket.

- Minnnnniiie…

- Mit akarsz? – k�rdezte Minerva, fel sem n�zve a dolgozatok jav�t�s�b�l.

- Minnie, besz�lj velem, k�rlek! – k�ny�rg�tt Aberforth.

- Hagyj koncentr�lni, vagy sosem leszek k�sz ezzel! – csattant fel a feles�ge.

- Seg�thetek?

- Nem, Aberforth, nem tudsz! �tv�ltoztat�stanb�l csak od�ig terjed a tudom�nyod, hogy hogyan lehet egy kecsk�t n�v� v�ltoztatni!

- De azt be kell l�tnod, hogy igaz�n sz�p kis �tv�ltoztat�s lehetett, ha a dr�ga b�ty�m nem vette �szre a csal�st!

- �, igen, val�ban t�k�letes lehetett – horkantott Minerva. – �ppoly t�k�letes, mint a tegnapi kis �tver�sed, nemde?

- Tudod, hogy mi a te probl�m�d, Minnie?

- Nem – mondta az asszony, �s figyelm�t ism�t a pap�rlapokra ford�totta.

- Az, hogy nincs humor�rz�ked. �s Albusnak sem.

- Ezen vitatkozhatn�nk. Albusnak igenis j� �rz�ke van a humor ir�nt. Az �v�t humor�rz�knek lehet nevezni, de a ti�det h�lyes�gnek.

- Ugyan m�r, dr�g�m, ne mondd, hogy annyira nem tetszett a tegnapi kis tr�f�m – s�hajtott Aberforth.

- Mi�rt? – n�zett fel hirtelen a boszork�ny, d�ht�l szikr�z� szemekkel. – Boldognak kellett volna lennem, hogy elhitetted Albusszal, hogy hagyom magam teherbe ejteni ilyen v�n fejjel? Van egy�ltal�n fogalmad r�la, milyen borzaszt�an �reztem magam? �s szeg�ny Albus! �ppolyan zavarban volt, mint �n! Mit gondolsz, mi t�rt�nt volna, ha a b�ty�don k�v�l valaki m�s is hall az �ll�t�lagos terhess�gemr�l? Az eg�sz iskola rajtam nevetett volna!

- De h�t… az �prilisi bolondok napj�nak az a c�lja, hogy megnevettesse az embereket! – �rvelt a f�rje. - Mellesleg az emberek nemcsak rajtad, hanem rajtam is nevettek volna! �s �n egy�ltal�n nem b�ntam volna!

- Pedig kellett volna – morgott az asszony. – Hogy lehetsz ilyen v�n fejjel ekkora boh�c? Hogy hazudhatod, hogy apa leszel, mikor b�rmelyik percben megsz�lethet a m�sodik d�dunok�d? Azt hittem, feln�tt�l… legal�bbis egy kicsit, Aby – s�hajtott a professzorasszony, akinek d�h�t mostanra lehangolts�g v�ltotta fel.

- Dr�g�m… - az �reg var�zsl� let�rdelt a feles�ge el�, �s megfogta a kez�t. – Sajn�lom. Nem akartalak megs�rteni t�ged, vagy Albust. Csak nem tudtam ellen�llni a k�s�rt�snek, amikor megk�rdezte, hogy vagy. Nem terveztem el el�re, de… amikor feltette a k�rd�st, hirtelen t�madt az �tlet, �s… nem tudtam visszafogni magam. Tudom, hogy az els� feles�gem is az�rt hagyott el, mert az � elv�r�s�hoz k�pest t�l nagy boh�c voltam – komor arccal nagyot s�hajtott. – �n pr�b�ltam, �s pr�b�ltam megv�ltozni, Minnie, megpr�b�ltam megv�ltozni, hogy ne vesz�tselek el t�ged is, de a r�gi szok�sokat neh�z levetk�zni, �s a r�gi szem�lyis�get nem lehet kicser�lni. De… ha van valamilyen b�b�j, vagy b�jital, ami komolyabb� tehet, akkor k�sz vagyok haszn�lni, ha k�v�nod… mert nem akarlak elvesz�teni.

- Nem, Aberforth - szipogott az asszony, mik�zben k�nnyek csillogtak a szem�ben. – Sosem k�v�nn�m, hogy vesd al� magad b�rmi ilyesminek… ha valamely b�b�j vagy b�jital hat�s�ra komolyodn�l meg, akkor… akkor m�r nem lenn�l ugyanaz. Ak�r hiszed, ak�r nem, szeretlek. A rossz tulajdons�gaid ellen�re is szeretlek. Vagy… fogalmazzunk �gy, hogy a hib�iddal egy�tt. Nem foglak elhagyni az�rt, mert az vagy, aki vagy, illetve az�rt, mert olyan vagy amilyen, de hadd k�rjek t�led valamit: nem kell megv�ltoznod, csak… miel�tt b�rmit csin�lsz, amit te j�pof�nak �t�lsz, gondold �t! Miel�tt cselekszel, m�rlegeld, hogy m�sok mik�nt v�lekedn�nek r�la. Ez minden, amit k�rek t�led.

- Megpr�b�lom, Minnie, esk�sz�m – emelte ajk�hoz feles�ge jobbj�t a f�rfi. – K�sz�n�m.

- Ne k�sz�nj nekem semmit, csak hagyj b�k�ben tizen�t percig. T�nyleg ki kell jav�tanom ezeket a teszteket. Meg�g�rtem a di�kjaimnak, hogy holnap visszakapj�k.

Ekkor az ablak fel�l kopog�s hallatszott: egy bagoly k�rt bebocs�t�st.

- �����, Minnie! Bagoly j�tt az unok�mt�l, harmadik Aberfortht�l! – ki�ltott izgatottan az id�s var�zsl�. – Azt �rja, hogy megsz�letett negyedik Aberforth! Hurr�! Ism�t d�dnagypapa lettem! N�zd ezt a var�zsf�nyk�pet, h�t nem t�nd�ri? Azt hiszem, r�m hasonl�t!

- T�nyleg nagyon aranyos… pont �gy, mint te – mosolygott a feles�ge az �jsz�l�tt f�nyk�pe l�tt�n. – Meg kell mutatnod Julie-nek.

- Term�szetesen, kiscic�m, de most �nnepl�nk! – kapta fel Minerv�t a sz�k�b�l a f�rje, �s �tt�ncolt vele a szob�n.

- Aberforth! – kacagott az asszony. – Engedj el! Nekem m�g ki kell…

- …jav�tani a teszteket, tudom – forgatta a szem�t a f�rfi. – De csak egy �veg pezsg� ut�n, amit Madam Rosmert�n�l fogunk meginni. Ezt meg kell �nnepeln�nk! Gyere,dr�g�m!

Miel�tt Minerva tiltakozhatott volna, Aberforth kimas�rozott vele a szob�b�l, ki a kast�lyb�l, Roxmorts ir�ny�ba.

Szerda este Daniel, Gilda �s Norbert elhat�rozta, hogy visszamegy Griffend�l kamr�j�ba. El�z�leg egy cseles b�n�t� var�zst bocs�tottak Hisztis Myrtle-re, hogy a szellem ne zavarhassa meg �ket.

Ginny pont be akarta z�rni a M�zesfal�st, mikor meg�rkeztek a f�ldalatti alag�ton kereszt�l, �s �pphogy csak siker�lt az utols� k�t vev� ut�n kisurranniuk az ajt�n, miel�tt Ginny kitehette volna a „z�rva” t�bl�t.

Harminc perccel k�s�bb �jra a kamr�ban voltak.

- B�rcsak ki tudn�m nyitni an�lk�l, hogy mindig meg kelljen sz�rni az ujjamat! – panaszkodott Daniel, v�rz� ujj�t szopogatva, m�g Gilda a v�r�s m�rv�ny asztalon fekv� nyitott napl�hoz rohant.

- Nos… l�ssuk csak, hol hagytuk abba az olvas�st? – futott v�gig a l�ny szeme a lapon. – Aha!

K�rlek t�ged – nem is k�rlek, k�ny�rg�k –, hogy �letedet Godwin Potter n�ven folytasd – nem pedig Godwin Griffend�lk�nt. Senki nem tudhatja meg, hogy valaha is gyermeket nemzettem…

M�r eml�t�m az im�nt, hogy n�kem is megadatott a l�tnoki k�pess�g. Ez nagyon ritka adotts�g a f�rfiak eset�ben, �ltal�ban csak az asszonyok b�rj�k, �gy �n szerencs�snek mondhatom magam, hogy �n is rendelkezem v�le. �letem sor�n nem vala t�l sok l�tom�som, de az a n�h�ny, ami volt, val�s�gg� l�szen – p�ld�ul el�re l�t�m, hogy a legjobb bar�tom majdan ellens�gem l�szen, ami meg is t�rt�nt vala. Azt is megj�vend�l�m, hogy Hedvig korai hal�lt hal majd, �s Malaz�r �jra asszonyt hoz a h�zhoz. Tov�bb� azt is el�re l�t�m, hogy az �n egykori legjobb bar�tom majdan meg fog �lni engem. Ez�rt biztos val�k benne, hogy Malaz�r keze v�gja el �letem fonal�t. �s v�g�l, l�ttam m�g egy nagyon fontos dolgot: hogy a fiam egykoron K�pzel� l�szen.

Biztos azon t�n�d�l, hogy mi l�gyen az a K�pzel�. Nos, Godwin, az egy felett�bb ritka var�zsl� t�pus, aki puszta k�pzelt�vel v�lt� val�ra a dolgokat.


Gilda feln�zett. – H�, Dan, ez arra eml�keztet engem, amikor felrobbantottad a cikeszt. �s megfagyasztottad a p�kokat.

- Mondtam m�r neked, Gil, hogy az nem �n voltam – r�zta a fej�t a fi�. - Nem sokat tudok a K�pzel�kr�l – hazudta –, de szeretn�k t�bbet is megtudni r�luk… �gyhogy folytasd!


A mesterem, Merlin sokat tud� a K�pzel�kr�l, mivel bej�rta vala az eg�sz vil�got. Szerinte Eur�p�ban eddig csak n�gy K�pzel�t tartottak sz�mon, �s m�g p�r tucatot m�s f�ldr�szeken. A legt�bbj�k Perzsi�ban �lt vala, de nem biztos, hogy ez mind igaz l�n – sosem fogjuk megtudni, mivel az ut�bbi k�t �vsz�zadban egyetlen K�pzel� sem l�t� meg a napvil�got. �gy t�nik, valahogy kihaltak. Senki sem tudja, hogyan l�szen egy var�zsl�b�l K�pzel�, de feltehet�en k�l�nb�z� �tja-m�dja vagyon annak, hogy valaki a K�pzel�s tudom�ny�t birtokolja. �n nem tudom, hogy l�szen bel�led K�pzel�, csak azt tudom, hogy az leszel. �s nagyon b�szke vagyok r�d, fiam. Mivel a var�zsl�k k�zt Perzsi�ban fordult el� a legt�bbsz�r eme adotts�g, az ottani K�pzel�k �gy hat�roz�nak, hogy �sszegy�jtik k�pess�g�k minden tudom�ny�t, �s k�oszlopokba v�sik az ut�kor sz�m�ra. Egy Vivian nev� angolsz�sz boszork�ny, aki �vekig azon a ter�leten �lt vala, �s kutat�sokat v�geze az �kori Perzsia var�zsl�kult�r�j�nak t�mak�r�ben, megfejt� a perzsa k�oszlopok jeleit, �s elhat�roz�, hogy pap�rra vet mindent, amit csak a K�pzel�kr�l kider�t�. K�s�bb az abban a t�rs�gben �l� barb�r t�rzsek megsemmis�t�k az oszlopokat.

Amennyire �n tudom, Vivian k�nyv�nek csak k�t p�ld�nya l�szen. Az egyik az � lesz�rmazottainak birtok�ban vagyon, a m�sik Merlinn�l. Merlin azonban megb�za engem, hogy hal�la ut�n vigy�zzak erre a k�l�nleges k�nyvre. Fiam, �n most ter�d hagyom ezt a k�tetet. A legfels� polcon tal�lhatod meg – rem�lem, seg�ts�gedre l�szen abban, hogy kiv�l� K�pzel� v�lj�k bel�led. Sz�mos m�s k�nyv is vagyon a polcon, �vekig gy�jt�get�m �ket. Biztos val�k benne, hogy mindegyik hasznos l�szen a tanulm�nyaidhoz.

�des fiam, most be kell fejeznem eme �zenetet. Sok boldogs�got k�v�nok n�ked eg�sz �letedre, l�gy olyan sikeres var�zsl�, mint amilyen ap�d vala. Sose felejtsd el, hogy b�szke vagyok r�d �s szeretlek!

ap�d,

Griffend�l Godrik


Alig fejezte be Gilda az olvas�st, mikor Daniel m�r a k�nyvszekr�nyn�l �llt, �s a k�l�nb�z� k�nyvek c�m�t olvasta. Hirtelen leemelte az egyiket a polcr�l.

- Ez az! – ki�ltotta – „A K�PZEL�” – �rta Vivian Vablatsky.

- Vajon Cassandra Vablatsky egyik �se? – t�n�d�tt Norbert.

- Nem tudom. Lehet – vont v�llat Dan, a k�nyv lapjait forgatva. Furcsa m�don ez volt az egyetlen k�nyv a kicsiny k�nyvt�rban, melyet nem fedett vastag porr�teg. – Ez remek! – kapott leveg� ut�n, mikor elolvasta a fejezetc�meket: „Hogyan fejleszd K�pzel� tudom�nyodat” �s „Ha m�r azt hiszed, hogy felk�sz�lt K�pzel� vagy, r�j�ssz, hogy m�g sokat kell tanulnod”. – A fi� nagyon �r�lt, hogy r�bukkant erre a k�nyvre, �pp akkor, mikor tudta j�l, hogy �prilis v�g�re kifogynak a tananyagb�l. Ebb�l a k�nyvb�l t�k�letess�gre fejlesztheti k�pess�g�t, �s minden id�k legnagyobb K�pzel�j�v� v�lhat!

- H�, itt hi�nyzik egy lap! – jegyezte meg, �s mag�hoz intette bar�tait. – N�zz�tek, valaki kit�pte!

- Mi�rt akarna valaki kit�pni egy lapot egy ilyen k�nyvb�l? – k�rdezte Norbert.

- Fogalmam sincs – r�zta a fej�t Dan.

- Mi lehetett azon az oldalon? – t�n�d�tt Gilda, a kit�pett lap el�tti oldalon l�v� utols� szavakat olvasva: Milyen m�don i-

- "Milyen m�don micsoda?"

- Val�sz�n�leg a sz� a m�sik oldalon folytat�dott, de azt kit�pt�k – v�lte a l�ny. – Lehetett p�ld�ul id�z… vagy… id�z… vagy ak�r igazol. Lehetett egy csom� m�sik sz� is.

- Rejt�lyes – vonta �ssze a szem�ld�k�t Daniel. Mi�rt t�pne ki valaki tal�lomra egy lapot? �s mi�rt nem vitte el az eg�sz k�nyvet, ha sz�ks�ge volt r�? Mi�rt csak egyetlen lapot?

- Ki tudja - vonta meg a v�ll�t Norbert. – K�l�nben is, egy csom� k�nyv van itt, amit megn�zhet�nk. P�ld�ul… itt van ez Godrik �seir�l. H�ha, j� nagy csal�df�d van, Dan! M�g a Malfoyoknak sincs ilyen r�gi var�zsl�csal�djuk. M�g a v�g�n irigy leszek!

De Dan m�r nem figyelt r�, �gy t�nt, hogy elgondolkodott valamin. – Tudj�tok…

- Mit?

- Nem hiszem, hogy Potter�k valaha is megkapt�k Griffend�l bagly�t, melyben besz�molt nekik ennek a kamr�nak a l�tez�s�r�l.

- Mib�l k�vetkeztetsz erre? – k�rdezte a l�ny.

- Amikor Dumbledore besz�molt nekem �s sz�leimnek a sz�rmaz�sunkr�l, eml�tette, hogy Godwin Potter K�pzel� volt, de azt mondta, nem volt semmilyen k�nyve, amib�l megtanulhatta volna, hogyan haszn�lja var�zserej�t, ez�rt mindig �szt�n�sen cselekedett. Ha Godwin tudott volna err�l a kamr�r�l, akkor megtal�lta volna Vivian Vablatsky k�nyv�t, �s abb�l tanult volna… nem gondolj�tok?

- Lehets�ges – vont v�llat Norbert. – Tal�n a Godrik �ltal k�ld�tt bagoly elpusztult az �ton… tal�n egy m�sik mad�r pr�d�j�v� v�lt. Sz�m�t ez ma m�r?

- Nem – r�zta a fej�t Dan. – Azt hiszem, vissza kellene menn�nk az iskol�ba. A csillag�szat egy �ra m�lva kezd�dik.