A fi� �rtatlan-meglepett kifejez�ssel n�zett r�. – Ezt meg hogy �rted?

- T�z perccel ezel�tt elhaladtam Hisztis Myrtle v�c�je el�tt, �s fura hangokat hallottam kisz�r�dni onnan. Nem �gy hangzott, mint a szok�sos, Myrtle-f�le s�r�s. Ez�rt k�v�ncsi lettem, �s bel�ptem. �s tudod… hogy mit l�ttam?

- Halv�ny fogalmam sincs – f�llentette Dan.

- Myrtle-t tal�ltam ott megb�n�tva! M�g az ajk�t se tudta kinyitni, csak csukott sz�jjal ny�sz�rg�tt. M�g sosem l�ttam megb�n�tott szellemet, �s k�v�ncsi voltam, ki tette ezt vele. Miut�n kimondtam r� a Finite Incantatemet, az els� szava az volt, hogy „A fiad �s k�t bar�tja volt! �k tett�k!” �gyhogy Daniel, v�rom a magyar�zatodat! – tette karba a kez�t Harry.

- Hogyan hihetsz Myrtle-nek? Az a l�ny nem norm�lis, apa, tudod j�l! K�mkedik az emberek ut�n a f�rd�ben �s mindenhol… ha a helyedben lenn�k, �n nem hinn�m el egyetlen szav�t sem!

Harry cs�ny�n n�zett a fi�ra. – Ismerem Myrtle meztelen prefektusok ut�ni leselked�si szok�sait, de szavahihet� valakinek ismerem.

- El fogunk k�sni a csillag�szat �r�r�l, uram – sz�lt k�zbe Norbert.

- Majd �n besz�lek Sinistra professzorral – mondta Potter professzor. – Nos, teh�t tudtok magyar�zatot adni nekem?

- Mi�rt nem k�rdezed meg Myrtle-t? - csattant fel Dan.

- Mert nincs abban az �llapotban, hogy besz�lni tudjon. Sokkot kapott, �s egyfolyt�ban csak s�r.

- Mily szokatlan cselekedet Myrtle-t�l – h�zta el a sz�j�t Norbert.

- Apa, � apa! - j�tt egy hang a kis csoport m�g�l. Lily Potter szaladt fel�j�k. – Eg�sz este t�ged kerestelek! �pp most tudtam meg, hogy szombaton Dobby n�lunk veszi el Dinkyt! Elmehetek? Tudom, hogy ez pont nem roxmortsi h�tv�ge, de annyira szeretn�k ott lenni, k����rleeek!

M�g Harry megszidta a l�ny�t, ami�rt k�s� este a folyos�kon rohang�l, noha nincs csillag�szat �r�ja, Dannek �s bar�tainak siker�lt megsz�knie.

- Im�dom a n�v�redet! – vigyorgott Norbert, ahogy felfel� siettek a l�pcs�n a toronyba.

Daniel k�rd� tekintetet vetett r�.

- �gy �rtem, h�l�s vagyok neki – jav�totta ki mag�t az ifj� Malfoy. - Seg�tett megsz�kn�nk.

- Most igen. De �desap�d biztosan vissza fog m�g t�rni a t�m�ra – v�laszolt Gilda elkeseredetten. – Lehet, hogy m�gsem kellett volna megb�n�tanunk Myrtle-t. Amint jobban lesz, besz�lni fog a pap�dnak a titkos kamr�r�l, �s kicsapnak benn�nket, mert ism�t kisz�kt�nk Roxmortsba!

- �n nem izgatom magam emiatt – mosolygott Daniel. Csak el kell k�pzelnie, hogy Harry elfelejti, mit is akart k�rdezni t�l�k! Egy pillanatig lelkiismeret-furdal�sa t�madt, ami�rt m�s emberek gondolataival j�tszik, de meggy�zte mag�t, hogy bizonyos esetekben sz�ks�g van r�. V�g�l is tizenk�t �ves fi� volt, nem t�l nagy felel�ss�g�rzettel. Csak annyit tudott, hogy ha olyan k�pess�ge van, amilyen m�soknak nincs, az �rdekes, �s ha valamilyen j� �gy �rdek�ben haszn�lja, mint p�ld�ul mikor seg�tett Valentine-nek, akkor igaz�n haszn�lhatja n�ha egy kis cs�nytev�sre is.

Lehet, hogy ez rossz filoz�fia, de Daniel nem volt el�g id�s ahhoz, hogy filozof�ljon. Csak rem�nykedett benne, hogy apja nem fog sz�lni Dumbledore-nak a Myrtle-esetr�l, mert tudta, hogy az igazgat�nak nem tudna a szem�be hazudni. Albus r�gt�n �tl�tna minden csal�son, �s �t nem lehet k�pzel�ssel sem befoly�solni. Sajnos.

- Sajn�lom, Lily, de nem engedhetlek el az esk�v�re – mondta Harry.

- Mi�rt nem?

- Mert ez nem roxmortsi h�tv�ge.

- De… h�sv�t van – vitatkozott a l�ny.

- Tudom, de a di�kok nem hagyj�k el a kast�lyt a h�sv�ti �nnepek alatt – mutatott r� az apja. – Ez roxforti szab�ly.

- Ugyan m�r, apa, ne mondd, hogy t�r�dsz a roxforti szab�lyokkal! T�bbsz�r szegted meg �ket, mint b�rmely m�s di�k!

- De az akkor volt, amikor m�g di�k voltam. Most azonban, tan�r l�v�n elv�rj�k t�lem, hogy ragaszkodjam a szab�lyokhoz.

- Nem tudn�d… megk�rni Dumbledore-t, hogy tegyen kiv�telt? – k�ny�rg�tt �zikeszemeket meresztve Lily.

- Sajn�lom, de annak olyan sz�nezete lenne, mintha kiv�telezn�nek veled, csak mert egy tan�r l�nya vagy. Nem hagyhatom, hogy b�rki azt higgye Albusr�l, hogy igazs�gtalan.

- �, egy�ltal�n nem az igazgat�r�l van itt sz�, ugye? – szor�tott �k�lbe a kez�t a l�ny. – Hanem a te �tkozott h�rnevedr�l! Tudod mit? Szarok a h�rnevedre!

- T�z pont a Griffend�lt�l, mert s�rtegett�l egy professzort! �s �jabb t�z pont, ha nem m�sz vissza azonnal a h�l�szob�dba! - v�laszolt Harry elt�k�lten. Eddig m�g sosem szidta le vagy b�ntette meg a l�ny�t, de mindennek elj�n az ideje. �gy t�nt, hogy Lily nagyon elszemtelenedett.

Lily arca v�rv�r�s lett a m�regt�l. – Tudod mit, Harry? - nyomta meg a „Harry” sz�t, hangs�lyozva, hogy m�r nem h�vja „ap�”-nak. - Most m�r sz�z sz�zal�kig meg�rtem Remus Lupint! �rtem, mi�rt gy�l�l t�ged! Mert �nz� vagy!

Potter professzor szeme �sszesz�k�lt. – Nem vagyok �nz�, csak igazs�gos. M�sk�l�nben, ifj� h�lgy, a minap te magad volt�l az, aki hi�nyoltad a szigor�s�gomat. Azt mondtad, hogy hi�nyoztak a szid�sok, �s nem �rezted, hogy az ap�d vagyok.

- Hah! Nincs sz�ks�gem olyan ap�ra, mint amilyen te vagy! Gy�l�llek! – ki�ltotta Lily, �s elviharzott.

Harry tork�ban dobog� sz�vvel k�vette a tekintet�vel. Egyszer�en nem �rtette, mi �t�tt a l�ny�ba.

Szombaton csod�latos, napf�nyes, mad�rf�tty�s tavaszi nap volt. A mugli vil�gban h�sv�t volt, de a var�zsl�k k�z�l csak olyan kevesen �nnepelt�k meg, mint kereszt�ny �nnepet, hogy tulajdonk�ppen szinte senki sem t�r�d�tt azzal, hogy h�sv�t van. �gy t�nt, Dobby �s Dinky t�k�letes napot v�lasztottak az esk�v�re.

A kis �nneps�get Potter�k kertj�ben tartott�k, csak n�h�ny bar�t jelenl�t�ben. Az ikreknek �s Le�nak meg kellett �g�rni�k, hogy nem okoznak semmilyen kalamajk�t, k�l�nben nem vehetnek r�szt a szertart�son. �gy Robert, Richard �s Rose angyalokk�nt viselkedtek, noha a k�nok k�nj�t �llt�k ki.

- H�t nem aranyosak? – suttogta Ginny Harry f�l�be, amint az �pp els� hitvesi cs�kjukat v�lt� h�ziman�kra pillantott. – Az esk�v�k mindig olyan sz�pek.

- Igen… de egyetlen esk�v� sem lehet oly csodasz�p, mint amilyen a mi�nk volt – mosolygott vissza r� a f�rje. - Olyan k�l�nleges volt, hogy annak idej�n h�rom p�r fogadott �r�k h�s�get egym�snak… Dudley �s Millicent… Hermione �s Ron… t�nyleg, hol van Ron? Biztos voltam, hogy nem hagyn� ki, amint Dobby megn�s�l a vadonat�j gesztenyebarna �lt�ny�ben.

- Sajnos ki kellett hagynia – l�pett hozz�juk Hermione, k�zen fogva vezetve Rupertet. – Vendelin elleni kezdett, �s �gy gondolta, hogy jobb, ha vele marad.

- � – b�lintott Harry meg�rt�en. Ron hetedikes kor�ban kapta Vendelint a bar�tj�t�l. Az a h�r j�rta, hogy Aberforth m�gikus l�nyek gondoz�sa �r�j�r�l megsz�k�tt egy h�m furk�sz. Val�sz�n�leg � volt Vendelin most vil�gra k�sz�l�d� kicsinyeinek apja.

Harry tekintete tal�lkozott Dumbledore-�val, �s fura m�don borzong�s futott v�gig a gerinc�n – az �reg var�zsl� valahogy olyan furcs�n n�zett r�… Harry nem ismerte ezt a pillant�st. Vagy m�gis? Nos… tal�n. Ez a pillant�s egy kicsit eml�keztette arra, melyet Albus a harmadik pr�ba ut�n vetett r�, amikor besz�molt neki a rettenetes temet�beli kalandr�l. Mire Harry megbizonyosodhatott volna r�la, hogy ez a pillant�s val�ban a tizenh�t �vvel ezel�tti, Dumbledore elford�totta tekintet�t, �s l�that�an �rdekl�dve figyelte, ahogy Dobby v�gigsim�t Dinky domborod� pocakj�n. Az ifj� b�b�jtan professzor megr�zta a fej�t. Val�sz�n�leg k�pzel�dik… mi oka lenne Dumbledore-nak, hogy �gy n�zzen r�, ilyen sz�nakozva �s f�lt�n?

Harry megpr�b�lt nem gondolni r�, �s gondolatait ink�bb a gyerekei fel� ford�totta. Lelkiismeret-furdal�sa volt, ami�rt nem engedte meg, hogy Lily r�szt vegyen az esk�v�n, de csak nem kiv�telezhetett a saj�t l�ny�val? Igaz, hogy megengedte fi�nak, hogy megtartsa a Tekerg�k T�rk�p�t, de az titokban t�rt�nt. Ha viszonyt megengedte volna Lilynek, hogy elhagyja a kast�lyt, arr�l mindenki tudom�st szerzett volna.

Komolyan agg�dott legid�sebb l�nya miatt, aki az ut�bbi id�ben nagyon furcs�n viselkedett. K�z�lte vele, hogy sosem tekintett r� �gy, mint az apj�ra. Azt mondta, sz�ks�ge van a dorg�l�sra, mert azt akarja �rezni, hogy van apja, azt�n amikor Harrynek v�g�l volt oka megmosni a fej�t, azt vetette a szem�re, hogy gy�l�li, �s nem akar olyan ap�t, mint �. Olyan volt az eg�sz… mintha nem is Lily lett volna.

Harry nagyon agg�dott a mindig b�k�s �s kedves Lily miatt, aki sosem fesz�tette t�l a h�rt. A r�gi Lily sosem besz�lt vissza… az �j Lily viszont �ll�t�lag ut�lja �t. Megborzongott a gondolatra, hogy a l�nya gy�l�li. �s � vajon r�szolg�lt erre a gy�l�letre? Vagy az eg�sz m�g�tt csak egy szok�sos „dacolok-a-sz�leimmel” jelens�g van? Igen, val�sz�n�leg ez a helyzet, hiszen akkor kezd�d�tt, mikor Lily elkezdett randev�zni a Malfoy gyerekkel. T�nyleg, legal�bb megmondta Norbertnek, hogy semmit sem �rez ir�nta? - t�n�d�tt Harry. Akkor kellett volna r�k�rdeznie, mikor m�g nem volt ebben a gy�l�lk�d� hangulatban.

Ha m�r Malfoyr�l van sz�…

Egy sz�ke alak jelent meg a kapuban, �s ben�zett a kertbe. Albus Dumbledore val�sz�n�leg �szrevette, mert halk bocs�natk�r�st mormolt a t�bbiek fel�, �s a kapuhoz sietett.

- Nos, Draco? – k�rdezte fojtott hangon. – Elment a Malfoy k�ri�ba?

- Igen, uram - b�lintott a fiatal bank�r. – �s roppant felkavar� h�reim vannak. A h�ziman�k is elt�ntek.

Az id�s var�zsl� �sszevonta a szem�ld�k�t. – Ezt hogy �rti? Hol vannak?

- Fogalmam sincs, uram. Ott kellene lenni�k a Malfoy k�ri�ban, de nincsenek ott. Nem hiszem, hogy anya �s apa mindet mag�val vitte… roppant k�l�n�s.

- Igen, nagyon k�l�n�s. Nos, k�sz�n�m a seg�ts�g�t, Draco.

- Nagyon sz�vesen. �s eln�z�st a kellemetlen h�rek�rt.

Viviane �s Valentine a t� partj�n �ld�g�lt Lancelottal �s Kevinnel.

- H�, Lily! – intett Lancelot a l�nynak, aki a p�zsiton k�zeledett.

- Hello – huppant le mell�j�k a f�be a legid�sebb Potter gyerek. L�that�an el�g rosszkedv� volt. – Mi �js�g?

- Semmi. �s n�lad? – k�rdezte Kevin. – Borzaszt�an n�zel ki. Mi b�nt?

- �, csak az esk�v�. El akartam menni, de Harry nem engedte – s�hajtott a l�ny. - Nagyon haragszom r�. De… sz�gyellem is magam.

- Sz�gyelled? Mi�rt?

- Nos… el�g undok voltam vele, amikor azt mondta, hogy nem engedhet oda. Borzaszt� dolgokat v�gtam a fej�hez.

- Milyen dolgokat? – �rdekl�d�tt Val.

- Azt mondtam neki, hogy gy�l�l�m… �s nincs sz�ks�gem olyan ap�ra, mint �… azt mondtam neki, hogy �nz�, �s hogy meg�rtem Remus Lupint, ami�rt ut�lja �t… – Lily a tenyer�be rejtette az arc�t. – Elsz�rtam mindent. Mi van, ha soha nem bocs�t meg nekem?

- Ugyan m�r, Lil, � az ap�d, �s szeret t�ged – mondta Viviane r�szv�tteljesen. – Vallel mi is sokszor felbosszantjuk a sz�leinket, de mindig megbocs�tanak nek�nk. Erre j�k a sz�l�k: hogy szeressenek benn�nket �s megbocs�ss�k, b�rmit is tesz�nk.

- K�nnyen besz�lsz, ti biztos sosem mondt�tok azt a sz�leiteknek, hogy gy�l�litek �ket, ugye? - biggyesztette le az ajk�t az elkeseredett l�ny.

- Nem, azt hiszem, t�nyleg nem – r�zt�k a fej�ket az ikrek.

- J� nektek. Fogalmam sincs, hogyan engeszteljem ki – s�hajtott Lily. - Nem gy�l�l�m, csak… nem is tudom. Amikor azt mondta, hogy nem enged el az esk�v�re, valami k�d bor�totta el az agyamat, �s… m�r nem is tudom, miket mondtam neki. Nem voltam magamn�l, norm�l k�r�lm�nyek k�zt sosem mondan�k olyanokat. �s fogalmam sincs, mi t�rt�nt velem… �pp azon a h�ten besz�lgett�nk a csillagvizsg�l� toronyban. Akkor is nagyon undok voltam vele. Olyan dolgokat mondtam, amit nem gondoltam komolyan… azt hiszem, kezdek megbolondulni. – Lily megmassz�rozta a hal�nt�k�t, mintha valamilyen er�s fejf�j�sban szenvedne. - De err�l se tegyetek eml�t�st Harrynek, j�? Nem akarom, hogy agg�djon miattam.

- Ne agg�djon? – r�ncolta a homlok�t Lancelot. – �n bizony agg�dn�k, ha a l�nyom kezdene meg�r�lni.

- De az nem fordulhat el�, ugye, Lance? A te l�nyod csak t�k�letes lehet – cukkolta unokatestv�r�t Val, ismerv�n annak �r�kl�tt fels�bbrend�s�gi komplexus�t.

- T�nyleg, Lance – vigyorgott Kevin –, hogy fogj�k h�vni a l�nyodat? Guinevernek?

- Ha-ha-ha – r�ncolta az orr�t Percy fia. - Egy�bk�nt kik voltak ott az esk�v�n?

- Nos… - vont v�llat Lily - amennyire �n tudom, anya, Harry, az ikrek, Lea… Dumbledore, Hermione n�ni, Rupert �s Sirius.

- �s apa? – vonta fel a szem�ld�k�t Valentine.

- � nem volt ott. �pp akkor tal�lkoztam Hermione n�nivel, amikor visszaj�tt az esk�v�r�l. Azt mondta, hogy Ron b�csi furk�sza p�r �r�val az esk�v� el�tt elleni kezdett, �s � otthon maradt, hogy seg�tsen neki a k�lyk�k vil�gra j�vetel�n�l.

- ����, Vendelinnek k�lykei vannak? – ki�ltottak fel izgatottan az ikrek. – L�tnunk kell �ket!

- Nem lehet. Nem hagyhatj�tok el az iskol�t a tan�v v�g�ig! Mivel els�s�k vagytok, m�g a roxmortsi h�tv�geken sem mehettek le – oktatta ki �ket Lancelot „m�g-nem-vagyok-prefektus-de-ha-egyszer-az-leszek-megtan�tom-nektek-hogy-mik-az-iskola-szab�lyai” hangon.

- Hah, h�lye szab�lyok! – intett bossz�san Val. - Azok azt�n nem �llhatnak az utunkba, nem igaz, Viv?

Az ikertestv�re b�szen b�logatott. – �s jobb, ha befogod azt a nagy sz�d, Lance!

Percy fia „nagyon-fontos-valaki-vagyok” mozdulattal igaz�totta meg a szem�veg�t. – J�l tudj�tok, hogy ezt jelentenem kellene… - h�rom p�lca meredt r� egyszerre – az ikrek� �s Kevin� – …de term�szetesen nem fogom. Nem vagyok �rul�, mit gondoltok r�lam?

M�r majdnem �jf�l volt. A kast�lyban s�t�ts�g uralkodott, egyed�l a falak ment�n elhelyezett f�kly�k f�nye adott n�mi vil�goss�got. K�t alak lopakodott l�bujjhegyen a folyos�n a fal ment�n, minden sarkon �vatosan k�r�ln�zve.

- Gondolod, hogy siker�l �szrev�tlen eljutnunk Roxmortsba? – suttogta az egyik.

- Pssszt! – csit�totta a m�sik.

�szrev�tlen folytatt�k �tjukat, lefel� a l�pcs�n, m�g…

- Kis els�s�k! H�borc szereti a kis els�s�ket!

- Fogd be, H�borc! – mondta az egyik alak.

- Fooogd beee? - kiab�lt a kopog�-szellem. - Ne is �lmodjatok r�la, k�lyk�k! Hall�, professzor urak, h�lgyek! K�t griffend�les bujk�l a b�b�jtanterem folyos�j�n!

- A fene essen bel�d H�borc! – d�h�ng�tt az egyik alak.

- Fut�s! – mondta a m�sik, �s a k�t di�k v�gigsz�guldott a folyos�n, nyomukban a k�r�rvend�en kacar�sz� H�borccal.

Valahol az �p�letben becsap�dott egy ajt� (vagy csak H�borc v�gott a f�ldh�z egy szekr�nyt?).

- Erre! - suttogta egy hang.

- Merre? – k�rdezte egy meglehet�sen h�v�s m�sik.

- Hopp�!

- Bizony, hopp�, Weasley kisasszonyok – sz�lalt meg Piton professzor, �s foga szinte vil�g�tott a s�t�tben. – Miel�tt �jabb sz�z pontot levonok a Griffend�lt�l, megk�rdezhetem, mit csin�lnak a folyos�n �jszaka?

- Mi… mi csak… - dadogott Viviane.

- Csak micsoda? – vonta fel fekete szem�ld�k�t Piton.

- Csak meg akartuk n�zni Vendelin k�lykeit – t�rt ki Valentine.

- Kinek a micsod�j�t? – fonta �ssze a karj�t fenyeget�en a tan�r.

- Vendelin apa furk�sza – mondta Viv lemond�an, m�r el�re reszketve att�l, mit fognak sz�lni griffend�les t�rsaik, ha reggel �szreveszik, hogy legal�bb sz�zzal (ha nem k�tsz�zzal) kevesebb pontjuk lesz, mint el�z� este volt. Amikor el�sz�r pontokat vontak le a Griffend�lt�l, mert a Tiltott Rengetegbe mentek, t�rsaik a Weasleyket nem okolt�k �rte, csak Danielt �s Norbertet. Ez�ttal azonban val�sz�n�leg �ket tekintik majd az els� sz�m� k�zellens�gnek.

- Furk�szok? – Piton szigor� �s fenyeget� von�sai kiss� megenyh�lni l�tszottak. – �, azok igaz�n… aranyos �llatok. Amikor kisfi� voltam, nekem is volt egy… - mondta �lmodoz� arckifejez�ssel, majd hirtelen megr�zk�dott, mintha r�j�tt volna, hogy nem kellett volna gyerekkora kedvenc�r�l besz�lnie di�kjainak. – Nos, miut�n az �jszaka k�zep�n nem az �gyatokban vagytok, term�szetesen b�ntet�st �rdemeltek.

A k�t Weasley l�ny �sszerezzent, f�lelemmel v�rva a „k�tsz�z pont a Griffend�lt�l” mondatot Piton sz�j�b�l, de az sosem hangzott el. Helyette a k�vetkez�t hallhatt�k:

- B�ntet�s�l a holnapot Bradley �rral t�ltitek. Az eg�sz napot. Tudom, hogy szombat van, �s igen, tudom, hogy h�sv�t van, de magatoknak k�sz�nj�tek! Seg�tenetek kell a gondnoknak reggel nyolct�l este nyolcig, �s h�l�sak lehettek, hogy ez�ttal nem vonok le pontot a h�zatokt�l – pillantott le a l�nyokra, nem �rtv�n, hogy azok mi�rt n�znek r� olyan �r�mteli arckifejez�ssel. - Mars az �gyba!

- Iiiigen, uram! – s�hajtott Valentine, megmarkolva a tal�rt a sz�ve f�l�tt.

- M�r egy�ltal�n nem olyan undok, ugye? – suttogta Vivian, a hossz� s�t�tz�ld tal�rban elsiet� professzor ut�n n�zve.

- Undok? – Val kimondottan bossz�snak t�nt, mintha nagy s�rt�s �rte volna. – Egyszer�en t�k�letes!

- El�g baj, hogy nem n�zhett�k meg a furk�szk�lyk�ket – biggyesztette le az ajk�t Viv, mikor m�snap reggel a gondnok szob�ja fel� mentek le a l�pcs�n. Oda�rve az ajt�t f�lig nyitva tal�lt�k. Bentr�l hangok sz�r�dtek ki:

- Nem �rdekel, hogy nem kedvel engem, m�giscsak sz�let�snapja lesz! �s mindenkinek kell kapnia aj�nd�kot a sz�let�snapj�n!

- Szerintem ez Pitonra nem vonatkozik – hallatszott Longbottom professzor hangja. – De t�gy �gy, ahogy akarsz. Vegy�l neki aj�nd�kot, ha ett�l jobban �rzed maga. T�nyleg, mikor is van a sz�let�snapja?

- �prilis tizenharmadik�n.

- � remek. Az pont p�ntek lesz. P�ntek �s tizenharmadika. Tal�n kellene venned neki egy talizm�nt, ami t�vol tartja a balszerencs�t… aznap sz�ks�ge lehet r�.

- �… Bradley �r? – k�sz�r�lte meg a tork�t Valentine.

- �, nem l�ttalak benneteket, l�nyok – fordult meg Beryl. – J� reggelt, �s boldog h�sv�tot.

- �n�knek is boldog h�sv�tot Bradley �r �s Longbottom professzor – mondta Viviane.

- Nos, mit tehetek �rtetek? – k�rdezte a gondnok.

- Piton professzor k�ld�tt ide, hogy seg�ts�nk �nnek ma a munk�j�ban. B�ntet�sben vagyunk.

- Mi�rt? Mit k�vettetek el, ami�rt b�ntet�s j�rt? – vonta fel a szem�ld�k�t Neville.

- Mi csak… le akartunk lop�dzni �jjel Roxmortsba, hogy megn�zz�nk apa furk�sz�nak most sz�letett k�lykeit. �s Piton professzor elkapott benn�nket.

- Aha – b�lintott mindentud�an a gondnok. – �gy t�nik, Piton professzornak szok�s�v� v�lt, hogy hozz�m k�ldje b�ntet�sbe a di�kokat. Nos, l�nyok, nem hiszem, hogy t�l sok munk�t tudn�k adni ma nektek… h�sv�t szombat van, �s a kast�ly az �nnep el�tt lett kitakar�tva.

- De… nek�nk seg�teni kell �nnek. Nem mehet�nk el �gy, hogy nem seg�tett�nk – magyar�zta Val.

- Tudj�tok mit, l�nyok? – mondta Bradley. – Tudtok seg�teni nekem. De nem a kast�lyban.

- Nem?

- Nem – r�zta a fej�t Beryl. – Roxmortsba indulok, hogy valamilyen �jsz�l�tt furk�szokat n�zzek meg. Esetleg el tudtok kalauzolni engem?

Viviane �s Valentine arca felragyogott. – Term�szetesen, Bradley �r! Nagyon sz�pen k�sz�nj�k!

A h�ten a Dumbledore-ral folytatott esti tan�ra ut�n Daniel �gy hat�rozott, hogy ell�togat a kamr�ba. Nem akarta, hogy bar�tai is elk�s�rj�k - a kamr�t �s f�leg a „K�pzel�” c�m� k�nyvet ez�ttal csak mag�nak akarta. Tartott t�le, hogy Norbert �s Gilda r�j�tt, hogy � K�pzel�, de rem�lte, hogy m�gsem �gy t�rt�nt.

Az el�z� nap az igazgat� k�z�lte vele, hogy v�g�re �rtek az �se napl�j�nak, mely le�rta Godwin Potter K�pzel�-�nk�pz�s�nek r�szleteit. Daniel egy pillanatra elj�tszott a gondolattal, hogy eml�t�st tesz az igazgat�nak Vivian Vablatsky k�nyv�r�l, hogy Dumbledore abb�l folytathassa az oktat�s�t, de miut�n m�rlegelte a dolgokat, meggondolta mag�t.

Ha megmutatta volna a k�nyvet, akkor el kellett volna mondania, hol tal�lta, �s Dumbledore megtudta volna, hogy tilalma ellen�re ism�t elment a k�thoz. A k�nyv megmutat�sa teh�t egyet jelentett volna a kicsap�ssal. Ez�rt �gy hat�rozott, hogy saj�t maga pr�b�lja k�pezni mag�t. Csak ki kellett tal�lnia egy t�rt�netet, amivel t�voll�t�t indokolta.

Ma este azt mondta Gild�nak �s Norbertnek, hogy a n�v�r�vel, Lilyvel akar tal�lkozni, aki �ll�t�lag nem �rzi j�l mag�t. �s ez r�szben igaz is volt – Lily val�ban rettenetesen �rezte mag�t, ami�rt olyan borzaszt�an viselkedett Harryvel, de nem volt mersze az apja szeme el� ker�lni, �s bocs�natot k�rni t�le. M�sr�szt, kiss� orrolt is r�, ami�rt nem engedte elmenni az esk�v�re.

Daniel �tlopakodott az alag�ton a M�zesfal�shoz, azut�n �tosont a falun a barlanghoz. Nem volt k�nny� dolga, mivel m�g emberek m�szk�ltak az utc�n, �s ez�ttal nem akarta k�lcs�nk�rni, illetve ellopni Norbert l�thatatlann� t�v� k�p�nyeg�t. Mindazon�ltal Dan tanult egy kis ill�zi�-k�pzel� b�b�jt, amellyel meggy�zhetett b�rkit, hogy olyat l�tott, aminek nem is volt tan�ja, �s nem vett �szre olyan dolgot, ami az orra el�tt t�rt�nt.

Bel�pve a kamr�ba, valamilyen megmagyar�zhatatlan �rz�s lett �rr� rajta – nagyon, nagyon el�gedett volt, hogy most csak az �v� a helyis�g �s a k�nyv, de egy kiss� agg�dott �s b�ntudatot is �rzett, tudv�n, hogy tilosban j�r.

- Nos, itt vagyok – suttogta a puszta falaknak, �s lehuppant a v�r�s m�rv�nyasztal el�tt �ll� sz�kbe.

- Itt vagyok, Godric. �n vagyok az �r�k�s�d, �s b�szke vagyok r�, hogy itt lehetek. Tudod, a Mardek�rba osztottak be, de ez val�sz�n�leg t�ved�s. Biztos vagyok benne, hogy a Teszlek S�veg pillanatnyi agyl�gyul�sban szenvedett, vagy valami, az�rt rakott a Mardek�rba, pedig a te h�zadban kellene lennem. Rem�lem, nem b�nod, ha elolvasom ezt a k�nyvet… tudom, hogy a fiad sz�m�ra hagytad itt, hogy tanuljon bel�le, de val�sz�n�leg sosem kapta meg. Nem hagyhatjuk ezt a sok tudom�nyt itt parlagon heverni, nemde? �n is K�pzel� vagyok, pont �gy, mint a fiad, �gy, ha nem b�nod, tanulni fogok ebb�l a k�nyvb�l. Rendben? – k�r�ln�zett, mintha v�laszra v�rna, de a falak n�m�k voltak, �s a v�r�s tart�kban �g� arany f�ny sem adott semmilyen jelet. – Nos, �gy t�nik, nincs ellenvet�sed, ugye, Godrik? Rendben – ny�jtotta ki a kez�t a Vivian Vablatsky k�nyv fel�, amelyet legut�bb kinyitva hagyott az asztalon. – Kezd�dj�k a var�zslat!

�prilis 13. hamarabb el�rkezett, mint ahogy azt v�rt�k volna. �s Piton professzor volt az, aki legkev�sb� v�rta. Nem szerette azokat a p�ntekeket, melyek a h�nap 13. napj�ra estek, �s kifejezetten nem kedvelte a sz�let�snapj�t.

Minden �vben kapott egy csomagot id�s �desanyj�t�l. Egy csomagot, mely mindig egy meleg k�t�tt pul�vert tartalmazott, a sziv�rv�ny legk�l�nb�z�bb sz�neiben. Minden alkalommal �rt az anyj�nak egy v�laszlevelet, melyben megk�sz�nte a csod�latos pul�vereket, melyeknek mindegyik�n a „Pers” felirat d�szelgett. �, igen, az anyja sz�m�ra � m�g mindig a kis Pers, vagy Persi volt, nem is besz�lve a Persik�r�l. Brrr… minden alkalommal megr�zk�dott az iszonyatt�l, ha esz�be jutott, milyen volt, mikor az anyja ezeken a beceneveken h�vta �t m�s gyerekek el�tt. Eml�kezett r�, hogy egykori legjobb bar�tja, Lucius Malfoy eg�sz nap nem tudta abbahagyni a r�h�g�st, amikor egyszer meghallotta, hogy az anyja Persik�nek h�vja a fi�t.

Ez�ttal Piton mama egy lila pul�vert k�ld�tt neki, mely nagyon j�l mutatott volna Gilderoy Lockharton. Amikor el�sz�r megl�tta az aj�nd�kot, Pitonnak d�j�-vu �rz�se t�madt… egyszer l�tott valamit pontosan ebben a sz�n�rnyalatban… egy… melltart�t? De… hol �s mikor l�tott lila melltart�t? �s ki viselte? Megr�zta a fej�t, hogy megszabaduljon �r�lt gondolatait�l, azt�n gyorsan lek�rm�lt az anyj�nak egy k�sz�n� lapot �s hozz��rt p�r „j�l-vagyok-semmi-k�l�n�s-dolog-nem-t�rt�nt” megjegyz�st, gondosan ker�lve �j fogainak t�m�j�t, majd kisietett, hogy megtartsa az �r�t az els�s�knek.

Ahogy bel�pett a b�jitaltan terembe, a gyerekek sugdol�dzni kezdtek, �s fura pillant�sokat vetettek r�, de � �szre sem vette. A t�bl�hoz ment, �s �pp el akarta kezdeni az aznapi �r�t, amikor valami mozgol�d�s zaj�t hallotta az asztal fel�l.

- Mi a… – ford�tott h�tat a t�bl�nak, �s akkor megl�tott az asztalon egy barna csomagot. – Mi ez? – k�rdezte.

A gyerekek nem v�laszoltak, �gy k�zelebb hajolt a dobozhoz, melynek a tetej�n egy kicsiny k�rtya fek�dt.

Piton professzornak,
Boldog sz�let�snapot k�v�n
a Griffend�l �s a Mardek�r

Perselus majdnem elejtette a kr�t�t. Megt�rt�nt a lehetetlen. Sz�let�snapi aj�nd�kot kapott a di�kjait�l!

- Mi… mi ez? - motyogta

- Nyissa ki, professzor �r! – javasolta Valentine Weasley.

A b�jitalok mestere kiny�lt a doboz fel�, amelyik ism�t megmozdult. Mi a csuda lehet benne? Rem�lhet�leg nem valamilyen tr�kk�s var�zsdolog, ami a k�p�be robban, ha kinyitja… vigy�znia kell, hiszen Weasleyk is �lnek az oszt�lyban, �s egyik�k Fred �s George Weasley fia…

- Rajta, professzor �r, nyissa ki! – mondta Norbert Devilsmoor-Malfoy b�tor�t�lag.

Nos, ha Malfoy is tudja mi az, �s m�g biztatja is, hogy n�zze meg, akkor nem lehet olyan borzaszt� dolog. De… ha belegondolunk, Norbert Lucius Malfoy fia, �s Luciusszal az ut�bbi id�ben egy�ltal�n nem volt j�ban…

Szeg�ny Piton professzor nem tudta, mit csin�ljon. Tegye, vagy ne tegye, ez volt a k�rd�s. Kinyissa, vagy ne nyissa ki?

A doboz �jra megmozdult, �s valamilyen ny�sz�rg� kis hangot hallatott. Piton szeme kikerekedett. Ismerte ezt a hangot. Sokszor hallotta gyerekkor�ban!

Hirtelen mozg�sba lend�lt, szinte let�pte a csomagol�st, �s kinyitotta a dobozt, melyben egy kis sz�r�s, fekete, hossz� orr�, nagy bajsz� �llatka lapult.

- Egy furk�sz! – lehelte el�rz�keny�lve. – Pont… pont olyan, amilyen nekem is volt… Hogy…? Mi�rt…? – fordult a di�kokhoz.

- Nos, mondtuk �nnek, hogy apa furk�sz�nak, Vendelinnek kicsinyei sz�lettek – sz�lalt meg Viviane. - T�l sok k�ly�k l�tta meg a napvil�got, �s �gy hat�roztunk, hogy elvesz�nk t�le egyet, hogy a t�bbit rendesen fel tudja nevelni. Ez a kicsi elpusztult volna, ez�rt megk�rt�k ap�t, engedje meg, hogy… mondtuk neki, hogy a professzor �rnak is volt furk�sza gyerekkor�ban, �s hogy ez a kicsi biztosan j� kezekben lesz. Apa ugyan azt mondta, nem tudja elk�pzelni, amint maga egy furk�szt bec�zget, de v�g�l beleegyezett, hogy odaaj�nd�kozzuk ezt a k�lyk�t.

- De h�t mi�rt adtok nekem egy�ltal�n aj�nd�kot? - k�rdezte felvont szem�ld�kkel a b�jitalok mestere.

- Mert sz�let�snapja van, professzor �r – sz�lt k�zbe Kevin.

- Igen, �s az eg�sz oszt�ly – a Griffend�l �s a Mardek�r �sszes els�s di�kja – �gy v�li, hogy �jabban el�g kedves hozz�nk, �s ez�rt szerett�k volna meglepni a sz�let�snapj�n – tette hozz� Lancelot.

- �n? Kedves… vagyok hozz�tok? – pislogott Perselus. – Nem is t�nt fel… – Piton val�ban nem vette �szre, hogy kedvesebben b�nik a di�kjaival, �s azt v�gk�pp nem tudta elk�pzelni, hogy azok honnan szerezhettek tudom�st a sz�let�snapj�r�l.

- Pedig �gy van, professzor �r – mondta Daniel. – Megv�ltozott… az el�ny�re.

- Nos, k�sz�n�m az elismer�st, Potter �r – mondta Piton g�nyosan, mik�zben sz�rakozottan simogatta a kis �llatot.

- Milyen nevet ad neki? - k�rdezte Lavinia Flint.

Perselus len�zett a furk�sz k�ly�kre, amely kinyitotta csillog� fekte szem�t, �s megszagl�szta az ujjait. – Luckynak fogom nevezni. P�ntek van, �s 13-a, �gy passzol r� a „Szerencs�s” n�v.

P�ran felkacagtak, mik�zben Piton betette Luckyt a dobozba. – Nos… k�sz�n�m. �s most l�ssuk a mai b�jitalt! – halk morg�s hallatszott: a di�kok t�bbs�ge feltehet�en azt v�rta, hogy a parti az �ra v�g�ig tart, de jobban ismerhett�k volna Pitont ann�l, minthogy ilyesmiben rem�nykedjenek.

A meglepet�sek napja azonban m�g nem �rt v�get. Miut�n a di�kok elhagyt�k az oszt�lytermet, Perselus m�g bent maradt egy kicsit, hogy Luckyval ismerkedjen. Simogatta a kis �llatot, �s visszaeml�kezett arra a furk�szra, melyet gyermekkor�ban annyira szeretett. Ez itt m�g kisebb volt, mint amaz, amikor az apj�t�l kapta. Az legal�bb egy h�napos lehetett, m�g ez itt alig egy hetes volt.

- Akarsz egy kis tejet, mi, Lucky? - suttogta a kis �llatnak, �s egy tejjel teli cumis�veget var�zsolt, mellyel etetni kezdte a kis teremtm�nyt. Lucky �lvezettel szopni kezdett.

- Milyen aranyos – sz�lalt meg egy hang.

Piton feln�zve az ajt�ban �ll� gondnokot pillantotta meg.

- Bej�hetek?

- Term�szetesen - h�vta beljebb egy mozdulattal a professzor, noha el�gg� ideges�tette, hogy a furk�sza etet�se k�zben megzavart�k. Gyerekkor�ban sem t�rte, hogy b�rki is zavarja, ha a kedvenc�vel foglalkozik, de most nemcsak ideges�tette egy m�sik szem�ly jelenl�te, hanem kiss� zavarban is volt. Nem az a t�pus volt, aki szerette, ha m�sok is l�tj�k, amikor kimutatja az �rzelmeit valami, vagy valaki ir�nt. A probl�ma az volt, hogy a gondnok ir�nt is kimutatta az �rz�seit, �s k�z�s cs�kjuk puszta eml�k�t�l nemcsak, hogy borzaszt�an zavarba j�tt, hanem rettenetesen sz�gyellte is mag�t. – Nos, mit tehetek �n�rt, Bradley �r?

- Semmi ok az aggodalomra, professzor �r, nem akarok t�bb b�jital leck�t venni – mondta Beryl g�nyos felhanggal –, csak boldog sz�let�snapot akartam k�v�nni �nnek. – Ezzel �tny�jtott egy s�t�tz�ld pap�rba csomagolt t�rgyat. A Mardek�r sz�neinek megfelel�en a csomagol�st ez�st szalag eg�sz�tette ki.

Maga az aj�nd�k azonban egy�ltal�n nem volt „mardek�ros”, mivel…

- Var�zsvicc Gy�jtem�ny? – olvasta hangosan Piton a k�nyv c�m�t, miut�n leh�mozta r�la a d�szcsomagol�st.

- Igen – vont v�llat Beryl. – Eml�kszik, hogy szeptemberben mes�lt�nk egym�snak p�r viccet?

Persze, hogy eml�kezett! Hogy ne eml�kezett volna? Szeptemberben m�g eg�szen m�sk�pp �lltak a dolgok.

Akkor m�g nem fek�dtek le egym�ssal. Nem cs�kolta meg Bradleyt. Akkor m�g nem volt szerelmes bel�. Vagy igen? Ha jobban belegondolt, be kellett vallania mag�nak, hogy fogalma sincs, mikor szeretett bele a gondnokba. Tal�n akkor kezdte megkedvelni Bertet, amikor az el�sz�r j�tt a tanterembe, �s azt mondta, hogy hib�t k�vetett el. Soha, senki nem merte figyelmeztetni, ha hib�zott… de Bradley megtette. Addig senki sem mert kiab�lni vele, �s �jra �s �jra hib�ztatni �t, de Bradley igen.

A csud�ba Bradleyvel!

- Nos… k�sz�n�m sz�pen. Biztosan el fogom olvasni – mondta Perselus. - Tal�n megtudom bel�le Albus vicc�nek a v�g�t, a trollr�l, a boszork�nyr�l �s a leprik�nr�l, akik bementek egy b�rba…

- Hogy mir�l? – vonta fel a szem�ld�k�t Bradley.

- Semmi. Hossz� t�rt�net.

- Nincs kifog�som a hossz� t�rt�netek ellen – ny�jtotta ki a kez�t Bert, hogy megsimogassa a furk�szt, melyet Piton letett az asztalra, miel�tt kinyitotta az aj�nd�k�t.

- Bradley �r… honnan tudta meg, hogy mikor van a sz�let�snapom?

- Nos, �n mondta meg – vont v�llat besz�lget�t�rsa. – Miel�tt elment�nk a Szellemsz�ll�sra.

- � - b�lintott Piton – nem eml�kszem r�.

- Azt hiszem, van egy csom� dolog, amire nem eml�kszik, professzor �r – suttogta Bradley, �s meleg barna szeme az � fekete tekintet�be m�lyedt. A var�zsl� nagyot nyelt, megpr�b�lt elfordulni, de teste nem engedelmeskedett. A m�sik �gy vonzotta mag�hoz, mint a m�gnes, �s miel�tt �szrevehette volna, mi t�rt�nik, m�r a karj�ban tartotta, �s ajka szorosan az �v�re simult. Szerelm�nek t�rgya szinte elolvadt az �lel�s�ben, ujjai a f�rfi fekete haj�ba t�rtak. Piton nem tudott rendesen l�legezni, de tal�n nem is akart – minden v�gya az volt, hogy nyelv�vel felder�tse a k�szs�gesen k�n�lkoz� sz�j minden zug�t, �s legnagyobb �r�m�re ez a v�gy viszonz�sra is tal�lt. Eg�sz teste t�zben �gett, kezei bec�z�en sim�tottak v�gig a karcs� h�t k�t oldal�n, �s egyre lejjebb �s lejjebb siklottak, a gondnok derek�ra �s a cs�p�j�re… �s ekkor leveg� ut�n kapkodva hirtelen h�trah�k�lt.

Bert/Beryl �rezte, hogy Piton megmerevedik, �s els� gondolata az volt, hogy a f�rfi bizony�ra undorodik a k�zels�g�t�l, �s �pp el akarja zavarni. � azonban nem akarta megv�rni a „Ki innen!” felsz�l�t�st, �s egy halkan elrebegett „sajn�lom” ut�n kiviharzott a teremb�l.

Pitont a pinceajt� csap�d�sa t�r�tette mag�hoz r�v�let�b�l.

- Lehetetlen… - motyogta – ez nem lehet igaz…

Vagy m�gis?

Luckyt zsebre v�gta (a k�ly�k furk�szok j�l �rzik magukat a var�zsl�k zseb�ben), �s Bradley nyom�t k�vetve t�vozott a pinc�b�l. Tudnia kell az igazat… felt�tlen�l!

Szerencs�re a gondnok nem vette �szre k�vet�j�t. Felkapott egy felmos�t meg egy v�dr�t, �s elindult az emeletre.

Remek. Pitonnak pont erre volt sz�ks�ge – Bradley t�vol volt a szob�j�t�l.

Nem csin�l semmi t�rv�nybe �tk�z�t, ha ellen�rzi a gondnok szob�j�t, nemde?

Az ajt� mugli m�don volt bez�rva, �s egy var�zsl�nak nem okozhatott probl�m�t a kinyit�sa.

A b�jitalok mestere k�r�ln�zve megbizonyosodott r�la, hogy senki sem l�tja, majd bel�pett az ajt�n.

A szoba el�g tiszt�nak t�nt. Noha ugyanaz volt, mint amit Frics is haszn�lt, igen nagy v�ltoz�son ment kereszt�l: a leveg� nem volt halszag�, a falakat vid�mabb sz�n� tap�ta fedte, az asztalt egy mugli h�mz�s� ter�t� bor�totta, melyen egy v�z�ban egy csokor vir�g �llt. Frics sosem szerette a vir�gokat.

Mit keresek �n itt? - k�rdezte mag�t�l Perselus, de nem tudta lek�zdeni k�v�ncsis�g�t. Merev l�ptekkel a szekr�nyhez s�t�lt, �s kinyitotta. Nem sok l�tnival� akadt benne: fekete tal�rok, s�t�t pul�verek �s s�t�t nadr�gok. Teljesen norm�lis. Mit rem�ltem, mit fogok itt tal�lni? - gondolta a b�jitalok mestere. Tal�n csak bek�pzelek dolgokat… igen, biztos �gy van!

M�r �pp menni k�sz�lt, mikor tekintete egy fi�kos szekr�nyre esett. Kih�zta a legfels� fi�kot, de csak k�nyveket �s mugli goly�stollakat tal�lt benne. Amikor a k�vetkez� fi�kba belen�zett, egy f�nyk�pet vett �szre… var�zsfot� volt, mivel mozgott. Piton legnagyobb d�bbenet�re a k�pr�l Neville Longbottom integetett egy asszony �s egy kisgyerek t�rsas�g�ban. Mi�rt rejtegeti a gondnok Longbottom f�nyk�p�t a fi�kos szekr�ny�ben? Piton legborzaszt�bb r�m�lma l�tszott val�ra v�lni: Bradley szerelmes Neville-be!

Perselus �gy dobta vissza a k�pet a fi�kba, mintha az meg�gette volna a kez�t. Csak akkor vette �szre, hogy mi van a f�nyk�p alatt: egy csom� feh�rnem�.

Piton nagyot nyelt, �s kiemelt valamit, ami csipk�s volt �s lila. Egy apr� bugyit tartott a kez�ben… �s ott volt a hozz� ill� melltart� is.

Bugyik �s melltart�k?

�s akkor j�tt r�, hogy egyszer m�r l�tta �ket… valahol… valamikor… egy k�p villant az agy�ba: amint egy karcs� test hajol f�l�je, melyen semmi m�s nincs, csak ez a lila bugyi �s melltart�. K�t gyeng�d kar simogatja meztelen mellkas�t, t�zes ajkak apr� cs�kokkal bor�tj�k a nyak�t… Eml�kezett r�, ahogy saj�t simogat� kezei lesiklanak egy nagyon karcs� der�kr�l egy kerek cs�p�re, mely szorosan hozz�tapad… az a der�k! Az a cs�p�! Az okozott neki a pinc�ben olyan nagy megr�zk�dtat�st: hogy Bert Bradleynek karcs� dereka �s g�mb�ly� cs�p�je van, mint egy n�nek.

A homlok�ra csapott. Igen! Igen, igen, igen, igen, igen! Hogy lehetett ilyen h�lye? Hogyhogy nem vette �szre, hogy ez az alak – ez a csal�rd, ideges�t�, �s m�gis �des alak – n�? A szeme, az ajka, m�g a hangja is n�ies… b�r megpr�b�lt m�ly hangon besz�lni, hogy f�rfinak t�nj�n, de… m�giscsak n�. Perselus el�gedetten s�hajtott.

Nem vagyok meleg! – ki�ltott volna fel a legsz�vesebben. Eg�sz �let�ben nem �rezte m�g ilyen boldognak mag�t. Nem volt meleg, heteroszexu�lis volt, teljesen „norm�lis”!

Norm�lis? – szerelmes egy mugliba! Egy mugliba, aki h�napok �ta becsapja! Egy mugliba, aki bolondot csin�lt bel�le!

- A fene egyen meg, Bradley! – sziszegte, �s visszatette a feh�rnem�t a hely�re. – A fene essen bel�d, ami�rt becsapt�l! A fene essen bel�d, mert meg�rj�tett�l! A fene essen bel�d, mert… magadba bolond�tott�l!

� igen, belebolondult. Jobban, mint azt szavakba lehet foglalni. De…

Az el�gedetts�g �rz�se olyan gyorsan t�nt tova, mint amilyen gyorsan elhatalmasodott rajta.

Szerette a l�nyt. De � m�st szeretett. Neville Longbottomot.

K�vetkez�