- Rendben, fi�k… �s l�nyok – mondta Harry, kviddicscsapat�hoz fordulva - ahhoz a csapathoz, amely a lovagi torna ut�n megtartand� sz�l�k-tan�rok m�rk�z�s egyik r�sztvev�je lesz. A kviddicsstadion bej�rat�n�l �lltak, �s az er�s �prilisi napf�ny szinte elvak�totta �ket. Harry lefoglalta a p�ly�t a csapat edz�s�hez, melyre senkinek sem volt joga bel�pni – nem akart�k ugyanis, hogy a di�kok l�ss�k �s kinevess�k �ket, ha hib�kat v�tenek, miut�n hossz� �vekig nem j�tszottak. – Nagy csapat lesz�nk, biztos vagyok benne! Van k�t csod�latos terel�nk – vigyorgott Harry Fredre �s George-ra – egy kem�ny �rz�nk – b�lintott Oliver Wood fel� – eddig k�t tehets�ges hajt�nk… viszont sz�ks�g�nk van egy harmadikra… �s van egy t�rhet� fog�nk is.

- Csak egy t�rhet� fog�? Ugyan m�r, Harry, ne l�gy ilyen szer�ny! – jegyezte meg George.

- T�nyleg, haver, ki lesz a harmadik hajt�? - k�rdezte Ron. Noha m�r j�tszott �rz�t a Griffend�l csapat�ban, j�l hasznos�totta mag�t a hajt� posztj�n is, hiszen a Weasley gyerekek �gy n�ttek fel, hogy sz�rakoz�sk�nt az Od� m�g�tti gy�m�lcs�sben kviddicseztek, ahol minden posztot kipr�b�ltak. Eredetileg Angelina is j�tszott volna hajt�k�nt, de terhes lett (ez�ttal persze a f�rje, Fred gyermek�vel), �gy Ginny vette �t a poz�ci�j�t. Mint a r�gi sz�p id�kben, amikor egy csom� Weasley volt a Griffend�l csapat�ban…

Harry v�llat vont. – Fogalmam sincs. Az a baj, hogy egyetlen r�gi �vfolyamt�rsunknak sem j�rnak m�g gyerekei a Roxfortba… mert ahogy Ginny olyan kedvesen eml�keztetett r�, egyik�k sem kezdte a gyerekcsin�l�st tizenh�t �vesen… Katie k�lf�ld�n �l, Alicia fia m�g csak hat �ves, Colin �s Natalie McDonald m�g gyermektelenek, Dennisnek k�t �ves a kisl�nya, �s ezzel v�ge is. Fogalmam sincs, honnan szerezhetn�nk m�g egy hajt�t. �rdekl�djetek a bar�taitokn�l! Tal�n Lee Jordan? – fordult az ikrekhez

- Sz�ba se j�het – r�zta a fej�t Fred. – El�sz�r is: nincs gyereke. M�sodszor: most ind�totta el a tarantulafarmj�t, �s ki sem l�tszik a sok munk�b�l. Nem is lenne ideje az edz�sekre.

- Akkor… valaki a Holl�h�tb�l, vagy a Hugrabugb�l? – javasolta Ron. – Tal�n… Justin?

- �, most vette el Hannah Abbotot, �s elmentek n�sz�tra – intett Ginny.

- Akkor nincs t�bb �tletem – s�hajtott Harry. – Mi�rt nincsenek a r�gi bar�tainknak gyerekei a Roxfortban?!

- N�zz�tek csak, ki j�n ott! – sz�lalt meg Oliver.

- Kicsoda? – n�zett k�rbe Harry, �s Cho Changot pillantotta meg, aki �pp fel�j�k tartott.

- �dv mindenkinek – mosolygott az asszony. – Igaz a h�r? T�nyleg lesz egy sz�l�k �s tan�rok k�zti m�rk�z�s?

- Nem biztos – v�laszolt Harry kapit�ny. – Lehet, hogy le kell f�jnunk. Hi�nyzik egy hajt�nk, �s fogalmunk sincs, kit k�rhetn�nk meg, hogy csatlakozzon a csapathoz.

- �n seg�thetek – mondta Cho.

- Te? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Ginny. – Te mindig fog�t j�tszott�l.

- Igen, de �veket t�lt�ttem az Egyes�lt �llamokban, ahol mindent posztot kipr�b�ltam, mik�zben a bar�taimmal j�tszottam. Ott a kviddics nem olyan n�pszer�, mint itt, de azt hiszem, siker�lt meggy�zn�m n�h�ny embert, hogy sokkal jobb, mint a Quodpot. Nos, ha akarod, sz�vesem j�tszom hajt�t a csapatodban, kapit�ny.

Harry szerette volna valahogy elutas�tani az aj�nlatot, de a Weasley f�rfiak el voltak ragadtatva az �tlett�l. Mikor Harry lopva Ginnyre pillantott, l�tta annak leplezetlen helytelen�t�s�t, de mit tehetett? Bele kellett egyeznie, ha nem akarta lemondani a m�rk�z�st. – Rendben van. J� lesz �jra j�tszani veled, Cho. �r�l�k, hogy bel�psz a csapatba.

- Nagyon sz�vesen, Harry – mosolygott b�b�josan a McRise tulajdonosa (akit Ginny legsz�vesebben bok�n r�gott volna). - K�ldj egy baglyot, hogy mikor van a k�vetkez� edz�s, �s akkor m�r a sepr�mmel j�v�k. Amerikai gy�rtm�ny, rem�lem, ez nem okoz probl�m�t? Most mennem kell, a l�nyomnak sz�let�snapja van, �s enged�lyt kaptam az igazgat�t�l, hogy megl�togathassam. Szervusztok! – azzal mosolyogva els�t�lt.

- Vigy�zzatok, mert m�g kiesik a szemetek! – ripakodott r� Ginny a b�tyjaira.

- Mi����rt? – k�rdezte George �lmodozva. – Csod�latos. M�r az iskol�ban is j�l n�zett ki, de most sokkal csinosabb.

- Pontosan – b�logatott buzg�n Fred.

Ron pont egyet�rt�s�nek akart hangot adni, de l�tva h�ga arckifejez�s�t, s�rg�sen meggondolta mag�t. – Az �n Hermion�m sokkal csinosabb. �s a ti Angelin�tok is, ugye? – fordult az ikrekhez.

- �… term�szetesen – mondta Fred. – Nos, kapit�ny, akkor lesz edz�s, vagy sem?

- H�t persze, hogy lesz – v�laszolt Harry hirtelen er�llyel. – Gyer�nk a p�ly�ra, siess�nk, mozg�s, nincs vesztegetnival� id�nk!

- Harry? – fordult hozz� Oliver.

- Igen?

- Ezt t�lem tanultad, mi?

- H�t persze, te nagy rabszolgahajcs�r! – a b�b�jtan professzor r�vigyorgott Oliverre, �s intett neki, hogy l�pjen be a p�ly�ra. T�bb havi kviddics-elvon�s ut�n Harry �jra elem�ben �rezte mag�t. Kiengedte a n�gy labd�t, azt�n felpattant a ”T�zvill�m – speci�lis kiad�s�ra”, a T�zvill�m sz�ria leg�jabb darabj�ra, melyet azut�n vett, hogy r�gi ”Rak�ta 5000” –es sepr�je el�gett a Potter h�zat elpuszt�t� t�zben. (M�g szerencse, hogy a l�thatatlann� t�v� k�p�nyeg�t a Roxfortban hagyta kar�csony el�tt).

Harry elr�gta mag�t a f�ldr�l. Amint a sz�l a haj�ba kapott, �gy �rezte, minden aggodalma tovasz�llt. Ez volt az, amit igaz�n �lvezett; ezt hi�nyolta annyira. Val�sz�n�leg ez a m�sodik legjobb dolog a vil�gon, gondolta vigyorogva. Aznap el�sz�r siker�lt elfeledkeznie a r�mk�pekr�l, melyek p�r napja �jra visszat�rtek. M�r �sszel is gy�t�rt�k a r�m�lmok, de azt�n egy id�re megsz�ntek, �s csak egy p�r napja jelentkeztek megint. Mindig ugyanazt �lmodta: bet�k t�ncolnak a leveg�ben, egy n� ki�lt�sa has�t bele az �jszaka csendj�be… egy szenved� n��, aki sikolt f�jdalm�ban, azt�n egy z�ld villan�s l�tszik, majd minden elcsendesedik… Harry mindig hideg ver�t�kben f�r�dve �bredt fel ez ut�n az �lom ut�n, de hi�ba pr�b�lt eml�kezni az �lom tov�bbi r�sz�re, sosem j�rt sikerrel: csak annyit �rt el vele, hogy az er�lk�d�st�l megf�jdult a feje.

De most minden fejf�j�s, r�m�lom feled�sbe mer�lt, csak a rep�l�s �r�me sz�m�tott. A p�lya felett k�r�zve Harry figyelte, ahogy Ron �s Ginny megpr�b�l g�lt dobni a p�zn�kat v�d� Olivernek. Egy gurk� suhant el a f�le mellett George-dzsal a nyom�ban; Fred a m�sikat �ld�zte a Mardek�r �ll�sai felett. L�tszott, hogy mind az �ten roppantm�d �lvezik a j�t�kot. Valami arany csillogott a p�lya m�sik v�g�n �ll� p�zn�k t�v�ben. Harry nekiindult a sepr�j�vel, �s tizen�t m�sodperc m�lva a kis aranylabda a tenyer�ben verdesett.

- Ez j� volt, �regfi�! – mutatta fel� feltartott h�velykujj�t Fred. – �gy l�tszik, m�g nem felejtetted el teljesen, hogy kell kviddicsezni.

- K�sz�n�m! - vigyorgott Harry kapit�ny. – Ti is nagyon j�k voltatok, emberek! Ha Cho is olyan j� lesz, mint ti �ten, akkor k�ts�gtelen�l megnyerj�k ezt a meccset!

- Aj�nlom is – morgott Ron. – Nem tudn�m elviselni, ha olyan fajank�kt�l kapn�nk ki, mit Piton �s Marcus Flint… nem is besz�lve F�rt�sk�r�l.

- F�rt�ske? – vonta fel a szem�ld�k�t Ginny.

- Gilderoy – intett Harry, mik�zben elrep�lt mellette. – Tudod, dr�g�m, �pp most j�ttem r� valamire.

- Arckifejez�sedb�l �t�lve valamilyen csintalan dolog lehet – jegyezte meg az asszony.

- �… tal�n – vigyorgott a f�rje. – Tizenh�rom �ve vagyunk egy�tt, de van valami, amit eddig sosem pr�b�ltunk ki.

Ginny csod�lkozva n�zett r�. – Azt hittem, m�r mindent kipr�b�ltunk.

- De nem mindenhol – hangzott a v�lasz.

- Nem mindenhol? Hm, ha j�l eml�kszem, csin�ltunk valamit a prefektusi f�rd�ben, Hermione sz�mmisztika term�nek tan�ri asztal�n, a Durmstrangban, egy donaldos karossz�kben a Mickey Eg�r Hotelben Disneyworldben, �s…

- Pedig m�g van valami, amit sosem csin�ltunk…

- Micsoda? – billentette f�lre a fej�t Ginny, pajkos pillant�st vetve f�rj�re.

- Ez – araszolt k�zelebb Harry, �s alaposan megcs�kolta.

- �gy �rted, hogy… m�g nem csin�ltuk sepr�n? – nedves�tette meg az ajk�t a boszork�ny, miut�n sz�tv�ltak.

- Hmm. Nem is mern�k b�rmi egyebet megpr�b�lni egy rep�l� sepr�n �lve – suttogta a f�l�be Harry, �s �jra megcs�kolta.

- Csak azt ne mondd, hogy �gy akarod megnyerni a meccset a „B” csapat ellen, hogy v�gigcs�kol�dzod az utat a cikeszig! – ki�ltott oda nekik Fred.

Harry az �gre emelte a szem�t. - Nem. Ez csup�n egyszeri l�tv�nyoss�g volt. Csak �pp most j�ttem r�, hogy eddig m�g soha nem cs�koltam meg a feles�gemet a leveg�ben, �s halaszthatatlanul p�tolnom kellett a mulaszt�st. �s most emberek, mars vissza dolgozni!

- Nem laz�thatn�nk egy kicsit, f�n�k? – k�rdezte Oliver. – M�r nem vagyunk olyan fiatalok… sz�ks�g�nk van egy kis pihen�sre.

- Ne mondd, hogy ilyen tunya lett�l, rabszolgahajcs�r bar�tom – v�laszolt a kapit�ny. - Nincs pihen�s!

- Legal�bb megeb�delhet�nk? – k�rdezte George.

- Nem – j�tt a k�rlelhetetlen v�lasz.

- Elmehetn�k felfriss�teni a sminkemet? – k�rdezte Ginny.

- A micsod�dat? Te sosem…

- Legal�bb kimehetek a WC-re? – k�rdezte Ron �rtatlan arckifejez�ssel.

- Ti most cukkoltok engem, ugye? – tette karba a kez�t Harry.

- Term�szetesen, f�n�k – vigyorgott Fred. - Rendben emberek, tegy�k, amit Potter kapit�ny mond, k�l�nben sosem verj�k meg azt a s�rgafog� t�kfilk�t, Pitont.

- S�rgaaaa? Hoh�, te m�g nem is hallottad? – nevetett Harry.

- Mit?

- Na csak v�rj, majd a torn�n megmutatom. K�sz�lj fel �leted legnagyobb meglepet�s�re!

- �gy, teh�t ap�d �s csapata �pp a p�ly�n tart edz�st? – k�rdezte Norbert Danielt�l. A t� partj�n �ltek, �s �lvezt�k a csod�s tavaszi id�t. A fi�k var�zssakkot j�tszottak, m�g Gilda tanult, minden val�sz�n�s�g szerint a m�jusi lovagi torn�ra.

- Aha – b�lintott Dan. – K�r, hogy a di�koknak tilos odamenni. Na, akkor kir�lyn� az F5-re.

- Nem �rtem, hogy mi�rt tiltottak ki benn�nket – biggyesztette le az ajk�t az ifj� Malfoy. – Husz�r a H3-ra.

- Nyilv�nval�, nem? – mondta Gilda, fel sem n�zve a k�nyv�b�l. – Kij�ttek a gyakorlatb�l, �s f�lnek, hogy nevets�g t�rgy�v� v�lnak a di�kok el�tt.

- Az �n ap�m nem nevets�g t�rgya! – csattant fel Dan. - � Nagy-Britannia legjobb fog�ja.

- Valamikor t�nyleg az volt – v�laszolta nyugodtan a l�ny. - M�lt ny�ron hagyta abba a kviddicsez�st, nemde?

- Igen, de m�g mindig � a legjobb nem hivat�sos fog�! – v�dte Dan az apj�t.

- Nos, m�jus 8-�n megl�tjuk – vont v�llat a l�ny, azt�n ism�t belemer�lt az ”Anglia t�rt�nelm�nek legh�resebb var�zsl�i �s boszork�nyai” c�m� k�nyvbe.

- Ezzel a sok tanul�ssal biztos megnyered a kv�zj�t�kot, Gil – jegyezte meg Norbert. – B�stya a…

Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen �rny�k vet�lt a sakkt�bl�ra. A h�rom gyerek feln�zett az ott �ll� Liu Changra.

- Hello, Dan – mosolygott a l�ny.

- Hello, Liu – v�laszolt az ifj� Potter, �s boldogan konstat�lta, hogy nem pirult el.

- Mit akarsz? – k�rdezte Norbert.

- Ma van a sz�let�snapom – mondta Chang kisasszony.

- Nos, gratul�lok – motyogta Gilda, aki sosem kedvelte a l�nyt, tal�n mert Danielnek valamikor annyira tetszett.

- Remek! Isten �ltessen – tette hozz� Dan.

- K�sz – mosolygott Liu. – Tulajdonk�ppen az �desany�m ez�rt j�tt ma el a Roxfortba. �gy hat�rozott, hogy rendez nekem egy kis partit. A legnagyobb rizstort�t hozta el a McRice-t�l, ami csak l�tezik, �s �n szerettelek volna megh�vni a partira, Dan.

- A bar�taim is meg vannak h�vva? – k�rdezte a fi�.

- �… - toporgott zavartan Liu – ez egy… z�rtk�r� parti…

- �rtem – b�lintott Daniel. – K�sz�n�m a megh�v�st Liu, de nem �rek r�. M�g egyszer nagyon boldog sz�let�snapot k�v�nok neked, �s k�rlek, add �t �dv�zletem az �desany�dnak.

- Nos, k�sz�n�m - mosolygott k�nyszeredetten Chang kisasszony, �s t�vozott.

- Ezt nem hiszem el! – kapott leveg� ut�n Norbert. - Dan, tudod, hogy �pp most utas�tottad el azt a l�nyt, aki�rt szeptemberben annyira odavolt�l?

- Igen – vigyorgott a bar�tja. – �s egy�ltal�n nem b�nom.

Gilda lopva Danre tekintett, aki ugyanabban a m�sodpercben pillantott �fel�. Tekintet�k �sszefon�dott, �s mindketten kiss� elpirultak.

- ���� – Dan azonnal elkapta a tekintet�t – gyalog az E4-re.

A napok csak �gy rep�ltek, �s mindenki egyre izgatottabb lett a k�zelg� lovagi j�t�kok �s az azt k�vet� sz�l�k-tan�rok kviddicsm�rk�z�s miatt. A di�kok szinte semmi m�sr�l nem besz�lgettek, mint arr�l, hogy indulnak a Bajnok, vagy a Sz�ps�g �s Szerelem Kir�lyn�je c�m megszerz�s��rt.

Am�g Gilda egym�s ut�n olvasta ki a k�nyveket, Norbert minduntalan azokat az alapb�b�jokat gyakorolta, melyek j�l j�hettek a p�rbaj sor�n. Mindk�t gyerek legnagyobb meglepet�s�re sosem l�tt�k, hogy Daniel b�rmilyen var�zslatot gyakorolna, noha vil�gosan kijelentette, hogy r�szt k�v�n venni a torn�n. Dan azt mondta bar�tainak, hogy csak mag�ban tud gyakorolni, �s azt hazudta (el�g kelletlen�l, mert ut�lt l�d�tani), hogy a parkban, elvonulva szokott tanulni.

Az igazs�g azonban az volt, hogy a fi� Griffend�l titkos kamr�j�ba j�rt, �s Vivian Vablatsky „K�pzel�” c. k�nyv�b�l tanult. A k�nyvben sokkal r�szletesebb le�r�sokat tal�lt, mint amilyen Dumbledore �s�nek jegyzeteiben volt. Vablatsky jegyzetei magasan fejlett k�pzel�sek le�r�s�t is tartalmazt�k, �s Daniel olykor kipr�b�lta azokat is.

Persze nem mindegyiket siker�lt elv�geznie, de ahogy mondj�k: „gyakorlat teszi a mestert”, �s Dan elhat�rozta, hogy csak az�rt is mester lesz, ez�rt elt�k�lten folytatta a gyakorl�st.

H�rom nappal a torna kezdete el�tt Harry egy apa �s fia k�zti besz�lget�sre h�vta a szob�j�ba Danielt. A fi� k�v�ncsi volt, mit akarhat t�le az apja.

- �r�l�k, hogy el tudt�l j�nni – k�n�lta hellyel Harry.

- H�ha, nagyon komolynak l�tszol, apa – jegyezte meg a fi�. – Mi a baj?

- Csak k�rdezni akartam t�led valamit, Daniel – mondta Harry, vizsla szemmel f�rk�szve fia von�sait, mintha a lelk�be akarna l�tni.

- Mi az? – rezzent �ssze a gyerek. Nem szerette, ha az apja �gy n�z r�. Bors�dzott t�le a h�ta.

- A torn�r�l van sz�. Sz�nd�kozol… sz�nd�kozol haszn�lni a k�pzel� tehets�gedet?

Dan megvonta a v�ll�t. – Att�l f�gg.

- Mit�l? - vonta fel a szem�ld�k�t Harry.

- Att�l f�gg, mire vagyok k�pes n�lk�le – v�laszolta a fi�. – Tudod… el�sz�r nem akartam r�szt venni ebben a h�lyes�gben, de Kevin �lland�an kig�nyolt, �s �gy �reztem, hogy meg kell mutatnom neki, hogy t�bbre vagyok k�pes, mint ahogy � gondolja! Tudom, hogy val�sz�n�leg nem eg�szen igazs�gos olyan k�pess�geket haszn�lom, amivel m�sok nem rendelkeznek, de az �let sem igazs�gos… – M�lyen apja z�ld szem�be n�zett. – Az �let velem sosem volt igazs�gos, apa. M�g te is elismerted. Kviblinek sz�lettem. Sz�nalmasan b�na voltam m�g azut�n is, hogy var�zsl� lettem. A t�rsaim �lland�an kinevettek. Kicsi korom �ta el kellett viselnem az emberek ugrat�s�t… eml�kszem, hogy az ikrek, Kevin �s Lance, de m�g Lily is kig�nyolt, amikor b�n�ztam Fred b�csi titkos var�zs�r�in... csak �t �ves voltam, de borzaszt�an �reztem magam.

- Fogalmam sem volt r�la – vonta fel a szem�ld�k�t Harry. Fred �s George val�ban var�zstr�kk�kre tan�totta a gyerekeket, an�lk�l, hogy �, Ginny, Ron vagy Hermione tudott volna r�la. Harry csak akkor szerzett r�la tudom�st, mikor Dan m�r kilenc �ves volt �s egyszer megk�rdezte t�le, hogy � mi�rt olyan �gyetlen mindig, mi�rt nem siker�lnek neki a dolgok �gy, mint az unokatestv�reinek. – Sosem tudtam, hogy ilyen rossz eml�keket �rz�l �t�ves korodb�l. Sajn�lom, Dan.

- Semmi baj, apa. Nem a te hib�d, te mindent megtett�l, amit tudt�l: r�m pazarolt�l egy k�l�nleges k�v�ns�got… �s nagyon h�l�s vagyok neked �rte – v�laszolta a fi�. Furcsa m�don Harrynek �gy t�nt, hogy fia sokkal id�sebb a kor�n�l. �s akkor t�rt r� a felismer�s: ez a fi� sokat szenvedett, �s a megpr�b�ltat�sok, amiken kereszt�l ment, valahogy feln�ttebb� tett�k t�rsain�l. Daniel gyermekkora persze nem volt olyan neh�z, mint az �v� a Dursley h�zban, m�gsem volt felh�tlen… nem az a boldog gyermekkor volt, amilyet minden gyermek�nek biztos�tani szeretett volna.

Harry m�g eml�kezett r�, milyen �rz�sek ker�tett�k hatalm�ba, mikor megtudta, hogy Ginny terhes lett Lilyvel. Hal�lra volt r�m�lve, �s nemcsak a v�rhat� botr�ny miatt, hanem az�rt is, mert apa lesz. Fogalma sem volt r�la, milyen az. Sosem kapott szeretetet a nevel�sz�leit�l, �s nem tudta, milyen egy gondoskod� �s szeret� apa. Csak azt tudta, hogy meg fogja pr�b�lni szeret� csal�dban felnevelni a gyerekeit, �s megad nekik mindent, ami csak hatalm�ban �ll. �s m�gis, �gy �rezte, hogy sosem volt el�g, amit adott. Mag�t okolta, mert Dan kviblinek sz�letett: mag�t okolta, ami�rt tov�bb �r�k�tette neki az Evans-g�neket – azokat az Evans-g�neket, melyekt�l var�zstalan gyermeke sz�letett.

Mindent megadott a gyerekeinek, amit csak tudott, de most r� kellett j�nnie, hogy nem siker�lt a fi�t olyan boldogs�gban felnevelnie, amilyenben szerette volna. Daniel sok szeretetet kapott t�le �s Ginnyt�l, de azoknak a k�pess�geknek hi�ny�ban, melyek az unokatestv�reiben megvoltak, a fia sosem lehetett igaz�n boldog.

Harry elsz�gyellte mag�t. Erre m�r sokkal kor�bban r� kellett volna d�bbennie… �szre kellett volna vennie, hogy a fi�nak, noha boldognak n�zett ki kicsi gyerek kor�ban, mindig ott volt a t�ske a sz�v�ben, ami �lland�an f�jdalmat okozott neki… Legsz�vesebben bok�n r�gta volna mag�t, ami�rt olyan vak volt. Mindig azt hitte, hogy legid�sebb fia gondtalan �s vid�m, mint minden m�s gyerek, noha nem volt az. Dan m�lyen a sz�v�be rejtette szomor�s�g�t, nem engedte, hogy b�rki belepillanthasson… de Harrynek, az apja l�v�n l�tnia kellett volna!

Ism�t a fi�ra n�zett, aki valamilyen v�laszf�l�re v�rt, hogy � mi�rt j�tt el� a „sz�nd�kozol-e-haszn�lni-a-k�pzel�-tehets�gedet” dologgal…

Megr�zta a fej�t. Az�rt h�vta ide a gyereket, hogy a szav�t vegye, ne haszn�lja k�pzel� tehets�g�t �s becs�letesen versenyezzen, de most eg�sz ostob�nak �rezte mag�t emiatt. A fi�nak soha nem volt siker�lm�nye az �let�ben – legal�bbis, a k�l�nleges k�pess�gei n�lk�l nem. Harry tudta, hogy milyen haszn�lhatatlan, sz�nalmas kis var�zsl� volt a fia a k�pzel� tehets�ge n�lk�l. Tapasztalatb�l, �s tan�rt�rsai elbesz�l�seib�l is tudta, hogy Dan milyen siralmasan teljes�tett az �r�kon. Szeg�ny Daniel �gy n�tt fel, hogy l�tta, mennyivel tehets�gesebbek m�sok, �s � is olyan szeretett volna lenni, mint azok… most v�gre alkalma volt r�, hogy �rezze, van olyan j�, mint m�sok, vagy tal�n m�g jobb is. Harry tudta, hogy tan�rk�nt meg kellene dorg�lnia a fi�t, ami�rt el�nyt kov�csol a hatalm�b�l, de apak�nt azt akarta, hogy gyermeke sikeres legyen, hogy el�gedett legyen mag�val. Hogy b�szke lehessen mag�ra.

- Hallottam Dumbledore-t�l az el�meneteledr�l – sz�lalt meg Potter papa. – De �n m�g sosem voltam a tan�ja, hogy k�pzelt�l volna valamit, �s nagyon szeretn�m l�tni, Dan.

A fi� arca felragyogott – T�nyleg? Teh�t akkor nem akarsz megszidni?

- Nem. Mi�rt tenn�m? Egyetlen dolgot biztosan megtanultam roxforti h�t �vem alatt, m�gpedig azt, hogy az ember haszn�lja ki a k�pess�g�t, amivel rendelkezik. Ron tehets�ges sakkoz�, �gy legy�zhette McGalagony hatalmas sakkfigur�it. Hermione nagyon okos, ez�rt az esz�t haszn�lta, �s megoldotta Piton feladv�ny�t. �n tehets�ges sepr�lovas vagyok, ez�rt ezt a k�pess�gemet haszn�ltam a Magyar Mennyd�rg�vel szemben. Te K�pzel� vagy. H�t akkor k�pzelj!

- K�sz, apa – ragyogott Daniel. – Annyira megk�nnyebb�ltem. Tudod, lelkiismeret-furdal�som volt, de m�r nincs. Igazad van. Haszn�lja az ember azt, amihez a legjobban �rt. Ha m�r itt tartunk… hogy megy a kviddicsedz�s?

A „B” csapat – Neville Longbottom kapit�nys�ga alatt – szint�n gyakran tartott edz�seket. A „B” csapat egyik hajt�ja, Gilderoy Lockhart gyakran dicsekedett csapata teljes�tm�ny�vel �s k�l�n�sen saj�t hajt�i k�pess�geivel. Harrynek mindig vissza kellett fognia vigyorg�s�t, mikor Gilderoy �ndics�ret�t hallotta, j�l eml�kezett ugyanis m�g arra, amikor egykori tan�ra azzal dicsekedett, hogy iskol�s kor�ban milyen j� fog� volt. Felt�telezte, hogy Lockhart sosem volt j� fog�, �s hajt�nak sem lesz jobb. A m�sik k�t hajt� Marcus Flint �s feles�ge Blaise Zabini volt. Harry nem tudott t�l sokat r�luk, csak hogy mardek�rosok voltak, �s mindig el�g ellenszenvesnek tartotta �ket.

McGalagony mindig cs�ny�n n�zett, amikor a f�rje a meccsr�l besz�lt – Aberforth terel� poz�ci�ban vett r�szt a csapatban, Remus Lupinnal egy�tt. Harry nem b�nta, hogy Aberforth az ellenfele lesz, mert � nem az a t�pus volt, akit komolyan kell venni, de azt igenis b�nta, hogy Remus ellen kell j�tszania.

Halloween �ta az egykori j� bar�tok gondosan ker�lt�k egym�st, �s ha v�letlen�l tal�lkoztak a Nagyteremben vagy a folyos�n, Remus megvet� pillant�st k�ld�tt Harry fel�, �s elsietett mellette. Potter professzor ilyenkor nagyon szerencs�tlennek �rezte mag�t, �s sz�mos alkalommal legsz�vesebben odament volna hozz�, hogy megk�rje, b�k�ljenek ki, de b�szkes�ge visszatartotta. Remus �nz�nek �s bek�pzeltnek nevezte �t. A „bek�pzelt”-et m�g csak elviselte volna, de az „�nz�” kit�tel hallat�n a v�gletekig felbosszantotta mag�t. Nem volt az, �s pont Lupinnak nem volt joga annak nevezni �t!

V�g�l, ott volt Perselus Piton, a „B” csapat �rz�je. Harry �let�ben csak egyszer l�tta �t sepr�n, amikor els� �ves kor�ban Piton volt a b�r� a Griffend�l–Hugrabug m�rk�z�sen.

Piton egy�bk�nt megv�ltozott. Harry hallotta a saj�t gyerekeit�l �s a Weasley csemet�kt�l, hogy a professzor m�r nem szem�tkedik vel�k annyit a b�jitaltan�r�kon. Azt�n ott volt az a dolog a fog�val, ami szint�n nagy v�ltoz�st jelentett… �s v�g�l a furk�sz. Harry el sem tudta k�pzelni, hogy a gyerekeknek hogy a csud�ba jutott esz�be aj�nd�kot adni Pitonnak, m�ghozz� nemcsak egy egyszer� aj�nd�kot, hanem egy aranyos, babusgatnival� kis�llatot. Harry zavarodotts�g�t az is tet�zte, hogy Pitont gyakran l�tt�k karj�ban vagy zseb�ben a kis furk�sszal.

Eme k�r�lm�nyek hat�s�ra Beryl Bradley sokszor �gy v�lte, be kellene vallania Pitonnak val�di kil�t�t, �s azt, hogy az � gyermek�t v�rja. Ah�nyszor csak Luckyval l�tta a professzort, im�dnival�nak tal�lta, �s arra gondolt, hogy ha ilyen remek�l tud gondoskodni egy kis �llatr�l, akkor bizony�ra remek apa is v�lik majd bel�le. Mindezek ellen�re nem volt alkalma a dolgok tiszt�z�s�ra, mert ah�nyszor a f�rfi megl�tta �t, megfordult, �s elsietett.

Beryl ezt utols� tal�lkoz�suknak tudta be, amikor olyan szenved�lyesen cs�kol�ztak. Perselus biztos m�g mindig azt hiszi, hogy f�rfi vagyok, �s az a t�ny, hogy ennek ellen�re �jra �s �jra megcs�kolt, borzaszt� �rz�ssel t�ltheti el. Szeg�ny dr�g�m - gondolta. Azt k�v�nta, hogy a professzor b�rcsak meg�llna a folyos�n, legal�bb t�z m�sodpercre, hogy � kib�khesse: „n� vagyok, �s szeretlek!”, de nem, a f�rfi nem adta meg neki a lehet�s�get. A l�ny a 22-es csapd�j�ban verg�d�tt: nem mondhatta el neki az igazat, mert Piton nem hallgatta volna meg �t, de az�rt nem hallgatta meg �t, mert nem tudta az igazat.

- �n mondom, f�n�k, meg fogjuk verni Harry csapat�t! – mondta Aberforth vid�man az egyik este, mikor �, Neville, Remus, Gilderoy �s Piton elhagyt�k a p�ly�t az edz�s ut�n.

- Igen, �n �gy v�lem, bar�tom – b�lintott boldogan Lockhart, mik�zben les�p�rt egy l�thatatlan porszemet eleg�ns tenger�szk�k tal�rj�r�l. – A kapit�nyunk el�gg� megdolgoztat benn�nket, nem gondolj�tok?

- Musz�j, ha eredm�nyeket akarunk – v�laszolt Neville.

- �, term�szetesen, ez�rt kellett mindig r�m k�ldenetek mindk�t gurk�t, igaz? – int�zte szavait Piton a k�t terel�h�z, Lupinhoz �s Aberforthh�z.

- Nem �n mondtam nekik, hogy �n fel� k�ldj�k a gurk�kat – vont v�llat Neville. – Jobban kellett volna figyelnie r�juk. De ne agg�djon, biztos vagyok, hogy a karja hamar meg fog gy�gyulni, egy�ltal�n nem volt olyan vesz�lyes az a baleset.

- Nem vesz�lyes? Persze, mert nem �nnel t�rt�nt, Longbottom – morgott Piton, a karj�t massz�rozva.

- Mondja csak, mi�rt ilyen… ki�llhatatlan velem, Perselus? – k�rdezte Neville. – Mit �rtottam mag�nak?

- El�sz�r is, ne nevezzen Perselusnak, j�? Pl�ne akkor, ha a b�k�j�t is Perselusnak h�vja, Longbottom! - csattant fel a b�jitalok mestere.

- De… h�t ez a neve – mutatott r� Neville. – K�l�nben is, b�rmi baja van velem, Piton, jobb, ha elfelejti a m�rk�z�sig. �ssze kell tartanunk, ha egy csapat akarunk maradni. Ha sz�th�z�s van a csapaton bel�l, nem fogunk tudni egy�tt dolgozni, �s biztos a veres�g.

- Pontosan – mondta Remus. – Azt akarod, hogy Potter�k legy�zzenek benn�nket? Igen?

- Nem – sziszegte Piton �sszeszor�tva vak�t�an ragyog� fogait. �gy t�nt, visszafogja mag�t, nehogy valami b�nt�t mondjon Neville-nek. – J� �jszak�t mindenkinek.

- Valami miatt nagyon mor�zus – jegyezte meg Gilderoy a kast�ly fel� siet� Piton ut�n n�zve.

- De az is lehet, hogy m�r hi�nyzik neki a kis furk�sz – tette sz�v� Aberforth. – Nekem is hi�nyozna Lucky, ha az eny�m lenne. Err�l jut eszembe, meg kell etetnem Angyalt. J� �jt, emberek!

Piton mag�ban f�st�l�gve l�pett be a kast�lyba. Mit k�pzel Longbottom? J�tssza a kapit�nyt, utas�tgatja �t, �s �gy csin�l, mintha mindez teljesen hely�nval� lenne?!

Tal�n nem is kellett volna beleegyeznem, hogy j�tszok ezen azt �tkozott meccsen! - gondolta. Sz�ba sem j�het, hogy elt�rje az egykori b�n�z�, �stolvaszt� kis Longbottom b�n�sm�dj�t!

Annyira el volt mer�lve keser� gondolataiban, hogy �szre sem vette a sarkon befordul� gondnokot.

- �, sajn�lom!

- N�zzen a l�ba el�! – morgott Piton az orr�t massz�rozva, melyet az �ssze�tk�z�skor bele�t�tt a gondnok homlok�ba.

- H�, legal�bb m�r �jra besz�l velem! – ragyogott fel Beryl arca.

- T�vhitben �l, Bradley. Nem besz�lgetek mag�val, csup�n kifejeztem nemtetsz�semet, ami�rt ennyi ember k�z�l pont mag�ba botlottam! – csattant fel a b�jital tan�r, �s sarkon fordult, hogy t�vozzon.

- Legal�bb hallgasson meg! – ki�ltott ut�na a l�ny.

- Mi�rt? – fordult vissza a professzor. – Mit akar mondani? Hogy n�? Hogy v�gig hazudott nekem? Nos, ne f�rassza mag�t, m�r tudom!

Beryl els�padt. – Tu… tudja? Mi… mi�ta?

- Egy hete – hangzott a v�lasz.

- Albus… Albus mondta el?

- Albus? – pislogott Piton. – �gy… teh�t Albus is tudja?

- Persze hogy tudja! Mindig is tudta.

- Remek. Egyszer�en remek! Teh�t tudott r�la, �s val�sz�n�leg remek�l sz�rakozott, amikor elmondtam neki, hogy mennyire… undorodtam magamt�l, amikor azt hittem, hogy egy f�rfival fek�dtem le! – sziszegte Perselus, �s szeme szikr�kat sz�rt. – Roppant sz�rakoztat� lehetetett: hagyjuk meg szeg�ny Perselust abban a hitben, hogy meleg! Hahaha! Micsoda remek tr�fa! Rem�lem, mindketten j�l sz�rakoztak!

- Dehogy, Perselus, k�rem, hadd magyar�zzam meg…

- Nem! Nem �rdekel a magyar�zata! H�ly�nek n�zett, megal�zott, bolondot csin�lt bel�lem mindenki el�tt, j�tszott velem, mik�zben Longbottom ut�n epekedik!

- Micsoda? – a l�ny nem tudta, hogy s�rjon, vagy nevessen. – Neville ut�n?

- �, sz�val Neville! – ki�ltott a professzor – Mi�rt nem mindj�rt Nevilleke?

Beryl karba tette a kez�t, �s d�h�sen n�zett a f�rfira. – Nem �rt semmit, Perselus, �s soha nem is fogja meg�rteni, ha nem hagyja, hogy elmagyar�zzam!

- Ne h�vjon Perselusnak! Mag�nak Piton professzor vagyok!

- Rendben! - toppantott a l�ny. – Ide figyeljen, Piton professzor!

- Nem �rdekel, mit akar mondani! Semmi nem �rdekel! – fordult sarkon �jra a var�zsl�, hogy otthagyja.

- V�rj, csak azt akartam mondani… - de a f�rfi m�r hall�t�vols�gon k�v�l volt - …hogy gyereket v�rok t�led – s�hajtott a n� a falnak t�maszkodva. Egy �rva k�nnycsepp g�rd�lt le az arc�n, de let�r�lte, �s megfordult. - Nem fogok s�rni miattad, Perselus Piton. Ha h�lye vagy, h�t h�lye vagy!

A h�t h�tral�v� r�sze a torn�ig l�zas k�sz�l�d�ssel telt. Mindenki szervezett valamit, tal�n csak Piton professzor nem, aki ker�lte az embereket: a tan�r�kon �s �tkez�seken k�v�l nem mutatkozott. Minden idej�t a pinc�ben t�lt�tte Luckyval.

Hogy a m�jus elsejei millenniumi �nneps�gek idej�re minden t�k�letes legyen, Beryl Bradley egy csom� h�ziman� seg�ts�g�vel �gy kitakar�totta a kast�lyt, mint m�g soha.

T�bb tucat �p�t�sz-var�zsl� dolgozott a kviddics p�ly�n, ahol majd a torna megrendez�sre ker�l. A di�kok megpr�b�ltak belesni a stadionba, de azt m�gikusan elz�rt�k a k�v�ncsi szemek el�l.

Egyed�l a k�t feln�tt kviddicscsapat tagjait engedt�k be az edz�sek idej�re a stadionba, de nekik szavukat kellett adniuk, hogy nem �rulnak el a di�koknak semmit az �p�let belsej�r�l.

Cornelius Caramel az utols� h�ten l�togat�st tett az iskol�ban, hogy ellen�rizze az �p�t�szek munk�j�t, �s megbesz�lje az esem�ny r�szleteit.

A halloweeni b�lon t�rt�ntek miatt ez�ttal olyan d�nt�s sz�letett, hogy a roxmortsi lakosokon �s a versenyben r�sztvev� di�kok var�zser�vel rendelkez� sz�lein k�v�l m�s n�z� nem vehet r�szt a j�t�kokon. N�h�ny mugli sz�l� ezt h�tr�nyos megk�l�nb�ztet�snek tartotta, de levonva a halloweeni tapasztalatokat, v�g�l �k is bel�tt�k, hogy a muglik jelenl�te nem tenne j�t az iskol�nak �s az �nneps�gsorozatnak.

Egy eg�sz osztag �rvar�zsl�t szerz�dtettek, hogy gondoskodjanak a v�delemr�l a torna h�t napja alatt, valamint az azt k�vet� kviddicsm�rk�z�s napj�n. Rem�lt�k, hogy �gy siker�l megakad�lyozni egy �jabb p�kt�mad�st, vagy mem�ria-m�dos�t� b�b�jt.

N�h�ny di�k hangot adott annak a v�lem�ny�nek, hogy nem sz�vesen �ll le p�rbajozni egy csom� �rvar�zsl� jelenl�t�ben, de Dumbledore �s McGalagony k�rlelhetetlen volt. Azt akart�k, hogy a di�kok �s a l�togat�k ez�ttal biztons�gban legyenek. Sz� sem lehetett r�la, hogy lehet�s�get adjanak Rita Vitrolnak, hogy kritik�t �rhasson a roxforti szem�lyzet munk�j�nak esetleges hi�nyoss�gair�l.

Harry, amellett, hogy szorgalmasan edzett a m�rk�z�sre, v�llalkozott r�, hogy v�delmi b�b�jokat helyez el a stadionban. Aberforth nagy seg�ts�g�re volt ebben: m�r a Durmstrangban j�l �sszeszoktak, amikor v�d� b�b�jokkal biztos�tott�k a Trim�gus Tusa k�l�nb�z� helysz�neit.