|
3. A vacsora
2008.03.23. 20:09
Átvezető jellegű fejezet...
Hermione pánikba esett.
Először rendszertelen köröket rótt a pazar, borvörös szőnyegen. Kezeit tördelte, és magában beszélt. Muszáj megtalálnom azt az idióta Barquel-t, mormogta magának, hogy visszacsinálja ezt a nyomorult bűbájt, (ami egyáltalán nem látszott úgy, mintha visszacsinálható lenne) aztán vissza kell menjek az Abszol útra venni egy új pálcát, és megígérem, hogy soha de soha többé nem megyek a Zsebpiszok közbe egy megbízható felnőtt nélkül. De hogy fogok innen kijutni?
Nagy levegőt vett, hogy megnyugodjon. NYUGODTNAK kell maradnom, mondta magának. Tiszta fejre van szükségem. Hol szerezhetek először információt a varázslókról? Vagy az ördögbe is, idéző mágusokról biztosan sokat tudnak a Malfoyok…
Tüzetesen átvizsgálta a szobát.
Hatalmas volt.
De a „hatalmas”, valószínűleg enyhe kifejezés volt. A plafon a végtelenségbe nyúlt, sötétségbe veszve. Az aranyozott kristálycsillár nem volt felkapcsolva, de Hermione úgy gondolta, pompásan néz ki, ha este meggyújtják. Mesterien kidolgozott sárkány- és kígyómintázatú falikárpitok lógtak függönyként a falakról, a pazar szőnyegekkel borított padlóra. Bonyolultan faragott, antik, fényezett erdei fenyőből vagy mahagóniból készült bútorok álltak különböző helyeken, ízlésesen elrendezve.
Középen egy selyem lepedőkkel bevont széles baldachinos ágy állt, amelyen bársonnyal beborított díszpárnákat helyeztek el. A látványt tökéletességét csak az csökkentette, hogy teljesen fel volt túrva.
És ott… a sarokban, Hermione észrevette, amit keresett.
Egy könyvespolcot.
Tökéletes.
Nagy volt, impozáns, és annyira gyönyörű, hogy akár múzeumba is kerülhetett volna.
Könyvek sorakoztak a polcokon, néhányuk elnyűtt, néhányat frissen nyomtattak, néhány puha kötésű, néhány keményfedelű… Valamit biztosan találok bennük, gondolta Hermione, ami választ ad a problémámra.
Próbaképpen tett néhány lépést a könyvespolc felé. Mikor előtte állt, felemelte a fejét, hogy elolvassa a címeket, de nagy bosszúságára az összes könyv valami felismerhetetlen idegen nyelven íródott.
Nem is tudtam, hogy Malfoy beszél idegen nyelven gondolta, nem túl szívesen fogadva a tényt, hogy Malfoy többet tud őnála. De még mielőtt egy könyvhöz is hozzáérhetett volna, a fürdőszobaajtóban megfordult a zár.
Hermionénak akkorát dobbant a szíve, hogy úgy érezte, menten kiugrik a helyéről.
Sietve fölvette a kabátot, épp akkor, amikor Draco kilépett a fürdőszobából elegáns lovaglóruhába öltözve. Úgy nézett Hermionéra, mintha csak először fedezné föl a létezését.
- Mi van? – kérdezte, miközben letörölte a haját a törülközővel. – Még azt a nyomorult kabátot sem tudtad elrakni? És miért nem gyújtottad meg a kandallót? Nem mondtam meg elég pontosan, hogy mi a feladatod? Dermesztően hideg van itt.
Nyár közepe van, akarta mondani Hermione, de aztán észrevette, hogy tényleg hűvös van. Draco szobájában mindig tél volt, tekintve a magas mennyezetet.
Hermione egy abszurd pillanatában erős vágyat érzett, hogy egy közeli fiókos szekrénybe verje a fejét bűntudatában.
Miért akarnám ezt megtenni? kérdezte magától. Ez hülyeség. - A vágy egy pillanat alatt eltűnt.
- Nos? – kérdezte Draco, szemöldökét döbbenten összevonva. – Nem is bünteted meg magad? Nem vered be a fejed egy szekrénybe, vagy legalább nem nyúlsz a tűzbe? Jaj, és menj már odébb attól a könyvespolctól. Ahhoz senki sem érhet hozzá rajtam és az apámon kívül.
Hermione ellépett a polctól. Kényelmetlenül érezte magát Draco kutató pillantása alatt. Valamit megsejtett? Ha tudná, hogy egy sárvérű van a szobájában házimanó képében, megmondaná Luciusnak, és ő valószínűleg valami nagyon kellemetlent tenne.
Hermione nyelt egyet. Közelebb lépett a kandallóhoz, és a falba verte a fejét.
- Rossz Her… öö Hattie. Rossz Hattie. Hattie annyira sajnálja, Gazda. – Hermione csaknem rosszul lett a szavaitól. – Hattie jó lesz. Hattie csak új, ez minden.
- Hattie, mi? Tudtam, hogy egyáltalán nem voltál kiképezve – mondta Draco az égre emelve a tekintetét. – Milyen jó üzlet kilencven galleonért… Na mindegy. – Kinyúlt, és megnyomott egy csengőt. Egy pillanat múlva egy kopogás hallatszott az ajtón, és egy házimanó bedugta a fejét. – Igen, Draco gazda? – cincogta.
Draco felnézett. – Ez – mutatott Hermionéra – egy új házimanó. Nem képezték ki, és egyáltalán nincs fogalma, hogyan kell szolgálni. Tanítsd meg. Azt akarom, hogy már mindent tudjon, mikorra hazaérek a lovaglásból. – Azzal megragadott egy pár csizmát, egy lovaglópálcát, és elhagyta a szobát. Hermionénak nagy kő esett le a szívéről, hogy elment.
A házimanó rábámult Hermionéra. – Hello – nyögte ki végül. – Mi a neved?
- Hattie – válaszolt Hermione, azon gondolkozva, hogy a fenébe találta ki ezt a nevet.
- Az én nevem Topsy - válaszolta a másik félénken. – Meg kell tanítanom téged, hogyan szolgáld Draco gazdát. (Hermione megint rosszul lett.) Először is - folytatta -, az a könyvespolc ott nem házimanóknak van.
- Tudom. Malfoy elmondta.
Topsy először rosszallóan összevonta a szemöldökét, majd megdöbbenve bámult Hermionéra. – Kötelesek vagyunk Draco gazdának hívni - mondta Topsy, olyan hangon, mintha csak azt mondaná: Nem szabad a járdáról lelépned a száguldó autó elé.
- Malfoy gazda Draco gazda apja - folytatta Topsy - és Malfoy úrnő a Ház Hölgye. A házimanóknak nem szabad más neveken szólítaniuk őket.
Hermione az égre emelte a tekintetét. Nagyszerű, gondolta. Draco gazda. Ő minden, csak nem gazda! Ő a legnagyobb ellenségem! Ősi ellenségem! Egy ördögfattyú, aki Hádész legmélyebb, legsötétebb poklából mászott elő! Minden, csak nem gazda.
De ahelyett hogy ezt mondta volna, bólintott, mintha megértené, és teljesen egyetértene.
- Gyere – mondta Topsy, a kandalló felé húzva Hermionét. – Megmutatom, hogyan gyújtják meg a házimanók a kandallót.
Inkább meggyújtanám Malfoy ágyát, gondolta Hermione ironikusan.
oooOOOooo
A nap hátralevő részében Hermione vonakodva megtanulta, amit egy házimanónak tudnia kell. Hova kerül a szennyes, hogyan kell port törölni, mit lehet megfogni és mihez nem szabad hozzáérni. A legkevésbé Draco ágyának rendberakásához fűlött a foga, még üvegszilánkot is szívesebben nyelt volna. Ahogy lesimította a lepedőket és kirázta a párnákat, titokban azt remélte, hogy talál egy játék mackót, rózsaszín pizsamát, bepisilés elleni gumilepedőt, vagy bármi kínos dolgot, amivel majd zsarolni tudja Dracót, ha újra ember lesz.
Azt is elképzelte, de meg is borzongott a gondolattól – hogy női fehérneműt, vörös melltartót, vagy fekete csipkés bugyit talál. De semmi. Draco jól elrejtette titkait, ha voltak egyáltalán.
Összesen egy régi Reggeli Prófétát talált, Harry Potter fekete filccel összefirkált fejével az első oldalon. Harrynek be volt feketítve néhány foga, és a villám alakú sebhelye furcsa tetoválásra hasonlított: Potter BB azaz Potter a Bénák Bajnoka.
Sóhajtva, Hermione beledobta a kukába.
- Akkor most már felkészült Hattie - mondta Topsy, sugárzó mosollyal. – Hattie készen áll, hogy szolgálja a családot.
- Topsy - mondta hirtelen Hermione elgondolkodva. – Gondoltál már valaha arra… hogy pénzért dolgozz?
Topsy elfehéredett, mintha Hermione olyan dolgot említett volna, amit nem illik mondani.
- Ilyen dolgokról nem szabad beszélnünk! – cincogott. – A házimanók azért dolgoznak, mert szükséges. A családunkat szolgáljuk. Ételt kapunk, és oltalmat cserébe. Fizetés! – Topsy úgy mondta ezt, mintha valami tabu lenne, és megborzongott.
- Tudod Topsy, van egy házimanó Roxfortban… Dobby-nak hívják, és ő fizetésért dolgozik…
- Ó, a Dobby - zokogta Topsy. – Malfoy gazda személyes házimanója volt… Mindig is lázadó volt! Rossz Dobby! Topsy tudta, hogy Dobby végül bajba kerül!
- De Topsy - próbálkozott Hermione – Dobby nagyon boldog! Nem kell rongyokat viselnie, ruhát hord, és…
Topsy megint elkezdett megállíthatatlanul zokogni. – Ruhák! – jajgatta meggyötörten. Majd Hermionéhoz fordulva megkérdezte: - Honnan tudja ezt Hattie?
Hermione nem tudott először válaszolni. Majd egy kis idő múlva, azt mondta: - Hááát, tudod Dobby nagyon híres házimanó… és úgy tervezem, hogy a nyomdokaiba lépek, amikor szabadulok…
Topsy még jobban felsírt, aztán aggodalmasan Hermionéra nézett. Sírástól fojtogatva, azt mondta: - Topsy azt gondolta, hogy Hattie annyira rendes házimanó! És elhagyta a szobát.
Hát, gondolta Hermione, ez nem ment túl jól.
oooOOOooo
Draco aznap nem tekintett valami nagy várakozással a vacsora elé.
Vendégek jönnek, ami dísztalárt jelentett.
Másrészt, a vendégek Parkinsonék voltak, és Pansy Parkinson szempilla rezegtetéseire és sokatmondó kis mosolyaira reagálni egy kicsit fárasztóvá válik egy idő után. Ha lovagolhatna, amíg elmennek, még ha az éjfélt jelent is, boldogan megtette volna. De az udvariasság, a jómodor és a szülei tiltották, hogy kihagyja a vacsorát.
- Hé, házimanó - mondta, ahogy belépett a szobába. – Vedd ki a dísztaláromat. És szedd össze magad, vendégeink vannak ma estére. – Lehúzta a lovaglócsizmáját, elegánsan a szőnyegre hajította, majd lecipzározta a kabátját. Hermione sietett összeszedni a leszórt ruhadarabokat, belül sóhajtozva. Draco elég okos volt, hogy ne személyesen adja oda a ruhákat, mivel így felszabadította volna.
- Egyébként - mondta, a fürdőszoba felé tartva -, mi is a neved?
Hermione nyelt. – Hattie.
- Hattie, uram! – mormogta Draco ingerülten, bezárva maga mögött a fürdőszobaajtót.
Úgy tűnik, hogy minden alkalommal, mikor Malfoyjal vagyok - gondolta Hermione ironikusan - ő folyton a fürdőszobában van. - Az ajtó mögül jól kivehető volt a vízcsobogás. Hermione arca bosszússá vált, mikor rájött, hogy Malfoy egyetlenegyszer sem köszönte meg, vagy méltányolta hogy kitakarította a szobát.
Duzzogva ment a szekrényhez, hogy kivegye Draco dísztalárját.
Van neki néhány - gondolta Hermione, ahogy a mérhetetlen mennyiségű fekete holmira bámult a szekrényben. Persze volt néhány barna, és tengerészkék öltözet is, de a legtöbb fekete volt. Hermione arca megrándult, ahogy kiválasztott egy fekete dísztalárt, dekoratív ezüstcsíkokkal.
Griffendéles becsülete megakadályozta, hogy kilyukassza a fenekét, összegyűrje, vagy bármilyen más módon tönkretegye. Sóhajtott.
oooOOOooo
Amikor Draco kilépett a fürdőszobából, csak egy bolyhos fehér törülköző volt a dereka köré csavarva.
Hermione megnyikkant, elpirult, majd gyorsan bebújt az ágy mögé. Érezte, hogy a vér elönti az arcát, és forró lesz néhány másodperc alatt.
Malfoy derék fölött meztelenül. Malfoy egy szál törülközőben. Malfoy a sima, szőke hajával, ami belelóg az arcába, levendula illatú gőzfelhőkkel körülvéve. Ez a kép, Hermione úgy gondolta, örökké meg fog maradni a fejében.
- Hattie! – kiáltotta. Hol van a dísztalárom?
- A-az ágyán, u-uram.
- Á, látom. És hol vagy te?
- Az ágy mögött, uram.
Közelebb lépett, hogy megnézze, Hermione nagy kétségbeesésére. – Mit csinálsz ott lent?
- Ööö… törölgetek.
Felhorkantott. - Igen egyedi házimanó vagy te. – Lehajolt, fölvette a talárját, és eltűnt egy paraván mögött. Aztán a fehér törülközőt átdobta a paravánon.
Hermione újra nyugodtan tudott lélegezni.
Amikor Draco kijött, a haja le volt simítva, és Hermione megkönnyebbülésére teljesen fel volt öltözve.
- Gyere velem Hattie - mormogta. – A szüleim nem akarják, hogy késsem.
Nocsak - gondolta Hermione - volt itt egy gúnyos mosoly. Amikor azt mondta, „szüleim”.
oooOOOooo
Hermione még sosem látott ennyire pazar vacsorát. Vagy ennyire drágát.
Az ebédlő a Malfoyok nagyzási hóbortját tükrözte, és épp olyan tekintélyes volt, amilyennek a házigazdák láttatni akarták.
Az étkező asztalon, melynek hossza egy teniszpályáéval vetekedett, rengeteg különböző étel választékát szolgálták fel aranytányérokon és aranytálakon. A legjobb ezüstből készült gyertyatartókat helyeztek el rajta, bennük égő gyertyákkal. És mindezek fölött egy ragyogó csillár és egy, a Malfoy címert mintázó falikárpit függött a falon.
És a Malfoyok ezek alatt álltak higgadtan.
Lucius méltóságteljesnek, és borzasztóan flegmának tűnt. Narcissa szokás szerint gyönyörű volt és királynői a ruhájában, sminkjével, és a fénylő hajával. A Parkinsonok viszont minden erejükkel azon voltak, hogy közönyösnek és tartózkodónak tűnjenek, és ne túl feltűnően csodálják a körülöttük lévő dolgokat. De nem színleltek túl jól.
Amikor Draco belépett az étkezőbe, Hermionéval a háta mögött, sok minden történt egyszerre.
Először Lucius mormogta: - Késtél, Draco.
Pansy Parkinson, aki a legközelebb ült az ajtóhoz, szélesen elvigyorodott, és felkiáltott:
- Draco! - Mintha csak egy öt éves ordítaná: Fagyi!
És Narcissa Malfoy, aki előbb csendesen, udvariasan ült, mint egy rendes háziasszony, heves sikításban tört ki, hátrarúgta a székét, és teli torokból felüvöltött: SÁRVÉR! SÁRVÉRŰ SZAGOT ÉRZEK! EGY SÁRVÉRŰ VAN A SZOBÁBAN!
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
