3. Szerepet játszva
2008.07.18. 21:14
Az elő nap, egy másik testben. Hermionénak és Ginnynek meg kell szabadulniuk az elveiktől, és új életet kell kezdeniük. Bakit bakira halmoznak, ezzel rengeteg embert megzavarva. Jó olvasást!
- Na, milyen vagyok? - lépett be Hermione a szokásos lányvécébe. - Hova készülsz, apácazárdába? - szörnyülködött Gin. - Úr ISTEN, GINNY! Levágtad a hajam? És mi ez a „mindentmegmutatok-fölső”? És a körmeim! Vörösek! - Nyugi van, hahó! Csak egy csöppet kikupáltalak! - A francba már! - Nem! Add csak ki, Mio! Mond, hogy anyád, vagy, hogy cseszd meg! Én nem egy szűzkislány vagyok, aki... - Ne papolj nekem, mert elszabadul a pálcám! Ginny nem mehetsz így ki! Hogy merted levágni a hajam? Három évig növesztettem. - Ha már itt tartunk, én sem engedlek ki így téged. Ez a nadrág rémes, és akkor már a garbódról ne is beszéljünk! Hol találtad? Hermione vállat vont. Még mindig lesokkolta a látvány. Ott állt Ginny, az ő testében, szakad farmerben, durván mély dekoltázsú piros fölsőben, hasonló színűre lakkozott körmökkel, és vállig érő, tépett, és kissé felborzolt egyenes hajjal. A smink sem volt szerény. Vérvörös ajkak, erősen kihúzott szemek, hosszú szempillák. - McGalagony el fog ájulni, ha meglát – jelentette ki. - Már úgyis lekéstem az óráját – legyintett Gin. - Vedd le azt a garbót, itt van helyette egy normális póló. - Én ezt nem veszem fel! - jelentette ki Hermione, a kissé átlátszó ruhadarabra mutatva. - Vagy ez, vagy a leopárdmintás topom! - mondta Gin ellentmondást nem tűrően. - Na ne! (Ginny Weasley új leopárdmintás topját még csak egyszer vette fel, de a roxfortos fiúk mind megjegyezték azt a napot.) - Na, válassz! Mio morgolódva vette át a pólót. Eközben Ginny kicsit átalakította a haját is. - Na, így talán megfelelsz - vigyorgott elégedetten. - Ne legyél szégyenlős, oké? Belevaló, és dögös a jelszó! Hermione rosszkedvűen grimaszolt. - Néha káromkodj, a tanároknál nem árt párszor visszabeszélni, ne jelentkezz az órákon, és menj el repülni Harryvel! Ha ki mered menteni magad, akkor... - Nyugi, menni fog. Te viszont vegyél vissza, mert ha miattad a próféta címlapjára kerülök, hogy „Roxfort strébere züllött útra tért”, akkor ne számíts kellemes délutánra! Nem ártana, ha figyelnél az órákon, és nézz le azért a könyvtárba is! Sok szerencsét! - Szükségem lesz rá – felelt Gin, majd kilépett a folyosóra. Hermione bosszús morgolódását meghallva, elégedetten nyugtázta, hogy a lány fölfedezte, hogy a piros fölsőjének nem csak az eleje kivágott.
Eközben Luna „Lüke” Lovegood békésen és felettébb nyugodtan aludt a gyengélkedőn, az őt körülvevő zavaros és teljesen feje tetejére fordult világról semmit sem tudva.
- JÉZUSOM! MI TÖRTÉNT VELED? Ez a felettébb kedves reakció Ron barátunktól származott, amint meglátta egy szem húgát, Hermione testében. - Ginny kicsit átrendezett – vigyorgott a lány. Harry megkövülten álldogált a legközelebbi oszlopnál. Arckifejezése mit sem változott, azóta, hogy Gin kirángatta mellőle Miót. Így érthető volt, hogy sok diák, és tanár aggódva figyelte a „kis túlélőt”. (Persze, csak addig, amíg észre nem vették Ginnyt.) - Azt vettem észre! De, hogy hagyhattad? Hermione, te egy okos csaj voltál! - Oh, kösz Ron! Annyira meghat a barátságod – színpadiaskodott Ginny. - Mi történt veled? Ginny megitatott veled valamit? Vagy mi? - Bocsáss meg, Ronald, de most sietnem kell, be akarok nézni a könyvtárba! Ezzel a mondattal némiképp helyreállította a vörös srác lelkivilágát, és volt egy kibúvója is. A bökkenő csak az volt, hogy nem a könyvtár felé indult. - Banyek! Rossz irány... Harry szemeibe már bele se mert nézni. - Hermione! - Mi a szart akarsz? - ingerülten fordult meg, és saját magával találta szemben magát. - Milyen órám is jön? - Bájitaltan, te féleszű! Nyugodtan elkéshetsz, mert szoktam idegesíteni a denevért. Szólj be párszor neki, és el van intézve! - Nem szólok be Pitonnak! Gin idegesen nézett körül, majd az egyik oszlop mögé rángatta be Miót. Suttogva szólalt meg. - Ide figyelj! Piton óráján én vagyok a legszemtelenebb, gúnyos beszólásaim vannak, és mindig kitalálok valamit, amivel kissé felderítem szegény csoporttársaimat. Szóval vegyél nagy levegőt, és hajrá! Ezek után Harry Potter már szinte rohant a gyengélkedőre, gyakori hallucinálásra panaszkodva.
Hermione morgolódva indult az alagsor felé. Semmi kedve nem volt Pitonnal packázni, mert tisztában volt az esetleges következményekkel. Mélyeket lélegezve állt meg a faajtó előtt. Elkésett. - Oké. Csak lazán! Végül is, mit árthat nekem Piton, azon kívül, hogy ha nagyon túlfeszítem a húrt, büntetőmunkára küld? Felsóhajtott, és benyitott. - Késett, Weasley! - mondta fagyosan Piton. - Tudom én azt magamtól is – felelt Mio nyugodtan. Belül viszont szinte reszketett. Hallott már régebben is Ginny szemtelenkedéseiről Pitonnál, de sohasem gondolta volna, hogy most neki kell felelőtlenül táncolnia a férfi idegszálain. - Húsz pont a griffendéltől! És még tíz a feleselésért. - Hol is ülök? - kérdezte Mio tétován. Piton kérdőn vonta fel a szemöldökét. - Úgy tűnik, maga nem változik. Irány az első sor, Weasley! Hermione csüggedten indult a helyére. Megállt egy szőke lány mellett, aki suttogva fordult hozzá. - Megőrültél? Miért kell folyton ujjat húznod vele? - Azt én is szeretném tudni! - válaszolt felháborodottan Mione, majd észbe kapott. - Mármint... - Hagyják abba dumálást, ez nem kocsma! Oké, most vagy soha, Hermione! Nagy levegőt vett, majd pöccintett egy aprót a pálcájával. A hatás nem késett, Piton lába előtt egy láthatatlan kötél feszült meg, aminek következtében a professzor látványosan fejre esett. A teremben halk kuncogások hallatszottak fel. - Most még görbébb orra lesz, mint eddig! - vigyorgott Hermione. Maga is meglepődött, de egész jól játszotta a szemtelen diák szerepet. Nem akarta bevallani magának, de egy kicsit élvezte is. - Weasley! Kétszáz pont a griffendéltől! - ordibált mérgesen a tanár. Mio pedig lopva körülnézett a helységben. Kis akciója derülést okozott a többi hatodévesnek, akik jelen voltak. Végül is nem minden nap látja az ember Pitont pofára esni. Mégpedig szó szerint. - Nem én voltam, professzor! - ellenkezett. - Ne hazudjon, mert még büntetőmunkára is küldöm! - Oké – tárta szét a karjait Hermione, majd hozzátette. - Én voltam. Akkor már kész volt. Kirobbantak a visszafojtott röhögések, voltak akik vörös fejjel veregették meg Mio hátát, és voltak, akik a lány példáján felbőszülve vicces beszólásokkal illették a tanárt. Még Hemione mellett ülő szőke lány is elmosolyodott, majd kitépett egy lapot a füzetéből.
Ez merész volt! De előbb-utóbb meg fogod még szívni, Gin!
Mione homlokráncolva olvasta az üzenetet. Pennát fogott, majd visszaírt.
Éljünk a jelennek, nemde? Nézd meg, milyen jó hangulatot csináltam! És neked is tetszett, ne tagadd!
A szőke lány már nem tudott visszaírni, mert Piton dühtől eltorzult arccal megragadta Hermione karját, és az ajtó felé kezdte rángatni. - Nem vonok le pontot, és nem adok büntetőmunkát, Weasley! Már Dumbledore-hoz viszem az ügyet! Egy kis szerencsével elérem, hogy soha többé ne lássuk egymást! Erőteljesen kirúgta az ajtót, és vonszolta tovább a kissé megszeppent Hermionét, egyenesen az igazgatói irodába.
Következő
|