|
6. Veszekedések
2008.07.18. 21:21
| Hát, ez egy elég rövidke fejezet lett. Bocsi a késésért, de gázok voltak a suliban tanulás terén... |
| |
Ginny igyekezett minél távolabb kerülni a gyengélkedőtől. Magában Hermione nagy segítőkészségét átkozta darabokra. Az a csaj csak bajt tud okozni!
- Bezzeg Frics kikészítésében nem segít – morgolódott Gin.
- Hermione?
- Ó, nem!
- Váj meg! Beszélni akarok veled.
Ginny nyúzott arccal állt meg, hogy Ron Weasley beérje.
- Mondjad, de gyorsan! Dolgom van...
- Rémes változásokon mentél keresztül. De mond csak, HOGY TEHETTED? - kelt ki magából a vörös hajú srác.
- Mégis mit?
- MIT? HÁT EZT AZ EGÉSZET! OLYAN RUHÁKBA JÁRKÁLSZ, MINT EGY.... Nem is találok szavakat!
- Szóval a ruhák idegesítenek? - kérdezte unottan Ginny. - Bocs, de meg kell szoknod. Egy ideig biztos. És nem fogok a te kedvedért...
- NEM CSAK A RUHÁID! HANEM AZ EGÉSZ VISELKEDÉSED! ÉS CSAK ÚGY KIÜTÖTTÉL A MÚLTKOR!
- Hát, ez van. Néha kell valaki leállítani – Ginny a lehető legnagyobb nyugalommal beszélt, ezzel is kiborítva a bátyját.
- LEÁLLÍTANI? HERMIONE, TE TOTÁLISAN MEGHÜLYÜLTÉL! NEM VAGY ÖNMAGAD! FELESELTÉL MCGALAGONNYAL! ÉS HA JÓL TUDOM, FRICS CIGIZÉSEN KAPOTT!
- És akkor mi van? Ez az én életem, és díjaznám, ha nem szólnál bele!
- MÁRPEDIG BELESZÓLOK!
- Öhm, Weasley! - nyekegte Malfoy, aki nem rég bukkant fel - Megtisztelő lenne, ha egy kicsit odébb üvöltenéd le Granger fejét, ugyanis gátoljátok a közlekedést!
- KERÜLJ KI! LESZAROM A KÖZLEKEDÉST!
- Te tudod... - vont vállat Draco. - Mindenesetre Grangerrel váltanom kéne pár szót.
- MÉGIS MINEK?
- Nem mindegy, Weasley?
- Mondjad már, Malfoy! - szólt közbe Ginny. - Mi van?
- Weasleyről van szó – jelentette ki a szőke.
- RÓLAM? - nyerített Ron, de leintették.
- Nem rólad, te barom! A Weasley-csajról!
- Mi van vele? - kérdezte Gin rosszat sejtve.
Hermione döbbenten meredt a poros kötetre.
- Lányok! Luna meg fog haragudni, ha ezt a könyvet kölcsönveszem? - nézett föl.
- Nem hinném – felelt Nora. - Vidd csak!
- Köszi! - mosolygott Mio, majd a könyvvel a kezében szó szoros értelmében kivágtatott a gyengélkedőről.
A két lány értetlenül nézett össze.
Hermione egyenesen a griffendél klubhelységébe sietett. Ott ledobta magát az egyik kanapéba, és türelmetlenül kezdett lapozni a régi kiadásban.
- Ez az! - sóhajtott fel megkönnyebbülten.
„Lélekköltözés, avagy a testek cseréje
Elégedetlen az életével? Ki próbálná, hogy milyen lehet másnak lenni? Más ember bőrében? A megoldás egyszerű, és tökéletes. Nem kell semmi mást tennie, csak meg kell közelítenie a személyt, akinek a testébe szeretne bújni, úgy két méterre. Erősen koncentrálnia kell az arcára és közben fel kell idéznie saját vonásait is. Azután mondja ki magában minél többször a következő szavakat: anima transitum. Ez latinul ez annyit tesz, hogy lélek költözés. Egy ókori latin varázsló fejlesztette ki ezt a roppant bonyolult eljárást. „
Hermione ingerülten lapozott tovább.
- És, hogy lehet visszafordítani? - kérdezte magától. - Megvan!
„Ha megunta a másik életét, egyszerűen visszaköltözhet a saját testébe. Álljanak szemtől szembe, és egyszerre mondják ki újra a varázsigét! Ha erősen koncentrálva végezték el a folyamatot, akkor másnap már mind a ketten a saját bőrükben találják magukat.”
- EZZAZZ! - kiáltott fel elégedetten Hermione, és örömében ugrálni kezdett a kanapén.
Már megszokta a kicsik érdeklődő és zavarodott tekintetét.
- VÉGE LESZ! KIRÁLY!
- Öhm, Ginny!
Hermione döbbenten nézett a hang irányába.
- Helló, Tilda!
- Tina vagyok!
- Oh, bocsi – nevetett fel Mio. - Mindig elfelejtem. Mit is szeretnél?
- Talán, hogy figyelj rám! Totálisan nem törődsz velem, semmibe veszel, és inkább Hermionéval lógsz, mint a legjobb barátnőddel!
- Öh, izé...
- Régen semmi sem állhatott közénk. De most, egyrészt jött Harry, másrészt meg... Valamit titkolsz előlem, Gin!
- Hát... tudod...
- Eddig mindent lenyeltem, és eltűrtem, de most már elég!
- Tina!
Hermione ijedten fordult a mély hang irányába. Harry volt.
- Beszélhetnék Ginnyvel?
- Nem! Most én beszélek vele! Elég, hogy semmibe vesztek! Állandóan együtt vagytok, és én szétunom az agyam! Te... Te elveszed tőlem a legjobb barátnőmet!
- Oh, bocsánat! - tárta szét a karjait Harry. - De mégiscsak én vagyok a barátja! És, naná, hogy inkább velem van! De most engem is hanyagol. Miattad!
- Miattam? Pont az, hogy ENGEM hanyagol! Potter, te egy undorító kis...
Hermione nem bírta tovább. Világ életében gyűlölte, ha körülötte veszekednek, de ha rajta, akkor már egyenesen ki volt akadva.
- Hahó! Figyeljetek már rám! - próbált közbeszólni, de kevés sikerrel.
Harry és Tina szinte egymásnak ugrottak. Tina az ökleivel ütögette Harry mellkasát, és kiabált, míg a srác próbálta lerázni magáról.
- Minden a te hibád! Elvetted Ginnyt!
Betelt a pohár. Hermione feje vörös lett a dühtől. Kétségbeesetten gondolkozott, hogy mit is tehetne. Végül nagy puffanással került a földre. Szemét becsukta, és próbált nem a sajogó derekára figyelni, hanem arra, hogy elég meggyőző legyen.
- GINNY! Jól vagy?
- Elájult. Vigyük le a gyenguszra!
- Her... Mármint Ginny! - rontott be Gin a faajtón. - Malfoy mondta, hogy mi történt... De mégis...
- Mi történt? Elájult egyszerűen – magyarázta Madam Pomfrey.
- Rendbe jön?
- Nem vészes. Biztos a sok stressz...
- Aha, biztos.
- Szerintem hagyni kéne egy kicsit.
- Igaz – mondta Madam Pomfrey. - Pihennie kéne. Majd később nézzetek be!
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
