|
9. Testcsere2
2008.07.18. 21:26
Na, itt a fejezet (sok-sok késés után... :S bocsika!), amiben Ginny és Hermione immár tudatosan testet cserl, vagyis visszaváltoznak. Többet nem mondok. Légyszi írjatok kritikát!
Hermione nagyot ásítva kelt fel a kényelmes ágyából. Örömmel konstatálta, hogy hétvége van. Egész meleg is volt, a nap sütött, madarak csiripeltek. Mione mosolyogva lépett be a fürdőszobába, és még nagyobb mosollyal nézett a tükörbe. Visszakapta a testét! Újra Hermione Granger volt. Ennél jobban már nem is indulhatott volna a napja. Magában dúdolgatva lépkedett vissza a szobába, hogy keressen valami ruhát. Tűnődve vizsgálgatta a kedvenc hosszú ujjú fekete fölsőjét. Életében először gondolkozott el komolyan, hogy mit vegyen fel. Amikor Ginny kissé más stílusú ruhákat vett fel, először mélyen megbotránkozott. De abban a három napban, amíg nem Hermione uralta a saját testét, annyira megszokta magát, olyan Ginnysnek, hogy a végén már nem is akart sokat változtatni rajta. Gondolkodva ült le az ágyára. Kedvenc fekete fölsője már nem is volt a kedvence.
- Oké. Ha nagyon gáz, akkor még mindig van visszaút – jelentette ki halkan.
Szép csöndesen összeszedte a ruháit, és beköltözött vele a fürdőszobába. Mindig is szerette azt a nagy, kék keretes tükröt, amelyben teljes életnagyságban láthatja magát. Az elé telepedett le. Felvette a fekete fölsőt, majd kissé tétovázva a pálcája után nyúlt.
Ginny és Harry nagyban smároltak a kanapén, amikor Hermione vidám hangulatban lerobogott a lépcsőn.
- Jó reggelt! - mosolygott a párosra, és már ment is volna tovább.
- Hé, Mio! - szólt utána Gin. - Bocs, szívem!
Azzal egy jól irányzott mozdulattal kitépte magát Harry karjai közül, és Hermionéhoz rohant.
- Mi ez a normális szerkó?
- Rádöbbentettél egy-két dologra, Ginny. Átalakítottam a ruhatáram.
- Gratulálok! Bár, nem olyan jó, mint az enyém...
- Oh, fogd be! - vigyorgott Mio. - Egyébként, milyen volt a büntetőmunka?
- Tűrhető – válaszolt kitérően a vörös.
- Akkor jó. Mikor kell mennem legközelebb?
- Hétfőn, hatra.
- Oké. Lemegyek a parkba egy kicsit. Sziasztok! - mondta Mione, majd távozott.
- Voltál büntetőmunkán? - kérdezte Harry kissé kótyagosan.
- Kicsit rossz voltam – válaszolt Ginny somolyogva.
Hermione élvezte a meleg napsütést. Először Hagridhoz akart lemenni, de aztán meggondolta magát. Szemét behunyva sétált a tó felé. Madarak csiripeltek, a virágok illatoztak, az ég tiszta kék volt. Hermione levette a cipőjét, és mezítláb sétált a zöld füvön. Boldogan lépkedett a tó partján. Leült egy sziklára, és a vízbe lógatta a lábát. A víz nem volt hideg, sem meleg. Mio felszabadultnak érezte magát, mint aki nemrég esett át egy nagy megpróbáltatáson, és a „szélcsendben” van. Tulajdonképpen ez igaz is volt. A testcsere nagyon zűrös volt, felbolygatták vele a hétköznapjait. Ha nem tanult volna előre, akkor most semmi ideje nem lenne.
„Így visszagondolva azért nem volt olyan vészes” - gondolta magában. - „Még talán élveztem is.”
Bizonyos szinten jó volt elengedni magát „Ginny módra”. Lazán, szemtelenül, merészen viselkedni. Hermione elhatározta, hogy részben át fogja venni Gin elveit. Persze, nem akar cigizni, vagy Piton idegeit húzogatni, de lejjebb fog venni a tanulásból, szabadabban öltözködik és lazább lesz.
- Nézd má', Granger! - hallotta meg Malfoy hangját. - Azt hittem, még húzod a lóbőrt.
- He? - nézett vissza a lány.
- Alszol – vont vállat a szőke, és leült Hermione mellé, a sziklára. - A tegnapi büntetőmunka miatt.
- Kidobott az ágy – mondta Mio, meglepődve Malfoy normális hangnemén. - És, te miért nem alszol?
- Koránkelő vagyok. Mit csinálsz itt?
Hermione elképedve bámult maga elé. őszintén reménykedett benne, hogy Ginny nem állt le nagy barátságot kötni Malfoyjal egy sörözés és szkanderozás kíséretében. De, más magyarázatot nem tudott elképzelni a srác viselkedésére.
- Hahó! Granger!
- Mi van?
- Kedves Granger, tudod, én utálom, ha nem tisztelnek meg a társaságomat kellő figyelemmel – kezdte piszkálni a körmeit Draco.
- Na jó! Mi a szarért jöttél ide?
- Párbajozni.
Hermione azt hitte, hogy rosszul hall. Draco Malfoy emberi módon felkeresi, és kijelenti, hogy párbajozni akar vele? Nem támadja hátba, vagy valami?
- A múltkori kis csatánk az átváltoztatástan teremben meghozta a kedvem... - magyarázkodott a mardekáros. - És, gondoltam, ha akarsz, párbajozhatnánk egyet. Bár, akkor is párbajozni fogunk, ha nem szeretnéd, de...
- Milyen múltkori csatánk? - hüledezett Hermione.
Magában elhatározta, hogy megnyuvasztja azt a Ginny Weasley névre hallgató egyént, aki bezavart az életébe.
- Tegnap volt, Granger – vonta fel a szemöldökét Draco.
- A fene emlékszik már rá! Mi volt tegnap?
Draco értetlenül figyelte Hermionét. Mostanában rengeteg dolog volt, amire nem talált magyarázatot, és ez is ezek közé tartozott. „Granger nem ért valamit. Ez abszurd.”
- Most jössz, vagy nem? - állt fel a szőke.
Hermione elgondolkozva üldögélt tovább a sziklán. Ha nem megy, akkor kap a nyakába egy-két „jó szándékú” rontást, amitől megváltozik a véleménye. Ha megy, akkor megy. Meglepődött, de igazából felettébb pozitívnak találta, hogy Draco Malfoy megjelenik, és párbajozni hívja.
- És ki lesz a segédem? - kérdezte tétovázva.
- Ugyan, Granger! Nem akarlak kinyírni.
Hermione nézésétől Draco felsóhajtott, és visszaült.
- Na jó. Úgy érzem, hogy... Hogy is mondják? Rád akadtam.
- MI VAN?
- Mármint nem úgy! - védekezett Draco. - Ellenfelemre akadtam, vagy, hogy van már! Te is jól párbajozol, és egyforma erősek vagyunk. Már csak ezért sem akarlak kinyírni.
- Hát, ez kedves.
- Na ugye! Én is ledöbbentem, de nem csak kanos, vagy kajás tudok lenni.
„Valamiről megint lemaradtam. Biztos egy újabb Ginny -féle meglepi...” - gondolta Hermione.
- Oké. Akkor menjünk! - állt fel ezúttal Mio.
- Hé, Granger! Vegyél fel valamit, mert még a végén nem az átkokra fogok figyelni!
Ronald Weasley ingerülten csörtetett végig a folyosón. A húga, és a legjobb barátja a klubhelységben nyalakodnak. Már megint. Ginny mind a két barátját elrontja! Hermione vadóc lett, és túl... Inkább hagyta. Megállt, és kipislogott az ablakon. Gyönyörű kilátás nyílt a parkba. A zöldes fű, a kéken csillogó tó, Hagrid kunyhója, Malfoy....
- Micsoda??? - Ron földbe gyökerezett lábakkal, és leesett állal bámult kifele.
Ott volt Malfoy, és Hermione, aki feltünően rövid sortban, és egy alakját jól kiemelő fölsőben végigsétált a fűvön. Szép nyugodtan eltávolodtak egymástól, és megfordultak. Meghajoltak, és felemelték a pálcájukat.
- BUNYÓ VAN! HOZZATOK MÁR VALAMI KAJÁT! - ordibált Ron, és kényelmesen elhelyezkedett az ablakpárkányon.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
