|
10. Őrültek
2008.07.18. 21:27
Hát, bocs, de ez egy elég rövidke fejezet lett. De sietek ám a feltöltéssel! Nagyra értékelném, ha írogatnátok nekem valamit kritika gyanánt.
Luna Lovegood bágyadtan nyitotta ki a szemét. Pár kósza pillanatig nem is látott semmit, de aztán kitisztult a kép. Amit először meglátott, az Ginny Weasley mérges arckifejezése volt.
- Szia Luna! Gondolom tisztában vagy vele, és teljes mértékig megérted, hogy ki akarlak nyírni...
- Öh...
- Rendesen becsesztettél, minden ok nélkül!
A szőke lánynak nehezére esett visszaemlékezni, és nem teljesen értette, hogy mit akar tőle a griffendéles. Végül mégis összerakta a dolgokat, és már sokkal kellemetlenebbül érezte magát.
- Én nem akartam...
- Ebben erősen kételkedem!
- Figyelj Ginny, had magyarázzam meg!
- Érdeklődve várom.
- Féltékeny voltam - kezdte. - Testet akartam cserélni veled, egy napra, de elrontottam a varázslatot. Hermione valahogy bejött a képbe, és egyszerűen minden összekavarodott. Aztán másnap egyszer csak azt veszem észre, hogy rohadt furán viselkedtek mind a ketten.
Luna egy pillanatra elhallgatott, és felsóhajtott.
- Én segíteni akartam nektek, rohantam is föl a lépcsőn, hogy visszaállítsam a testcserét, de aztán valamelyik őrült fellökött, és azóta nem emlékszem semmire – darálta végig.
Ginny csak pislogott párat, és próbálta megemészteni az információtömeget, szemmel láthatólag nem sok sikerrel.
- Azért, te Ginny vagy, ugye? - kérdezte félénken Luna.
- Aha...
- Mégis, hogy? Megtaláltátok a könyvet?
- Aha...
- Gratulálok. Én tényleg nem akartam semmi rosszat, Ginny, nem tudom, mi ütött belém, én csak...
- Aha...
Hirtelen betört a gyengélkedő ablaka, és egy focilabda repült be.
- MI EZ ITT, KÉREM? - jött be Madam Pomfrey.
- Elnézést, visszakaphatnánk a labdát? - ordított be Draco Malfoy, félig röhögve.
Hermione Granger is ott állt mellette, kezében pálcával, de nem jutott eszébe a megfelelő varázslat, a hiba kijavításához. (Ilyen is ritkán van!)
Ginny még nem tért magához, Madam Pomfrey hüledezett éppen, így Luna szép komótosan kiszállt az ágyból, belelépett pár üvegszilánkba, és visszahajította a focilabdát a fiataloknak.
- Három-kettő nekem, Granger! Köszi, Lüke!
- Aha...
- Jézusom! Asszem beveszek valamit...
Harry elhanyagolva érezte magát. Amikor Tina benyőgte, hogy Luna ébredezik, Ginny egyik pillanatról a másikra eltűnt. Harry még annyit sem tudott mondani, hogy kviddics. Erről jutott eszébe, hogy a sok sokk hatása alatt el is felejtett edzéseket tartani. Úgy gondolta, hogy ha a csaja lelépett, ideje megkeresni Ron barátját, akit szintén hanyagolt az utóbbi időben. Tanácstalanul indult el a Roxfort folyosóit baktatva, vörös hajú haverja után kutatva. Megtalálta, ahogy ott ült az egyik ablakpárkányon, kezében egy zacsi popcornnal, mély álomba szenderülve. Harry könyörtelen volt.
- ROOOOOOOOOOOON!
- Mmmi vhha... van?
Nyújtózkodás, ásítás, és kevésbé értelmes arckifejezés.
- Szombat – vont vállat a sebhelyes, és elvette a kukoricát.
- És?
- Mit szólnál egy kviddicshez?
Ron úgy ugrott le az ablakpárkányról, hogy félő volt, hogy az épület kinti oldalán köt ki.
- Ennyire nem kell sietni – mondta Harry. - Jössz?
- Még szép – vigyorgott Ronald, és visszavette a popcornt. - Öt perc múlva a klubhelységben!
Hermione futott. Draco futott. Két fa felé. Dracónál volt a labda. Ügyesen vezette, könnyen kicselezte a lányt, és valószínű volt, hogy újabb gólt szerez az egy személyes csapatának. Ekkor jött be a képbe Ron és Harry, kviddicsfelszerelésben, és teli energiával.
Harry seprűje „véletlenül” ferdén állt, ennek következtében Malfoy egy óriásit esett. Rá a labdára. Füttyvihar az ablakokból, paradicsom-, és salátaeső, kedves beszólások. Hogy Harrynek, vagy Dracónak szóltak, azt Hermione nem tudta eldönteni.
- Ti mit csináltok? - nézett körbe Ron.
- Focizunk – könyökölt föl Draco.
- Na ne má'! Fociztok? - döbbent le Harry, aki tudta miről van szó.
- Mi az a foci?
- Beállhatunk?
- Nem!
- De!
- NEM!
- DE!
- Mi az a foci?
- DE!
- NEM, NEM, ÉS NEM!
- Beállhatunk?
- DE!
- KUSS, MINDENKINEK! - ordított közbe Ginny, hogy oldja a kedélyeket.
Tényleg csönd lett.
- Nem is tudnak játszani – jelentette ki Draco kedvetlenül.
- Csak Ron nem tud – felelt Hermione. - Had álljanak be!
- Már nem azért, de ez így gáz! Malfoy, te mióta jópofizol velünk?
- Csak Grangerrel, Weasley. Egyébként úgy volt, hogy párbajozunk. Aztán, valahogy bejött a képbe ez a labda, és...
- Nem ez a lényeg.
A négy fiatal tanácstalanul nézett egymásra. Ez még a megszokottnál is furcsább szituáció volt. Pedig akkortájt jócskán voltak fura helyzetek.
- Vegyük sorba! - szólalt meg Ron. - Hermione meghülyült.
- HÉ!
- Nem viselkedett beszámíthatóan az elmúlt pár napban, hogy finoman fogalmazzak. Most itt áll, egy rövid sortban és...
- Ezt hagyjuk!
- ... Jó, hagyjuk. Szóval itt áll, Malfoyjal, és az imént csesztük el a mugli játékotokat. Normálisan beszélgetünk egy mardekárossal, és be akarunk állni a játékba. Fenn áll a veszély, hogy még jól is fogjuk érezni magunkat...
- Hagyd abba Weasley, ezt még hallgatni is rossz! - szörnyülködött Draco. - Egyszerű a magyarázat. A közelmúltban Weasley... Nem te Weasley, és Granger elkezdte a meghülyülést. A tegnapi büntin és is meghibbantam, és magammal rántottam pár embert. Ti meg csak folytatjátok a láncot.
- Eddig oké.
- Olyan hülyék vagytok! - temette a kezébe arcát Hermione.
- TE BESZÉLSZ?
- Jól van na!
- Szerintem mindenki higgadjon le! Itt a hétvége, pihenjük ki magunkat, és felejtsük el az egészet! - állt elő a javaslattal Draco.
- Egyet értek! - mondta Ron. - Jössz kviddicsezni?
- Persze, miért ne?
És a három fiú elindult a kviddicspálya felé, teljes egyetértésben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Magára hagyták a fejét csóváló Hermionét, aki úgy döntött, hogy még aznap ellátogat a gyenguszra. A Roxfort ablakaiból lassan elpárologtak a csalódott diákok, amiért sem bunyót nem láthattak, sem focimeccset. Minden nyugovóra tért.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
