|
11. Boldog őrültek
2008.07.18. 21:29
Totál hülye voltam, amikor írtam ezt a fejezetet, így visszagondolva. Remélem elnézitek nekem, és írtok valami kritikát....
Másnap volt már. Draco átvágott a parkon, egyenesen a tó felé igyekezett. Viszonylag gyorsan odaért ahhoz a részhez, ahol tegnap Hermionéval beszélgettek. Nem tévedett, a lány most is ott ült, ugyanazon a sziklán, bámulva a sima víztükröt. Draco rögvest leült mellé, magára vonva ezzel Mio figyelmét.
- Helló Malfoy! Mi járatban?
- Hozzád jöttem.
- Kell a bűbájtan lecke?
- Jól jönne, de nem ezért kerestelek meg.
- Hanem? - kérdezte érdeklődve Hermione.
- Meg akarom köszönni, hogy én is őrült lehetek.
- Hát, tökéletesen elsajátítottad, ahogy látom... Mond, te normális vagy?
Mio szánakozva tette a kezét Draco homlokára, hogy megnézze, van-e láza. A srác lerázta magáról Hermione kezét, majd nagyot sóhajtott.
- Pont az, hogy nem! És örülök neki!
- Szólok Madam Pomfreynak! - ajánlotta fel a lány, és már kelt is volna fel, de Draco megragadta a karját, és szinte kényszerítette, hogy üljön vissza.
- Figyelj rám, Hermione! Tegnap volt életem eddigi legjobb napja. Megtanultam focizni...
- Öhhöm!
- Igenis, megtanultam! - háborodott fel a szőke. - És, tök jót dumáltunk. Aztán, elmentem kviddicsezni Potterrel, és Weasleyvel. Hát, rohadt buli volt az is. Aztán lementünk Roxmortsba, és seggrészegre ittuk magunkat, és kibeszéltük a tanári kart.
- Ez megmagyarázza a fiúk reggeli állapotát – tűnődött a griffendéles.
- Az a lényeg, hogy rájöttem, hogy Potty közel sem olyan szent, és Weasley nem is annyira kétbalkezes féleszű, mint mutatja. És ezt neked köszönhetem. Felfedeztem, hogy király bolondnak lenni!
Hermione együttérzően nézett rá. Agybaj ellen nincs gyógyír!
- Amikor te adtad ki a taccsot, először csak röhögtem. De, már tudom, hogy a VILÁG LEGJOBB ÉLMÉNYE, HOGY SÍK HÜLYE VAGY!
- Kuss, te barom! - fogta be a száját Mio. - Még meghallják!
- Lehet, hogy holnap befestem kékre a hajam, fehérre a körmöm, és kiállok egy plakáttal a suli elé, amire az van ráírva, hogy „MCGALAGONY A LEGJOBB NŐ A FÖLDÖN”.
- Menthetetlen eset vagy, Malfoy - sóhajtott Mione. - Totál hülye!
Draco nevetni kezdett. Végül Hermione is csatlakozott. Nevetésük elhallatszott a kastélyig. Aki meghallotta, megrázta a fejét, elsuttogott egy „hülyék vagytok”-ot, és mosolyogva ment tovább.
Hermione bent ült az átváltoztatástanon. Nem figyelt. McGalagony valamit rizsázott, de nem érdekelte. Dracót nézte, aki a terem másik végéből tátogott neki valamit. Mutogatott is, de Mio azt már végképp nem értette. Nevetve fordult el, egyenesen a tanárnő felé.
- Hagyják már abba, Malfoy! - sziszegte ingerülten McGali.
- Nem kaphatunk még büntetőmunkát? - kérdezte Draco visszafojtott röhögéssel.
A professzor enyhe meglepetéssel az arcán intette nemet, mire Draco megjátszott bosszúval az asztalra csapott.
- A ....*sípszó*...... életbe!
- Na, de Mr Malfoy!
- Tessék, tanárnő!
- Viselkedjen, kérem!
A szőke nyomban kihúzta magát, komolyságot erőltetett az arcára. Tetetett figyelemmel nézett McGalagonyra, amíg az el nem fordult. Hermione kedvtelve bámulta a mardekárost, aki éppen valamit körmölni kezdett. Hamarosan meg is tudta, hogy mit írt.
Mit szólnál egy kis kiruccanáshoz?
Mio vigyorogva fogott pennát, és írt vissza.
Attól függ, hogy hova.
- Vingardium leviosa! - suttogta a papírfecnire mutatva, ami így átlebegett Draco kezébe.
A griffendéles visszafordult McGalagonyhoz. A professzorasszony a táblánál magyarázott valamit. Hermione újra Draco felé tekintett, aki elégedetten rakta le a pennáját, és juttatta el a levelet Miónak.
Roxmorts?
A lány is íróeszközt ragadott, és kis gondolkozás után visszaírt:
Benne vagyok. Mikor?
A válasz nem késett sokat:
Óra után. Lógjuk le a többit! Lent várlak a sziklán.
- Mr Malfoy, hányszor szóljak? Hagyja abba a szórakozást!
- Hallom, összejöttetek Malfoyjal – vigyorgott sokatmondóan Ginny.
Az óra már véget ért, Hermione nem rég ért föl a klubhelységbe. Át akart még öltözni, mielőtt lemegy a parkba.
- Mégis ki mondta ezt a baromságot? Sohasem kezdenék egy görénnyel!
- Pedig Parvatiék érdekes dolgokat csiripeltek... Elvileg Draco kiválóan csókol...
- És ők ezt honnan tudják? - állt meg Mio. - Csókolóztak Malfoyjal?
- Ugyan, mit gondolsz!? - somolygott a vörös. - Lavender unokaöccsének a féltesójának a volt barátnője mesélte, hogy az ő volt pasijának az ex-étől tudja, hogy az egyik hollóhátas arról beszél a folyosón, hogy milyen jó volt hallani, ahogy a legjobb barátnője mesélte, hogy smárolt a szőke herceggel.
- Akkor megnyugodtam – lélegzett fel Hermione. - Már azt hittem, hogy az én egyetlenem képes volt megcsalni... Parvati és Lavender nem áll meg a csóknál.
- És, te ezt honnan tudod?
- Lavender egyik volt fiújának a régi csajának a húgának a titkos szerelmének a kedvenc tanárának a lelki szemetesének a kisöcsének a szeretője említette, úgy egy hónapja – vont vállat Mio. - Rohannom kell, randim van egy görénnyel!
- De, ugye nem Malfoyjal?
- Még csak az kéne! Mazochista még nem vagyok. Csak őrült...
Ginny mosolyogva nézett utána.
- Na, jó! Ma már túl sokat beszéltem. Hol van Harry?
Draco lent várakozott a parkban. Mikor meglátta a közeledő ismerős alakot, felélénkülten állt fel.
- Na gyere, cica! Lemegyünk a faluba, és beülünk a legporosabb kocsmába!
- Igenis, uram! - tisztelgett Hermione, és viccesen belekarolt a szőke srácba.
Vidáman szökdécselve indultak el, egy angol dalocskát énekelve, meglehetősen hamisan.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
