|
12. Szép az élet...
2008.07.18. 21:30
| Draco és Hermione összejön. Hivatalosan nincs kimondva, de az kit érdekel? Ez, sajna megint egy rövid fejezet lett, bocsi! |
| |
Draco nem számolt az aprócska ténnyel, hogy hétfőn, délelőtt nem nagyon voltak nyitva az üzletek Roxmortsban. Így a két fiatal beült egy kicsit a Szárnyas Vadkanba, megittak pár vajsört, ribizlirumot, violalikőrt és lángnyelw wiskyt...
- Kezdek szé...szédülni – jelentette ki Mione a sokadik üveg után.
- Gyere, induljunk... Hukk! - mondta Draco, akinek kissé imbolyogva, de sikerült talpra állnia.
Hermionénak már nem ment olyan könnyen. Az asztallapra támaszkodva próbálta magát állóhelyzetbe tornázni, nem sok eredménnyel. A mardekáros sietett a segítségére, – megragadta Mio karját, és egy határozott mozdulattal magához rántotta, - aminek az lett a következménye, hogy vigyorogva kötöttek ki a padlón. Az öreg csapos fejcsóválva törölgette tovább az egyre piszkosabb poharat. Végül a két diák nagy nehezen elvánszorgott a Roxfort kapujáig. Arcukról nem olvadt le a beteges vigyor, így teljesen érthető, hogy a kis nebulók inkább elszaladtak előlük. Draco és Hermione korántsem találta olyan rémisztőnek a szituációt, fergeteges jókedvvel botorkáltak fától fáig a Roxfort parkjában. Mire odaértek kedvenc tóparti helyükre, teljesen kimerültek.
- Huh! Elfá..radtam – jegyezte meg Hermione.
- Én éhes vagyok. Szerezzünk már valami kaját!
- Amikor jöt.. tünk, lá..láttam Crackot és Monstrót, közel ho..hozzánk.
- Náluk mindig van valami ehető – vonta le a következtetést Draco.
- Invito kaja!
Hamarosan egy egész tál muffin tűnt fel a láthatáron. A szőke gyorsan elkapta, és élvezettel kezdte majszolni.
- Adj már nekem is! - kiáltott fel Hermione.
Megpróbálta elvenni a tálat, de sikertelenül. Egy kis csata következett be kettőjük közt a muffinos tálért, pontosabban a tartalmáért, de hamar elhallgattak a közeledő két ismerős hang miatt.
- Erre repült...
- Ha a kezem közé akad az a gyökér...
- Nyugi, megtaláljuk! Megjárja, hogy ellopta a desszertemet!
- Desszertünket!
- Igen, úgy értettem...
Draco és Mio rémülten néztek össze. A srác hangtalanul mutatott az egyik közeli bokorra, ami már szinte belelógott a sima tükrű vízbe. A griffendéles értette a jelzést, néma csöndben kúszni kezdett Draco után.
- Hol a muffin? Nem tűnhetett el!
- Gyere elő, muffintolvaj, vagy mi keresünk meg! - fenyegetőzött Crack az öklét rázogatva.
Draco elérte a bokrot, és szép óvatosan bemászott alá. Viszont Hermione nem volt ilyen ügyes. Túl nagy volt a lendülete, és szinte beszánkázott a növénybe. Magával rántotta a szőkeséget, aki ijedtében elejtette a muffinos tálat.
- Áááááááááááááááááááá!
PLACCS!
- Hé, mi volt ez?
- Te, Monstro! Itt a kaja.
- He? Szuper! Fogd meg, és húzzunk innen!
A két behemót pedig eszerint cselekedett. Két perc múlva már eltűntek a fák között.
- Granger, te eszement! - szitkozódott Draco csurom vizesen. - Oda a muffin, miattad!
- Bocsi! Véletlen volt.
A mardekáros dühösen tápászkodott fel, de pont eltalálta egy sárgolyó.
- TE! Ezt még visszakapod! - bődült fel Draco.
Hermione nevetve akart menekülni, de nem volt sok esélye. A szöszi rávetette magát, és erőteljesen lenyomta a víz alá. Mio fuldokolva jött fel, a hajában hínárdarabokkal. Óriási vigyor terült szét Malfoy arcán, ezzel még jobban feldühítve a lányt. Nemsokára nagy verekedés főszereplőivé váltak mind a ketten. Élvezték a „játékot”, sokat nevettek.
- Fogd be az orrod, Granger! - figyelmeztette Draco Hermionét, majd a következő pillanatban jó nagy adagot fröcskölt az arcába.
- Hé! - kiáltott Mione. - Na megállj!
Bámulatos sebességgel vetette rá magát a srácra, és terítette le.
- Öhm... Nem akartok focizni vagy kviddicsezni egyet? - hallatszott egy bizonytalan hang a partról. - Nem muszáj, csak gondoltuk...
A két fiatal elengedte egymást és hunyorogva pislogtak a hang felé. Ron Weasley és Harry Potter zavartan integettek feléjük.
- Megyünk – bólintott Draco. - Egy perc!
- Oké! Megvárunk a füvön...
Draco és Hermione észre sem vették, hogy egymás kezét szorongatva kászálódtak ki a tóból. Amikor végre stabil talajon álltak, leültek pihenni.
- Még mindig hínáros a hajam? - kérdezte a lány, mire Draco ráemelte a tekintetét.
- Már nem – felelte a szőke, és megfogta az egyik barna tincset.
Mio lélegzetvisszafojtva figyelte a másik mozdulatát.
- Nem tudom mi lenne a jobb... Játszani Potterékkel és veled, vagy... - nem fejezte be.
Lassan Hermione felé hajolt, és szájon csókolta.
- Hé, jöt... - jelent meg Ron, de elharata a mondatot.
Elképedve bámulta, hol Dracót, hol Hermionét.
A két fiatal megszeppenve rebben szét.
- Most van jobb dolgunk is – vigyorgott Draco Ron, Harry és Ginny meghökkent arcába, és visszafordult Mio felé, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták.
- Hogy egyesek milyen mázlisták! - dünnyögte Luna Lovegood a Draoc-Hermione párost bámulva.
Aztán továbbsiklott a tekintete a másik kettősre: Harryre, és Ginnyre.
- Ha úgy vesszük Hermione Granger és Draco Malfoy mindent nekem köszönhet. Én indítottam el a testcserét... Nekem is járna a kikapcsolódás...
Luna eljátszadozott az egy újabb testcsere-kísérlet gondolatával. Ő lehetne Hermione... Sokan mondják, hogy Malfoy észveszejtően csókol. Kipróbálhatná... Aztán észrevette Ront, aki szintén magányosan tengődött az egyik közeli fánál. Luna elmosolyodott.
- Na, végre valaki!
Szép lazán odasétált Ronhoz, és se szó, se beszéd, átkarolta.
- Nem akarsz velem kavarni? - nézett az elképedt srácra. - Jó páros lennénk.
- Öh...
- Hát ez ragyogó! - virult fel a szőke lány. - Akkor én most a barátnőd vagyok! Mit szólnál egy randihoz este hatkor?
Meg se várta, hogy a vörös reagáljon, mondta tovább a magáét.
- Egy esti repülés... Apa azt mondja, hogy kiöli a szervezetből a matund-trágyát. Nekem is olyan seprűm van mint neked. Rolsep-R nem t'om hányas. De ugyanolyan. Akkor benne vagy?
Szegény Ron nagy csapdába esett. Az elkövetkező pár hétben gyakori hobbijává vált a szőke lányok közelében elbújni valahova, és órákig kuksolni a férfi vécében, tanulásra, vagy hasmenésre hivatkozva. És valahogy mindig borongós lett a hangulata, ha szóba került a Hírvevő, vagy a slukkos pimpli. De a többiek csak nevettek rajta.
-----------
szerzői megjegyzés: azt a matund-trágyát nem tom, hogy találtam ki, de az biztos, hogy nem jelent semmit.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
