|
5. Hermione mentőötlete
2008.08.16. 22:03
Még pár vita, majd Hermione mentőötlete. Eközben Draco is változik.
Csak a karácsonyfát díszítették együtt. Hermione nem volt hajlandó azt a munkát is a mardekárosra bízni. Már így is rémesen festett a klubhelység a lány szerint.
- A fa zöld-ezüst lesz, Granger!
- Nem! A griffendél klubhelységében van, úgyhogy piros-arany lesz.
- Ki nem szarja le, hogy hol van? Zöld és kész!
Hermione idegesen kivett egy piros díszt, és felrakta a fára. Erre Draco is kivett egy zöld gömböt. A lehető legmagasabbra akasztotta fel, és levette a piros díszt.
- Vedd le, Granger, ha tudod!
A lány egy pálcasuhintással pirossá varázsolta a gömböt.
- Te ostoba kis sárvérű!
- Igen, igen. És felkapaszkodott is vagyok, tudom.
Hermione gúnyos stílusa csak olaj volt a tűzre. Draco teljes erőből nekiment a griffendélesnek, aki átesett az egyik kanapén.
- Igazán kedves vagy, Malfoy. De ettől még nem lesz kész az a rohadt fa! - tápászkodott fel a lány.
- Majd én elintézem – vont vállat a szöszi. - Vingardium Leviosa!
Az összes zöld dísz fölemelkedett és felakasztotta magát az ezüstfenyő ágaira.
- Valamit kihagytál, Mr Tökély. Vingardium Leviosa!
Erre jöttek a piros díszek is. Az arany angyalkák és az ezüst ajándékos dobozok nem kerültek föl. Draco mindenképpen csillámokat akart szórni a fenyőre, Hermione viszont a műhó mellett volt, és hallani sem akart másról. A szalmadíszeket mind a ketten ellenezték. Ez volt az egyetlen dolog amiben egyetértettek. Végül a griffendéles nyert, a műhó pedig feldobta az egész látványt. Együtt (!) fölrakták az égőket, és csodálkozva néztek föl a karácsonyfájuk gyönyörű ágaira.
- Egész szép lett...
- Kár a pirosért.
- Fulladj meg!
- Fordulj föl!
- Csak utánad!
- Lányoké az elsőbbség!
- Te még ahhoz is bunkó vagy, hogy előre engedj valakit!
- Attól függ, hogy hol kell előre engedni valakit, Granger!
Hermione lenyelte a következő mondatát. Mérgesen költözött a kandalló előtti kanapéra.
- Mi van, Granger? Ennyi a szókincsed? Vagy megsértődtél?
- Simán belátom, hogy egy szánalmas barom vagy.
- Ugyan! Csak nem ismersz.
- Jobb így nekem – szólt a lány, és betakarózott.
Draco mérges volt. Nagyon szívesen veszekedett volna tovább, neki külön öröm volt Granger idegein ugrálni. Mégis mit mondjon, hogy megint veszekedjenek? De Hermione már a másik oldalára fordult, és egyenletes szuszogás hallatszott már csak felőle.
Közeledett a karácsony, de a két fiatal vitái nem enyhültek. Minden nap véres csatákat vívtak, és csak alvás közben pihentek. De eközben Draco elég sokat gondolkozott. Tudta, hogy a szüleinek nem szabad megtudniuk, hogy csak ő, meg Granger tartózkodnak a Roxfortban. Abból nagy baj lesz, mert utánuk küldhetnek egy rakat halálfalót, akik igaz, maguktól is jönnének, de akkor is! Ezért Draconak muszáj volt valamilyen ajándékot küldeni a szüleinek, de a baglyok hiányában ez elég nehéz volt. Sok éjszakát töltött merengéssel, és ezt Granger is észrevette. Karácsony előtt, az egyik éjszaka meg is kérdezte a mardekárost.
- Malfoy, mi a fasz bajod van?
Hermione maga is meglepődött, de az utóbbi időkben egyre trágárabbul beszélt. Bizonyára a szöszitől tanulta...
- Foglalkozz a magad dolgával Granger, és hagyj engem élni, oké?
- Nem, köszi. Inkább nyögd már ki!
- Ezt beszívtad, mert én úgysem mondok semmit.
- Nekem van időm...
Draco felhorkantott, és lehunyta a szemét.
- Hallod? Mi a bajod?
- Ne idegesíts, Granger! Inkább aludj!
- Hála neked, nem vagyok álmos. Na?
- Mi na?
- Ennyire hülye nem lehetsz!
- És ha igen?
- Akkor most járnád kb. negyedszerre az első osztályt – vigyorgott gúnyosan a lány.
- Fulladj meg, te szuka!
- Itt is előre engedsz?
A srác nem válaszolt. Magában elszámolt tízig, de Granger utána sem hagyta békén.
- Ennyi a szókincsed?
- Ez lejárt szöveg.
Erre Hermione úgy nézett rá, hogy rögtön megadta magát.
- Jól van, elmondom, csak hagyjál már!
Győzedelmes kifejezés ült ki a griffendéles arcára, amit Draco kifejezetten utált.
- Az a lényeg, hogy nem írtam bájitaltan házit.
- Na persze! Ne nézz már hülyének!
- Ha engem átengedtek az elsőből, akkor téged is, nem?
- Ne szemétkedj! Inkább mond meg az igazat. Tudod, hogy addig úgysem hagylak...
Malfoy tudta, hogy ez mennyire igaz. Az előző pár hétben sikerült jobban megismernie Grangert. Sóhajtott.
- Anyáméknak karácsonyi ajándékot kell csinálnom, és eljuttatni nekik.
Amint a lány ezt meghallotta erős röhögőgörcs tört rá. A mardekáros mérgesen nézte.
- Ez Draco Malfoy legnagyobb problémája. Gratulálok!
- Te nem gondolsz bele, Granger? - kiáltott fel idegesen Draco. - Ha anyámék nem kapnak tőlem semmit, akkor rájönnek, hogy valami gáz van, és egy gárda halálfalót küldenek a tiszteletünkre, akik simán ki fognak nyírni.
- Baszd meg!
- Inkább te.
- Vettél már nekik valamit?
- Aha.
- Akkor nincs gond!
Malfoy úgy nézett rá, mint ahogy Hagridra nézne, amikor a félóriás kijelenti, hogy Nagini egy kedves jószág, aki csak egy kis megértésre szorul.
- A karácsonyi ajándékokat baglyok hozzák. Éjszaka. Nekünk csak meg kell várnunk őket, rájuk erősíteni az ajándékokat, és visszaküldeni őket. Mégis mit gondoltál, és, hogy a francba ajándékozom meg Harryéket? Bár... Lehet, hogy nem érdemelnek semmit, azután, hogy egy rohadt sort se írtak.
Draco viszont már nem figyelt rá. Ez az! Igaz, hogy Grangertől származik, de azért használható. Furcsa volt így Grangerrel. Draco rengetegszer kapta rajta magát, hogy szinte keresi a lány társaságát. Élmény volt nézni, ahogy a konyhában szorgoskodik, vagy ahogy nevet. A szócsatákat már egyikük sem vette fel, szinte játék volt. És most megvan a jó megoldás. Draco teljes nyugalomban, mosolyogva aludt el.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
