|
7. fejezet
2008.08.16. 22:28
Jennyfer Hampton megérkezik Roxfortba, de Tyra másnak képzelte. Pansy kicsit mérges lesz, Tyra a nagy bújkálásban Hagridhoz kerül. Bocsi a késésért, csak nem voltam gépközelben...
Ma érkezik! MA ÉRKEZIK! Szétugráltam az ágyamat és már egy fél órája senki sem alszik körülöttem. Nott még próbálkozott silencioval, a többiek már túlságosan is ismernek. Na mindegy. Leráncigáltam Natet (aki este tizenegykor jött meg) a nagyterembe és ott vártunk.
- Tyra! Nagyon örülök, hogy ma jön Franciaországból az unokatesód, akit még sohasem láttál, és most izgulsz, meg minden, de... - mondta Nate egy szuszra.
- Nate! Levegőt is vegyél! - szóltam közbe.
- Jó, persze! De menjünk már innen!
- Nézd! Ott jön Dumbledore! És McGalagony is hozza azt a háromlábú széket meg a Süveget.
Erre a többi diák is felfigyelt. Dumby pedig rögvest magyarázkodni kezdett.
- Kedves diákok! Bejelentem, hogy egy új lány érkezett az iskolába! A neve...
Hirtelen elhallgatott.
- Elnézést, Minerva! Mi a neve?
- Jennyfer Hampton.
- Ja, igen! Szóval az új tanuló neve Jennyfer Hampton! Franciaországban tanult eddig, de most Roxfortos lesz.
Ekkor láttam meg az unokatesóm. Szőke a haja és hosszú. De mindegy. A csaj természetesen mardis lett. Tapsoltunk mint az állat. Jenny pedig rögtön kiszúrt engem és leült mellém.
- Szia! Te vagy Chloe?
- Hát igen, de a másik nevemet használom.
- Akkor Tyara?
- Nevezz Tyrának!
- OK - bólintott, majd valahonnan előszedett egy napszemüveget. - És te ki vagy?
- Natalia Hallison, de nehogy Natalinak szólíts! Csak simán Nate vagyok!
Jennyről kiderült, hogy a szülei nagyon gazdagok. Meséltünk neki a Halloweeni bálról is. Nem biztos, hogy kellett volna. Rögtön elkezdte befonni a haját és azon parázott, hogy nem lesz párja. Nem az én rokonom! De már sajnos nem tudom letagadni.
Jenny állandóan a nyomunkban van. Rajtam lóg, mert, hogy „nem tud kiigazodni a Roxfortban”. Nyafog a fülembe! Rémesen idegesít. Így amikor végre egy-két percre megszabadultunk tőle (a fiúk körében közkedvelt a csaj), elhatároztuk, hogy teszünk róla, hogy ne rajtunk lógjon, hanem vagy Pansyn, vagy Changon. Attól függ, hogy melyiket akarjuk jobban szívatni. Csak eddig jutottunk, mert ekkor óriási ricsaj hallatszott kintről. Utána pedig Jenny jött be. Nagyon furcsán lépkedett, talán azért mert éppen egy pasi ölelte át, miközben mentek. Nem sokat foglalkoztam vele, hanem visszafordultam Nate felé. De csak egy köhintést hallottam hátulról. Jenny állt ott és a fiú, akinek nagyon ismerős volt az arca. De csak akkor jöttem rá, hogy miért. A gyerek Mandy pasija! És most Jennyt ölelgette.
- Tyra! - nyávogta a csaj. – Segítenél? Most vásároltam be, és nem tudom eldönteni, hogy melyik ruhában menjek a bálba...
Én nem reagáltam. Ez a szemét most Jennyvel kavar?! Felment bennem a pumpa, mint az állat. Szemmel láthatólag a csávó is észrevette, hogy felismertem, úgyhogy gyorsan lelépett.
- Itt várj meg! - mondtam Natenak, amint magamhoz tértem.
- Akkor feljössz? - kérdezte Jenny.
- Aha.
Felmentünk, majd elkezdte mutogatni, hogy milyen báli ruhákat vett, de engem nem érdekelt.
- Tudod, hogy ki volt veled az a görény?
- Görény? Hol?
- Az a rohadék mocsok, akivel jöttél.
- Ja! Ne sértegesd szegény Tomot!
- Szóval így hívják! Mindenesetre ő a nővérem pasija!
- Nem járok vele! - mentegetőzött Jenny. – Csak elvagyunk.
- Aha, persze! - morogtam.
- Mi ez a dörömbölés? - jött be Nate.
- Milyen dörömbölés? - kérdeztem.
- A vécé felől jön.
- Hupsz! Elfelejtettem kiengedni Pansyt! - jutott eszembe.
Jennyre tisztára bepipultam, és Pansy is rám. Már egy ideje engem keres. Én persze bujkálok előle. Ha megtalál, én akkor a gyengélkedőn kötök ki. Ezért kirohantam a parkba egy szál pulóverben. Hideg van, hisz nemsokára beköszönt a november. Elhatároztam, hogy bemenekülök az erdőbe. Persze nem nagyon megyek be, csak annyira, hogy legalább a szél ne érjen el. Nagyban sétáltam, meg minden, de egyszer csak nagyon megijedtem, hála Hagrid prof.nak. Jött ki a rengetegből, kezében egy jó nagy lapáttal, és egy döglött menyétet vonszolt maga után.
- Szia! Segítesz egy kicsit? - kérdezte.
- Öhm...
- Remek! Szóval itt ez az ásó, én mindjárt jövök.
- Mi van? - néztem utána.
- Csak temesd el a menyétet! - és lelépett.
Na ez jó. Most mi legyen? Én nem nyúlok hozzá! Fogtam magam, és bűbájjal megcsináltam az egész ásás-dolgot. Majd belebegtettem a dögöt.
- Hamar megvolt - mondta a prof.
Beinvitált egy teára. Nem voltam szomjas, inkább elvettem egy sütit. Nem kellett volna. Majdnem ráköptem Hagrid bá'ra. Valami borzalmas volt.
- Na, nekem most nagyon sietnem kell - mondtam.
Ezzel elhagytam a kis házat. A nagyteremben pont ebéd volt, úgyhogy megittam két és fél kancsó töklevet.
- Tyra! Már több órája kereslek! - ült le mellém Nate.
Magához vett egy jó nagy adag pezsgőcukrot és egy kis kókuszkrém kockát.
- Holdab leb a... halloween. Elfpelejtetteb?
- Nem. Tudok róla - hazudtam.
Úgy elfelejtettem, mint annak a rendje.
- Ja és Pansy keresett - nyelte le Nate.
- Remélem, hogy egyhamar nem talál meg...
- Nyugi! Elintéztem egy exnemoriammel.
- Ó, köszi! - vettem magam elé egy karamelltömböt.
Ekkor huppant le mellém Draco.
- Az előbbi öt percben növeltem egy kicsit a tekintélyem...
- Elsős, vagy másodikos? - kérdeztem.
- Haha - gúnyolódott. – Harmadikos.
- Na, akkor most meglepődök!
- De két perc múlva Granger is beszállt.
- Granger? - kérdezett vissza Nate.
- Úgy hívják - bólintott Draco.
- Jaj! - sóhajtott fel drága barátnőm színpadiasan.
- Parancsolsz? - udvariaskodott a szőke.
Teljesen természetes, hogy a mai napban Nate teljesen kiborult. Nem csodálom.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
