|
12. fejezet
2008.08.16. 22:36
Lesz egy kisebb párbaj, utána viszont Tyráék megünneplik Dracot.
Én neked szurkoltam, baba! - veregette meg a vállam John.
- Én is - biztosított Nate is.
- Jól hallok? Hampton hazamegy? - jött be a képbe Weasley.
- Ron, hagyd! - Granger is hozza a formáját.
- Igaza van, Weasley! - osztom a tanácsot. – Fogd be! És jobban tennéd ha elkotródnál innen!
- Ne parancsolgass Hampton! - na, már kezében a pálca.
És hopp, tök jó párbaj lesz itt! Már csak Potter hiányzik!
- Petrificus totalus! - kiált Weasley.
Én csak elléptem az átok elől.
- Stupor! - Nate is beszállt.
- Tarantallegra! - kiáltott Weasley.
- Obstructo! Rictusempra! - ordítottam vidáman.
Imádom a párbajokat!
- Capitulatus! - na megjelent Potter is.
Anyás! Eltalálta Johnt. Ezt nem gondoltam volna...
- Stup...
- Stupor! - kiáltottam, és igyekeztem eltalálni Pottert.
- Invito pálca! - jött be a képbe Granger. – Hagyjátok abba!
- Collop...Auuu! - Weasley bénázik...
- Petrificus totalus! - Nate átka sikeres, Granger kilőve.
- Diffindo! - ordít Potter, de nem talál el senkit.
- Colloportus! - kiáltom, és szerencsésen eltalálom Weasleyt.
- MI FOLYIK ITT??? - na, McGali is megjött. - BÜNTETŐMUNKA! MINDENKINEK!
- De tanárnő! Mi csak gyakorlunk a holnapi svk-ra! - próbálkoztam.
-Az az esti mese! - von vállat. – Holnap ötre várom magukat az irodám előtt!
De jó, hogy akkor már nem leszek...
Este szomorúan rakosgattam a cuccom. Alig kezdődött el a december, már is el van rontva! Utálok hazamenni! Anya folyton a rózsaszín vackait tukmálja rám, vagy a barátnőivel van, akiknek ha van lányuk az is irtó elkényeztetett, olyan húdecukivagyok stílusú. Na ezektől hányok! És apa? Nos, ő arról papol, hogy milyen nagy múltú a család, és, hogy milyen a helyes Hampton-viselkedés. Szerinte. Na meg ott van Mandy is. De ő csak elvan a szobájában. Persze az ajtón egy jó adag bűbáj, és az ablakon sem tudok bemászni. Egyszer átrobbantottam a falat, hogy bejuthassak hozzá. Azóta az a falszakasz kicsit gyengébb. Mandy nem engedi, hogy nekidőljek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy utálok otthon lenni! Mert uncsiiiii!
- Tyra! Mi van veled? - kérdezte Nate.
- Semmi! - sóhajtottam, és bedobtam a lila gumikacsát.
Mandy kedvéért hoztam el.
- De most tényleg, Hampton! - mondta Pansy. – Már Jennyre sem úgy nézel, mintha meg akarnád fojtani!
- Olyan nehéz lenne nem Hamptonozni?
- Igen!
- Hát jól van, PARKINSON!
- Na, végre a régi vagy! - ujjongott a két tyúk.
Én meg csak a fejemet csóválva pakoltam tovább. Sajnos nálam a pakolás rengeteg ideig eltart, mert annyi kacatom van mint a csuda. Olyan vackok, amik semmire sem jók, évek óta megvannak és én nem vagyok hajlandó megválni tőlük. Ez van.
Éjfél körül járhatott, mire mindent bepakoltam. A lányok először meg akartak várni, de elaludtak. Máskor fenn vagyunk háromig is.... Nagyon rossz volt a tudat, hogy holnap elmegyek. Ha valamit nagyon utálok, akkor az a komolyság. És általában akkor vagyok komoly, ha szomorú vagyok. Márpedig ha elhagyom Roxfortot, akkor extra mélabús a hangulatom. Kimentem a friss levegőre. Az erkélyéről be lehet látni a fél birtokot, na meg egy kicsit lehet leskelődni a fiúkhoz. Ahogy átnéztem, rögvest láttam, hogy a hím-erkélyen Draco áll.
- Szia - mondtam neki.
- Szia Tyra!
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Semmi.
- Na ne butáskodj! Süt rólad, hogy valami nem ok.
- Igen? - kicsit ingerült lett.
- Aha - vontam vállat. - De mielőtt leordítanád a fejem, megsúgom: inkább nem akarom tudni!
- Az jó - mondta és megint a régi volt.
- Sajnálom - mondta.
- Mit?
- Azt, hogy elmész ilyen korán.
- Ugyan – legyintettem. – Biztos király lesz így is!
- Pedig nem. Feldobod a hangulatot. Tudod, hogy milyen tud lenni a nép, ha nem vagy itt? Én sokkal jobban érzem magam veled!
- El tudom képzelni! Ha én valahol nem vagyok ott nyugalom van.
- Hát, részben. De a nyugalom az dög unalmas.
- Hát, az tény.
- Egy utcsi szívatás?
- Ki a célpont? - vigyorogtam.
- Chang?
- Oké!
Lemásztunk a köteleken, és megkerestük a hollóhát erkélyét. Csak szimplán pár cuki tűzijátékkal felvertük őket. Azt is elérve, hogy a jelenség kibetűzze, hogy
Chó Chang a béna kviddicsfogó!
meg,
Chang egy kétszemélyes szépségversenyen is csak harmadik lenne!
Utána spuriztunk mint az állat. Össze is találkoztunk Potterrel, akit alig vettünk észre az éjszakában. Szerencsére csak mi láttuk őt. De Hóbi is ott császkált a folyosón, és úgy néz ki értesült a kis tűzijátékról, mert éppen Changról énekelt valamit szépet. Visszamásztunk az erkélyre és mind a ketten mosolyogva aludtunk el.
- BANYEK, JOHN!!!
Na erre ébredtem. Szép nap lesz ez is....
- Ki az a gyökér aki fel mert ébreszteni? - visított Pansy.
Mindannyian letrappoltunk a klubhelységbe, ami fel volt díszítve és egy nagy torta volt kirakva.
- Anyám! JOHN! - üvöltöttem, és elkezdtem rohanni a fiúk hálókörlete felé.
A fiúk egy szál boxerben voltak, és éppen Dracot emelték fel.
- Ha tettszik, ha nem, akkor is felkelsz! - mondta Blasie.
- HAGYJÁL ZAMBINI!!! - ordított az ünnepelt.
- Hozzátok! - visítottam boldogságomban.
- TYRA! MÉG TE IS?
- IGEN! - ordítottam én is, de nem tudtam elrejteni a felhőtlen boldogságomat.
Levittük a klubhelységbe és mindenki egyszerre kezdett el kiabálni:
- BOLDOG SZÜLINAPOT, DRACO!!!!
Na, ilyen hülye pofát én nem láttam még életemben! Draco marhára meglepődött.
- De a szülinapom januárban van! - mondta.
Már kezdtem megijedni, amikor John megszólalt.
- Kicsit módosítottam az emlékezetét a nemes cél érdekében!
Draci felvágta a tortát, elénekeltünk neki (persze jó hamisan) a Happy Birthday To You-t, és mehetett az ajándékbontás. Kafa volt amikor meglátta a kismacskát.
- Édi. Kitől van? - nézett körül.
Egymásra néztünk Johnnal, és elvigyorodtunk.
- Ki gondolta volna... - sóhajtott a szöszi. – Mi a neve?
- Neked kell elnevezned - jelentettem ki.
- Legyen... Hé! Te! Dög! - kiáltott, mert a macska leugrott a fotelról és kirohant az erkélyre.
Draco már nyitotta a következő ajándékot. Leszedte a fedelet, és egy nagy robbanás rázta meg a klubhelységet.
- Mondtam, hogy rossz ötlet mugli szarokat venni! - szitkozódott Nott.
- Mi volt ez? - prüszkölte a kormot Pansy.
- Valami pereteárda. - mondta Blasie.
- Petárda, te mamlasz! - röhögött Nate.
- TYARA CHLOE HAMPTON!!!
- Upsz, nekem mennem kell! - rohantam fel a cuccomért. - Tudjátok, a fater meg fog ölni, ha nem megyek haza. Jelenésem van! Na csocsi!
Azzal faképnél hagytam a társaságot. Út közben még láttam Draco macskáját az erkélyen. Kicsit kormos volt... Integettem neki, meg minden.
- Pá, Dög! Megyek haza! Vigyázz Dracora!
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
