|
18. fejezet
2008.08.16. 22:58
Tyra és Nate kibékülnek, minden szuper. Ez volt az utolsó fejezet.
Szuperül frissen ébredtem! Csukott szemmel és mosolyogva kezdtem el nyújtózkodni. Hallani véltem az első tavaszi madarak dalolását, és John ordibálását. Eszembe jutott Nate. Ilyen marhaságot is csak én tudok álmodni! - gondoltam, majd kinyitottam a szemem. A gyengélkedőn találtam magam. És a mellettem levő ágyon... Nate feküdt. Tehát nem álmodtam! Döbbenten néztem Natet, aki szintén akkor ébredt fel. Ő is nyújtózott egyet és felemelte a fejét.
- Tyra? - nézett rám ködös tekintettel. - Ha tudnád, hogy fáj a fejem... Képzeld... TYRA???
Valami történhetett, mert eddig tisztára úgy festett, hogy elfelejtette az egészet és csak most, hirtelen ugrott be neki. Méregtől eltorzult ábrázattal meredt rám.
- TE HOZTÁL IDE! TE VOLTÁL!!
- Nyugodj meg, Nate... - mondtam neki, de nem használt.
- NEHÉZ LETT VOLNA BÉKÉN HAGYNI?
- Nate... Nézd én...
- MIÉRT CSESZTETSZ?
- Én nem...
- Mi folyik itt? - jelent meg Madam Pomfrey.
Nate kapott egy jó adag nyugtatót. Azóta nem szólalt meg, csak ült az ágyban és nézett maga elé. Én viszont kihasználtam az alkalmat, és belekezdtem a békítő szándékú mondandómba.
- Figyelj! Igazán sajnálom és igazat adok neked! - mondtam.
Nem szólt semmit.
- Én változtam meg. És azt is beismerem, hogy hanyagoltalak - tettem hozzá.
Semmi hatás. Ugyanúgy ült, mozdulatlanul.
- Pont ezt akartam neked megmondani, amikor megtaláltalak. Elég furán néztél ki, de könyörgöm, Nate! Ha akkor láttalak volna először életemben, akkor is lehoztalak volna ide! Tudod, te egyáltalán, hogy néztél ki? Mit vettél be?
- Egy kábító bájitalt. Amitől jobban érzem magam. Kicsit mint a mugliknál... Pitontól szereztem - suttogta.
- Piton odaadta? - néztem nagyokat.
- Nem. Én vettem el a szekrényből, amikor nem figyelt.
- De miért?
- Elvesztettelek! Te elmentél Dracoval és Johnnal. De én szerettem Johnt!
- Hogy mi?
- Igen. Oda voltam érte! Ezért különösen rossz volt. Azt hittem, ha elkezdek fiúzni, akkor rájössz, hogy miért és... Nem jött be. Amikor meg akartalak átkozni, akkor nemrég vettem be és...
- Értem. De ugye többet nem veszel be ilyet?
- Igen. Csak...
- Bocsáss meg, Nate! - mondtam halkan.
- Szent a béke! - bólintott újdonsült barátnőm.
Átmásztam hozzá, és megöleltem.
- Rohadt nehéz volt nélküled - közöltem vele. - Jaj, ugye tényleg nem haragszol?
- Egyáltalán nem - mosolygott. - Mind a ketten megtanultuk a leckét.
Azután begyülytő bűbájjal idehívtunk egy rakat cuccot. Ettük a Bizserét, miközben a régi fényképeket nézegettük.
- Ezt figyeld! - tolt elém egy képet, melyen Draco volt rajta, elsős korában.
- De édi! - kiáltottam fel, majd én is mutogatni kezdtem egy másikat.
Azon harmadikosok voltunk. Nate, én és Draco párnacsatáztunk a fényképen, miközben Mandy próbált köztünk rendet tenni. Aztán Draco eltalálta egy párnával, és kiesett a képből.
- Tyra! Hát itt vagy! Nem tudom, hogy mi tört... Mi történt? - jött be Draco.
Éppen kártyáztunk Nate-tel.
- Ki.. Kibékültetek? Miért itt? Hogy kerültetek ide?
- Nos, én szimplán elájultam – kezdtem.
- John mondott valami ilyesmit, de Nate? Ez végképp...
- Én nem kötöm az orrodra, hogy miért vagyok itt! - mondta Nate.
- Nate a régi. De Tyra...
Odajött hozzánk és átölelt. Sohasem éreztem, hogy átvitt értelemben közel áll hozzám. Hát most viszont igen. Megfordultam és adtam neki egy puszit, a szájára. Erre ő visszahúzott és megcsókolt. Na ekkor jött be John.
- Wow! Lemaradtam valamiről?- vigyorgott, majd leült Nate mellé.
- Csak úgy, mint én rólatok! - vigyorgott Draco.
- Legalább most kvittek vagyunk! - szólt egyszerre Nate és John, aminek egy szívből jövő röhögés lett a következménye.
Nagyon boldognak éreztem magam. Felhőtlenül felnevettem. Nyílt az ajtó, Mandy lépett be, arcán furcsa mosollyal.
- Látom, semmi bajod, Tyra! - mondta, majd ő is röhögni kezdett.
Akkor tisztán éreztem: csak pár apró dolog hiányzik az egészből, például Tim, aki most messze van, de Mandy kihallgatta anyuékat, így már én is tudom, hogy a tavaszi szünetben ismét hazajön, és tényleg hozza a barátnőjét. Esetleg elérjük, hogy újra Angliába költözzenek. De nem biztos. Mindenesetre az életem majdnem happy!
szerzői megjegyzés: Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a kritikákat, főleg csigának. Talán még írok majd valamikor egy második részt, de nem biztos. Puszi: Sarah Malfoy
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
