|
3. Házimanók, Potter és Tity állítása
2008.09.10. 11:06
| Megy tovább a töri, lehet, hogy kissé tulzsúfolt lesz ez egyszerre, akkor álljatok meg közben emészteni, Jól van, hülye vagyok, bocsi! |
| |
szeptember 9.
mágiatöri
Tegnap volt életem legrosszabb napja! A házimanó-kukkolás valami katasztrófa volt! Black kitalálta, hogy lopjuk el azt a három tálca krémes nugátot, és kérjünk értük váltságdíjat. Persze, én nem díjaztam az ötletet, de Black hajthatatlan volt, és bement a konyhába. Én meg, mint az őrült, rohantam utána. A manók persze körülujjongtak minket, lépni sem tudtam, nem, hogy Blacket elkapni, aki közben nekiállt megszedni magát, nem csak krémes nugáttal, hanem mindennel amit talált. De ez a suli tulajdona! Black nem falhatja be, főleg nem kérhet érte váltságdíjat! Most, nem? Úgy gondoltam, a cél szentesíti az eszközt, szóval félresöpörtem a házimanókat, és rávetettem magam Blackre. Ez a marha meg elejtette az édességeket, és elkezdett torka szakadtából visítani (úgy visít, mint Bellatrix! Családi vonás...), főleg amikor húztam a haját, meg a krepp-papírcsíkjait. Akkora bunyó lett belőle, hogy... Szóval óriási.
Kiömlött a csokiöntet, házimanók repültek az ablaknak (és törték be), Black tovább visított ( meg kell jegyeznem, hogy nagyon durva és elviselhetetlen frekvencián), banánnal és hagymával dobálózott össze-vissza, én meg vertem a srácot. Mézben és főtt tésztában csúszkálva talált ránk McGalagony és Dumbledore. Életem egyik legcikisebb esete volt, komolyan mondom. Vagyis írom. Azóta nem merek McGalagony közelébe menni. Mi lesz velem holnap? Az első óránk átváltoztatástan! Nem akaroooom!
Tity és Mel persze egyáltalán nem aggódik. Szerintük csak egy apró baki számba ment a tegnap, és mindenkivel történik ilyen. Mostanában senki sem ért meg. És ma korrepetálásom lesz Potterrel! Rögtön házimanó-les után! Valaki segítsen!
szeptember 10.
Teljes biztonsággal állíthatom, hogy az életem azóta egy totálisan nagy káosz, mióta elsős betettem a csinos kis lábamat Roxfortba. Pontosabban, amikor a beosztás után Potternek sikerült PONT MELLÉM leülnie! A gyerek már akkor sem volt normális. És, hogy a süveg a griffendélbe osztott be, így megpecsételődött a sorsom. Most éppen itt ülök a konyhában, Black fényes társaságában, és elviselem, hogy az összes házimanó úgy néz ránk, mintha fel akarna nyársalni. Kedves lények...
- Hé, Evans! Mit írsz? - kérdez Black.
- Naplót.
- Add ide, had nézzem meg!
Ne még csak az kéne, hogy ez az ősbunkó beleolvasson az „elfojtott érzelmeimbe”! Most mi a francot csináljak, hogy letegyen erről az életcéljától?
- Nincs benne semmi érdekes, Black. Csak olyanokat írok le, hogy milyen szempillaspirált használok, és, hogy ki Jason Meckartney új barátnője.
- Felettébb érdekes lehet, Evans – von vállat Black. - De amennyire ismerlek, egyáltalán nem erről van szó.
- Nem is ismersz, Black.
- Szerelmes vagy Jason Meckartney-ba?
- He? Dehogyis.
- És Jamesbe?
- Egyre jobbakat kérdezel, Back. De sajnos mind a kettő mellétrafált – morgom magam elé.
- Ágas sem tetszik neked? - hitetlenkedik Black. - Akkor viszont csak én lehetek a befutó!
Legszívesebben a kezembe temetném az arcom, de úgy nem tudok írni.
- Valld be, Evans!
- Tudod mit, Black? Húzz el innen jó messzire, és dögölj meg! Egyáltalán nem vagy az esetem, mert nem bukok az idiótákra!
Erre csak röhögni tud. Értelmes reakció a részéről.
- Hé, te mindent leírsz, amit mondunk? - kérdezi érdeklődve. - Nem görcsöl a kezed?
Erre vállat vonok. Black pedig gonoszan elvigyorodik, és elkezd mindenféle baromságról fecsegni, rohadt gyorsan, és rengeteget. Tényleg azt akarja, hogy begörcsöljön a kezem. Milyen kár, hogy nem írom le! Hehe! Black, ezt benézted! Az órámra pillantok, és látványosan megkönnyebbülök. Már csak negyed óra. És szabad vagyok! Jaj, nem! Még ott van az svk–korrep, Potterrel! Oké, akkor most leírom a végrendeletemet!
Az összes személyes cuccomat Tityre és Melanie-ra hagyom, Csufit anyáékra, a tankönyveimet Petuniára, a húgomra, apára meg a kis párnámat. Továbbá ezt a naplót valaki égesse el, és szórja szét Roxfortban, de csak miután agyoncsapta vele Pottert és/vagy Blacket. Inkább mindkettőt, egy fáradtság. Na jó, nem, de nekem végtelen nyugalmat ajándékoz. Köszi!
Lily E.
később
Túléltem! Végrendelet visszavonva. Vagyis egyenlőre. Módosítok. Pottert nem elég lecsapni, meg is kell gyilkolni!!! Az a gyerek direkt arra esküdött fel, hogy pokollá tegye az amúgy sem túl nyugis életemet! Legújabb ötletét én ihlettem:
Lily Evansnak nem szabad békét hagyni!
Rákényszerít az ordibálásra, és, hogy büntetőmunkára küldjem. Mégis, honnan vette a bátorságot, hogy FELRAKJON A SEPRŰJÉRE, ÉS KÖRBEREPÜLJE VELEM A ROXFORTOT?! Mert, hogy ezt csinálta a KORREPETÁLÁS HELYETT! Ordítoztam, sikítottam, fenyegetőztem, verekedtem, de semmi sem hatotta meg Pottert.
Kijelentette, hogy neki repülni van kedve, és, hogy tartsak vele. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, de hajthatatlan volt. Aztán, miután végre földet értünk, támolyogva próbáltam feljutni a griffendél-toronyba, de balszerencsémre összefutottam Bellatrix-al, és Lucius Malfoyjal. Ekkora mákom is csak nekem lehet! Potter húzott ki a sz... bajból, jövök egyel neki. Azt hittem, ott ájulok el. TARTOZOK JAMES POTTERNEK! Mi lehet ennél rosszabb? Az a gyerek megátkozta Bellát, és lebunyózta Malfoyt, majd karon ragadott és felvonszolt a Dámához. Ezt nem hiszem el! U-T-Á-L-O-M-!
szeptember 11.
klubhelység
Tity váltig állítja, hogy szerelmes vagyok Potterbe.
- TITANYLLA! - ordítok. - FOGD MÁR FEL, HOGY GYŰLÖLÖM POTTERT!
- Ugyan, Lil, tizenegy éves korod óta ismerlek, mint a tenyeremet, és észreveszem rajtad, ha szerelmes vagy.
- DE EZÚTTAL MELLÉTRAFÁLTÁL!
Tity csak sejtelmesen mosolyog, és valami olyasmit motyog maga elé, hogy inkább beletrafált. Ingerülten fordulok Potter felé.
- ELŐBB FOG CSUFI SZTEPPBAJNOKSÁGOT NYERNI, MINT, HOGY ÉN SZERELMES LEGYEK BELÉD!
- Pszt! Tapi! - fordult el Potter. - Meg tudsz tanítani egy macskát szteppelni?
Black úgy néz Potterre, mint egy idiótára. Nem jár messze az igazságtól.
- Na, megyek – mondja Potter. - Meg kell tanítanom Tapmancsot, hogy kell szteppet tanítani...
- Jézusom, még egy ekkora balekot! - suttogja Melanie.
Tök gáz, mindenki engem néz. Dühösen fújok egyet, és elordítom magam, hogy mindenki menjen a dolgára.
- Ha már állatokkal akar foglalkozni, mentsen sellőket! - jegyzi meg Mel.
- Melanie! A sellő nem is állat, hanem félszerzet – csóválja a fejét Tity.
Meg akarok halni! Miért nem figyel rám senki? Pedig velem aztán minden megtörténik!
szeptember 12.
haló
Auuuuuuuuu! Bevertem az orrom, csöpög a vér mindenfelé. Fönt persze elfogyott a papírzsepi, tök gáz, de át kellett csoszognom vérző orromat fogva a fiúkhoz.
- Mi az, Evans? - nyitotta ki az ajtót Black.
Oké, már értem miért áradoztak róla annyit a többiek. Tényleg rohadt jó felsőteste van...
- Ebbibe dics degge', Black – nyögtem ki. - Bér' flabgáld bodsze'ban?
Igazából azt akartam mondani, hogy: Ennyire nincs reggel, Black. Miért flangálsz boxerban?
Csak Remus értette meg, és készségesen le is fordította.
Black elvigyorodott, de a kérdésemre nem válaszolt. Szerintem már akkor tiszta vörös volt a fejem.
- Ajánlj be Melanie-nél – mondta, én meg csak pislogtam.
Black hirtelen eltűnt a képből, Potter vette át a helyét, szintén bokszerban. Komolyan, nem tudtam hova nézni!
- Mit óhajtasz, Evans? - kérdezte vigyorogva. - A korrepetálás miatt, vagy a...
- SAK ED ZSEBIÉR 'ÖTTEM! - ordítottam el magam.
Szerintem ezt már megértették, bár a hímeknél sose lehet tudni. Pár pillanatig csak döbbent csönd volt, majd Black fogta magát, és berobogott a fürdőbe.
- Bérzid ad o''om – magyarázkodtam.
Remus lefordította, hogy vérzik az orrom. Kiváló, ügyes kisfiú!
Potter úgy bámult, mintha egy marslakó táncolna előtte bőrgatyában. Vagy Dumbledore bőrgatyában. Egy kutya. Semmi vész, megszoktam, hogy így néznek rám...
Végül Black volt olyan kedves, és a kezembe nyomott egy köteg papírzsepit. Ezzel kezdődött a napom. Azóta az összes Tekergő furán néz rám, és Potter azóta egy zsepit szorongat. El se engedte egész nap. Tudom, mert figyeltem. Valamiért nagyon gázul érzem magam, olyan kényelmetlenül. Már ordibálni sincs kedvem. Mi van velem?
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
