|
8. Békülések és sértõdések
2008.09.10. 11:15
Itt Lily vidám, ütődött világán egy apró karcolás keletkezik, de többet nem mondok. Légyszi vágjatok hozzám pár kritikát, ha elolvastátok, úgyis egy fáradtság, és egyáltalán nem sértődök meg. Köszi!
október 6.
háló, teljes döbbenet alatt
Kibékültem Tityvel. De nem akárhogy!
Ma délután Carol és Patty azzal jött, hogy mindenképpen el kell mennem az alagsori bűbájtanterembe, de azt nem voltak hajlandók az orromra kötni, hogy miért. Mikor ezt nem voltam hajlandó megtenni, megjelent Sean, Samantha, Zoe és Carol, és szó szerint el kezdtek tolni. (A lépcsőn egy életre elég sebet szereztem) Betuszkoltak a bűbájtanterembe! Aztán nyílt az ajtó, és láttam, hogy Nina, Nicole, Tracy és Sally, úgy ahogy engem a többek, betuszkolják Titanyllát. Végül jött Melanie, és közölte, hogy ránk zárják az ajtót, és, hogy ebből a szobából csak úgy távozhatunk, hogy a legjobb barátnők vagyunk. Leesett az állam. Ránéztem Tityre.
- Most mi legyen?
Meg se szólalt.
- Figyelj, én nem értem, miért vagy berágva rám...
- NEM ÉRTED?! Azt hiszem érthetően elmondtam, Lily! Te beleszerettél Potterbe!
- Egyáltalán nincs igazad, mert rühellem Pottert! - sziszegtem.
- Láttam, hogy nézel rá. Ennyire ismerlek, hogy tudjam, mi van veled!
- És, különben is! Miért baj, ha tetszik nekem Potter? - kaptam fel a vizet.
- Talán, mert te is úgy fogsz járni, mint Mel.
- Melanie kiheverte – vontam vállat.
- Nagyon rosszul ismered az embereket, ha nem látod, hogy viselkedik Mel Black iránt. Szereti.
- Miért mondod meg, hogy egy ember mit érez? Te talán jobban tudod? És, mi jogon szólsz bele egy másik életbe?
- Én csak meg akarlak óvni a szenvedéstől!
- A szerelmet nem lehet befolyásolni, Titanylla. Az csak jön, és kész.
Erre nem tudott mit felelni. Én pedig közben lehiggadtam, és próbáltam rájönni, mi ragadta meg Tityt, miért olyan fontos neki, hogy mit érzek Potter iránt? A megoldás olyan hirtelen ugrott be, hogy le is estem az ablakpárkányról, ahol eddig ültem.
- Csak nem... Neked is volt valami csalódásod?
Erre elfordult, és jó sokáig nem szólalt meg. Biztos voltam benne, hogy igazam van.
- Ki volt? És, miért nem mondtad el?
Tity még mindig nem reagált, én viszont annál kíváncsibb lettem. Végre kinyögte.
- Malfoy volt.
Azt hittem, hogy egy nap csak egyszer esik le az ember álla, de be kellett látnom, hogy tévedtem. MLAFOY?! JÉZUSOM!
- Lucius már kiskorom óta tetszett, és hát, szeptemberben jártunk...
Egyik döbbenetből a másikba estem. Hogy nem vettem észre?
- Aztán viszont dobott, és megalázott... Azt hittem, hogy talán érez valamit irántam, de rá kellett jönnöm, hogy nem – Tity arca egyre sötétebb lett. - Egy nappal az után mondta meg, hogy vége, amikor belöktem a medencébe. És, tudod, annyira fájt, és olyan szörnyű volt... Nem akartam kimutatni... És, amikor Mel járt Blackkel, akkor abba ringattam magam, hogy vele ez nem történhet meg, de aztán láttam Melanie-n ugyanazokat a jellegzetes nyomokat, hogy szenved... Elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy ez veled is megtörténjen.
Egyik döbbenetből a másikba estem. Tity és Malfoy?
- Nem lesz baj, Tity. Én nem vagyok szerelmes Potterbe.
Erre csak rám nézett, megrázta a fejét, majd azt mondta:
- Nem, hogy másokat, magadat sem ismered.
Erre most mit kellett volna szólnom?
október 8.
klubhelyiség
Vidáman sétáltam a parkban, időben kikerültem Pottert, aki a fekete kecskéjét (na jó, unikornisát) legeltette a lassan sárgálló fák alatt. Kellemes őszi hangulat lett úrrá rajtam, és nem foglalkoztam a fuldokló elsőssel sem, aki minden bizonnyal önként vállalkozott polipcsemegének. Ő dolga, nem?
Ma hatalmas bunyó volt a mardekárosok és a griffendélesek közt, ki pálcával, ki ököllel nyomult. Tity és egy negyedikes tartotta a nő-frontot, Melanie fűszoknyában lejtett elég érdekes táncot a háttérben, én meg bámultam őket, és vihogtam mint a fakutya.
Mostanában a szokottnál is hülyébb vagyok... Le kéne állni az Extasy-val... Csak vicceltem. Szóval enyhe nézeteltérés volt a két ház közt.
Sérülések, a saját kommentárommal:
Potter: Kifacsarodott kéz, letörött lábköröm, kalapács a bordában – Akár két hétig is gyenguszon lehet! Ezzzazz!
Black: a szokásos agybajon kívül semmi – Nem lehet mindig mázlim...
Tity: törött láb, kificamodott boka, állandóan vérző fül – Őszinte részvétem, de neki is meg kell értenie, hogy néha nem árt a visszafogottság. Anyám, még én beszélek...
Remus: Vöröses haj, nyuszifülek, hosszú karom, eszméletlen gyerek – Nem irigylem.
Frank: Állandóan röhög, és egy hülye gusztustalan szemölcsszerűsége van – Én még nem láttam, de nem is akarom...
Piton: Váltig állítja, hogy híres énekes akar lenni – szerintem ez egyenlő az őrültség legsúlyosabb fokával.
Malfoy: Egy nagyon durva vágás van az oldalán, és olyan büdös a seb, hogy senki sem engedi magához három méternél közelebb – Én amúgy se, de mindegy.
Bellatrix: Agyrázkódás, törött kéz – Megérdemelte.
Lestrange: A gyerek egész testéből eltűntek a csontok, és betörte a búráját. Vagy alszik, vagy vonít, mint egy szamár – Túl éli.
A többi nem olyan érdekes, szóval nem írom le. Mindenesetre az fix, hogy egy csöppet csendesebb lett a suli.
Az az új német gyerek döbbenten bámulta a sérülteket, mire én kedvesen vállon veregettem, és közöltem, hogy ez már megszokott, mondhatni mindennapos eset. Vagy, ha nem, hát teszünk róla.
Be kell valljam, hogy Potter nélkül talán kicsit unalmas az élet. Semmi gáz, itt van Black. Az én kikészítésemhez tökéletesen megfelel. Lehet, hogy meg sem állok a gyenguszon, hanem egyenesen a Mungo zárt osztályán kötök ki. Amilyen a társaságom... Blackből és Potterből mindent kinézek.
október 10.
háló
SIRIUS BLACK EGY ÖNTELT, EGOISTA KRETÉN!
Azt nem mondom, hogy buzi, mert valósághű akarok lenni. És élni is akarok, ha már itt tartunk. Eddig sikerült. Mindegy, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy sokkal jobb lenne a világnak, ha Black szép illedelmesen a szögre akasztaná a bakancsát. (Nincs is bakancsa, sportcipőt hord.)
Ma, ebéd alatt KIVETÍTETTE, AZT A RÉSZT, AMIKOR POTTERREL FOGADOK! Mondanom sem kell, hogy bepipultam, mint az atom. Hogy képzeli?! Szóval kaja után odamentem hozzá, és a képébe vágtam a vaníliapudingos gofrimat.
- Mi ütött beléd, Evans? - bődült fel.
- HOGY MI BAJOM? - Egyébként úgy gondolom nem árt közbeszúrnom, hogy ez az egész a bagolyházban játszódott le, ahol azt a hígagyút utolértem. - MI A JÓ FRANCNAK MUTATTAD BE A SULINAK, HOGY POTTER LEÉGET?!
- Nem leéget – morogta Black. - Nem tenne ilyet... És, különben is, az én műsorom csak azt mutatja be, hogy milyen színes a Roxfort világa, és, hogy ne a pletykahálózattól tudják meg az emberek a híreket!
- Jó, de MIÉRT van az, hogy én eddig az összes ilyen „műsorodban” benne voltam?
- Mit tudom én? - vont vállat.
- Tudod, mi vagy te, Black? - dühödtem be még jobban. - Egy felfuvalkodott bájgúnár, egy szemét féreg, aki összetöri az emberek szívét, átgázol mindenkin, és...
- Te meg egy álszent kislány vagy, Evans, aki ráadásul stréber, hisztis, és azt hiszi menő lesz, ha nyomul Jamesre!
Na ettől még jobban elszállt az agyam. Akkora pofont kevertem le Blacknek, hogy az én kezem is elzsibbadt, még jobban magamra haragítva őt.
- Nem nyomulok Potterre, gyűlölöm! És nem vagyok álszent se!
- Hát persze! - acsarkodott Black. - Nem tudom ki az, aki ugrik, ha egy tanár szólítja, megsértődik baromságokon, meghúzódik a sarokban, nem csinál semmi érdekeset, csak egyszerűen jó kislány.
Az utolsó két szót akkora undorral mondta ki, hogy majdnem elbőgtem magam. Tisztában vagyok a jellememmel, és pont ezt a jó kislányos benyomást akarom már évek óta elkerülni. Black láthatta, hogy mindjárt sírok, mert még rátett egy lapáttal:
- Nagyon érzékeny a lelkecskéd, Evans? Had mondjak valamit! James egyáltalán nem szeret téged, sőt, szerintem a barátnőid is csak azért tűrnek meg, mert sajnálnak! Ó, szegény, szerencsétlen Evans baba! - gügyögött vékony hangon. - Te, Evans egy elkényeztetett, hisztis, álszent liba vagy!
Azzal otthagyott. Ilyet még sohasem mondott nekem senki. Még Malfoy sem, amikor egyszer nagyon-nagyon-nagyon veszekedtünk, tavaly. Össze vagyok törve. Blacknek igaza van? Tényleg csak egy elkényeztetett liba vagyok? Kit érdekel Potter, azt nem értem honnan veszi, hogy nyomulok rá, de, hogy azt mondta, hogy Tityék szánalomból tűrnek meg... Black járt Melanie-val... Remélem Mel nem így érez.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
