|
2. Rémes ébredések
2008.07.18. 21:13
Megtörténik a testcsere. Düh, döbbenet, kétségbeesés... Aki ilyen kedves, szende kislánynak szereti Ginnyt, az inkább hagyja abba az olvasást! Jó olvasást, légyszi írjatok kritikát!
A szokásosnál kicsit később kelt fel. Halkan tapogatózott a sötétben, hisz a világért sem akarta felkelteni Lavendert vagy Parvatit. Bosszúsan állapította meg, hogy a lányok már megint átrendezték a szobát, így csak hosszas kutatás után találta meg a táskáját. A fürdőszobába már nem akart kimenni, inkább gyorsan összefogta a haját és lerobogott a klubhelységbe. Az szokás szerint üres volt. Mint mindig, reggel fél hétkor. Automatikusan ült le a kedvenc fotelébe és olvasni kezdett.
- Szia! - hallotta meg Harry hangját.
A srác leült mellé, és kivette a kezéből a könyvet.
- Na, akkor megyünk kviddicsezni suli után? - kérdezte, és választ sem várva hanyatt döntötte a lányt, és megcsókolta.
- HARRY! - hápogott Hermione. - Te Ginnyvel jársz!
A fiú kutatóan nézett rá.
- Gin, jól vagy? Egy második személyben beszélsz magadról...
Hermione döbbenten meredt rá. Aztán óvatosan kitépett egy hajszálat a többi közül, és elsápadva a színét. Vörös volt.
- Biztos jól vagy? Szörnyen nézel ki.
- Kösz! Bókolásból K-t érdemelsz.
- Lekísérjelek a gyenguszra?
- Hogy mi van? - kérdezett vissza Mio rekedten. - Gyengusz?
- Gyengélkedő. Mi van veled? Olyan furcsa vagy.
Hermione gondolkozott. Valahogy Ginny Weasley testébe került. És erről senki sem tud, Harry pedig tisztára úgy viselkedik vele, mintha a barátnője lenne. Már a gondolat is rémes volt, hogy egy másik ember bőrében kénytelen létezni. És Ginny egészen más volt mint Hermione...
A gondolatmenetéből Harry zökkentette ki, egy újabb csókkal.
- Nagyon feszült vagy... Esetleg segíthetnék – a sejtelmes hangnem egyenesen ijesztő volt. - Nézz körül! Egyedül vagyunk, és ilyen korán még mindenki alszik.
Hermione kétségbeesetten próbált kicsusszanni a srác karjaiból.
- Én nem Ginny vagyok! Szállj le rólam!
De Harry természetesen nem fogta fel, hogy mi van. Mit várjon az ember, ha férfi? (Ezt már csak Ron tudja lekörözni!)
- Ugyan, drágám! Biztosan túl sokat tanultál az este. Én bezzeg sokkal jobb elfoglaltságot is találtam volna...
„Hogy lehet a legjobb barátom ennyire perverz?” - kérdezte magától Hermione.
Totálisan megütközött a szituáción, amibe akaratlanul csöppent bele.
„Valahogy meg kell találnom Ginnyt!” - határozta el.
- Jól vagyok, csak fáj a fejem – mondta Mio, aki eltökélte, hogy amíg nem beszél a legkisebb Wealeyvel, el kell játszania a szerepét.
Megpróbált felkelni, de a „kis túlélő” nem hagyta annyiban.
- Hova mész? Olyan ritkán van időnk egymásra.
- RITKÁN? Ugye most viccelsz?
- Öh...
Ekkor egy fülsértő sikítás hallatszott. Pár másodperc múlva egy felettébb kócos, barna hajú lány trappolt le a lépcsőn, vörös fejjel.
- Te! Gyere csak velem! - mutatott ingerülten Hermionéra.
- Mi folyik itt? - kérdezte gyanakodva Harry, de senki sem figyelt rá.
Az inkább idegbeteghez hasonlítható Hermione Granger testében levő Ginny villámgyorsan kitépte Miót a „pasija” kezéből, és őrült sebességgel a portrélyuk felé ráncigálta.
Harry Potter döbbenten ücsörgött tovább a kanapén. Kevésbé értelmes arckifejezéssel próbálta megemészteni az imént lejátszódott jelenetet, nem sok sikerrel. Végül vállat vont, és elhatározta, hogy tanítás után benéz pár percre Madam Pomfreyhoz.
- MI A JÓ SZART CSINÁLTÁL? - ordibált Ginny.
Hermione mérgesen csukta be a lányvécé ajtaját, és megfordult.
- Ezt én is kérdezhetném!
- MA REGGEL, A TÜKÖRBEN NEM AZ ÉN KÉPEMMEL TALÁLKOZTAM, HANEM A TIÉDDEL!
- Higgadj le, Ginny! Nem csináltam semmit!
- Na persze! Mikor itattál velem százfülé főzetet?
- Fogd már be, Ginny! Mégis mikor fogod fel, hogy ÉN NEM CSINÁLTAM SEMMIT?
- Mi van? Akkor...
Ginny elkeseredetten rogyott le az egyik vécére. Barna, göndör haja az arcába hullott, testtartása a szokásosnál is hanyagabb volt. Hermione szívből remélte, hogy többet sohasem fogja saját magát ilyen helyzetben látni. A kedélyek gyorsan csillapodtak, ugyanis az őrült harag helyét a kétségbeesett mélabú vette át.
- Már bocsáss meg, de én rohadtul nem akarok a te testedben élni.
- Azt hiszed, hogy én arra várom, a hogy az egyik legjobb barátom akarjon az ágyába vinni? - emelte fel a hangját Mione. - Én sem vagyok elragadtatva ettől az egésztől.
- Ebben legalább egyetértünk.
Sóhajtás.
- Most mi lesz? - tette fel a legfontosabb kérdést Gin.
- Szerinted? El kell játszanunk a másikat, ahogy valahogy kilábalunk ebből a hülye helyzetből.
- NEEEEEEEEEEEE! Bármit, csak ne ezt!
-V an jobb ötleted?
- Én nem tudlak eljátszani! És különben is! Egy rakat T-t fogok neked szerezni, mert halál segg vagyok, már a hatodikos anyagból is.
- Basszus, Ginny! Húzd meg magad, mert ha miattad bukok meg...
- Csigavér, csajszi! Annyira még Ron sem tudná lerombolni a jegyeidet, hogy megbukj, még ha minden nap felel is!
Ginny cinikus hangneme nevetésre késztette Miót.
- Hát, legalább én egy kicsit följavítalak – vigyorgott.
- Egoista barom!
Luna Lovegood a szokásos hangulatában kezdte el a napot. Álmodozva. Mint aki egy másik világban él, túlvilági, és felettébb könnyed mozdulatokkal öntözgette a slukkos pimplijeit, és a veressapkás dukjobógyókat.
- Szervusztok szépségeim! Ma újabb szerda elé nézünk.
Louren, Luna szobatársa szemforgatva temetkezett vissza az egyik vaskos könyvébe. Ám ez Lüke Lovegoodot cseppet sem izgatta. Nagy fejtörés után a vajsöröskupakokból készített nyakláncát vette magára, majd elindult reggelizni. Út közben egy régi baltuta dalt dúdolgatott, amit még ez apjától tanult.
- Ma újra próbálkozok a testcserével – suttogta halkan.
Alighogy kimondta, rögtön meglátta Ginnyt. Feltűnően furcsa volt az arckifejezése... Hermione Grangerrel jöttek ki az egyik lányvécéből. Luna az utolsó pillanatban ugrott be az egyik oszlop mögé.
- Harry kedvenc színe a vörös, és ne feledd, hogy ma a suli után kviddicseztek – magyarázta Hermione.
- De nekem tériszonyom van. Fent elkezdek szédülni, és...
Elég abszurd helyzet volt, hogy Ginny Weasley arról nyafog, hogy mennyire szédül a magasban. Luna gondolkodva állt meg. Szörnyű érzése támadt. Hallgatózni kezdett, az egyik oszlop mögé behúzódva.
- Muszáj lesz, hacsak nem akarod, hogy gyanút fogjon!
- És, ha elmondanánk neki? Szerintem segítene.
- Ha elhinné! De könyörgöm, Mio! Ki az a barom, aki hinne nekünk?
Lunát az ájulás kerülgette. Hogy Hermione „Mio”-nak hívta Ginnyt, már mindent értett.
„A tegnap! Amikor Hermione odament, hogy elkérje azt a könyvet! Nem én és Ginny cseréltünk testet! Hanem Hermione és Ginny!” - jutott eszébe.
A két lány beszélgetése lassan elhalkult. Luna gyászos arckifejezéssel támolygott vissza a folyosóra.
- Ki fognak nyírni! - sóhajtotta.
Gondolkozott.
„Biztos van valami ellenszer...”
Kétségbeesetten rohant vissza a hollóhát klubhelységébe, ahol a könyveit hagyta. Abban a könyvben, amiben a testcserét olvasta, biztos írnak valami használhatót... Futott. Fel a lépcsőn. De csak későn vette észre a vörös hajú srácot, aki szintén teljes sebességgel vágtat lefele. Az ütközés elkerülhetetlen volt már. Luna és Ron rémülten kiáltottak fel, de már késő volt. A piszkos szőke hajú lány nagyot esett, legurult a hosszú lépcsőn és az eszméletét veszítve ért le a földszintre.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
