5. És minden megy tovább...
2008.07.18. 21:19
Ginny órája McGalagonnyal, és így tovább. Előre is bocsi Gin stílusáért, lehet, h eltúloztam, de nem áll szándékomban változtatni. Legalábbis egyenlőre.
Másnap Ginny bosszúsan indult el az átváltoztatástan órára. Út közben feldöntött egy páncélt, ami nagy zörejjel ért földet. - Anyád, te köcsög! A többi diák nagy szemeket meresztett. Hermione Granger nagy beleéléssel káromkodik. Ginny persze ettől még ingerültebb lett. - Mit bámultok? - rivallt rá a kicsikre, majd amikor azok megszeppenve bújtak könyveik mögé, nagy hévvel továbbment. Nem akart Harryvel, vagy Ronnal összefutni, így késett az óráról. A leghátsó padban foglalt helyet, remélve, hogy feltűnés nélkül ott megvárja a kicsöngetést. Szép csöndben kezdte firkálgatni a padot, de egy idő után roppant unalmassá vált. McGalagony monoton hangon gagyogott valamiről és Ginny egyre laposabbakat pislogott. Nem volt visszaút, menthetetlenül elaludt. - GRANGER! - na, erre ébredt fel. Zavartan nyitotta ki a szemét. McGalagony teljes életnagyságban állt előtte, és a csoport összes tagja őt nézte. - Öh... Helló! Mi van? - préselte ki magából Ginny. - MI VAN? GRANGER, MAGA ELALUDT AZ ÓRÁMON! - Oh, nem direkt volt tanárnő! Biztos vagyok benne, hogy valaki orvul belecsempészett valamit a rántottámba! - felelte a lány a lehető legártatlanabb hangnemben, és kissé felháborodva, hogy őt hibáztatják. - Nem is ettél ma rántottát! - szólt közbe Ron, mire egy különösen szúrós pillantást kapott. - Akkor a kajámba! Nem mindegy, hogy mi volt? - Csalódtam magában, Granger! - mondta McGali penge vékony ajkakkal. - Mélységesen csalódtam. - Én is szégyenlem magam, tanárnő! De bepótolom ám a lemaradást! - Ismételtünk, Granger. - Oh, akkor minden oké – vigyorodott el Ginny, és kényelmesen hátradőlt. Kár, hogy túl nagy lendülettel, ugyanis ennek következtében székestűl hátraesett. - Bakker! - káromkodta el magát, majd gyorsan a szája elé kapta a kezét. Akinek eddig sikerült visszatartani a röhögést, mind kudarcot vallott abban a pillanatban. Ginnyt mélységes düh fogta el, ahogy Malfoy felélénkült arcára nézett. Nem gondolkozott, csak emelte a pálcáját. - Reducto! Szállt a vösös fénycsóva, és Malfoy csak az utolsó pillanatban tudott elugrani előle. Az átok a padba csapódott, nagy lyukat égetve a fába. - Obstructo! - kiabált vissza Draco. - Stupor! - Protego! Diffinio! - CAPITULATUS! - zengte McGalagony. - BÜNTETŐMUNKA MIND A KETTŐJÜKNEK! HOLNAP HATKOR JELENTKEZZENEK AZ IRODÁMBAN!
- Tényleg sajnálom, oké?! - morogta már vagy századszorra Gin. Kint ültek Hermionéval a parkban, egy nagy fa alatt. - De akkor is megérdemelte! Hülye patkány! - tette hozzá. - Gin, ezzel most leromboltad az esélyeimet. - Mondtam már, hogy sajnálom! Mio csak sóhajtott. - Mikor lesz vége ennek az őrületnek? A testemet akarom! - Kegyetlen az élet – jelentette ki Ginny, majd előhalászott a táskájából egy doboz cigit. - Mit csinálsz?! Na, nem! Ezt nem engedem! - háborodott fel Hermione. - Ugyan! Mio, te olyan gyerekes vagy. - Leszarom, hogy milyen vagyok! Gin, nem fogod az én tüdőmet szennyezni azzal a mocsokkal! - De fogom. - De... én azt hittem, hogy te normális vagy - mondta Hermione, hátha meghatja Ginnyt. - És különben is! Ez egy mugli dolog, és nagyon káros! - Szólj ha befejezted! Hermione kétségbeesetten próbálta elvenni Ginnytől a cigit, de a másik erősebb volt. - Higgadj már le! Egy szál cigi nem teszi tönkre a tüdődet. - Nem érdekel! Már így is elcseszted az életemet! Gin elégedetten vigyorodott el. - Király! Megtanultál normálisan beszélni. - Elrontasz! - ordított Hermione erőtlenül. Ginny rágyújtott mit sem törődve Mióval. - Csak addig, hogy nem jöjjenek rá a titkunkra. Utána megjavulhatsz felőlem. - Te tök hülye vagy. Gin csak megforgatta a szemeit, és nagyot szippantott a cigiből. Hermione újabb kísérletet tett, hogy elvegye tőle, de ezúttal is lassú volt. Morgolódva ült vissza a helyére. Zavarta a füst, de nem mutatta. Nem az volt a legnagyobb problémája. - Egyébként is... - Most megvagytok! - ugrott elő Frics a fa mögül. - Szigorúan tilos cigarettázni a Roxfort területén! Irány az igazgatói iroda!
Dumbledore nagyot sóhajtva tette le a kedvenc képregényét. - Gyere! - szólt ki. Három alak lépett be. Frics boldog mosollyal hajolt meg. - Igazgató úr, ez a két diák cigarettázott az iskola területén! - Hékás! - szólt közbe Hermione, de Ginny a lábára taposott. - Nos, nem igazán így történt, professzor – mondta nyugodtan. Dumledore érdeklődve irányította a figyelmét Ginny felé. - Nem? Akkor avasson be a részletekbe, Granger kisasszony! - Máris! Mi igazából csak nyalókáztunk a parkban. Frics úr szeme bizonyára már nem a régi, így keverhette össze a nyalóka fehér pálcikáját a cigivel – magyarázta mosolyogva. - Mi soha nem vetemednénk arra, hogy kipróbáljuk azt a büdös borzalmat. Hermione alig észrevehetően felhorkantott, de Gin újra a lábára lépett. - No, de éreztem a szagát, is Dumbledore! - ellenkezett Frics. - Úgy néz ki, már az orra sem megbízható – sajnálkozott Ginny. - Nos, ez felettébb szomorú – jegyezte meg az igazgató. - Esetleg maradt még pár nyalóka? - Vérízű, professzor. Biztos? - Vérízű? - csillant fel az öreg szeme. - Az egyik kedvencem! - Hát, akkor egészségére! Ginny letett párat Dumbledore asztalára, majd megragadta Mio karját. Udvariasan elköszöntek, és villámgyorsan otthagyták a felélénkült igazgatót, és a zavart Fricset.
- Gyűlölöm ezt a gondnokot! - morogta Ginny. - Mindig keresztbe tesz nekem. Hermione csak felsóhajtott. Már nagyon unta Gin szeszélyeit. - Figyelj, én beugrok a könyvtárba. - Nem mész sehová! Segíteni fogsz nekem, elterelni Frics figyelmét. - De minek? - emelte tekintetét a plafonra Mio. - Csak belecsempészek egy kis rókázó-rágcsát a teájába. Nyugi, pár perc lesz az egész! - Hát ez csodálatos! Ginny, neked olyan nehéz a seggeden maradni? - Ginny? - hallatszott egy tétova hang a hátuk mögül. - Azt hittem, hogy te Hermione Granger vagy... Gin és Mio villámgyorsan fordult meg. Egy alacsony, fekete hajú lány állt előttük. Bizonyára hollóhátas lehetett, mert rengeteg könyv volt nála. - Öh, igen, Hermione vagyok. De a második nevem Virginia, és néha neveznek Virgininek, vagy Ginnynek – vágta ki magát Gin. - Értem – mosolygott a lány. - Segítsünk? - kérdezte Hermione. - Hova viszed ezt a sok kötetet? - Luna Lovegoodnak. Ő most a gyengélkedőn van. - Sajnos, nekem mennem kell – mentette ki magát Ginny. Hermione viszont készségesen átvállalt pár könyvet. - Én Luna osztálytársa vagyok, Nora – mutatkozott be a lány. - Örülök. És Luna, hogy van? - Még nincs magánál – sóhajtott Nora. - Elég súlyos a sérülése. Hermione együtt érzően nézett rá. - És mégis, mi történt? - Legurult a lépcsőn. Valami kreténnel összeütközött – mondta Nora. - Van ilyen. Nekem meg ugye el kell vinnem a leckét. De aztán úgy gondoltam, hogy inkább elhozom az összes könyvét, hogy ne kelljen többször cipekedni. - Aha, értem. - Ginny! Na végre! Úgy eltűntél, hogy... Öh... Hermione érdeklődve fordult az ismerős hang irányába. Az a szőke lány volt. - Helló Tilda. Épp Lunához megyek. - Tilda? Mond, mióta hívsz így? - vonta fel a szemöldökét a lány. - Nem ez a neved? - Tina vagyok, már vagy tizenhat éve. - Hát, bocs. Ő itt Nora – mutatta be Hermione, hogy oldja a feszültséget. - Szia Nora! A kínos csönd, ami a bemutatkozások után következett, elég hosszú volt. Végül elérték a gyengélkedőt. Hermione letette a könyveket Luna éjjeliszekrényére, de véletlenül leverte az egyiket. Egy ősrégi példány volt. Valahol a közepén kinyílt, egy szakadt oldalon. Hermione döbbenten olvasta el a fejezet címét. „Lélekköltözés, avagy a testek cseréje”.
Következő
|