|
3. fejezet
2008.08.16. 22:20
| Dumbledore bejelentést tesz, majd lesz egy kis "összezörrenés" a diákok közt |
| |
Nate tökre izgatott lett a szívatás hírétől. Rengetegszer megígérte, hogy nem árulja el senkinek. Sokszor figyelmeztetett, hogy ki ne hagyjam véletlenül. Régebben csak azt hajtogatta volna, hogy ez hülyeség, és adjuk fel. Változunk. Mégpedig nagyon. Nate is hülye lett. Rossz hatással vagyok rá...
- És, hogy fogjuk csinálni? - kérdezte.
- Az még nincs meg, de ha még egyszer megkérdezed, akkor neked is rózsaszín lesz a szemöldököd! - fenyegetőztem.
- Miért? Eddig nem sokszor kérdeztem...
- Csupán hetvenháromszor - morogtam.
- Jaj Tyra! Inkább menjünk kajálni!
Becsörtettünk a nagyterembe. Épp jókor, mert érdekes módon Dumby bejelentésre készült. Én kivételesen odafigyeltem, mert csodálatos, természetfeletti érzékeim azt súgták, hogy ez valami fontos dolog lesz.
- Kedves diákok! - szólalt meg Dumby. - Van egy közölnivalóm. Halloweenkor szervezünk egy bált, ami este nyolctól lesz, egészen hajnali háromig. Kérjük, hogy párokban jelenjetek meg.
- Hurrá - nyafogott Draco. – Most el kell hívnom valakit?!
- Muszáj lesz, ha nem akarsz találkozni magaddal a Reggeli Próféta címlapján, hogy DRACO MALFOY, A SZINGLI! - mondtam.
- Márpedig gyorsan el kell hívnod valakit, ha nem akarsz Pansy mellett kikötni - mondta John.
- Hát jó - mondta Draco. – Tyra eljössz velem?
Egy ideig csak próbáltam megemészteni a hallottakat, de végül kinyögtem egy igent. Nem sokára jelent meg Pansy. Szerencsére nem hallotta, ahogy Draco elhívott. Akkor már megsüketültünk volna a visításától.
- Mi történt? - kérdezte.
- Semmi különös - mondta Draco.
- Csak Dumby bált szervez - nyögte közbe John.
Erre Draco extra gyilkos tekintettel nézett a gyerekre.
- Bál? Amikor párban kell menni? - tapsolt Pansy, majd jelentőségteljesen Dracora nézett.
- Igen - sóhajtott Draco. - Nekem kötelező Tyrával menni.
- Ó te szegény! Nem irigyellek!
Igyekeztem nem kimutatni a bennem dúló érzések viharát. (Hú, de költői volt!)
-Jó étvágyat! - majd Pansy felé fordultam. – Hogy akarna a torkodon!
A kedvem szörnyű pocsék. Talán ez miatt van, hogy már másodszorra botlok meg a saját lábamban, és még hasonló apróságok. Szerencse, hogy nem ütköztem össze sehol a fallal, mert most olyan ideges vagyok, hogy nem tudnám normálisan visszanöveszteni a fogam. Néhány portré fejét csóválva nézett rám, de nem érdekeltek. Én most mérges vagyok, ne álljon az utamba senki! Idegesen becsörtettem a klubhelységbe. Persze most kellett összefutnom Mandyvel is, aki eddig alig láttam. Ő a szokásos hangulatában volt, ergó, csak rám nem nézett fagyosan. (Ilyen szeretnivaló áldott lélek vagyok – na jó, elkapott az „el vagyok ájulva magamtól” című fázisom is. Ha előre látó vagy, menekülj előlem!) Mandy elég megviseltnek látszott, fensőbbséges modora viszont nem szenvedett hiányt.
- Szia Tyra! - egy halvány mosolyra húzódott a szája.
- Helló! - nyőgtem. – Nagyon eltűntél az utóbbi időben.
- Rengeteget kell tanulnom – sóhajtott.
- Te csak ne sóhajtozgass itt, nekem van RBF évem! - ordibáltam, bár magam sem tudom miért.
Már nem tudott felelni, mert hirtelen John ugrott oda hozzánk.
-Bunyó van! - vigyorgott. – Potter és egy kis szőke gyerek, valami Zacarias Smith összekaptak!
Kivonszolt mindet az erkélyre. (Na jó, nem kellett vonszolni, rohantunk magunktól is.) Onnan tök jól lehetett látni mindent. Egy ideig csak a popcornt rágcsáltuk, és infraszemüvegen keresztül bámultuk, ahogy Potter halomra átkozza a gyereket, de végül ráuntunk a dologra, és beszálltunk a partyba. Még mázli, hogy elsős korunkban lelógattunk néhány kötelet az erkélyről, így sikerült egy horzsolás nélkül leérni. És ha már így lent voltunk (bővebben Nate, Draco, John és én) akkor beálltunk és nagyban átkozni kezdtük Pottert, aki mellé rögvest beállt Weasley és Granger is. Én Weasleyt vettem célba egy gumiláb rontással, de elhibáztam. Viszont John eltalálta helyettem. Én épp felé akartam fordulni, de egy átok pár centivel húzott el mellettem. Luna Lovegood beállt a párbajba. Gondolkozni kezdtem, hogy melyik átkom tettszene a legjobban neki, de egy felém száguldó betontömeg kizökkentett. Reflexeimnek köszönhetem az életem - szoktam mondogatni, de eddig nem hangzott elég hitelesen. Miután leporoltam magam, és kedvesen kinevettem (igazából fetrengtem a röhögéstől) Pansyt, akinek a talárja felettébb kellemetlen módon beszorult a fent említett faldarab alá. Ismét Lovegood felé fordultam, aki már Dracoval párbajozott. Na kaptam magam, és egy szép kis kábító átkot küldtem rá, ami célba is ért. Körülnéztem, majd elégedetten vettem tudomásul, hogy Potterék hátrányban vannak.
-Tyra! Vigyázz! - ordított valaki.
Hátrafordultam, és megláttam Pottert, aki egy ismeretlen átkot küldött felé. Már túl késő volt elugrani. Hirtelen nagyon fájni kezdett a hátam, majd elsötétült előttem a világ.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
