|
5. fejezet
2008.08.16. 22:26
Na megjöttem Olaszból, folytatom a történetet. Ebben a részben főképp Tyra anyjának a levele van benne.
Vigyorogva baktattam a folyosón. John a biztonság kedvéért nem vártam meg, hátha nem hagyott volna élni. Gyorsan megkerestem a klubhelység bejáratát, majd beléptem. Lehuppantam a kedvenc zöld, és nagyon kényelmes fotelomba, és elkezdtem olvasni anya irományát.
Drága Mandy és Tyra!
(Anya is Mandynek hívja)
Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon hiányoztok! Itthon semmi különös nincs, csak nemrég átjött Madeleine. Rögvest úgy állított be, hogy
- Tiffany, képzeld megtaláltam a világ legjobb szempillaspirálját!
És vett nekem is egyet. Jaj, hát nem nagyszerű? És mesélte, hogy...
Bla-bla-bla. Két oldalt lapozok. Anya olyan unalmasan tud írni, mert mindig megosztja velünk ahogy a barátnőivel beszélget vagy vásárol. Rémálom! Egy szóval igazi cicababa lenne, ha egy kicsit fiatalabb volna. Na mindegy, lapozok még egyet.
Na utána még elmentünk meglátogatni Larát és az ikreket. Nem voltunk ott sokat, mert utána elmentünk parfümöt nézni. Igazán nem értem, hogy apád miért utál vásárolni, de tényleg.
Bla-bla. Lapozok kettőt.
De ennyit rólunk!
Na végre!
Veletek mi van? Mandy, használod a szemhéjpúdert, amit vettem neked? Igazán jó áron volt, akciós. Majdnem egy világosabb árnyalatban vettem, de meggondoltam, magam... Nem is tudom, hogy mi bajod a rózsaszínnel.
Jaj, ne! Most fél oldal fárasztás Mandynek. Mindjárt én következem.
Szóval a rózsaszín a legszebb szín, mert fiatalos. És veled mi van, Tyra? Javítsál valamit a tanulmányi átlagodon, mert nem győzök szégyenkezni! És figyelj egy kicsit a viselkedésedre is! Egyébként nem ártana, ha egy csöppet világosabb ruhákban közlekednél, igazán megy hozzád például a rózsaszín.
Na, én megmondtam. Lapozok.
Jaj, lányok, szóljatok ha hazajöttök karácsonyra! Mert ha igen akkor leugrunk Edith nénihez, és Jessalynhoz is. Meg esetleg Kevin átjönne a menyasszonyával. Még nem láttam soha, de Susan Lemann a neve.
Kész, el van döntve. Gyorsan elővettem egy papírt és megírtam anyának, hogy nem megyek haza karácsonykor, meg, hogy természetesen sokat fogok tanulni. A szokásos rizsa. Nem kell vele sokat foglalkozni. Eltettem a papírt, hogy Mandy is írjon rá, ne külön küldjük el. Felrohantam a szobába, hátha Nate ott van. Tévedtem. Lerohantam vissza a klubhelységbe, de ott csak pár kicsi írta a leckét. Kissé csalódottan rúgtam fel egy zöld vázát, de csak pár harmadikos lett nedves. A mardekárosoknak ajnos az a rossz szokásuk, hogy ha valami trutyi ragad a kezükre, akkor nem sétálnak el a mosdóig, hanem egy laza mozdulattal belemártják a mancsukat a legközelebbi válába. Így nem nagyon csodálkoztam, hogy a kicsik elég morcos képpel bámultak rám. Én készségesen leporoltam róluk a liliomokat (amik már kicsit fonnyadtak voltak), majd kimentem a folyosóra. Nem tudom, mi ütött belém de eléggé be pánikoltam, mert Nate nem szokott csak úgy eltűnni. Elkezdtem rohanni. Út közben feldöntöttem egy rózsaszín miniszoknyás, hidrogénezett hajú cicababát, aki sikítozva repült a falnak. Felkutattam a fél Roxfortot, de Natet nem találtam meg. Végül összetalálkoztam Johnnal, aki engem keresett, mert még mindig meg akarta tudni, hogy mi a francot találtam ki.
- Ha nem mondod meg, akkor egész nap énekelni fogok...
- John! - sóhajtottam. – Csak annyi az egész, hogy ugrattalak!
- Köszike! - morogta. – Cserébe kell venned nekem egy Roxmortsi ajándékcsomagot!
(A Roxmorts ajándékcsomag egy olyan nagy csomag, ami tele van vajsörrel, mézesfalási édességekkel, meg pár hasznos dolog is Zonkó csodabazárából. Nem rég óta árulnak ilyet.)
- Na persze – nevettem rá. - Nekem most meg kell sajnos keresnem az én drága tökkelütött, flúgos legjobb barátnőmet!
- Miért, hol van? - nézett rám bambán.
- Azért akarom megtalálni mert nem tudom, hogy hol van.
- Jaaa! Megyek veled!
- Nekem már úgyis mindegy! - vontam vállat.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
