|
11. fejezet
2008.08.16. 22:34
Tyra részt vesz egy kis családi veszekedésben, amiből az sül ki, hogy ugrott a kellemes karácsony.
Hétfő van. Nem ér! Persze az első óra átváltoztatástan! Álmosan leszédelegtem a nagyterembe reggelizni. A reggel nagyon nyugodt és csendes volt. A hó esett, december volt... Hamarosan szünet. Békésen és felettébb lassan benyomtam egy joghurtot és egy pirítóst. Az első óráról szerencsésen lemaradtam, de nem is volt kedvem bemenni. Csak császkáltam a folyosón, úgyhogy össze is találkoztam Hóborccal. Nagyon megörült nekem, elkezdett vízibombázni. Na hurrá! Úgy döntöttem, hogy felmegyek a bagolyházba, egy kicsit. hogy miért, arról fogalmam sem volt. Csak mentem. Megsimogattam Mandy baglyát, Sissyt, elvoltam vele. Én nem akartam állatot, úgyis belehalna, ha nem etetem. Mert nem szoktam ilyenekkel foglalkozni. Mandy gondozza a baglyát. Hirtelen észrevettem, hogy nem vagyok egyedül, velem jött a kismacska is, Draco ajándéka. Na ma minden állattal találkozom... Felvettem a cicát és simogatni kezdtem. Jól nevelt dög, rögvest elkezdett dorombolni. Kezdem megszeretni. Váratlanul ért az óra végét jelző csengetés, majdnem eldobtam a macskát.
A második órát végigleveleztem Natetel:
N: Hol voltál? McGalagonya hiányolt.
T: Lekéstem az órát. Mit mondott?
N: Csak annyit, hogy igazán összekaphatnád már magad, meg a szokásos.
N: Mi van a szülinappal?
T: Tudsz róla?
N: Itt a falnak is füle van...
T: Holnap lesz.
N: Azt gondoltam. Pontosabban? Mi lesz a program?
T: Mindent én tudjak?
N: Te vagy a főgóré! Te találtad ki!
T: Ez még nem jelent semmit! Majd megbeszélem Johnnal!
A gyereket meg is találtam hamar. Épp két kis elsőst terrorizált. Griffendélesek voltak, szóval nem nagyon siettem a segítségükre... Persze én csak Potteréket utálom, de hát... Na mindegy. Hagytam, hogy John „eljátsszon” a kicsikkel, és amikor már a seprűtárolóban csücsültek, akkor vonszoltam el a gyereket.
- John! Mindent megszerveztél?
- Mi? Ja igen, persze!
- Avass be!
- Jól van na! Szal' arról van szó, hogy holnap reggel csapunk egy bulit Draconak.
- Reggel?! Draco hétvégén maximum tízkor kel fel. De inkább fél tizenegykor!
- Mindegy. Berendezzük, és amikor lejön a lépcsőn, akkor meggyújtunk pár tűzijátékot, kibontja az ajándékokat és kész. Lesz pia, kaja, zene.
- Meddig leszünk el?
- Ameddig elleszünk.
Miközben elhaladtunk a Pansy-Blasie páros mellett majdnem nekimentünk Grangernek, aki kegyesen elújságolta, hogy ma este vár a könyvtárban ötkor. És, hogy legalább próbáljak úgy tenni, mintha tanulnék. Nehezet kér. De mindegy.
Nem mentem könyvtárba. Nem érdekel Granger! Menjen a fenébe McGalagony is!!! Épp mérges, vok, ne figyeljen rám senki. Az ember nyilván azt tippelné, hogy John húzott fel. Hát most kivételesen nem. Hanem a drága csládom. Az egész úgy történt, hogy Dumby felkeresett és beszállított az irodába. Szembetaláltam magam kicsit dühös szüleimmel, és az én kedves nővérkémmel.
- MEGMONDANÁD, HOGY MIÉRT NEM ADSZ ÉLETJELT MAGADRÓL??? - kérdezte egy csöppet erélyesen apu.
- Mr Hampton, úgy gondolom ezt a hmmm... Családi beszélgetést inkább valahol máshol kéne, nem? - szólt közbe Dumbledore.
- Természetesen! - mondta anya, és kimentünk a folyosóra.
- Most mi van? - kérdeztem kint.
- Kicsim, csak nem írtál vissza és...
- MÉLTÓZTATNÁL ELDÖNTENI ÉS LEFIRKANTANI...
- Drágám! Inkább én.
- NEM TIFFANY!
- Csak arra lennénk kíváncsiak, hogy hazajössz-e.
- Ne...
- Igen - mondta Mandy – Persze, hogy hazajön!
- MANDY! - kiáltottam már én is.
- ITT CSAK ÉN ORDÍTHATOK! - dühöngött a fater.
- DAVID! - kelt ki magából anya is.
- TIFFANY!
- DAVID!
- MI VAN?
- Öhhöm! - McGalagony is jól időzít...
Pedig tök jól el lehetett volna tűnni. Ismerem anyáékat, így ellettek volna egymással, nem nagyon foglalkozva, hogy a két lányuk ott áll-e mellettük.
- Megtennék, hogy ezt a kis jelenetet mondjuk a parkban?
- Persze, professzor! Gyerünk, lányok! - mondta anyánk ránk nézve.
Mikor kiértünk „beszélgetésünk” ugyanott folytatódott. Majdnem.
- SZÓVAL AKKOR MOST HAZAJÖSSZ, VAGY NEM???
- HAZAJÖN - ordított Mandy is.
- CSAK ÉN BESZÉLEK!
- Drágám, te kiabálsz! - emlékeztette anya.
- TIFFANY, NE SZÓLJ BELE!
- Izé, nem lehetne ezt bent? - kérdezte hirtelen Hagrid bá.
- Persze, máris! - szólt készségesen megint anya.
- NA MÁR ELÉG!!! HOLNAP HAJNALBAN MIND A KETTEN HAZAUTAZTOK!!!
Nos, Draco buliján nem maradhatok...
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
