|
14. fejezet
2008.08.16. 22:40
Tyra megérkezik a Malfoy kúriába, ahol megismeri Alent
Vészesen közeledett a bál napja. Azon kaptam magam, hogy Mandy ront be hozzám, és tájékoztat arról, hogy most van kedve hozzá, hogy kisminkeljen. Ilyen is ritkán van az életben, élek a lehetőséggel. Mandy nagyon szépen tud sminkelni! Úgyhogy mire rajtam volt a ruha ( amit átszabtunk), a smink és megvolt a frizurám (egyszerűen összefogva volt a hajam, és egy kicsit begöndörítve), akkor tökre meglepődtem. Én nem szoktam szép lenni, de így kifejezetten jól néztem ki. Malfoy most nem fog gúnyolódni! Apa már ordibált, hogy mit vacakolunk, úgyhogy nekiálltunk szép óvatosan lefáradni a lépcsőn. Magam is meglepődtem, mert nem estem el, a ruhám nem sérült. Beszálltunk a családi fogatba, és repültünk is.
Mire odaértünk, már elég sokan lehettek ott. Apa mindig mondta:
- Sohasem szabad túl korán érkezni!
Hát mi késtünk. De nem baj az.... Bementünk a kúriába, anya pedig rögtön megtalálta Narcissát, apa meg valaki haverját. Mandy is elment valamerre. Mint mindig. Igyekeztem megtalálni Dracot. Nem kellett megerőltetnem magam, ő talált meg engem.
- Szia Tyra! Jó a ruhád - vigyorgott.
- Kösz.
- Hallom Amanda nem alszik itt.
- Jaja.
- De hova megy?
- Most komolyan azt hiszed, hogy tudom? - kérdeztem vissza erélyesen.
- Nem.
- Akkor meg?
-Öhhmm. Draco? - hallatszott egy bizonytalan hang.
A szöszi megfordult és én szembetaláltam magam egy elég helyes gyerekkel. Barna haja volt, és kék szeme.
- Tyra, ő Alen Scavo.
- Helló! - intettem.
- És ő Tyara Hampton! - fejezte be Draco.
Nevelt kamaszok módjára kezet ráztunk, meg minden.
- Honnan ismeritek egymást? - kérdeztem.
- Hát, az én apám Lucius Malfoy munkatársa - mondta Alen. - És anyám is gyerek kora óta jóban van Luciussal.
- Aha - bólintottam.
- És te honnan ismered Dracot? - kérdezte.
- Osztálytársak vagyunk!
- Roxfort?
- Én nem is zavarok! - mondta célozgatóan Draco.
- Jó persze! - vont vállat Alen.
- Igen, Roxfort. Mardekár - mondtam.
- Pedig nem gondolná rólad az ember.
- Mit? - lepődtem meg.
- Hát, hogy mardekáros vagy!
Idő közben kisétáltunk a teraszra. Marha boldog voltam, hogy normálisan el tudok beszélgetni vele. Tisztára mint a filmekben.
- Attól mert szeretek néha komolytalan lenni...
- Hát én igazából a külsőre gondoltam.
- Ezt fejtsd ki bővebben!
- A mardekárosok általában olyan... Kegyetlenek. De te, a szőke hajaddal, meg ezzel az ártatlan arccal... Hollóhát!
- Mi?
- Kinézetre hollóhátasnak néznélek.
Nagyokat pislogtam rajta. Ez a gyerek száz, hogy dilis. De helyes is, szóval nem szabad csak úgy itthagyni.
- És te melyik suliba jársz? - törtem meg a csendet.
- Hármat találhatsz! - mondta.
- Durmstrang.
- Igen.
- Az jó iskola?
- Nem éppen. Rengeteg a véla, meg az óriás is...
- Nem erre gondolok. Milyenek a tanárok? Hogy tanítanak? Rendesek-e azok akik rajtad kívül oda járnak?
- Hát a tanárok szigorúak, oltári ökörségeket tanulunk, és a haverok jó fejek.
Hirtelen azt éreztem, hogy valaki jön.
- John! - kiáltottam fel.
- Szia Tyra! Nem is tudtam, hogy itt vagy!
- John, ő Alen!
- Helló.
- Nem láttátok Dracot?
- Elment valamerre - mondta Alen.
- Ti itt alszotok?
- Én igen - mondtam.
- Dettó - mondta Alen.
Na, egyből feldobódtam. Magamban örömtáncot jártam egy tábortűz körül, fűszoknyában...
- Én sajna nem. Pedig buli lett volna...
- Hát igen - hagytam rá.
- Na, mindegy. Megkeresem Dracot - és lelépett.
- Ő is az osztálytársunk - mondtam Alennek.
- Jó fejnek tűnik.
- Az. Csak néha már...
Nem fejeztem be. Hirtelen valami nagyot durrant. Ebben
a hónapban már másodszor láttam tűzijátékot. Ez most nem gúnyos szavakat írt ki. Piros és zöld fénycsóvák jelentek meg az égen, és hamarosan egy rózsát alkottak. Utána lett karácsonyfa, csillag, szívecske, meg mindenféle. Szép volt nagyon. Bár keveset láttam, mert mindenki kijött az erkélyre, és a végén már az összes magas ember beállt elém. Ilyenkor szoktam dalolni:
Kicsi vagyok, székre állok,
Csesszétek meg, így sem látok...
Alen elsodródott mellőlem. Volt egy olyan érzésem, hogy hiába is próbálnám megkeresni, nem lenne esélyem. Ezért elhatároztam, hogy elmegyek sétálni, aztán csak összeakadok valaki ismerőssel... Reméltem, hogy Nate itt van. Mostanában eltávolodtunk egymástól, pedig régen elválaszthatatlanok voltunk. Most pedig gáz van. Csak Zambinivel találkoztam, aki Pansyt kereste. Szerintem ha a Malfoyoknak van egy kis esze, akkor nem hívták el a tyúkot. Felballagtam az emeletre. Találtam egy kis erkélyt. Nem volt nagyon szép a kilátás, de azért tettszett a hely. Gondolkoztam egy rakatot, főképp Alenen. Zajt hallottam, így hátrafordultam. John volt az.
- Szia Tyra! Natet nem láttad? Kicsit hiányzik.
- Nem - sóhajtottam.
- Kár.
- Igen, az.
- Mibe, hogy azon az Alenen rágódsz!
- Nem is!
- Persze. Vigyázz vele Tyra!
- Ugyan minek? Ő megbízható és rendes - áradoztam, szemeimet az égre emelve.
- De lehet, hogy átver!
- Ne félts engem!
- Te tudod! Ja, egyébként Draco téged keres!
Elindultunk mind a ketten lefelé. Dracot messze észre lehetett venni.
- Miért kerestél? - kérdetem tőle.
Erre a gyerek akkorát ugrott, hogy feldöntötte az előtte álló Zambinit.
- Úr ég, Tyra! A frászt hozod rám! - közölte.
- Na, most már ez is tudom! - bólintottam, és igyekeztem leporolni a nyőgdécselő Zambinit. - Miért is kerestél?
- Ja, semmi, csakhogy élsz-e még?
- Élek.
- Szuper!
Vettem egy sütit a közeli asztalról, majd vissza is tettem, mert megláttam Alent. Nehogy az maradjon meg benne, hogy Tyara Hampton nem veti meg az édességet. Alen nem vett észre minket, mert elindult felfelé a lépcsőn. Nagyot sóhajtottam.
- Vigyázz vele - mondta morcosan Draco.
- John is ezt mondta.
- Az lehet.
- Aha. Tényleg, Nate nincs itt?
- Fogalmam sincs.
- Az jó.
- Az nem jó.
Mandy éjfél körül lelépett. Egy órakor meg a többi, aki nem aludt a Malfoy kúriában. A felnőttek fáradtak voltak, így ők ledőltek, bár szerintem Lucius bácsi nem nagyon aludt... Mindenesetre miénk volt az egész ház. Dracoé, Alené, és az enyém! Nem nagyon tudtunk mit csinálni. Draco megmutatta a szobánkat. Ott párnacsatáztunk egy nagyot. A fiúk nem könyörültek, lenyomtak engem, mint a fene. Azután kimentünk az erkélyre, és ott dumáltunk. Draco azután elment. Nem tudjuk, hogy hova. Jó ideig velünk volt, mintha nem nagyon akarna egyedül hagyni Alent és engem, de hirtelen eltűnt. De nem nagyon bántam. Alennel még sokat beszélgettünk, majd beszédelegtünk a szobába. Alennek már nem volt kedve átmenni az ő helyére. Együtt aludtunk el.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
