|
16. fejezet
2008.08.16. 22:48
Tyra visszamegy Roxfortba, és összejön vkivel. Nem lövöm le a poént! :P
Nagy nehezen véget ért a december. A szilvesztert sajna a családdal töltöttem, így nagyon örültem, amikor végre január másodika lett és indulhattam vissza imádott iskolámba... Az út egyszerű veszekedésből állt, csak a szokásos. Na meg Mandy is előadott egy magánszámot, hogy nem kéne folyton „kölcsön vennem” Sissyt. Hát, ez van. Mire beértünk Roxfortba szomorúan jutott eszembe, hogy a gumikacsát otthon felejtettem. De mindegy. Rögvest szemben találtam magam Dracoval.
- Tyra? Komolyan már egy Weasleynek néztelek!
- Köszi, Draco! - mosolygogtam kedvesen, majd elhatároztam, hogy megkeresem Natet, mert még a levelem után sem írt nekem.
De csak Pansyt és Jennyt találtam, akik úgy néz ki, hogy az utóbbi időben nagyon megértették egymást.
- Milyen jól megvagytok! - morogtam feléjük.
- Igen! - mondta Pansy. – Jen nagyon jó fej!
Na, elkapott a röhögő görcs...
- Hahha! Jen...pff...jó... fej! Hehehe!
Na bedurrant az agyuk, főleg Jennynek. Alig bírtam eliszkolni előlük. Na be is robogtam a klubhelységbe, de Nate nem volt ott. Kimentem a folyosóra, de üres. Illetve majdnem. Weasley állt az ablaknál, és egy szendvicset zabált. Barátságosan közelítettem meg.
- Jó étvágyat! Hogy akadna a torkodon! - az utóbbit egy kicsit halkabban mondtam.
- Atya gatya, Hampton! Mi a franc történt a hajaddal? Azt hittem, hogy utálod a vöröst...
- Csak a Weasley-féle rikító vöröst, drágám! - röhögtem a képébe, majd elsasszéztam.
Úgy jártam fel és alá a kastélyban mint a mérgezett egér. Malfoyba már háromszor is belebotlottam.
- Tyra! Még mindig Natet keresed?
- Igen - morogtam dühösen.
- Cuki vagy így... - mondta.
- Szerintem meg ciki! - jelent meg Potter.
- Áááá! A ragyásfej! - vigyorgott Darco – Hiányoztam?
- Az egoizmus sohasem fogy ki belőled? - kérdezte Potter.
Na egy szép párbajnak voltam tanúja. Nem sérült senki. Ez van. De Nate estig nem is került elő. És.... Most veszem észre... John is eltűnt.
Másnap tudtam csak beszélni Nate-val. A frizumat nagyra értékelte, de tényleg. Reggelinél már Johnt is láttam. Rekord. Eddig az ember minden második percben Johnba botlik, és most... Semmi. Persze nem volt kedvem bemenni órákra, mert jött Granger, hogy ma hatkor a könyvtárban, korrepetálás. Elvette a kedvem a tanulástól. Nem mintha lett volna...
Kivételesen elmentem a könyvtárba hatkor. Igazából nem akartam, csak összetalálkoztam McGalagonnyal is. Így hát nem volt mit tenni. Végigszenvedtem a korrepetálást és utána felszabadultan rontottam be a klubhelységbe. Felmentem a hálóba, és csodák csodája! Ott ült Nate. Kicsit álmatag volt ugyan, de hát most...
- Szia! - ültem le mellé.
Nem válaszolt. Kezdtem aggódni.
- NATE! - kiáltottam rá.
- Hogy? Mi van? - eszmélt fel.
- Semmi, csak szimplán örülnék, ha többet lennénk együtt.
- Tyra?
- Képzeld, én vagyok! Na? Úgy eltávolodtunk!
- Ja? Igen! Eltávolodtunk.
- Ez most tényleg nem érdekel, vagy én vagyok hülye?
- Hát... Nem is tudom. Tyra én sajnálom, de te az utóbbi időben elvoltál Dracoval és Johnnal, csak engem hanyagoltál.
- Micsoda?! Én hanyagoltalak? - kezdtem mérges lenni.
Mi a francért keni rám?
- Igen. Azután John jött csak oda hozzám.
- Ne is igaz. Én nem hanyagoltalak!
- De! Állj már le, Tyara! Nem veszed észre, hogy csak magadra gondolsz? Önző és egoista vagy!! - csak kicsit emelte fel a hangját, de éreztem, hogy marha mérges.
És Nate nem szokott mérges lenni. De én is ideges voltam. Még, hogy én önző és egoista?! És én soha nem hanyagoltam! Ő ment el! Mérgesen csörtettem a klubhelységbe. John és Draco volt már csak ott.
- Mi a baj? - nézett rám Draco.
- Nate.
- Nate? - kapta fel a fejét John. - Mi van vele?
- Összevesztünk! Azt mondta, hogy én hanyagolom őt.
- Hát, szerintem egy kicsit igaza van, Tyra... - mondta John.
- Köszi! Erre van most szükségem!
Erre John felállt és felment Natehoz. Még mázli, hogy nálunk nem működik a riasztó. Direkt nem szólunk Dumbledorenak. Draco viszont rendes volt. Közelebb húzódott és átölelt.
- Nyugi, baba! Természetes, hogy vannak ilyenek! És te nem hanyagoltad jobban, mint ő téged!
- Kösz! - mondtam hálásan.
Egy ideig csendben voltunk, majd Draco extra hirtelen szólalt meg, majdnem leestem a kanapéról.
- Leszel a barátnőm?
Na egy kis ideig nem kapcsoltam.
- Mi? Ja! Aha...
Draco adott egy puszit, majd jó éjt kívánt. Nemsokára már a lépcsőn ment fel. És is mentem, a hálómba. Hát, amint beléptem, rögtön felmértem a helyzetet. Nate és John egymásba gabalyodva feküdtek az ágyon. Jenny és Pansy sehol.
- MI FOLYIK ITT? - kiáltottam.
Ők ijedten rebbentek szét. John gyorsan kiiszkolt a szobából.
- Szóval ti összejöttetek! - mondtam Natenak.
- Marha nagy felfedezés! - horkantott.
- Mikor?
- A bál után pár héttel.
- Miért nem szóltál?
- Nem tartozom magyarázattal, főleg nem NEKED!
Szerintem az év eleji eltűnései is azért lehettek, mert bepasizott. Csak nem mindig Johnnal. Hisz emlékszem, még John segített keresni Natet. Az én legjobb és legütődöttebb barátnőm elzüllött. Szerintem azzal a Zacarias Smithtel kezdte...
Másnap morcosan keltem. A szobában már nem volt senki. Ez van ha az ember összeveszik az összes szobatársával, és egyben az összes lány osztálytársával.
Leslattyogtam reggelizni. Draco és John volt lenn meg Nott. John rögvest elhúzta a belét, amikor meglátott.
- Ennek meg mi baja? - kérdezte Draco a reggeli puszi után.
- Rajtakaptam tegnap Nate-tel.
- Jaaa!
- Nate azt mondta már év eleje óta összejöttek.
- Ne má'!
- De!
Hupsz, ezt hallotta Nott is. Akkor holnapra tudni fogja az egész suli! Bocsika!
Kimegyünk a parkba óra után? - kérdezte Draco levélben.
Átváltoztatástan volt, az utolsó óránk.
Persze, menjünk. - válaszoltam.
Már alig vártam az óra végét. Igaz, Dracoval egy kicsit közömbös vagyok, de hát ez van. Nem is értem, miért mondtam neki igent. Hisz nem érzek iránta semmi különösebbet, csak szimplán elismerem, hogy ő a leghelyesebb srác a földön. Ha belegondolok, még Alennél is helyesebb. Bár, könnyű úgy mondani, hogy nála úgy sincs esélyem... Mindegy. Az óra mutatója viszont nem akar mozogni! Sóhajtottam egy nagyot, és elkezdtem firkálgatni.
Végre kicsöngettek! Draco megvárta, amíg összepakolok, és elindultunk a parkba. Kézen fogva sétáltunk, és beszélgettünk.
- Szeretlek, Tyra! - mondta Draco nagy komolyan.
Meg akart csókolni, de elhúzódtam. Már készültem felvilágosítani, hogy ez csak egy apró fellángolás, de észrevettem valamit a szemében. Ami azt mutatta, hogy Draco tényleg szeret.
- Én is - mondtam rekedten.
Szégyelltem magam. Hisz Dracot vágom át! Ettől függetlenül színészkedtem tovább. Szerencsére nem volt rá nagyon szükség, mert Draco sem egy nyálgép. Nekiállt csikizni, és vívtunk egy nagy hócsatát. Talpig vizesen támolyogtunk a folyosón. Jól összehavaztunk egy miniszoknyás hollóhátas csajt, aki sikítva kezdett el rohangálni. Vigyorogva ontottunk be a klubhelységbe. Jenny és Pansy mérgesen fújtatva vonultak ki. Draco röhögve hozzám vágott egy díszpárnát.
- Naaaaa! - nyafogtam, de a kellő pillanatban visszadobta a párnát és arcon találtam a szöszit.
Elvoltunk a párnacsatával, a végén a kanapén kötöttünk ki. Mind a ketten jól kifáradtunk. Éreztem, hogy Draco mondani akar valamit.
- Na, én felmegyek! - előztem meg.
Gyors puszi, és már a lépcsőn tipegtem fel.
- Tyra! - kiáltott utánam, de úgy tettem, mintha nem hallottam volna.
Draco meg ült a kanapén és simogatta Dögöt, aki fogalmam sincs, hogy került oda.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
