|
1. Luna terve
2008.07.18. 21:12
Ginny és Hermione akaratlanul testet cserél. Új problémákkal néznek szembe, teljesen más életbe csöppennek. El kell játszaniuk a másik szerepét, amíg vissza nem állítják a testcserét. Ez persze közel sem olyan zökkenőmentes. És, hogy jön bele a Draco-Hermione szál? Kiderül. Szinte minden változott, csak az alap maradt. Lehet, hogy kissé részisztő lesz Ginny stílusa, akkor bocsi! Megörvendeztetnétek a kritikákkal!
- Hogy egyesek milyen mázlisták! - sóhajtott Luna Lovegood, a Harry-Ginny párost bámulva.
Egyértelműen sugárzott róluk, hogy mennyire boldogok. Lunának már régebben is tetszett Harry. Irigyelte is Ginnyt, akit persze még mindig rendes csajszinak tartott, de Harry mellett nem tudta elviselni. Egy hete találta ki a testcserét. Csak egy napra akart Ginny lenni, nem kért többet. Persze erről senki sem tudott. A vöröst meg majd később tájékoztatná. Lehet, hogy nem is, hisz Gin akkor örökre meggyűlölné. Végül is nem ezen volt a hangsúly. Hanem azon, hogy tegnap megtalálta a megoldást. (Hisz, ha nem akar egész nap százfülé főzetet kortyolgatni az ember, akkor jobban körül kell néznie.) Luna mosolyogva emlékezett vissza arra az esti órára. Nagyon fájt a feje, és fáradt is volt. Azon volt már, hogy becsukja a „Trükkös varázslatok” példányát, és inkább apja Slukkos pimpli–verzióját választja, amikor véletlenül fellökte az egyik poros, sötétzöld könyvet. Ingerülten hajolt le, hogy felvegye, amikor ledermedt döbbenetében. A megsárgult papírlapon nagy betűkkel díszelgett a „Lélekköltöztetés, avagy a testek cseréje” felirat. Luna megveszettként vetette magát rá a könyvre, ami így el is szakadt. Ez a lányt egy cseppet sem érdekelte. Mohón próbálta kibetűzni a néhol megfakult szöveget.
„Csak meg kell közelítenie a személyt, akinek a testébe szeretne bújni, úgy két méterre. Erősen koncentrálnia kell az arcára és közben fel kell idéznie saját vonásait is. Azután mondja ki magában minél többször a következő szavakat: anima transitum. Ez latinul ez annyit tesz, hogy lélek...” Lunának nem kellett több.
Kész terve volt, már csak az alkalomra várt.
Draco Malfoy suhogó talárral vágott át a negyedik emeleti folyosón. Büszkén lépdelt, amit teljes mértékben az apjától tanult. Valószínűleg tökéletesen elsajátította a mozgást, mert az összes diák igyekezett odébb sietni az útjából, és miután a mardekáros nagy gőgösen elhaladt mellettük félelemmel vegyes tisztelettel néztek utána. Draco természetesen tisztában volt ezzel. Külön szórakozása volt az elsőévesek szemébe néznie a jeges tekintetével, és magában végigröhögni, ahogy a kicsi nagyot nyel, majd igyekszik olyan picire összehúzódni, amekkorára csak lehet. Most is ezt csinálta, és az eredmény ismét szórakoztató volt.
- Malfoy! Ne rohanj már annyira! - az irritáló hang ismerős volt.
Draco bosszúsan fordult meg. A lehető legmegvetőbben pillantott a barna, göndör hajú griffendélesre. Bár, nem volt kedve veszekedni, vagy párbajozni, így nem állt neki sértegetni a lányt.
- Mi a szart akarsz, Granger?
A lány nem vette fel a lenéző hangnemet, hanem megállt és kifújta magát. Draco szemei alig észrevehetően végigpásztázták Granger kipirult arcát, majd lejjebb siklottak a futástól föl-le mozgó mellkasára. Onnan meg a formás lábaira. El kellett ismerni, a csaj rendesen kikupálódott.
- McGalagony küldött...
A mardekáros kizökkent a gondolatmenetéből, és újra Granger barna szemeibe nézett.
- Azt akarja, hogy keresd fel még ma.
- Rendben, Granger, vettem – morogta Draco, majd sarkon fordult.
Magában elátkozta az öreglányt, hogy pont Grangert küldözgeti, és elhatározta, hogy meg fogja váratni egy kicsit.
- Leghamarabb holnap – szögezte le halkan.
Luna egész álló nap Ginnyt követte. Amit vége volt az órájának, rögtön a nyomába szegődött. De olyan hat óra körül már kezdett ideges lenni. Ginny sohasem volt egyedül. Luna végignézte, ahogy Harryvel flörtöl vacsora közben, majd ahogy szenvedélyesen elválnak, mert a srácnak kviddicse volt. Luna már épp felidézte magában a latin szavakat, amikor Tina, Gin legjobb barátnője szegődött a Weasley-lány mellé.
- Na végre! Alig tudtam néhány szót váltani veled ma - bosszankodott Tina.
- Bocsi, sok dolgom volt! - kezdett mentegetőzni Ginny.
- Ugye nem nézed meg az edzést? Nem mintha...
- Könyvtárba kell mennem – sóhajtott egy nagyot. - Pedig szívesen megnéztem volna.
- Öhm, sajnálom – mondta gyorsan Tina.
- Nem jössz velem? Nem akarom egyedül magolni a bájitaltant.
- Bocsi, de nem megy. Büntetőmunkám van – morogta gyászosan a másik. - Tudod, a robbanós eset matt.
- Oh, tényleg. El is felejtettem...
Luna életkedve egy csapásra visszatért. Könyvtárba megy, és egyedül! Alig bírta türtőztetni magát. Tina nemsokára elindult fel a lépcsőn, egyedül hagyva barátnőjét. Ginny pedig csigalassúsággal indult el a könyvtár felé. Luna türelmetlenül követte, egyre csak az óráját figyelve. De végül csak odaértek. A vörös hajú lány nyomban letelepedett az egyik asztal mellé, és a külvilágot kizárva beletemetkezett egy baljós vastagságú könyvbe. Luna meg úgy tett, mint aki nagyban keresgél a polcok közt, amíg meg nem közelítette nagyjából két méterre. Felidézte magában a saját, és Ginny arcát, jó részletesen. Nem akart semmit sem elszúrni. Nagy levegőt vett, és kimondta a latin varázsigét.
- Anima tran...ÁÁááááá!
Valahogy Hermione lépett be Luna látókörébe, széles mosollyal. A szőke lány annyira megijedt, hogy alig bírta visszanyerni az egyensúlyát. Bosszús volt, hogy megzavarták. Kétségbeesetten idézte fel újra Ginny arcát, és mondogatta magában a két szót. Annyira koncentrált, hogy csak annyit látott, hogy Hermione mond valamit.
- ...Tum... Öhm, bocsi, nem hallottam.
- Csak annyi, hogy nem tudnád-e egy kicsit nélkülözni a „Bájitalok haladóknak” kötetét? - kérdezte kedvesen a griffendéles.
- De, persze – mondta tétován Luna, majd fölnézett a mellette álló polcra, hogy hol is lehet az a könyv.
- Köszi! - mosolyodott el Mio, és kikapta Luna kezéből a narancssárga, bőrkötéses papírköteget. - Mindjárt hozom vissza!
Luna csodálkozva bámult utána. Ő nem is emlékezett, hogy levett valamit a polcokról. Különös.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
