|
4. Egymás problémáival
2008.07.18. 21:17
Hermione az igazgatónál, Ginny a folyosón akciózik. Na, jó Hermione kissé visszafogott, de hát mégis csak egy éltanuló... Írjatok kritikát!
- Ejnye, Granger, kinek akarsz tetszeni? - hallotta meg Ginny maga mögött a legutálatosabb hangot.
- Melegen ajánlom, hogy kotródj el a közelemből Malfoy, amíg megteheted!
- Melegen ajánlod? - vigyorgott a merdekáros. - Kedves Granger, egyre furábban fejezed ki magad.
- Lefordítsam? Kopj le!
- Nyugi, vettem az adást. Igazából, kösz a figyelmeztetést, de magamtól is felismerem a ribancokat.
- Elájulok a lehengerlő modorodtól, görény!
- Tudod, még nem is lennél rossz parti, ha eltekintenénk attól a két súlyos ténytől, hogy griffendéles, és mocskos sárvérű vagy. Viszont a két szép tulajdonság birtokában, attól tartok le kell, hogy mondj rólam. Már csak súlyosbít a helyzeteden, hogy ez a fajta smink kísértetiesen áll neked – tette hozzá ördögi vigyorral.
- Kösz a bókot, de én most sietek. Fontosabb dolgaim is vannak, mint, hogy veled csevegjek.
Ginny elégedetten fordult meg, és indult el. Majd hirtelen visszafordult.
- De, hogy értékeld a társaságomat... Petrificus totalus! - mondta vigyorogva.
Draco Malfoy sóbálványként dőlt el. Ginny jókedvűen vett elő egy öntapadós cédulát, ráragasztotta a srác mellkasára, és nagy betűkkel ráfirkantotta:
ÍME EGY BALEK, AKI NÁLA ERŐSEBBEL KEZDETT
- Azért lemosom a sminkem – határozta el visszafelé menet.
Hermione ajkát harapdálva állt meg az igazgatói iroda ajtaja előtt. Átkozta magát.
"Miért nem szartam le Ginnyt, és a hülye szokásait? Így most én szívtam meg. És ha Dumbledore kirúg, akkor benéztem rendesen. Nem vesznek fel sehova, és a rosszabbik esetben vissza sem változok."
Nem volt sok ideje gondolkodni, Piton könyörtelenül betaszigálta az irodába. Dumby nyugodtan tekintett feléjük.
- Nos, mi történt?
- Igazgató úr! Miss Weasley szemtelenül viselkedett az órámon, és nem hagy tanítani – kezdte ingerülten Piton. - Nem csak ő nem figyel, és nem tud semmit, hanem neki köszönhetően a társai is.
Mio csodálkozva vette észre, hogy az esést nem említi.
- Ez nem igaz, professzor! - szólalt meg. - Én tudom az anyagot! És figyelek is, eszemben sincs szemtelenkedni!
Nem tudta, hogy mi mondatta ezt vele, de két másodperc múlva már verte is volna a falba a fejét, felelőtlensége miatt.
"Bakker, én és az a nagy szám!"
- Parancsol, Miss Weasley? - kérdezett vissza Dumbledore felvont szemöldökkel.
- Tudom az anyagot!
- Dehogy tudja! Dumbledore, Miss Weasley csak traccspartit tart az órámon! Elvonja a többi figyelmét az idétlen vicceivel!
- Nyugodj meg Perselus! - csillapította Dumbledore. - Ha Miss Weasley azt állítja, hogy tudja a hatodikos bájitaltan anyagot, akkor a legegyszerűbb módon tudunk igazságot teremteni. Kérdezzen valamit tőle!
Piton elgondolkozva fordult Hermione felé, majd gonosz vigyor jelent meg az arcán.
- Mi az a holdfény elixírje, Weasley?
Mio magában hálát adott az átolvasott éjszakáknak. Teljes nyugalommal fordult a tanár felé, és mindent tudó mosollyal darálta:
- Nicolas Flamel egyik nagy alkotása, amit éjjel készítenek. Kész formában ezüstös színe van. Arra használ, hogy a naplementétől napnyugtáig keletkezett sebeket, vagy zúzódásokat begyógyítsa.
Piton döbbenten meredt maga elé, majd haragosan villogó szemeket kezdett mereszteni a körülötte elhelyezkedő tárgyakra.
- Azt hiszem Miss Weasley tényleg tudja a tananyagot, Perselus. Aggodalomra semmi ok.
Hermione ártatlan arccal indult az ajtó felé, majd halkan köszönve távozott. Pár másodperc múlva egy harsány „EZZAZZZ!” kiáltás hallatszott valahonnan a közelből.
- Gratulálok a kis akciódhoz! - ordibált át a folyosón Ginny Hermione után.
Néhányan zavaros tekintettel néztek a lányra, de az nem törődött velük. Futni kezdett a vörös felé.
- Nekem is erős a gyanúm, hogy te bántál el Malfoyjal. Hallottam, ahogy két csaj róla dumált a klotyóban.
- Köszi!
A két lány boldog mosollyal indult tovább a folyosón. Ronba és Harrybe ütköztek, nagy szomorúságukra.
- Ti mit csináltok itt együtt? - mutatott rájuk Ron. - Gin, te már így is eléggé elrontottad Hermionét!
- Harry, nagy baj lenne, ha egy kicsit elhalasztanánk a kviddicset?
Hermione tétova kérdésére Ginny erőteljes lábtaposást alkalmazott. Harry felvont szemöldökkel intett nemet.
- A legközelebbi a tetoválás lesz? - folytatta Ron dühösen.
- GINNY! GIN!
Az a szőke lány jött be a képbe, aki Hermione mellett volt a bájitaltanon.
- Na végre! Már mindenütt kerestelek. Öh, sziasztok!
- Helló Tina! - mosolyodott el Ginny.
- Tina? - kérdezett vissza Hermione, majd észbe kapott. - Te honnan ismered?
- Hát te meséltél róla! - sziszegte Ginny ingerülten.
A Tina nevű szőke lány értetlenül nézett egyikükről a másikukra, majd vigyort erőltetve az arcára kimentette magát.
- Hát, igazából semmi, majd megkereslek. Sziasztok!
- Látod, Ginny? Ez is a te hibád! - nyögte közbe Ron.
- Na most telt be a pohár! - jelentette ki Gin, kissé feszült hangnemben. - Silencio! Stupor!
Ron úgy dőlt el mint egy cementes zsák. Arckifejezése kísértetiesen hasonlított Crackéra, amikor a srác megpróbálta kibetűzni a NINCS KAJA feliratot.
- Harry, elrejtenéd valamelyik seprűtárolóban? Én addig váltok pár szót Her... izé, Ginnyvel!
- MI VAN?
- Csak hányd le valahol! Nekem teljesen mindegy, az a lényeg, hogy ne legyen láb alatt – legyintett Ginny, és elvonszolta a megilletődött Hermionét.
Harry Potter meg ott állt a folyosó közepén, legjobb barátjával, aki nem volt éppen beszámítható állapotban, teljesen szerencsétlenül, és döbbenten.
- Ma fel se kellett volna kelnem – suttogta maga elé, majd megragadta Ronald lábát, és elvonszolta az egyik oszlop mögé.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
