2. fejezet
2008.08.16. 22:19
John egyre jobban bombázza főhősünket kíváncsiságával, de Tyra vidáman éli a kis világát, komolytalanul.
Nagy nehezen sikerült az összes mézet eltüntetnem a hajamból. Hát az már biztos, hogy nem megyek cukros néninek. Már kicsit késő volt, Nate is álmos. Csak én nem. Fogtam magam, lementem a klubhelységbe. Leültem a kandallóhoz, és a Chang elleni akciómon gondolkoztam. Nagyon ritkán szoktam gondolkodni, de ha elkezdek, akkor mindig megjelenik valaki kedves személy, hogy kizökkentsen. Ez a kedves személy általában John. Valahogy megérzi, hogy mikor kell megjelenni. Akkor sem volt másképp. - Szia! - mondta. Én eltökéltem, hogy nem szólok hozzá. Tudja, hogy utálom a mézet! - Jaj, Tyra! Ne csináld ezt! - nyafogott. Végül mégis szóra bírt. Ugyanis elkezdett csikizni. Na, a csikizés a halálom. És utálom, hogy tudja a gyengéimet! - Hagyd abba! - csaptam le egy díszpárnával. - Na végre! Azt hittem, már néma maradsz örökre. - Ennyire hülye nem lehetsz. én imádok beszélni, de most külön a te tiszteletedre szerváltam egy láthatatlan szájkosorat - dobtam fejbe egy másik párnával. - Oh, milyen megtisztelő! A párnát pedig kétszer akkora erővel visszadobta. Naiv gyerek! Ha engem el akar találni, akkor korábban kell felkelnie! Én Mandy mellett nőttem föl! - Ejnye! Nagyon jól elvagytok - jelent meg Draco. - Ugye? - vigyorgott John, én meg kihasználtam, hogy nem rám figyel. Egy jól irányzott lökéssel tettem róla, hogy csak én maradjak a kanapén. - Hé! Ez nem ér! - mondták kórusban a fiúk. Én persze csak mit sem sejtve röhögtem rajtuk. Rosszul tettem, mert hirtelen rám támadtak, és nagyot koppanva leestem én is. Kisebb csata alakult ki hármunk között. Párnákkal dobáltuk egymást, mert mindenkinek az volt a célja, hogy kisajátítsa a kanapét. Elég hangosak lehettünk mert hamarosan megjelent az ajtóban Piton és McGalagony. (Én éppen a földön feküdtem, rajtam Draco, aki pont Johnt verte egy zöld-ezüst díszpárnával.) - Mi folyik itt? - kérdezte a vénlány. - Semmi tanárnő! - mondtuk sietve. - Hajnali kettő van, és maguk viháncolnak! - Azért majd én lerendezem, Minerva! - mondta Piton. Oltári mákunk van, hogy a Denevér a házvezetőnk! - Nem bánom Perselus. - Mindenesetre most fáradjanak fel a hálókörletükbe! - mondta Piton, mi meg eleget tettünk kérésének.
- Tyraaaaaaaaaaaa! Ébredj! - ordibált a fülembe Nate. - Hagyjál má' ! - nyafogtam. - Sajnálom. De ha nem vagy hajlandó felkelni, akkor jobb módszerekhez kell folyamodnom! Nyílt az ajtó. Valaki elsasszézott az ágyamig, majd irtó hamisan énekelni kezdett. John! - Gyerüüünk baba, keljél fel! Lalala! Itt aaaaa reggeeel! - Hagyd abba! John! - rimánkodtam, de hiába. - Laaalala! Keeelj feeel! Lalaaaa! Reggeeeeel! Auu! Jó alaposan fejbe vágtam szegény gyereket a párnámmal, ami ennek következtében elszakdt. (Ha így folytatom, akkor az összes párna előlem fog menekülni. Hopsz!) De végülis én csak a nemes cél érdekében tettem. - Tyra! - mondta Nate – Legyél már egy kicsit kedvesebb vele! Majdnem eltörted az orrát. - Deb baj annyiba, meb vadog. - Szegény párnám! - rebegtem. - Modtam bár, hod medvadog! - Jaj, olyan hülyék vagytok! - nyafogta Pansy – A süveg miért nem a hugrabugba osztott be titeket? - Ilyen az élet - vigyorodtam el. - Na avassatok, be! - Mibe? - Mi a jó francnak kellett felkelni. - Ja! Semmi különös nincs. - Hát ez király. Jól indul az év. Draco a reggelinél feltűnően morci volt, de John túl élénk helyette is. Már csak Zambini és Nott hiányzott, akikről az a hír járja, hogy volt egy kellemetlen találkájuk Hóborccal. Crack és Monstro pedig szerencsére elég messze ültek tőlem, így van még étvágyam. - Tyra! - lökött oldalba Nate – Siess már! - Minek? - Mit minek!? Nemsokára becsöngetnek!
Az első óránk átváltoztatástan volt, a griffendélesekkel. Én persze alig figyeltem. (Kellemes szokásomhoz híven.) Nem is tudtam volna, mert rögvest a kezembe repült egy levél.
J: Elmondod? Tudod, hogy úgy jársz jobban!
Na igen. John úgy néz ki megkomolyodott tavaly óta. Régen addig csikizett, és ijesztgetett, amíg el nem árultam neki, hogy mit találtam ki.
T: Nem mondom meg! Én nem félek semmitől. J: Ebben erősen kételkedem! Kapsz még két teljes órát, és ha rosszul döntesz, akkor sok szerencsét! T: Oké. Élni fogok vele! J: Jaj, Tyra! Nem tudom, miért vagy ilyen makacs! Hiszen ismersz. Én nem bírom ki ha valamit titkolnak előlem. T: Tudom. Pont ezért csinálom!
Megszületett bennem a legjobb ötlet! Elhatároztam, hogy nagyon nehezen, de végül úgy teszek mintha megadnám magam. És azt mondom, hogy nem is volt semmi titok, csak szórakoztam. De ekkor egy új levél jött Nate-től.
N: Tyra! Nem vagyok vak, tudom, hogy kitaláltál valamit! Ha Johnt nem akarod beavatni, az sem szép, de engem ne hagyj ki belőle! Én nem vagyok olyan kíváncsi, szóval engem ilyen téren nem tudsz szívatni! T: Nem kíváncsi?! Persze, csakis! De kivételesen elmondom. Majd óra után. Mindenesetre Draco és Chang nagyon szívni fog! J: Most megint miből hagytok ki?? T: Semmiből!!!
- Miss Hampton, Mr Strich! Hagyják abba a traccspartit! - mennydörögte McGalagony. Érdekes, hogy Nate-t nem vette észre...
- Na mond már! - tördelte a kezét Nate. - Csak annyi, hogy Chang el akarja csábítani Dracot, és tenni fogok róla, hogy enyhén szólva kellemetlen helyzetbe hozza magát. - Ennyi? - kérdezte Nate – Te sokkal jobbakat szoktál kitalálni! - Ez még nem is minden! - Mi van még? Hopsz! Most mi legyen? - Nem sietek rögvest Draco segítségére... - Ezt első perctől fogva gondoltam - vigyorgott Nate, majd belém karolt. Ketten, együtt, vidáman felsasszéztunk Binns órájára.
Következő
|