|
8. fejezet
2008.08.16. 22:30
A bál napja, a lányok szép lassan készülődnek, de nem viszik túlzásba. Megkerül Zambini, aki eddig "Hóborc fogságában" volt.
Jaj! Még mindig nem döntöttem, hogy a rózsaszín vagy a narancssárga-e a megfelelő! - nyafogott a képembe Pansy.
- Mondjuk a narancssárga - tippeltem.
- De annak nagy a szoknyarésze.
- Akkor a rózsaszín, Pansy nem mindegy?
- Képzeld el, Hampton, hogy nem! Most ráadásul Nottal megyek és nem Dracoval.
- Nem halsz bele...
Unottan ültem a klubhelység ablakánál. Az eső zuhogott, de most csak bentről bámultam. Hirtelen Jenny lépett hozzám.
- Figyelj...
- Mondjad! - utasította Pansy.
- Öhm... Tyrával akarok dumálni.
- Ja, OK - azzal felment a lépcsőn – Asszem a rózsaszínt veszem fel...
- Na szóval én megkérdeztem Tomot erről az egészről...
- Milyen Tom? - pislogtam rá.
- Vajon?! Mindenesetre tagadta az egészet. És engem nem érdekel Amanda, ne mondja meg, hogy mit csináljak! - és elrobogott.
Nem volt időm elgondolkozni rajta, főleg azon, hogy ki az a Tom. Draco rögvest mellém húzott egy széket.
- Teljesen kivagyok! - mondta. - Chang mindig a nyomomban van és nem hagy békén.
- Hurrá - mondtam unottan.
- Nagyon együtt érző vagy - jegyezte meg.
- Aha.
- Ne csináld! Egyedül te vagy olyan fontos nekem, hogy kiöntöm a szívemet! - közölte színpadiasan.
- Aha.
- Mindenesetre Chang ma kitalálta, hogy hívjam meg a bálba!
- Aha.
- Erre közöltem vele, hogy meg van húzatva és, hogy inkább mennék Grangerrel, mint vele.
- Aha.
- Erre megjelent Granger és a szemembe ordította, hogy meg ne merjem hívni, mert békává változtat.
- Aha.
- Jaj, hagyd már abba! Tudod milyen idegesítő?
- MEGVAN! - ugrottam fel, úgy, hogy Draco ijedtében leesett a székről – Bocsi... Tudom, hogy ki az a Tom! Meg
fogom ölni Jennyt! - azzal felrohantam a szobába.
- Tyra! Neked van partnered? - támadott le Nate.
- Aha.
- Tényleg? Ki?
- Draco.
- Ja...
- Miért?
- Semmi. Figyu, le tudnád koptatni Pansyt rólam?
- Pansy! Elkenődött a sminked! Nem nézed meg a wc-ben?
- Nem juthatunk el oda, ahová menni akarunk, ha nem tudjuk, hogy most hol vagyunk. Egyébként te ki vagy?
- Mit csináltál vele? - néztem Natera.
- Enyhe emlékezetkiesés....
Eltelt egy fél órába, mire levonszoltuk Pansyt a gyengélkedőre, mert minden egyes képet meg akart szemlélni a falon. Mindenki hülyének nézett minket, totál gáz volt. Végül mégis leértünk Madam Pomfreyhoz.
- Te jó ég! Súlyos eset!
- Azért rendbe jön? - Natenek megszólalt a lelkiismerete.
- Természetesen. De eltart egy ideig. A bálra nem biztos, hogy elmehet...
Valahogy belógtunk egy bűbájtanra, amit sikeresen át is vészeltünk. Utána viszont Draco nem engedett ki a klubhelységből. Hogy miért? Egyszerűen csak nem volt kit szívatnia. De előzékenyen javasoltam Jennyt is. Na mindegy. Annyira nem halok bele. Fenn voltam az ágyamon és épp azzal szórakoztam, hogy papírgalacsinokat lebegtetek neki az alvó Natenek. Hirtelen egy óriási puffanás rázta meg a szobát, és utána egy szép hosszú káromkodás hallatszott nagy beleéléssel. Nyílt is az ajtó és a kissé kócos, piros arcú, mérges Mandy viharzott be.
- Az agyam eldobom! John szépen kigáncsolt, ráadásul a lépcsőn. Mindegy. Tyra! Segítened kell... Tudod az a fekete hajú srác, na az teljesen rám szállt és....
- Melyik?
- Jaj, nem mindegy? Mindenesetre azt mondja, hogy látta Tomot Jennyvel.
- Tom? Ja, megvan....
- Tyra! Igaz, az amit a feka állít?
- Hát.... Ne legyél mérges...
- Ne ugrass légyszi! Mond meg kerek-perec!
- Igaz - sóhajtottam.
- Nem lehet... Megátkozom mind a kettőt!
- Veled tartok! - vágtam rá.
- OK. Megkeresed a kis baltámat?
- Honnan van neked baltád?
- Még a pasimtól kaptam karácsonyra...
- Van egy jóóóó híreeeem! - jött be Pansy – Itt van Blasie!
- És?
- Eddig Hóborc szórakozott vele, és a szemét Nott nem segített neki...
Pansy nagyon elemében van. Máris kijött a gyengélkedőről, kutya baja. Legalább Natenek is megnyugszik a lelkiismerete...
Nos a gyilkossági merényletünket kicsit későbbre halasztottuk Mandyvel. Ugyanis vészesen közeledett a Halloweeni bál. A nap nagy részében a klubhelységben fetrengtünk és röhögtünk Zambinin, aki a Hóbival való találkozását ecsetelte.
- ...És akkor még nincs vége! - mondta Blasie.
- Valahonnan előszedett temperát és befestette a hajam rózsaszínre!
Persze Zambinit elég nehéz elképzelni rózsaszín hajjal, mert a gyereknek fekete a kedvenc színe és másban nem is hajlandó megjelenni. Tiszta rocker csávó. Na mindegy. Szóval elvoltunk. De utána kifogytunk a témából és Zambini is már háromszor elmesélte a történetét, úgyhogy kezdtünk unatkozni. Kivéve Pansyt aki Blasiet bámulta. Ízlésficam.
- Na, mennyi az idő? - kérdezte Nate.
- Kettő múlt.
- Mikor kezdődik?
- Hatkor.
- Juj! Akkor én elkezdek készülődni! - rohant fel Pansy.
- Nincs még korán? - néztem rá.
Erre vágott egy nagyon barátságos grimaszt.
Végül mi is felmentünk és letusoltunk. Utána nekiálltunk frizut csinálni meg sminkelni. Hatra készen is lettünk.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
