|
13. fejezet
2008.08.16. 22:37
Tyra téli szünete a családjával. Kellemes légkör, idegesítő unokabátty, elfoglalt apuka... Ami kell!
- Pizsamában?! Lányom, te nem vagy észnél! És mióta fekete a pizsamád? - anyám kitűnő hangulatban volt.
Értem jöttek a családi fogattal, ami egy repülő limuzinszerűség volt. Miután betuszkoltuk a cuccokat a csomagtartóba, akkor el is indultunk. Nagy mázli, hogy apa nem jött.
- Szia Tyara! Hamptonhoz méltóan viselkedtél? - kérdezte apa, amikor megérkeztünk.
- Persze, apu! - vigyorogtam.
- És te, Amanda?
- Ez csak természetes.
Na, megvolt ez is, és most jön az uncsi(bb) rész.
- Jól van. Ma este átjön pár kollégám, teljes csendet kérek, amikor megérkeznek! Nem akarom, hogy kellemetlen helyzetbe hozzatok azok a fontod emberek előtt!
Apa megint kezdi.
- Tyara? Megjegyezted?
- Persze, apu.
- És holnap elmegyünk Tiffany barátnőjéhez... Kihez is?
- Jessalyn. És meglátogatjuk Edith nénit is!
- Ő ki? - kérdeztem.
- Jessalyn? De Tyra! Már vagy egy fél éve ismerem!
- Nem, Jessalyn! Edith néni.
- Na de kislányom! Igazán megjegyezhetted volna! - méltatlankodott anyám.
- Jaj, bocsi anya, ha nem tudom, hogy ki az unokabátyám nagymuterjának a keresztlányának a fogadott fiának az igazi nagymamája! - kiáltottam.
- Nos nem, ő Carla néni. Edith néni Kevin régi feleségének a harmadik anyósának a szomszédjának a régi szobatársának a felesége.
- Aha - morogtam. - És, ki jön hozzánk?
- Hát, átjön Kevin...
- Na már csak egy szívtipró unokabátyó hiányzott... - szólt Mandy.
- Az új menyasszonyával, valami Susan Lemann. Meg jön Lara és az ikrek is, Tina és Sandy. Meg Tim is átjön az új barátnőjével. És persze Jenny is jön a testvérével, Larryvel.
- Tim? De jó! - ugráltam örömömbe.
Nem tudom említettem-e, de Tim a bátyám, akit már jó sok ideje nem láttam. Kiment külföldre, és itt hagyott minket. (szomorú, síros arc)
- Jenny? De szar! - reagált Mandy.
- Igen! Őt már ismeritek, de mi is megyünk el.
- Hova? - kérdezte rémülten apa.
- Nicolas bácsihoz, és Lisa nénihez! Na meg anyához!
- Hát ez príma - morogta apa.
Nincs jóban az anyósával... Még pár éve volt néhány kellemetlen eset... Inkább nem részletezem, lemenne a nap.
Egész idő alatt uncsiztam. Küldtem egy baglyot Nate-nek, de nem képes válaszolni. Persze Sissy-t küldtem, úgyhogy hamarosan Mandy fog dörömbölni a szobám ajtaján. Mostanában már csak akkor jön be a szobámba, ha le akarja ordítani a fejem. Egy-két kivétel van csak. Régen mindig együtt hülyültünk, átalakítottuk anya ruháit, és a rúzsával firkáltuk a falat. Anya pár rózsaszín vackot azóta sem talált meg mióta átalakítottuk. Nem is keresi, mert annyi van neki, hogy nem feltűnő ha eltűnik. Na hopp, nyílik az ajtó. Apa jött be.
- Tyra! Bármelyik pillanatban megjöhetnek a vendégek, ismét kérlek, hogy ne most állj neki hangosan beszélgetni a szomszédokkal, ne nyúzd a macskát, ne ugrándozz a lépcsőn, és... Mit nem mondtam még? Szóval maradj fegyelmezett!
Ki is ment már. Nem értem. Kíváncsi vagyok, hogy ugyanezt eldarálja Mandynek is. Apropó! Nincs is macskánk!
- Tyra! - jött be anya – Vettem egy új ruhát.
Mutatott fel egy fájdalmasan rózsaszín estélyi szerűséget.
- Minek? - néztem rá.
- Lesz egy karácsonyi bál Malfoyéknál! Narcissa hívott meg minket! Hát nem csodálatos?
- De az! - vigyorogtam.
Boldogíthatom Dracit! Merlin Goffys zoknija, de jó lesz!
- De anya! Ez a ruha....
- Gyönyörű, nem? Jaj, amikor megláttam... Mandynek is ilyet vettem.
Gyönyörű? Anyám, ilyen gáz ruhát még életemben nem láttam. Pánt nélküli és tele csipkével... Fúj!
- És van hozzá egy ilyen kardigán is.
Felmutatott egy babarózsaszín fodros rongyot.
- Aha... Szép..
- A bál karácsony este lesz, ott alvós.
- Mandy hogy fogja bírni?
- Ő nem marad éjszakára.
- MI?! - kiáltottam.
- Sss! Halkan! A vendégek! - szólt riadtan anya.
- Ja, igen, persze! De miért nem marad?
- Nem tudom. De ő még este elmegy.
- Jó tudni! - morogtam.
Persze, Mandynek mindent szabad! Ez rohadtul nem ér!
- Ne legyél ilyen! Mandy már majdnem felnőtt! - próbált nyugtatni anya, de az ellenkező hatást érte csak el.
- És én egy évvel vagyok kisebb! EGGYEL!
- Tyra! Csöndben!
- Jó, persze... Csak nem értem, hogy vele miért vagytok ilyen engedékenyek? Mibe, hogyha én is hatodikos leszek, nekem nem engednétek, hogy oda menjek ahova akarok!
- Erről szó sincs! - mentegetőzött idegesen.
- Persze, én meg a Kis Miska vagyok, a szomszéd bolygóról!
- Hagyd abba a humorizálást!
- Nem humorizáltam!
Anya csak sóhajtott. Letette a ruhát az ágyamra, majd kiment. Csak most volt alkalmam jobban megszemlélni. Így közelről egész tűrhető volt. Pánt nélküli, hátul fűzős. A szoknyarész kb. bokámig érhetett. A hozzá való kardigán förtelmes volt, de a szandál, ami még a dobozban volt... Na az jól nézett ki tényleg. El sem tudtam képzelni, hogy lesz annyi életerőm, hogy megjelenjek ebben a ruhában, karácsony este, a Malfoy család kúriájában. Oltári égés lesz. Draco száz, hogy fél órát rajtam fog röhögni, meg minden.
Másnap túléltem egy látogatást Jessalynnál és Edith néninél. Nem volt nagy szám. Miután hatvanháromszor megismételtem Edith néninek, hogy hova is járok suliba, és, hogy hanyadikos vagyok, meg, hogy kik jó fejek, és kik nem, már fellélegezhettem. Utána ugyanez jött Mandynek is, de én már kellemesen elvoltam a függöny rojtjaival. Összesen negyvenhét csomót sikerült kötnöm rá, és gyorsan egy kis varázslattal tettem róla, hogy a csomók száma szép kerek legyen, és elérje az ötvenet. Lara és az ikrek is átjöttek, meg Jenny is. Ami igazán király volt, hogy Tim is előkerült valahonnan. Tim a bátyám, már 23 éves. Már több mint 3 éve külföldön élt, és marhára hiányzott. Úgy volt, hogy hozza a barátnőjét, de valami közbe jöhetett, mert egyedül jött. Így is kiri volt. Megváltozott, a haja kicsit szőkébb lett, és rendesen lebarnult. Komolyabb nem lett, úgyhogy nagyon jól elvoltunk.
- Tiiiiim! - rohantam le hozzá a lépcsőn.
Majdnem elestem.
- Szia húgi! - vigyorgott. – De megnőttél!
Mikor szegény bátyó túlesett apa hegyi beszédén, és anya dumáján, akkor még el kellett beszélgetnie egy kicsit Mandyvel is. Csak utána jöttem én. De azután szupcsi volt. Elvoltunk, felemlegettük a régi szép időket, nekiálltunk apa dísztalárjait is átalakítani, meg ilyenek. Jól elvoltunk, mert Tim egészen december 20-áig maradt. Addig még elvoltunk mindenhol. Amint az én szeretett bátyám elhúzott, rögvest jött helyette egy unokabátyó, Kevin. A tél közepén, gyönyörű hóesésben jött, rajta volt az elmaradhatatlan napszemüveg. Életemben egyszer láttam napszemüveg nélkül. Csak alvásnál veszi le. Na meg esetleg ha a tengerben lubickol. Egyszer felhívtam is rá a figyelmét.
- Te még a vécé-re is ebben a szemüvegben mész?
- Neked folyton kérdezősködni kell?
- Most te is kérdeztél.
- De én nagyobb vagyok.
Ennél többet egyszerre még nem nagyon beszéltünk.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
