|
19. Az út megkezdődik
2008.07.14. 09:31
Vacak összegzés, de nagyjából ez a lényeg. Perselus felteszi az őt aggasztó kérdéseket az igazgatónak, utána megpróbálja visszatartani Lilyt a veszélyes úttól. Kisebb veszekedés Sirius és Lupin között, de végre elindulnak! Remélem, tetszeni fog!:) (Tartsatok ki! Ezután a fejezet után már olyan dolgok történnek majd, amik bizony alaposan előreviszik a sztorit minden szálon!) Jó szórakozást!
Piton döbbenten állt a nappali közepén. Valahonnan nagyon távolról érzékelte, ahogyan egy puha kéz megsimogatja a karját, majd léptek zaját hallotta és az ajtó csukódását.
Egyszerűen képtelen volt felfogni, amit az imént hallott. Túl sok információ volt és most mind összekeveredett a fejében, akár egy hatalmas, nyúlós massza.
Még hogy ő herceg? Egészen biztosan tévedett Dumbledore. Biztosan, hiszen ő is tud hibázni. Ő maga, Perselus Piton rá az élő példa, amikor is az idős mágus nem abba az időbe küldte vissza, ahova kellett volna és még az emlékeit sem törölte.
- Ha kérdése van, fiam, most tegye fel! – hallotta Albus barátságos, mégis komolyan csengő hangját. Ő pedig csak állt és nézett rá. Egy hang sem jött ki a torkán. – Tudom, hogy ezt most nehéz feldolgozni, de… nincs más választása.
- Biztos benne? Úgy értem, nem téved? Hiszen soha nem hallottunk hercegről a varázslók történelme során.
- Talán nem véletlenül. A Geldonoknak elég véres uralkodása volt, ez tény.
- Ezért üldözték el őket?
- Igen. A varázslók történelem könyvébe nem is került be ez az időszak. A hatalom, ami az ereklyék folytán a kezükbe került, elvakította őket.
- És honnan tudja, hogy én nem jutok erre a sorsra? – tette fel a férfi az őt foglalkoztató kérdést. – Honnan tudja, ha nem kerül minden ereklye hozzám, nem leszek-e olyan, mint ők? Honnan tudja, hogy nem állok vissza Voldemort oldalára és segítem őt hatalomra? Honnan tudja, hogy milyen hatással lesznek rám ezek a tárgyak? Önmagam maradok vagy megváltoztatnak?
- Az ereklyék jó kezekben úgy működnek, ahogyan a gazdájuk akarja.
- De én nem vagyok jó – rázta meg a fejét tehetetlenül Piton. – Én nem vagyok különleges. Én csak egy volt halálfaló vagyok, aki visszatért a jó oldalra.
- Nem, maga egy varázsló, aki egy kicsit megbotlott a számára kijelölt úton, de végül visszatért rá. Ne aggódjon, Perselus! – tette Dumbledore a fiatal férfi vállára a kezét megnyugtatón. – Az ön által imént felsorolt veszélyek nem fenyegetik. És igen, különleges képességekkel bír. Igen, igen – bólogatott az igazgató, mikor látta, hogy Perselus szeme kérdőn megcsillan. – Ezt a különleges erőt Voldemort is érezte magában, fiam. Talán pont ezért habozott megölni önt. Nem tudta, milyen következményei lesznek.
- Nem értem.
- Hatalmas ereje van, barátom. Akkora, amekkoráról mások csak álmodhatnak. Attól tartok, túl fiatalon halt meg abban a másik világban és így nem tudhatta, milyen nagy és különleges tudás birtokában van.
- Hogyan?
- Talán az a másik Dumbledore ezt akarta. Ismerte a képességeit. Még az ön elől eleddig elrejtetteket is. Mindazokat, amikkel megvédhette volna Harry Pottert. Az ön korábbi elmondásai alapján egyértelműen kiderült, hogy az a másik Albus önt tekintette utódjául. Nyilván nem véletlenül. A pálcával mindössze segítséget akart nyújtani ahhoz, hogy elvégezhesse az önre kiszabott feladatot. Azzal pedig, hogy ön meghalt és nem törölte az emlékeit, amikor ideküldte, elérte, hogy ezek a múltbeli képességei megmaradjanak. Mindezek jogosítják fel arra, hogy az legyen, aki valójában. A varázslók hercege mindig is létezett, csak nem volt ereje ahhoz, hogy visszatérjen.
- Hihetetlen, mi? Hogy pont Pipogyi… Megáll az ész! – nevetett gúnyosan Sirius a konyhában.
- Ne szólítsd őt így! Van neve is: Perselus – jegyezte meg Lily epésen.
- Soha az életben nem hívtam a keresztnevén. Eztán sem fogom. Lehet akármekkora király vagy mi, ő nekem mindig Pipogyi marad…Na jó, maximum Piton – tette hozzá, mikor meglátta, hogy Lily zöld szemei dühösen felé villannak.
- Inkább a feladatra összpontosítsunk, fiatalok! – ereszkedett le melléjük Lupin az egyik üres székre. – Meg kell találnunk a Gomold házat és el kell hoznunk a gyűrűt.
- Lily, válthatnánk egy pár szót – dugta be fejét a konyhaajtón kisvártatva Perselus, mire a nő bólintott és nem sokkal később ott állt a férfi mellett a folyosón.
- Hallgatlak.
- Nem kell odaadnod James köpenyét.
- Hogyan? – kérdezett vissza döbbenten a boszorkány.
- Nem voltunk a legjobb barátok Pot… a férjeddel. Nem hiszem, hogy azt akarná, hogy a köpenyéhez még csak hozzá is érjek.
- Perselus, ez a te tulajdonod. Jobban mondva, a családodé – válaszolta a nő, miközben megindult felfelé a lépcsőn szobájába, a férfi pedig követte.
- Nem az enyém, semmi közöm hozzá! – tiltakozott Piton, mikor belépett a helyiségbe. – Csak belecsöppentem valamiben, amibe eszem ágába sem volt és…
- Perselus! Nem hiszem el, hogy ezt hallom tőled! Pont tőled, aki mindig is maximalista volt és elvégezte a rábízott feladatokat – azzal Lily elővett egy papírt és tollat és heves jegyzetelésbe kezdett.
- Pont ez az, látod? Elvégzem a rám szabott feladatot, és utána, ha életben maradok, megsemmisítem az ereklyéket.
- Hogyan? – emelte rá zöld tekintetét a boszorkány, amiben most döbbenet csillogott.
- Jól hallottad. A mágus világnak semmi szüksége elnyomókra. Ha a Nagyúr meghal, olyan világ lesz végre, ahol nem lesznek diktátorok.
- Te nem lennél diktátor. Remek uralkodó lenne belőled!
- Minden bizonnyal – hagyta rá Piton. – Csakhogy nem fogjuk megvárni. Láttad, mi lett a családdal…
- Igen, de ők nem megfelelően használták az ereklyéket… Perselus, nem kerülheted el a Sorsod! Kötelességeid vannak, te vagy az utolsó sarj…
- Úgy hangzik, mint egy rossz horrorfilmben! Inkább hagyd abba! Mit csinálsz? – tekintett rá a papírra, ami Lily előtt hevert.
- Csak összeírom, hogy hogyan tudnánk mihamarabb megszerezni a gyűrűt.
- Mi? Úgy érted… Nem, Lily, - mosolyodott el kajánul Piton - ,te nem jössz velünk.
- Nekem te nem parancsolgathatsz, Perselus Piton! – csattant fel a boszorkány. – Oda megyek, ahova akarok! Felnőtt nő vagyok! Tudom, hogy mit kell tennem!
- Tényleg? Akkor ezek szerint tudod, hogy itt kell maradnod! – tolta vissza gyengéden a nőt a székre. - Túl veszélyes…
- Sirius! – kiáltotta el magát Lily, mire lábdobogás hallatszott.
- Most mit csinálsz? – kérdezte sziszegve Perselus a nőt, aki csak gúnyosan felvonta a szemöldökét, melle előtt összefonta a karját és szájával a „ Majd meglátod” szavakat formálta.
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja és Black lépett be rajta, mire Lily anélkül, hogy ránézett volna, megkérdezte tőle:
- Sirius? Szerinted mennyire vagyok kemény csaj?
- Öööö… Ez most beugratós kérdés?
- Csak válaszolj! De őszintén!
- Te vagy a legtökösebb csaj, akit valaha is ismertem – fújta Black unottan. - Most már mehetek? Épp varázsló sakkot játszunk Holdsáppal – a nő bólintott, Sirius pedig már el is tűnt az ajtóban.
- Na látod – tárta szét karjait Lily amolyan „én megmondtam” stílusban, mire Perselus elkiáltotta magát.
- Velünk akar jönni, Black!
Egy kicsit hangosabb és gyorsabb léptek zengtek a lépcsőn. Nyilván Sirius már félúton volt, de azért még elég közel ahhoz, hogy meghallja, amit Piton kiáltott.
- Neked elment a józan eszed? Szó sem lehet róla! – kiáltotta, mikor már ismét ott állt az ajtóban. – Nem jöhetsz velünk! Túl veszélyes!
- Csak egy gyűrűt kell elhoznunk! – tiltakozott a nő.
- Akkor minek összeírni, hogy mi kell? – vetette fel Perselus, mire Black lelkes bólogatásba kezdett, bár fogalma sem volt róla, miről van szó. Egyet tudott csak, hogy Lily nem jöhet velük. Ő, Sirius Black, mint James Potter legjobb barátja, feljogosítottnak érezte magát, hogy megvédje a nőt. – Lily, nem jöhetsz, túl veszélyes. Vigyáznod kell Harryre! -rántotta elő Piton az adu ászt. Erre a boszorkány láthatóan elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
- A fiam itt van a legnagyobb biztonságban. És csak egy gyűrűt hozunk el.
- És ha történik valami út közben? – vetette fel Sirius, de már a gondolattól is kirázta a hideg. – Nem jöhetsz velünk.
- Nem bizony! – hagyta helyben Piton.
- Hogy milyen jól egymásra találtatok! Veletek megyek és kész! – azzal faképnél hagyta a két férfit, akik miután észbe kaptak, utána indultak. A zajra már Lupin is felfigyelt és kilépett a nappaliból. Mikor a boszorkány meglátta, felderült az arca.
- Remus, ugye veletek mehetek?
- Hát én… Persze, gyere csak! Miért ne, hiszen csak egy gyűrű!
- Egy okos ember van az egész bandában. Köszönöm, drága Remus! – azzal odalépett a borostyán szemű férfi elé és egy puszit nyomott az arcára.
Piton egy pillanatig értetlenül, már- már megrökönyödve szemlélte azt, ami imént történt, de mielőtt alaposan fontolóra vette volna, hogy egy óvatlan pillanatban hogyan súlyt majd le Remusra, Black kiabálása visszahozta a földre.
- Elment az eszed, Holdsáp?! Tudod te mit mondtál az imént?
- Igen, azt, hogy velünk jöhet.
- Miért?!
Perselus figyelte a két veszekedő férfit és látta, ahogy Lily rámosolyog. Neki ennyi bőven elég volt. Tisztában volt vele, hogy nem tarthatja vissza a nőt. Ha valamit a fejébe vesz, úgyis véghez viszi. Így legalább vele lehet egy kicsit.
- Indulnak lassan, Perselus? – lépett oda mellé Albus a két veszekedő férfire emelve a tekintetét, majd halkan odasúgta Pitonnak, utalva arra, hogy mi zajlik tőlük alig pár méterre. - Akarom tudni?
- Nem hiszem.
- Rendben – bólintott az idős mágus és megveregette Piton vállát. – Csak óvatosan és vigyázzanak magukra!
Dumbledore látta, ahogy a négy fiatal kilép az ajtón és még hosszú percekig hallotta Sirius és Remus veszekedését. Gyaníthatóan utána már csak azért nem, mert elérték az utca végét és a megfelelő helyen hoppanáltak.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
