|
3. Amikor minden kiderül
2008.07.10. 08:24
Na, drága kedvenc Sherlockjaim, íme a rész, amire vártatok. De ez is csak azért ilyen hamar, mert túl sok sötét titok lesz benne, hogy ezt a szálat elhúzzam!:) Nagyon szépen köszönöm a kritkákat és várom őket továbbra is! Jó szórakozást a mai részhez!
A vörös hajú nő mosolyogva ült az egykori, immáron forgalomból teljesen kivont lány vécében, a hideg kövön és szórakozottan tekergette haját, miközben némán meredt maga elé.
Myrtle kissé szemrehányóan nézett rá, mert a nő ezen elfoglaltsága már igencsak hosszú ideje tartott.
- Mit csinálsz? – kérdezte meg végül, amivel is végre magára vonta a figyelmét.
- Csak gondolkodom- válaszolta a nő és elkapta a tekintetét a kísértetről.
- Na persze, ha nem akarod elmondani…
- Semmi különös, csak ma … nagyon jó napom volt – érkezett a válasz egy hatalmas mosoly kíséretében. – Nem is tudom, hogy mondhatnám el neked. Úgy érzem, hogy egyre közelebb kerültem a célomhoz.
- Rá fog jönni, ugye tudod?
- Ugyan hogy jönne rá! – mordult fel a boszorkány. – Még csak nem is sejti. És most hagyj, kérlek! Fáradt vagyok!
A szellemalak sértődötten felcsapta a fejét, majd egy éles sikoly kíséretében távozott a vécékagylón át.
- Sikerült valamit megtudnia, Perselus? – kérdezte fáradtan Dumbledore az előtte álló fekete hajú férfit, aki megrázta a fejét. – Perselus… nem sok vesztegetni való időnk maradt. Az ifjú Malfoy láthatóan olyan feladatot kapott, amit nem biztos, hogy egyedül meg tud majd oldani és lehet, hogy veszélyes lehet Harryre is, ezt ne feledje!
- Hogy feledhetném – morogta nem létező bajsza alatt Piton és szándékosan más irányba nézett, kerülve az igazgató kutató tekintetét.
- Férkőzzön a bizalmába, fiam! Nem érdekel, hogy csinálja, nem érdekel milyen áron…
- Ez nem olyan egyszerű! – csattant fel fiatal kollegája kétségbeesetten. Idegesítette, hogy Dumbledore ennyire türelmetlen. Értette ő, hogy az igazgatónak véges az ideje, de a helyzet koránt sem volt olyan egyszerű, mint ahogyan azt az idős mágus elképzelte.
- Azt hittem, bízik magában.
- Mióta az apja az Azkabanban csücsül, már nem annyira. Sőt, úgy érzem, a pozícióim kezdenek megrendülni a Nagyúr közelében is – ezt már csendesen tette hozzá, ám Dumbledore mégis felkapta rá a fejét.
- Ezt hogy érti?
- Bellatrix…láthatóan nem bízik bennem, és ezt egyszer sem mulasztja el megjegyezni a Sötét Nagyúr közelében sem. Ő a legfőbb bizalmasa. Habár Narcissa láthatóan próbálja meggyőzni, de…
- Á, Narcissa Black – mosolygott sokat mondón az idős mágus, egy cseppet sem törődve azzal, hogy Piton még nem fejezte be a mondandóját és most igen csúnyán néz rá. – Úgy tűnik, sok mindenre képes a fiáért. Még Voldemorttal is dacol.
- Inkább a nővérével. Amikor nyáron nálam jártak – kezdte halkan Perselus - , Bella már akkor nem bízott bennem és folyamatosan, szinte megállás nélkül oltotta ellenem a nővérét.
- De ő ezt figyelmen kívül hagyta, ha jól sejtem.
- Nagyon elkeseredett volt.
- Mint a nők általában, ha akarnak valamit, fiam- jegyezte meg félvállról az igazgató. –De a lényeg, hogy Narcissa megbízik magában.
- Néha az az érzésem, hogy talán túlságosan is. Rám bízta a fiát.
- Másban úgy tűnik nem bízhat.
- Magának minden ilyen egyszerű? – nézett rá dühösen Perselus. –A halálfalók körében nem úgy mennek a dolgok, hogy bízom valakiben, ezért elmondom neki a titkom vagy kérek tőle egy szívességet. Itt érdekszövetségek vannak. Ha valaki felrúgja ezeket a megállapodásokat, az a legjobb esetben is meghal. Rosszabb esetben megkínozzák és utána hal meg. Narcissa nem olyan buta, mint amilyennek látszik. Tökéletesen tisztában vele, hogy mi lesz annak a következménye, hogy engem kért meg arra, vigyázzak a fiára. És ez az ördögi kör: ha nem derítem ki, mit akar Draco még mielőtt megtenné, halott vagyok. Ha kiderítem, akkor is, feltéve, ha menet közben rájönnek, hogy nem voltam beavatva az egészbe, amire elég nagy az esély.
- Hogyan? – nézett fel a fiatalabbik férfire Dumbledore és tekintetében most őszinte aggódás ült.
Perselus egy pillanatig habozott, hogy elmondja-e azt, ami a minap történt Voldemortnál, ám úgy döntött, ez még várhat.
- Ne aggódjon, igazgató úr, megoldom a problémát!
- Legyen nagyon óvatos, fiam! És ne feledje el az esküjét, amit Lily halála napján tett! Egy pillanatra se tévessze szem elől a célt!
Piton bólintott és kilépett Dumbledore irodájából és első útja a Mardekár klubhelyisége felé vezetett.
Kimondta a jelszót, majd belépett és körbenézett.
- Mr. Crack – szólította meg az egyik fotelban ücsörgő fiút, aki azonnal vigyázzba vágta magát, amint meghallotta házvezetője hangját és megpróbálta háta mögé rejteni azt a süteményt, amit még a tanár érkezése előtt majszolt . – Hol van Draco?
- A szobájában.
A férfi válaszra sem méltatta a fiút, csak felsietett a fiúszobák felé vezető lépcsőn és kopogás nélkül rontott be a helyiségbe, ahol Malfoyon kívül senki más nem tartózkodott.
- Beszélnünk kell! – szólt ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nem átkoztam meg Pottert! – jegyezte meg a fiú mintegy mellékesen.
- Most rólad van szó – lépett közelebb Perselus a fiúhoz, aki szúrós tekintettel nézett egykori tanárára. – Hadd segítsek! Tudom, mivel bízott meg. Nem kell egyedül végigcsinálnod – szűrte fogai közt a szavakat, aminek mindegy része hazugság volt. Halvány fogalma nem volt semmiről, de a cél az volt, hogy a fiú maga mondja el.
- Nincs szükségem a segítségére.
- Éppen elég nehéz feladat ez egy felnőttnek is, nemhogy egy gyereknek.
- Apámért teszem.
- Hadd segítsek! - győzködte tovább Perselus. – Olyan tudást adhatnék át neked, amivel képes lennél végigvinni a feladatodat. És köztünk marad, nem mondom el senkinek.
Úgy tűnt, mintha Draco már hajlana arra, hogy segítséget kérjen, ám az utolsó pillanatban mégis visszatáncolt.
- Nincs szükségem segítségre! Meg tudom oldani egyedül is.
Olyan határozottan mondta ki, hogy végül Perselusnak be kellett ismernie, így nem jut előrébb, úgy döntött visszavonulót fúj és elegánsan távozott. Ám mielőtt még kilépett volna a szobából egy utolsó pillantást vetett Dracora, mintha azt akarta volna sugallni, hogy bármikor fordulhat hozzá bizalommal, ha elakad munkája során.
Piton hosszan rótta a köröket szobájában. Már besötétedett, de ő még mindig nem tudta, mi tévő legyen. Nem jutott előre egyetlen lépést sem. Megtehetné, hogy belenéz Draco fejébe, de azzal kockáztatja a lebukást. Rájönnek, hogy nem tudott semmi, hogy mégsem annyira bizalmasa Voldemortnak, mint azt állítja és azzal csak a saját sírját ássa meg.
Fáradtan rogyott le íróasztala mögé és arcát kezeibe temette.
Fülébe visszhangoztak még az igazgató szavai: „Ne feledje el az esküjét, amit Lily halála napján tett!”
Hogy is feledhetné, amikor minden átkozott nap újra és újra emlékeztetik rá.
Tizenöt év!
Lily hiánya már-már olyan fájdalmakat okozott neki néha napján, hogy azt kívánta, bár utána mehetne.
Bármit megtenne azért, hogy újra láthassa őt, akár csak egy pillanatra is. Nem lenne baj, ha nem érinthetné meg, csak láthatná.
Mostanában gyakran álmodott a nővel. Volt, hogy csak álltak egymással szemben, némán és mosolyogtak.
Volt olyan, hogy Lily beszélt hozzá, ő pedig csak hallgatta és hallgatta az édesen csengő hangot.
De ez mind-mind csak álom volt.
Mert Lily meghalt!
Az ő hibájából kellett meghalnia. Igen, így volt. Dumbledore is megmondta. Neki mindig igaza van, bármennyire fájdalmas is.
Érezte, ahogy a könnyek belülről égetik a szemét. Nem, nem fog sírni. A könnyek ideje lejárt. Ez már az önmarcangolás és a csendes beletörődés ideje.
Sóhajtott egy mélyet és kihúzta fiókját, amiben a diákoktól elkobzott kacatok hevertek. Leginkább a Weasley –ikrek tavalyi csínyjeinek kellékei. Legalább az iskola megszabadult tőlük!
Tovább kutatott, hogy elterelje a figyelmét és ekkor akadt a kezébe a nem is olyan rég Harrytől elkobzott Tekergők térképe.
Egyszer hallotta, mikor a fiú kinyitotta és látta hogyan kell.
Miért ne? – gondolta és pálcáját hozzáérintette a pergamenhez.
- Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!
Olyan nevetségesen hangzottak ezek a szavak az ő szájából, hogy kis híján elnevette magát kínjában, ám mikor a térkép feltárta előtte készítőinek nevét, tudta, hogy most valami olyasmit ismerhet meg, amit eddig még sosem.
Kinyitotta hát a térképet. Csodálkozva látta, hogy milyen tökéletes alaprajza a kastélynak és az összes, a kastélyban tartózkodó élőlénnyel, akik mind egy-egy ponttal voltak megjelölve. Többségük mozdulatlan volt. Ezek voltak a diákok.
Ellenben Mrs. Noriss, Frics macskája a folyosókon járkált és…
Egy pillanatra megfagyott a vér az ereiben. Először azt hitte, rosszul lát, mikor egy külön helyiségben felfedezett egyetlen pontot. Még a szemét is meg kellett dörzsölnie, de a látomás ugyanúgy ott volt a lapon.
Egy fekete pont, alatta a névvel: Lily Potter.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
