|
10. fejezet
2008.08.16. 22:32
Tyra és John szervezni kezdik Draco szülinapját. McGaliagony beszervez egy átváltoztatástan korrepetálást.
- Miss Hampton! - mondta Piton. – Tiffany küldött önnek valamit.
Azzal egy rózsaszín csomagot nyújtott át. Rajta egy levél állt, de én elhatároztam, hogy nem most nyitom ki.
- Köszönöm professzor! - vigyorogtam.
- Mindenesetre most legyen szíves és menjen vissza. Talán nem ártana átöltöznie.
Hupsz! Még mindig a kinőtt kék hálóingemben vagyok. Szedtem a sátorfám és felrobogtam a hálóba. Átöltöztem, majd bontogatni kezdtem a csomagot. Egy rózsaszín ruha volt benne. Tele volt mindenféle fodorral és csipkével. Na tessék! Anya ízlése! Kibontottam a levelet is.
Tyra!
Hallottam a Halloweeni bálról, ezért küldtem egy ruhát. Nekem nagyon nagyon tettszett. Vigyázz rá és ne vesszetek rajta össze Mandyvel!
- Úr ég! Még, hogy ezen összeveszni?! Mandyvel?! Anya el van szállva...
Egyébként örülnék ha kegyeskednél végre megírni, hogy hazajössz-e. Apád már így is ideges!
- Na ezt elfelejtettem. Hoppá! - jegyeztem meg.
Szóval ne húzd ki a gyufát kislányom! Légy szíves tanuljál rendesen, fontos, hogy végre javítsál! Hisz tudod, hogy katasztrofális lett a tavalyi jegyed gyógynövénytanból! És annak sem örültem, hogy megbuktál jóslástanból! De főként átváltoztatástanból tanulj! Bezzeg az én Mandym tud tanulni.
- Hah! Mert mindig puskázik!
De ha ezentúl H-t hozol, akkor nagyon ki fogsz kapni.
- Semmi gond, majd hozok B-t, meg T-t - vigyorogtam.
És nem én fogok büntetni, hanem apád! És ne párbajozz a folyosón, ne legyél haszontalan!
- Na most lapozok kettőt - kommentáltam.
És ne ülj seprűre, mert a végén még leesel nekem! Drágaságom, most egy kicsit leteszem a pennát, apád itt rágja a fülem, hogy had írjon ő is.
Tyara!
Ne hallgass Tiffanyra! És ha azt a ruhát fel mered venni, akkor nagyon megjárod, az én lányom ne legyen bohóc!
Na jó, David, már elég! Igenis vegye fel a ruhát!
És tényleg javítsál, és viselkedj egy Hamptonhoz méltóan! Nehogy rosszat halljak rólad! És azt a ruhát passzold le Pansy Parkinsonnak! Ugye így hívják? Na szóval üljél seprűn is, ne legyél nyámnyila!
DAVID! Nem mehet seprűre!
De mehet! Majd kapsz egy tűzvillámot, ha jó leszel!
Üdvözöl: apád
U.I.:Ne hallgass anyádra!
Öled: anya
U.I.:Ne fogadd meg apád tanácsát!
Na, jó tudni, ha az ember szüleinek felhőtlen a kapcsolata. Még mázli, hogy késett a bagoly, így nem sértek meg senkit a ruhával! Vigyorogva levágtattam a klubhelységbe. Johnt kerestem. Meg Natet. De csak Jennyt találtam lent. Pocsék hangulatban lehetett, mert nem rózsaszínben volt, hanem kék fölsőben és egy fekete nadrágban. Ráadásul nem hangsúlyozta ki az alakját és ami a legfurcsább: leckét írt. Nem sokat törődtem vele. Felrohantam a fiúk hálójába. Draco egy szál boxerben flangált, Zambini olvasott, Nott meg az utolsó pillanatban egy óriási vetődéssel került az ágyába, a paraván mögé. Hallani lehetett egy nagy koppanást meg egy szép kis káromkodást, de a többiek fel voltak öltözve.
- Tyra! Mi a francot keresel itt? - nézett rám Draco.
- Johnt keresem – vontam vállat.
- Vagy úgy. Ott ül előtted.
És tényleg, John nagyban integetett az orrom előtt.
- Öhm...Kösz!.
Intettem Johnnak, hogy beszédem van vele. Lementünk a klubhelységbe, de Jenny még nem volt szíves odébbállni, úgyhogy kicammogtunk a folyosóra.
- Figyelj John! - mondtam. – A segítségedet kell kérnem.
Tartottam egy kis hatásszünetet, de a gyerek nem szólt bele. Ezt jó jelnek vettem, és fojtattam.
- Szal Draconak holnapután lesz a szülinapja.
Johnnak felcsillant a szeme, de nem szólt.
- Na? Benne vagy?
Erre ő csak bólogatott.
- Mi van veled? - néztem rá gyanakodva.
Vállat vont. Hirtelen eszembe jutott. Vigyorogva elmormoltam a silencio ellenigéjét.
- Na? - kérdeztem.
- Benne vagyok! Megszervezünk neki egy kafa szülinapi bulit.
Vidoran baktattam a folyosón. Kint esett a hó. De nem volt nagy kedvem kimenni. Össze is találkoztam Grangerrel.
- Hé! Hampton! Várj! - kiáltott utánam. - Figyelj, McGalagony azt mondta, hogy korrepetálnom kell téged átváltoztatástanból!
- Hogy mi?! - néztem nagyot.
- Jól hallottad!
- De csak egyszer mondta, hogy a teljesítményem kritikán aluli! - mondtam megrökönyödve.
Granger csak fintorgott, majd kijelentette, hogy ma este ötkor vár a könyvtár hátsó részében. Vállat vontam, majd elindultam a nagyterembe, megnézni van-e még reggeli. Volt, úgyhogy szépen megettem a szükséges joghurt adagomat. John hamarosan megtalált.
- Nos, majdnem minden megvan.
- Az jó. Mi hiányzik?
- Az osztály ajándéka. Arra gondoltam, hogy kilóghatnánk Roxmortsba, venni valamit.
- Benne vagyok! De öt óra előtt végezzünk!
- Inkább tanulnotok kéne! - szólalt meg hírtelen Mandy, aki fogalmam sincs, hogy a francba került mellém – Hisz ez RBF év.
- Át fogunk menni, nyugi! - veregettem vállon.
Kételkedve nézett rám. Nem' tom miért. Hisz, nem vagyok olyan rossz tanuló. Csak egy kicsit... Na mindegy.
- Figyel, Tyra! - nézett rám. – Én nagyon szívtam tavaly.
- Aha.
- És nem akarom, hogy téged is felkészületlenül érjen.
- Felkészületlenül?! Mindenből átmentél.
- De jobb eredményeket is elérhettem volna.
- Vagy nem dobtad ki a puskáidat, vagy tényleg tanultál!
- Hát inkább az „A” válasz.
- Sejtettem. Nos, mivel én nem szoktam gyakran puskázni, várhatóan megbukok – jelentettem ki teljes nyugalommal, és vettem egy csokipudingot.
- Ezért mondom, hogy készülj fel! És ne edd le magad!
- Vigyázok! - méltatlankodtam.
Ezután csak a lekvárt és a citromlevet löktem föl. Meg egyszer leejtettem a villámat.
Nem vártam az öt órát. Ki az a hülye, aki várná? De kénytelen voltam feltápászkodni és elcsoszogni a könyvtárig. Mérgesen becsörtetek és magasról teszek a könyvtáros fejcsóválására. Közkedvelt ember vagyok... Na szépen elsasszézok a könyvtár végébe és lehuppanok egy asztalhoz. Velem szemben már ott ül Granger, jaj, hupsz, ez Hannah Abott. Oxi, megkerestem Grangert.
- Örülök, hogy megtaláltál - jelentette ki.
- Aha.
- Úgy gondoltam, hogy át kéne nézni az élőlények eltüntetését, meg persze az átalakítást...
Nem is tudom, hogy bírtam ki. Mához egy hétre újabb korrepetálás, de most szabad vagyok! Legfőbb ideje, irány Roxmorts! Gyorsan szedtem a lábam, mint a leprás. Csak úgy száguldottam megkeresni Johnt. Nem nagy művészet, ember ebben még nem vallott kudarcot. Amerre ő jár, ott az meglátszik. Kő kövön nem marad. Csak ritkán. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy hamar megtaláltam Johnt. Éppen Frics szidta le, mert érdekes módon meg volt kopasztva Mrs Norris füle és kicsit szédelgett. Mármint a macska. Tettem egy szívességet Johnnak.
- Mr Frics! Hóborc és Potter robbanósdit játszanak egyel följebb! - kicsit lihegtem is, mintha futottam volna.
Csak nézett rám. Szemlátomást nem tudta eldönteni, hogy higgyen-e nekem.
- Velük van Mrs Norris is - tettem hozzá.
Na erre szitkozódva elindult föl a lépcsőn.
- Kösz! - mondta John. – Indulunk?
- Naná!
Úgy ahogy voltunk kirohantunk a hideg éjszakába. Hamar beértünk a kis faluba. Nem sok bolt volt ilyenkor nyitva, csak egy állatkereskedés, ami nemrég épült, meg a Három seprű. Azon belül a Szárnyas vadkan, Zonkó, meg a Mézesfalás. Oda ugrottunk be legelőszőr, mert az csak kilencig van nyitva. Bevásároltunk mindenből. Utána bementünk az új állatkereskedésbe. Bár azt tudtuk, hogy Draconak van egy baglya, de hátha kell egy patkány... Végül megláttam egy fehér kiscicát. Lány lehetett, mert rózsaszín masni volt a nyakában. John elvigyorodott és megvettük a macskát. Édi rózsaszín dobozt kaptunk hozzá. Még gyorsan beugrottunk Zonkóhoz, venni néhány trágyagránátot. Hamar végeztünk, és hajnali kettőre már ágyba is kerültem. Hogy fogok én felkelni?!
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
